Egyszer minden nő életében előfordul, hogy a leglehetetlenebb ételeket kívánja meg. Ti is voltatok már így? Ha nem, akkor majd lesztek. Velem ez már előfordult. Valami ilyesmi volt:

- Jaebum... - szólítgattam idősebb lakótársam az éjszaka közepén. - Jaebum! Ébredj! - ráztam meg, mire egy hirtelen mozdulattal felriadt. 

- Mi...Mi? Ki? Miért...? - kérdezte, mire felfogta ki és miért keresi. 

- Nutellás uborkát akarok... - suttogtam  felsőm alját szorongatva. 

- Akkor menj és keress a konyhában. - mondta és visszadőlt a puha ágyneműje közé. 

- De nincsen nutella... - pityeredtem el és az ágyra térdelve fogtam meg kezét. - Nutellás uborkát akarok enni! 

- De nem tudsz. Inkább feküdj vissza. - morogta félálomban mire felzokogtam. 

- Nhe-eem... - zokogtam és mellkasát kezdtem el csapkodni. - Adj nekem nutellás uborkát! - kezdtem el hisztizni. 

Így történt hogy hajnali három környékén egy mogorva Jaebum és egy üveg nutella társaságában falatoztam a konyhában. De nem csak ez volt az egyetlen eset. Ott volt például a tejfölös csoki hisztim Markkal, vagy például, amikor Jinyoung ment el venni nekem fagyit a város másik végébe, mert nem voltam hajlandó más fagyit enni. A lényeg ebből az egészből, hogy két és fél hónap alatt mindegyik fiú megtanulta, hogy minden eshetőségre fel kell készülni annak érdekében, hogy megelőzzék a kitörni készülő hisztimet. Mostanra minden polc, de még a hűtő is tele van, nehogy bármiből is hiányom legyen. 

Most a nappaliban ülünk Markkal, Yugyeommal és Youngjaeval, miközben várjuk, hogy a hiányzó barátaink megérkezzenek. Ahogy belépnek mosolyogva futok oda Jaebumhoz és egy "Oppa!" felkiáltással a nyakába ugorva csimpaszkodok rajta. Mindenki meglepődik tettemen. Jinyoung azon van, hogy kiakadjon, a többiek szótlanok Jackson kivételével, aki csak elröhögte magát Bummie arckifejezésén. 

- Na erre még én sem számítottam - tért észhez először Mark és csak vigyorogva figyelt. 

Végül a bátyám nagy nehezen leszedett Oppáról, de nem sokáig örülhetett Jaebummie. Amint elhelyezkedett a kanapén elé lépve, kissé zavarban néztem szemeibe. - Oppa... Beleülhetek az öledbe? Jinyoung leszidott... - motyogtam szomorúan, mire sóhajtva tárta ki karjait beleegyezően. Boldogan bújtam hozzá, mire Bátyám "Nem hiszem el! Épp az előbb mondtam neki, hogy... áh!" mondatok elmorgásával figyelte, ahogy kényelembe helyezem magam. Pár órás beszélgetés után pedig lassan elaludtam. 

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Ha mindent jól számoltam, akkor körülbelül a tizenkettedik, tizenharmadik hétnél járhatok. A pocakomon már látszik egy kis növekedés, és nemsokára mennem is kell a dokihoz ellenőrzésre. Az utolsó ilyen vizsgálat pár hete volt, amikor közölte velem, hogy ideje felkészülnöm az esetleges méretváltozásokra és a hangulatingadozásokra is. Nos, azok már régen elkezdődtek, így az első olyan képpel, amelyen látszik az én Kis Csillagom mentem haza. 

- Fiúk, nézzétek! - futottam oda hozzájuk a nappaliba és odaadtam bátyámnak az ultrahangképet. 

- Már ilyen nagy? - lepődtek meg a srácok, amin csak kuncogtam. 

- Igen, és előreláthatólag több lesz a hangulatingadozásom is, úgyhogy sok sikert hozzám! - nevettem fel gonoszkásan és felmentem a szobámba. 

Ledőltem egy kicsit, hogy pihenjek, de mire észbe kaptam volna már régen besötétedett és az óra is kései órát mutatott. Felnyögve csoszogtam ki egy pohár vízért, de utam, teljesen más ajtóhoz vezetett. Benyitva Jaebumhoz mentem oda az ágyához, és feltérdelve rá hajoltam közelebb. Nem aludhatott olyan mélyen, hisz ahogy hajam előrecsúszott és arcát csikizte kinyitotta szemeit. 

- Momo...? Mit keresel itt? Valami ba- 

Mielőtt befejezhette volna mondandóját odahajoltam hozzá és bezárva a köztünk lévő távolságot csókoltam meg. Szemei tágra nyíltak, ahogy realizálta a helyzetet és próbált eltolni, de ellenkezése nem sokáig tartott. Amint elmélyítettem a csókot kezei nem eltoltak. Éppen ellenkezőleg, magához vonva fordított meg, hogy elfeküdve alatta tudjon felém mászni. Elvált tőlem és kérdezni akart valamit, de nem hagytam megszólalni, helyette még egy csókba invitáltam. Gondolom nem kell részleteznem mi is történt ezek után. 

Reggel a fekete hajú fiú ölelésében ébredtem meg alsóneműben. Elmosolyodva fordultam felé, hogy meg tudjam figyelni nyugodt, alvó arcát. 

- Nem illik ám másokat bámulni, miközben alszanak... - hallottam meg mély, álmos hangját, mire csak átöleltem, hogy eltereljem a figyelmét. - Ehhez hozzá tudnék szokni. Te mit szólsz ehhez?

- Egész kényelmes, meg kell hagyni - mosolyom levakarhatatlan volt. Jae kezeit derekamra simította, majd odahajolva hozzám lopott egy reggeli csókot tőlem. - Még nem is mostam fogat. 

- Nem érdekel. - válaszolt röviden, hogy megismételve az előző tettét, még több csókot lophasson. Belesóhajtva öleltem át nyakát és viszonoztam negédes tettét. 

- Megyek, csinálok reggelit, addig is ellopom az egyik inged. - közöltem vele és beteljesítve kijelentésem léptem ki a szobából. A konyhába sétálva kezdtem neki reggeli kis ügyködésemnek, mikor egy idő után két erős kar húzott egy izmos felsőtesthez. Jaebum nyakamba csókolva  figyelte mit is csinálok. Az egész reggelikészítés nevetéssel és szórakozással telt, amíg Jinyoung be nem sétált és látott meg minket. 

- Te meg mi a faszt művelsz a HÚGOMMAL?? - hallottuk meg metsző hangját, mire ijedten fordultam felé. 

Kissé rövid rész lett és meglehet, hogy unalmas is, ezért ne haragudjatok. Na hogy tetszik a kis fordulat? ☺☺☺