Ana

- Biztos vagy benne? - nézett rám Lexy aggódva.

- Igen - bólintottam magabiztosan.

- Nem fogod megbánni? - akadékoskodott még mindig a barátnőm.

- Nem, már épp itt az ideje. Az új életemhez új külső is jár - mosolyodtam el halványan, majd a tükrön keresztül a mögöttem álló srácra néztem. - Mehet - mondtam, mire ő bólintott és tette amit megbeszéltünk.

Az első ami feltűnt, hogy már nem húzta mázsás súly a fejemet, a második pedig, hogy kósza tincsek lógtak az arcom elé. Kíváncsian pislogtam az előttem lévő tükörbe.

- Hű - szaladt ki a számon mikor megláttam magam.

- Ez annyira fura, de baromi jó - hitetlenkedett Lexy mögöttem.

- És még nem is látták, hogy mit fogok belőle kihozni a végére - mosolygott rám a fodrászom.

- Ha még egyszer "lemagázol" megütlek - jelentettem ki, mire a fiú is és a barátnőm is furcsán néztek rám. - Most mi van?

- Semmi, csak te nem szoktál így beszélni - vigyorgott rám a szőke lány. - Úgy látszik az új Ana sokkal merészebb és vagányabb lesz, mint a régi.

- Lehet - vontam meg a vállam. - Jelenleg úgy érzem magam, mint akit elővettek egy polcról és leporoltak.

- Már épp itt volt az ideje. Sőt egy jó kis pókhálózás is rád férne - kacsintott rám Lex, amitől elpirultam.

- Légyszi, ne legyél ennyire szókimondó.

Gondolom, hogy zavaromat enyhítse, Pablo olyan kérdést intézett hozzám amivel elterelte a témát.

- A levágott fonattal mi legyen? Elteszi...bocsi - vigyorodott el - elteszed emlékbe?

- Nem - ráztam meg a fejemet, amitől szokatlan módon vizes tincsek röpködtek az arcom körül. - Szeretném elküldeni egy olyan szervezetnek, aki parókát készít belőle beteg gyerekek számára.

- Ó - döbbent meg mindkét mellettem álló.

- Ez egy nagyon szép gesztus - fogta meg a vállamat Lexy.

- Nekem van egy ismerősöm, aki ezzel foglalkozik - mosolygott ránk szélesen Pablo.

- Az nagyon jó - néztem fel rá csillogó szemekkel. - Akkor megkérhetlek, hogy segíts ebben?

- Természetesen. Megígérem, hogy minden egyes hajszálad a lehető legjobb helyre kerül.

- Köszönöm - hálálkodtam, majd mikor minden apró részletet megbeszéltünk, végre belevágtunk a "nagy átalakításba".

Az eddigi megszokott hajmosás mellett most egy kis festés és fazonra nyírás is szerepelt a repertoárban. Majd ezt követően jöhetett a francia manikűr és néhány jó tanács a kozmetikustól, aki a szőrtelenítés és arcápolás után lázasan próbált rábeszélni az erős sminkre, de én meggyőztem az ellenkezőjéről.

Mikor végre belenéztem az előttem lévő tükörbe, még a szavam is elállt.

- Szerintem is - nevetett fel Lexy hangosan az elkerekedett szemeimet látva. - Ha CR ezt meglátja...

- Csssh - torkoltam le azonnal és gyilkos pillantásokat küldtem felé, ezzel is jelezve, hogy nem szeretnék az újságok címoldalán szerepelni, de Pablo ha hallotta is, nem foglalkozott vele aminek rettenetesen örültem.

Visszafordultam a tükörképemhez és alaposan végig néztem magamon. Tetszett az "új" Ana. Sokkal nőiesebb és sokkal üzletasszonyosabb volt, mint az előző.

- Na? - pördültem széttárt karokkal Lexy felé.

- Állatul nézel ki - bólogatott elismerően a barátnőm. - Bevallom egy kicsit féltem, mikor azt mondtad, hogy teljes generált csináltatsz, de most már látom, hogy megérte. És te? Hogy érzed így magad?

- Baromi jól - nevettem fel boldogan. - Tényleg olyan, mintha kicseréltek volna. Köszönöm - fordultam hálásan Pablo és a többiek felé, akik csak szerényen mosolyogtak.

- Ilyen hozott anyagból könnyű dolgozni - vigyorgott rám a fodrászmester mire a többiek is lelkesen helyeseltek.

- Akkor is köszönöm - vontam meg a vállamat. - Nekem ez rengeteget jelent - néztem megint szembe az új Anával.

Ez a változás nem csak azért volt szükséges, hogy jól érezzem magam a bőrömben, hanem valahol legbelül tudtam, hogy egy nap ki kell majd állnom a nagy nyilvánosság elé és nem szerettem volna ha Crisnek szégyenkeznie kell miattam. Bár tudom, hogy ezt hülyeségnek tartaná, de akkor is szeretném, ha majd büszke lenne rám.

- Mehetünk? - rántott ki merengésemből Lexy kérdő hangja.

- Persze - bólintottam majd hatalmas borravalóval megtoldva, kifizettem a szépségszalon dolgozóit.

