Kimi

- Ana? - nézett rám kérdőn a barátom ahogy beléptem a szobámba.

- Most kísértem ki a reptérre, a törpékkel együtt - sóhajtottam fel fájdalmasan, mivel az elválás nem csak engem, de a gyerekeimet is megviselte. Nico úgy csimpaszkodott a nyakamba, hogy alig tudtuk lefejteni rólam a kezecskéit, Lina arca pedig olyan hatalmas szomorúságot tükrözött, hogy meglett férfi létemre, majdnem elbőgtem magam.

- Sajnálom - mondta Mark részvéttel teli hangon.

- Ja, én is - kulcsoltam össze a kezeimet a tarkómon miután elhelyezkedtem a kanapén.

- Voltatok a sajtótájékoztatón?

- Igen, túl vagyunk rajta - meredtem magam elé.

- Minden oké volt? - kíváncsiskodott tovább a férfi, de nekem mára már kezdett elegem lenni a kérdésekből.

- Hát persze - húztam el a számat. - Mindenki nagyon kedvesen volt. Egy cseppet sem akarták szétszedni Anabellt - csöpögött éles szarkazmustól a válaszom, miközben eszembe jutott a nő arca, ahogy minden oldalról egyre több és mocskosabb kérdés repült felé.

- Basszus, és hogy viselte?

- Szerinted? Olyan volt, mint egy királynő. Egy rettenetesen rémült királynő - hunytam le a szemeimet fáradtan.

- Még jó, hogy a gyerekeket nem vonhatják bele ebbe a herce-hurcába - szólalt meg Mark.

- Nem merik, mert tudják, hogy azzal maguk alatt ássák meg a sírt - dühöngtem.

- És mi lesz ezután?

- Fogalmam sincs - vontam meg a vállam. - Ana először beszélni akar a portugállal - forgattam meg a szemeimet a focista említésére. - Tegnap felhívta és elmondta neki, hogy mire készülünk.

- Gondolom kiakadt a csávó - röhögött fel Mark.

- Nem tudom - ráztam meg a fejem - nem avatott be, hogy miről beszéltek.

Néhány percnyi szótlan üldögélés után Mark kíváncsian felém fordult.

- Ezek után is be akarod cserkészni? Nem ment el a kedved tőle?

- Sőt! Csak most kaptam kedvet igazán a vadászathoz - nyújtottam ki a lábaimat, hogy kényelmesebben üljek. - Eddig is akartam őt, de a mai nap után életcélommá vált, hogy meggyőzzem róla, nekünk együtt kell felnevelnünk a gyerekeinket.

- Miből gondolod, hogy sikerülhet? - pislogott rám Mark, mintha őrültet látna. Talán igaza is volt, megőrültem. Megőrültem attól a gondolattól, hogy végre igazi családom lehet. Egy csodálatos nővel és két tünemény gyerekkel. A saját gyerekeimmel.

- Nem tudom - vallottam be az igazságot. - Viszont úgy érzem, hogy ő sem tud közömbösen viselkedni amikor mellettem van. Látom amikor megborzong az érintésemtől, elpirul ha valami múltbéli dolgot hozok fel beszédtémának vagy amikor megcsókolom, ugyanolyan tüzesen viszonozza, mint régen - vigyorodtam el kajánul. - Ő is emlékszik rá, hogy milyen volt velem, ahogy én is. Bár most ölni tudnék a gondolattól, hogy Ronaldoval van, de tudom, hogy ha türelmes leszek, akkor nemsokára az én ágyamat fogja melegíteni és akkor többet nem menekül. Azonnal feleségül veszem, mielőtt még meggondolhatná magát.

- Te tényleg odavagy érte - döbbent le a barátom. - Szentül meg voltam róla győződve, hogy csak azért akarod őt, mert kihívást jelent és persze a gyerekek miatt.

