Vidám az ünnep, elvileg,
Csak valahogy ezt én most nem érzem.
Még mindig ágyad mellett fetrengek,
S próbálom nyitva tartani szemed.

"Nézz rám Nam"
Szólok neked halkan,
Mire szemed kipattan
És riadtan nézel arcomra.

Mosoly nyúlik ajkaimra,
Melyet egyetlen gond sem tompíthat.
"Csak érezd jól magad"
Suttogom most én halkan.

Lassan biccentessz
Majd talpra emelkedek
És elhagyom haldokló helyedet.
"A kertbe megyek"
Ordítom hevesen.

Kint hull a hó.
Kezemre esik egy pehely,
Melyet mosolyogva fújok el.
Majd jön még egy,
Szép lassan beterítenek
És egyenlővé tesznek a földdel,
Akárcsak téged.

Jin