"A kedvességem nem a gyengeségem." - Bella

Harry szemszöge:

"Állj készen a távozásra. Hamarosan megérkezünk." távolodtam el tőle, amint rájöttem mit is csinálok. 

Felálltam és becsukva magam mögött az ajtót egyedül hagytam a szobámban. Nagyot sóhajtva a homlokomhoz nyomtam jobb kezemet. Már az elején inkább meg kellett volna ölnöm. Most csak állandóan követ és idegesít... utálom. A gyerekeknek fogalma sincs mitől és kitől kellene félniük, egy álomvilágban élnek, ami csak még jobban felbosszant. A való világ fájdalmas és könyörtelen, ezt a kezdetektől fogva tudniuk kéne.

A fedélzetre sétálva elégedetten néztem körbe, minden holttest eltűnt, csak a vértócsák maradtak. Sokkal jobb, mintha percenként át kéne lépni egy hullát.

"Jack!" néztem újra a fekete hajú kalóz irányába. 

"Kapitány?" kérdezett vissza.

"Mennyi idő még a partraszállás?"

Jack elvigyorodott. "Már nem túl sok, kapitány. Nézzen oda." mutatott előre, ahol már látszódott a kikötő.

"Hála istennek. Most már megszabadulhatok ettől a kölyöktől." morogtam. "Készüljetek a kikötéshez!" kiáltottam, a legénység szorgosan munkálkodott, hogy néhány nap alatt másodjára is kikössünk.

Általában négy hónap telik el két kikötés között... de most furcsa dolgok történtek.

Visszasétálva a szobámba, láttam, ahogy a gyerek - ha jól emlékszem Layla - az ágyamon ugrált és a párnámmal játszott.

"Tedd azt le." csattantam fel, az ijedtségtől a földre ejtette a párnát. A párna irányába emeltem a kezem, ő pedig komisz mosollyal lemászott az ágyról és visszatette a helyére korábbi játékszerét. 

"Helyes. Most pedig gyere velem." utasítottam.

"Visszaértünk?" kérdezte.

"Igen. Ne kérdezz többet, hanem kövess." 

Sétálás közben egyre jobban idegesítettek ujjai, amint súrolták a kezemet. "Mi az?" néztem rá dühösen, ahogy még mindig a felemelt karom után nyúl.

"Foghatom a kezed?" faggatott.

"Nem. Csak kövess. Minél hamarabb megtaláljuk Bellát, annál hamarabb megszabadulok tőled. Úgyhogy gyorsan fogsz sétálni." motyogtam.

"De neked hosszú lábaid vannak, nekem meg kicsik. Nem tudok lépést tartani." felelte szomorúan.

Önelégülten elmosolyodtam. "Akkor szaladj." vágtam rá és elfordultam tőle. "Gyere már, Layla." sóhajtottam fel.

"Olyan szép az óceán." csillogó zöld szemekkel nézte a tájat, hosszú szőke haját hátrafújta a szél. Békésnek tűnt... és ismerősnek...

"Szerinted szép az óceán?" kérdezte, kiszakítva engem a gondolataimból.

"Nyugtató. Nem szép." válaszomon felkacagott.

"Szerintem az." 

"A gyerekek szerint minden szép." forgattam meg szemeimet.

"Szerintem nem minden szép." ráncolta a homlokát.

"Csak egy dolgot mondj, ami szerinted nem szép." 

"A viselkedésed." ledöbbenve néztem rá, egyre mérgesebb és... csalódottabb lettem? 

"Tessék?" morogtam.

"Undok vagy." 

"Miért mondod ezt?" 

"Nem kéne mindig ilyen dühösnek lenned. Sokkal többet kéne mosolyognod." dalolászta, én pedig lehajoltam hozzá.

"Miért?" kis kezeit az arcomra rakta és felfelé görbítette a szám két szélét.

"Mert helyes vagy, ha mosolyogsz." leráztam a fejemről kezeit.

"Helyes?" kérdeztem szórakozottan. "Azt kellene mondanod, hogy félelmetes vagyok." sziszegtem.

"Miért?" 

"Mert egy perc alatt megölhetnélek és kétszer sem gondolnám végig." szemei elkerekedtek.

"Megölnél?" 

"Se perc alatt."

"Hazudsz! És egyébként is, utálom ezt a Harryt, aki így beszél!" kiáltotta.

"Utálsz?" bosszúsan nézett rám. "Milyen vicces! Utálsz azok után, hogy megmentettelek a kalózoktól és nem öltelek meg, mert engedély nélkül feljöttél a hajómra?" 