- Hogy a picsába ne lenne kihívás? - mordultam fel. - Talán még a világbajnokságnál is nagyobb, de itt belül - mutattam a mellkasomra - érzem, hogy sikerülni fog. Egyetlen nőnél se éreztem ilyen mindent felülíró vágyat. Mindenestül akarom. Érted? - néztem komolyan Markra. - Nem csak a teste kell, hanem a lelke is. Arra vágyom, hogy viszonozza az érzéseimet és ha ez megtörténik, én leszek a legboldogabb fasz a földön.

- Te aztán jócskán benne vagy a trutyiban - csóválta meg a fejét a férfi. - Sose hittem volna, hogy a fagyos jégember szívét ilyen könnyen nyársra lehet húzni.

- Úgy látszik van az a nő, akinek ez sikerült.

- Csak vigyázz, nehogy túl süttesd azt a szívet - figyelmeztetett Mark, majd magamra hagyott az Ana körül forgó gondolataimmal.

Cris

Türelmetlenül pislogtam a bejárat felé, hogy mikor hallom már meg Ana vagy az ikrek hangját. Tudtam, hogy hatalmas a forgalom ilyenkor a repülőtérről, de már alig bírtam kivárni, hogy magamhoz ölelhessem őket. Be kellett látnom, hogy sokkal féltékenyebb vagyok a finnre, mint gondoltam volna. A tegnapi telefon után pedig még jobban elburjánzott bennem ez az érzés.

Mikor Anabell felhívott, hogy elmondja, lesifotók készültek róluk és a legjobb megoldásnak a felvállalás tűnik, majdnem felrobbantam mérgemben. Én akartam az lenni, akivel lefotózzák, aki elsőként mondhatja el, hogy "igen, tessék, nézzétek ő az enyém". Irigy voltam a pilótára. Nem elég neki, hogy gyerekei vannak attól a nőtől, akit szeretek, még a végén azt is kitalálja, hogy ő van együtt Anával. Valahogy nem voltam biztos benne, hogy véletlenül készültek a képek, de mikor ezt megemlítettem Bellnek, majdnem összevesztünk.

Sóhajtva döntöttem hátra a fejemet a nappali kanapéjára és a szemeimet lehunyva próbáltam túlélni az idegtépő várakozás perceit.

- Apa - mászott fel mellém a kisfiam.

- Igen Juni? - mosolyogtam rá miközben azon gondolkodtam, mennyire hasonlít rám ez a kis lurkó.

- Mikor jönnek? - fogta kezei közé az arcomat és kíváncsi tekintetét az enyémbe fúrta.

- Nem tudom - húztam magamhoz, hogy megöleljem -, de lassan már itt kéne lenniük - sóhajtottam fel nyűgösen. Sajnáltam, hogy nem én mentem ki eléjük, de Ana nyomatékosan megkért rá, hogy maradjak a seggemen és ne akarjak még nagyobb zűrt kavarni.

A távolból felhangzott egy autó hangja. Mindketten megdermedtünk egy pillanatra majd némán füleltünk. Mikor meghallottuk Nico hangját, mindketten felpattantunk és a bejárathoz siettünk. Széles vigyorral az arcomon nyitottam ki előttük az ajtót.

- Sziasztok! - köszöntem, majd egy gyors szájra puszi után elvettem az Ana karjában alvó kislányt és felsiettem vele a szobájába. Amint letettem már fordultam is vissza, hogy megkeressem a szerelmemet, akit a konyhában találtam meg.

- Baromira hiányoztál - öleltem át hátulról és orromat a nyakához nyomva szippantottam egy hatalmasat az illatából.

- Ti is nekem - dőlt a mellkasomnak és még a ruhánkon keresztül is éreztem, hogy a teste tele van feszültséggel. Gondolom teljesen kikészült a finn mellett.

- Gyere - fogtam kézen és elkezdtem húzni a szobánk felé.

- Cris, hova megyünk? - kérdezte félig nevetve, félig bosszúsan.

- Majd meglátod - mosolyodtam el.

