Ana

Orromra csúsztattam a napszemüvegemet és idegesen néztem körül az emberektől zsongó reptéren. Nico és Lina egymás kezét szorongatva álltak mellettem, kíváncsian járatták a tekintetüket a hatalmas épületben.

- Anya, apa jön elénk? - tette fel a kérdést a fiam.

- Nem tudom - sóhajtottam fel. - Bár szerintem ő most nem ér rá... - magyarázkodtam, mikor valaki félbeszakított.

- Elnézést, ön Anabell? - kérdezte egy ismerős hang mögöttem. Amilyen gyorsan csak tudtam, megfordultam és tekintetem találkozott Rami vigyorgó képével.

- Szia - mosolyodtam el.

- Rami bácsi! - ugrottak a gyerekek, apjuk testvérének a nyakába.

- Na mizu törpék? - kapta fel a két kicsit a karjaiba. - Hű, ti aztán jól megnőttetek. Mivel etet titeket anya, kővel?

A bőröndömet magam után húzva indultam el a nagyobbik Raikkönen nyomában. Nico és Lina egyfolytában szóval tartották a finnt, így nem sokat tudtunk beszélni.

A kijáratnál egy hatalmas terepjáró várt bennünket. Miután beültünk, Rami biztos kézzel vezetett el minket az úticélunkig. A hotel hátsóbejáratához érve, a nyakában lógó kártyát felmutatva begurultunk a mélygarázsba.

- A főbejárat és az előtér tele van újságírókkal. Kims azt mondta, inkább így csempésszelek be titeket - magyarázta feszülten.

- Nyugi - mosolyogtam rá. - Teljesen jó így.

Az igazat megvallva, hálás voltam a pilótának, hogy megértette, nem akarok nyilvánosságot se magamnak, se a gyerekeknek. A garázsból lifttel mentünk fel a szálloda tizedik emeletére, ahol egy hatalmas lakosztályt kaptunk.

- Kiminek időmérője van - avatott be Rami, miután lepakoltunk. - Azt üzeni, hogy amint végez, jön. Addig is érezzétek otthon magatokat.

- Köszönjük - bólintottam.

- Anya, nézhetünk mesét? - tette fel a kérdést Lina.

- Persze - vettem a kezemben az asztalon heverő távirányítót és bekapcsoltam nekik a falon lévő plazmát. - Nem vagytok éhesek? Szomjasak? - kérdeztem, de miután nemleges választ kaptam, inkább hagytam őket, hagy merüljenek el a Minionok világába.

A finn sráccal a nyomomban kiléptem az erkélyre, hogy magamba igyam a látványt, ami a Meridian Beach Plaza legfelső emeletéről tárult elém. Nem láttam még ehhez foghatót. A Földközi-tenger kéksége és az ég színe szinte egybe olvadt.

- Ez gyönyörű - bukott ki belőlem.

- Reméltem, hogy tetszeni fog - szólalt meg az ismerős, rekedtes hang a hátunk mögül. Félve pillantottam a finnre, aki nem tudom, mikor lopakodott mögénk.

- Kimster - vigyorgott rá boldogan a bátyja. - Ez gyorsan ment.

- Ja. Elmagyaráztam a fiúknak, hogy rohadtul nem fogok most jópofizni egy mitugrász firkásznak sem - motyogta, miközben a tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam.

- Apa! Apa! - vették észre Nicoék az újonnan érkezőt.

- Kicsikéim - ölelte át őket szeretettel majd mindkettőnek hatalmas puszit nyomott a feje búbjára. - Úristen, mekkorát nőttetek.

- Rami bácsi is ezt mondta, meg azt is, hogy anya biztos kővel etet minket - hadarta el Nico a reptéren történteket.

- És igaza van? - somolygott a kisfiúra a finn.

- Nincs - rázta meg a fejét a kérdezett.

- Na majd én lecsekkolom - mondta Kimi és felkapta a fiát, majd a levegőbe repítette aztán elkapta amit a kicsi hangos kacagással fogadott.

- Én is, engem is - rángatta meg az apja pulóverének az ujját Lina.

- Igenis hercegnőm - dobta fel a kicsilányt is, aki szintén nevetni kezdett.

A szívem szorításával nem törődve, mosolyogva néztem őket.

- Azt hiszem én most megyek - szólalt meg Rami, akiről teljesen el is feledkeztem.

- Köszönöm, hogy kijöttél értünk - búcsúztam tőle kedvesen.

- Ugyan hagyd már - legyintett, majd a törpékhez fordult. - Mit szólnátok hozzá, ha holnap Justuu és Titus is velünk lenne és együtt néznénk meg az időmérőt?