"Igen!" bólogatott intenzíven.

Összeszorítottam a fogaimat. "Inkább meg kéne ölnöm téged most azonnal." 

"De már túl közel vagyunk. Ha most megölnél, egy csomó időd elpazarolnád." mosolygott önelégülten.

"Egyedül is megtalálnám Bella gyengeségét." 

Nyugodtan megrázta a fejét. "Nem. Nem fogod tudni, amíg nincs előtted." mondta magabiztosan.

"Miért mondod ezt?" 

"Mert túl vak vagy." 

"Meglátjuk." zártam le a beszélgetést, ugyanis percek kérdése volt, hogy kikössünk.

Idegesített, hogy mennyire bátor ez a kölyök. Retteghetne tőlem, abbahagyhatná az ölelgetést és nem kéne kiabálnia velem azért, mert önmagam vagyok.

"Készüljetek!" vetettem oda a legénységnek, majd megragadva Layla karját elindultam. "Nem leszünk itt sokáig. Ne menjetek messzire a hajótól, ha csak nem akartok itt maradni. Ha bármi változik szólok, de nem valószínű." kiabáltam, a legénység helyeselt.

"Mi az?" néztem rá az előttem ácsorgó Louisra és Niallra. 

"Tényleg azt hiszed ilyen könnyű lesz? Találkozni fogsz Bellával, emlékszel? Nem fogod gyorsan elintézni." magyarázta kétkedően Niall.

"Bella rettegett tőlem. Ha meglát, bármit megtesz majd, hogy elmehessen a közelemből. Egyszerű lesz." mosolyogtam magabiztosan.

"Ha így gondolod, kapitány." gúnyolódott Louis.

Layla halkan kuncogott morcos arcomon. "Mi az?" kérdésemre a fejét rázta.

"Semmi." mondta vidáman, én pedig idegesen Louisra néztem, aki látszólag jól szórakozott a kialakult helyzeten. Elfordulva a kislánytól a korláthoz mentem és erősen szorítottam, várva, hogy kikössünk.

Layla pár másodperccel később csatlakozott hozzám, lábujjhegyre állt, hogy állát a korlát tetejére tehesse és kiláthasson. Nevetségesen vézna és alacsony volt, szórakoztató volt az erőlködése.

Felvettem és a korlátra ültettem, erősen fogtam a ruháját, nehogy a vízbe essen. "Jobb?" kérdeztem vidáman.

"Aha!" vigyorodott el.

Nem vette észre, hogy gúnyolódom vele?

"Kikötünk!" kiáltotta az egyik ember, s elkezdték összehúzni a vitorlákat és leereszteni a kicsi hídat, majd a vízbe dobták a horgonyt.

A potyautast természetesen lenyűgözte a folyamat. Elég elkényeztetett egy gyerek lehet, ha azt sem tudja, hogyan működik egy hajó. Mintha most lenne először egy hajó közelében.

"Menjünk." vettem a jobb karomba és elindultam, mindeközben ő össze-vissza ficánkolt, hogy tegyem le. 

"Tegyél le!!" parancsolt rám.

"Nem hagyom, hogy már a kikötésnél meglépj. Nem vagyok hülye." 

"De megígértem! Én nem szegem meg az ígéreteim!" nyüszített.

"Nincs semmi okom megbízni egy hat éves kölyökben." 

Felsóhajtott. "Ha hazudnék, már rég rájöttél volna, nem?" faggatott.

"Nem vagy egy normális hat éves, nem hinném, hogy lebuktatnád magad." 

"Na látod!" megtorpanva rájöttem, hogy már megint kijátszott engem.

"A fenébe!" szitkozódtam, közben a földre dobtam. Egy ijedt hang jött ki belőle, miközben talpai a földre értek. "Sajná..." mielőtt végigmondhattam volna, megköszörültem a torkom. "Kelj fel." ragadtam meg a karját, kicsi lábai nehezen találták meg az egyensúlyt. "Egy igazi bajkeverő vagy!"

"Aha!" ismerte el büszkén.

Ez ellen a gyerek ellen nem lehet nyerni...

"Essünk túl rajta." motyogtam, majd elindultam, a kölyök pedig követett. 

Leérve a hajóról elindultunk a partok felé. Miért csinálom én ezt? Nincs szükségem egy hat éves segítségére. Bella már egyébként sem volt az életem része, minek vagyok itt?