Mikor beértünk a szobánkba, tovább léptem vele a fürdőszoba felé, majd betuszkoltam őt is. Bedugaszoltam a kádat, megengedtem a vizet és a kedvenc habfürdőjéből is öntöttem bele. Vigyorogva fordultam felé majd finoman vetkőztetni kezdtem.

- Cris - sóhajtott fel, ahogy minden egyes gomb után felbukkanó meztelen bőrfelületre csókot nyomtam.

-Cssh, csak élvezd - hámoztam ki a ruháiból.

- De a gyerekek - akadékoskodott még mindig, de már láttam rajta a megadás jeleit.

- Anya figyel rájuk - mormogtam, miközben számmal már a kackiásan ágaskodó mellbimbóira koncentráltam. Imádtam az ízét, a bőre selymes tapintását. Rettenetesen kellett koncentrálnom, hogy vissza tudjam fogni magam. Besegítettem a kádba, majd én is megszabadultam a ruháimtól és mögé csusszantam. Élveztem ahogy hozzám simult. Újabb felfedezőtúrára indultam a tökéletes testén. Arcát felém fordította, így kínálva fel nekem az ajkait, amit mohón el is fogadtam. Nyelvünk boldog ismerősként üdvözölte a másikat. Kezem besiklott Ana lábai közé és mikor megtaláltam amit kerestem, az egyik ujjammal óvatosan dörzsölgetni kezdtem nőiessége központját. Kaján vigyorra húzódott a szám, heves zihálását hallva.

- Gyerünk Kicsim - suttogtam a fülébe és nyelvemmel megérintettem a fülkagylóját - élvezz el nekem - nyomultam előre az ujjaimmal és tüntettem el őket Anában. A teste megfeszült és egy apró sikoly hagyta el a száját miközben eljutott a csúcsra. Elégedetten simogattam tovább a még mindig rázkódó nőt.

- Istenem - sóhajtott fel nagy sokára elégedett hangon.

- Mondjad - vigyorogtam rá.

- Jaj te - nevette el magát és kezével rácsapott a combomra. Jóleső érzés volt látni a mosolygós arcát. - Hiányoztál - mondta miközben az ujjaival rajzolgatni kezdett a bőrömre és ezzel majdnem az őrületbe kergetett.

- Anabell - mordultam fel, mikor a combom belső oldalát kezdte cirógatni a körmével.

- Cris? - nézett fel rám az ajkát beharapva.

- Azt hiszed, megúszod? - szálltam ki a kádból és emeltem ki őt is a habokból.

- Hé, hova viszel? - kapaszkodott erősen a nyakamba.

- Oda, ahol a helyed van - siettem vele a szobánkba és tettem le az ágyra.

- Tiszta víz lesz minden - próbált menekülni, de nem engedtem. A bokájánál fogva húztam magamhoz közelebb.

- Nem érdekel. Csak te érdekelsz - hallgattattam el egy intenzív csókkal.

Egyik kezével a hajamba túrt, míg a másikat a hátamon járatta fel és alá, néha a fenekembe markolva.

- El se tudod képzelni, hogy mennyire hiányoztál - toltam szét a lábait, hogy közéjük furakodhassak. - Minden egyes perc rémálom volt nélküled - néztem mélyen a szemébe miközben birtokba vettem a testét. Kéjes nyögés szaladt ki a torkomon ahogy megéreztem magam körül a szoros izmokat. - Basszus, annyira szűk vagy még mindig - temettem az arcomat a mellei közé miközben egyre gyorsabban kezdtem mozogni. Éreztem, hogy lassan el fogom veszteni az önuralmamat, így benyúltam kettőnk közé és az ujjammal körkörös mozdulatokat végezve segítettem Bellt egy újabb orgazmushoz. - Az enyém vagy - hördültem fel, mikor én is elértem az extázis csúcsát.

Pihegve, némán feküdtünk még egy darabig egymás mellett. Kezünk összefonódva hevert a mellkasomon. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk mit akar mondani a másik, hiszen mindkettőnk arcáról, szeméből sugárzott a szerelem egymás iránt.