- Jóóó! - harsant fel az egybehangzó felelet.

- Ők is itt vannak? - néztem kérdőn Ramira.

- Még nem - rázta meg a fejét. - Holnap jönnek Kristiivel.

Nem tehettem róla, de a nő nevének említésekor egy kicsit megrándult a szám, amit a férfiak észre is vettek.

- Ne haragudj rá, ő csak a családját védte - nézett rám könyörgőn az idősebbik finn.

- Nem haragszom - sóhajtottam fel - csak rosszul esett, hogy úgy nekem támadt.

- Hidd el, hogy már megbánta - bizonygatta a férje. - Miután elmentél, sokszor beszélgettünk rólad és már tudja, hogy nem kellett volna úgy viselkednie veled. Szarul érezte magát utána, mikor rájött, hogy mekkora bakot lőtt.

- Oké, elhiszem - mosolyodtam el halványan. - Amúgy sem vagyok haragtartó.

- Köszi - ölelt hirtelen magához Rami. - Nem szeretem, ha veszekedés van a családban - kacsintott rám, majd elengedett és otthagyott lefagyva az előtérben.

Elhűlve néztem utána. Ő tényleg úgy érzi, hogy egy család vagyunk? Merengésemet a másik finn rekedtes hangja szakította félbe.

- Baromi jól nézel ki.

- Ö..köszi - fordultam felé.

- Nagyon szexi ez az új stílus - simított ki egy kóbor tincset az arcomból.

- Kimi... - léptem hátrébb, de neki ütköztem a falnak. - Nem szeretném...

- Megőrjít a hiányod - vágott közbe és nem engedte, hogy befejezzem amit elkezdtem. - Minden egyes átkozott nappal világosabbá válik, hogy mit vesztettem azzal, hogy hagytalak elmenni - próbált hipnotizálni a szemeivel. Egyik kezével megtámasztotta a fejem mellett a falat, míg a másikkal a hajam végével kezdett játszani. - El sem tudod képzelni, hogy milyen érzés úgy lefeküdni, hogy tudom, te egy másik pasi karjai közt vagy és a gyerekeim ott vannak veletek. Vissza akarom kapni a családom Anabell - hajolt egyre közelebb hozzám.

- Nem...nem lehet - nyöszörögtem, miközben a testem hátba akarta támadni az eszem és reagált a finn simogatásaira.

- Dehogynem - súgta már a számba.

Istenem, gyengültek el a térdeim. Cris is pont így szokott rám hatni. Ahogy felvillant a portugál neve, a köd ami eddig ellepte az elmémet, hirtelen felszállt. Kezeimet az előttem álló mellkasának támasztottam és próbáltam ellökni magamtól.

- Állj le!

- Látom rajtad, hogy te is akarod - folytatta az ostromot.

- Akkor rosszul látod - győzködtem immáron tiszta fejjel.

- Miért harcolsz ellenem?

- Mert nem helyes amit csinálunk. Nekem ott van Cris...

- Leszarom - mordult fel a pilóta és láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni a fejét, így muszáj voltam beavatni a titokba, amit csak a barátaink tudtak eddig.

- Nem teheted, mert ő a vőlegényem - nyögtem ki, mire a finn úgy ugrott hátrébb, mintha megütöttem volna.

- Hazudsz - mordult rám haragosan.

- Igazat mondok - emeletem fel a kezemet, hogy megmutassam neki igazolásként a gyűrűmet.

- A rohadt életbe! - öklözött bele a falba mellettem amitől összerezzentem. - Mióta?

- Ahogy hazaértünk Finnországból - vallottam be.

- Miért nem mondtad, mikor telefonon beszéltünk? - meredt rám fagyos tekintettel.

- Mert úgy voltunk vele, hogy ez csak a mi dolgunk...

- Csak a ti dolgotok mi? - húzta el a száját gúnyosan Kimi. - Az, hogy rád és Nicoékra teszi a mocskos kezét, csak a ti dolgotok? Úgy gondoltad, nem érdekel, hogy ő lesz az apja az ÉN gyerekeimnek? - szinte habzott a szája az idegességtől, miközben láttam, hogy próbálja magát visszafogni, hogy ne csináljon nagyobb jelenetet. - Nem fogom megengedni! Te az enyém vagy! - ordította, majd feltépte az ajtót és elrohant.

Könnyes szemekkel néztem utána. Miért nem érti meg, hogy már rég elcseszte és köztünk már nem lehet semmi?