"A fenébe!" morogtam az orrom alatt, fejemet rázva hirtelen megálltam, ezért Layla hátulról nekem jött. 

"Mi az?" kérdezte, közben én felé fordultam.

"Elmehetsz. Tűnj innen. Meggondoltam magam." 

"Nem!" szabadkozott azonnal.

"Nem?" kérdeztem vissza.

A kislány a csípőjére helyezte kezeit. "Ellentétben veled, uram, én betartom az ígéreteimet! Most nem mehetek el." szomorkodott.

"Én mondtam vissza az egyezséget. Nem törted meg az ígéretedet, kölyök." morogtam.

"Nem megyek el, amíg meg nem találjuk!" 

Szemeimet forgattam. "Megöllek, ha nem mész el." kiabáltam, amitől egy kicsit megijedt, de tovább állta a sarat.

"Nem fogsz! Megígérted, hogy megvédesz!" ökölbe szorítottam kezeimet.

"Már máskor is tettem ilyen ígéretet és akkor is megszegtem. Ne hidd, hogy gondot okoz másodjára is megtennem." saját szavaim még engem is megleptek, csendben néztünk egymásra.

"Korábban?" faggatózott szomorúan.

"Semmi közöd hozzá." már nyitotta a száját, hogy válaszolhasson, de egy kétségbeesett hang félbeszakította.

"LAYLA!?"

Mindketten megfordultunk, elképedve néztem a felénk száguldó Bellát, aki figyelmen kívül hagyva engem a térdeire borulva magához ölelte a kislányt. "Oh, Layla, hála istennek. Hol voltál?? Halálra aggódtam magam érted." Layla bűnbánóan mosolygott rá.

"Sajnálom. Kalandra mentem, hogy kincset keressek." mondta, Bella megállás nélkül fürkészte.

"Tiszta kosz vagy! Az egy vágás??? Mi történt a karoddal?" Layla megrázta a fejét.

"Semmi." felsóhajtottam, ami végre rám terelte Bella figyelmét. 

"Veled volt?" kérdezte elkerekedett szemekkel.

Kereszteztem karjaimat magam előtt. "A kölyök szökött fel a hajómra." talpra állva mindkét kezével megmarkolta az ingemet nyakamnál és bosszúsan nézett rám.

"Tisztában vagy vele mekkora veszélybe helyezted?" kiabált Bella, de mielőtt bármit mondhattam volna, Layla közbevágott.

"Néhányszor meg is fenyegetett, hogy megöl." tette hozzá, amiért csúnyán néztem rá, Bella erősebben kapaszkodott belém.

"Megfenyegetted? Te idióta, mégis mit gondoltál?" egyre dühösebb lettem, ezért ellöktem magamtól Bellát, aki továbbra is védelmezően állt a kölyök előtt.

"Mi a fenéért érdekelne téged, hogy mi történik azzal a kölyökkel? Ő csak az eszközöm volt." 

"Azt sem tudod ki ő, igaz?" érdeklődött, kezei remegtek az idegességtől.

"Miről beszélsz?" csattantam fel.

"Ő a lányod, te idióta!" 

Megmerevedtem, meg voltam róla győződve, hogy még arcom is elsápadt. "Mi?" Layla boldogan mosolygott rám Bella mögül. "Te..." mutattam rá, mire felkuncogott.

"Én már tudtam egy ideje. Csak az arcod volt ismeretlen. A találkozásunk tökéletes volt." nem tudtam mit mondjak. Egész idáig ő... ott volt épp mellettem?

"Te vagy a kislányom?" suttogtam.

Helyeslően bólintott. "Szia apu." szavaitól összeszorult a szívem. Letérdelve intettem Laylának, hogy jöjjön hozzám közelebb, Bella meglepve figyelt minket.

Kezeit a háta mögött összekulcsolva elém lépett, zöld szemei vakítóan csillogtak. "Miért nem mondtad el?" 

"El akartam, de úgy nem lett volna meglepetés." haloványan elmosolyodtam és kezeimet az arcára helyeztem, hogy jobban szemügyre vehessem. Hirtelen megértettem, miért éreztem magam olyan közel ehhez a gyermekhez.

"Hát, Layla... tényleg megleptél."

Sok kihagyás, de egy hosszú rész! :D Remélem nektek is tetszett ez a rész. Milyen volt Harry reakciója? Szerintetek változni fognak a dolgok most, hogy tudja, hogy Layla a kislánya? Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok! :)