Vidám minden, felnőtt, gyermek
Csak éppen mi ülünk itt csendesen.
Próbálom jobbra bírni kedved,
De semmire sem megyek.

Kint  rengeteg a móka.
Most hullik először a hó.
Óvatosan lépkedek ágyad alatt,
S csak lesem a sok havat.

Mindenki vidám, boldog,
Mi meg itt ülünk, komoran.
Pontosabban csak te, Namjoon,
Én csak a lelket tartom orcádon.

Köhögsz még egy párat
Majd szemembe nézel:
"Sajnálom, hogy elrontottam"
Súgtad  lágyan ajkamra.

Nem kell sajnálnod semmit.
Én voltam a ludas.
De örülök, hogy hangod újra zendít,
És várom már, hogy újra segíts.

Jin