Miután barátnőm elment a dolgára, úgy döntöttem, hogy meglepem a fiúkat és ellátogatok az edzésükre. A gyomrom öklömnyire zsugorodott, mikor átléptem az edzőközpont kapuját és a pálya felé igyekeztem. Nem akartam feltűnést kelteni, így leültem egy eldugott padra és onnan figyeltem a játékot. Mindig megmosolyogtatott, mikor együtt láttam a csapatot és figyelhettem Marcelo hülyéskedését, amiben Pepe és Ramos is aktívan részt vett.

Egy kisebb sóhaj hagyta el az ajkamat, mikor a védőre néztem. A kapcsolatunk valamelyest javult, de még mindig nem volt a régi. Néhány meghívásomat elfogadta, de ha tehette inkább kihagyta a találkozásokat. Az eszemmel megértettem őt, de a szívem nehezen fogadta el az elutasítását.

Borus gondolataimból a síp éles hangja térített vissza. Meglepődve láttam, hogy véget ért az edzés és a fiúk elindultak az öltözőbe. Cris és Karim maradtak utoljára majd mielőtt elmentek volna mellettem, kiléptem a takarásból és megszólítottam a barátomat, aki döbbenten nézett végig rajtam.

- Ana? - emelkedett meg a hangja. - Te...ö...

- Hű Bell, te aztán tudod, hogy lepd meg az embert - vágott közbe a francia és élvezettel legeltette rajtam végig a tekintetét. - Nagyon szuper az új külsőd és ahogy a barátom arcát elnézem még ő sem látta.

- Szia Karim - mosolyodtam el. - Igen, most jöttem a fodrásztól.

- Jól van - veregette hátba a portugált röhögve. - Azt hiszem én most magatokra hagylak benneteket, de vigyázzatok, esküvő előtt semmi szex - röhögött fel majd mielőtt Cris megüthette volna, elkocogott.

Kérdőn fordultam az előttem állóhoz, akinek az arcáról a sokkon kívül semmi mást nem tudtam leolvasni. Mikor már úgy éreztem, hogy a köztünk lévő csend kezd idegesítő lenni, nem bírtam tovább.

- Mondj már valamit - néztem rá könyörögve.

- Gyönyörű vagy - mosolyodott el végre a csatár amitől hatalmas, megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. - A szavam is elállt ahogy rád néztem.

- Vettem észre - gonoszkodtam vele.

- Fordulj! - emelte magasba a kezemet és megpörgetett a tengelyem körül. - Eszméletlen dögös vagy - húzott közelebb magához.

- Cris - tettem a mellkasára a tenyerem. - Megláthatnak.

- Leszarom - morogta, miközben ellopta az utolsó centiket is közülünk. - Legalább mindenki megtudja, hogy ez a csodálatos nő az enyém - csapott le az ajkaimra hevesen.

Cris

Alig vártam, hogy vége legyen az edzésnek és siethessek haza a családomhoz. Erre gondolva egy széles mosoly landolt az arcomon.

- Látom még mindig dúl a láv - vigyorgott rám Benzema.

- Miért ne dúlna? - értetlenkedtem.

- Hát tudod, nem mindenki merte volna bevállalni, hogy felneveli más gyerekeit, akármilyen jó csaj is az anyjuk - húzta el a száját. - Ne érts félre, csípem Bellt, semmi bajom vele, de én biztos nem vállalnám fel komolyan a dolgot. A laza ágytorna beleférne, de hogy együtt éljünk, na az semmikép sem - csóválta meg lemondóan a fejét.

Nem sértődtem meg, mert tudtam, hogy Karim már csak ilyen. Neki bármilyen kapcsolat olyan lett volna, mint a börtön. Én viszont élveztem a "magánbörtönöm" nyújtotta élvezeteket. A reggeli együtt ébredéseket, a spontán szeretkezéseket, a gyerekekkel való közös játékokat. Egyszóval mindent ami együtt járt az összeköltözéssel.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy utolsóként hagytuk el a pályát, de mielőtt az épületbe érhettünk volna, valaki a nevemen szólított.

- Cris?

Döbbenten fordultam az ismerős hang felé, de a látvány ami elém tárult, minden szót, gondolatot kisöpört az elmémből. Ott állt előttem a szerelmem egy teljesen más, hozzá kell tennem, hogy baromi nőies változata. A szívem hatalmasat dobbant, a kezeim lezsibbadtak ugyanúgy, ahogy a nyelvem. Egyszerűen szóhoz sem jutottam a csodálattól. A kilences persze elemében volt és azonnal ki is használta a meglepettségemet. Néhány remekbe szabott mondattal élesre köszörülte rajtunk a nyelvét, majd röhögve lelépett. Én még mindig nem tudtam mást csinálni, csak bámultam az elém táruló látványt. Boxerem kényelmetlenül feszíteni kezdett a vágytól, hogy itt és most azonnal magamévá tegyem Anát, amit néhány mondat után egy alapos csókkal a tudomására is hoztam. Szenvedélyem nyitott ajtókat döngetett, mikor Bell a nyakam köré fonta a kezeit és a tarkómat magához húzva mélyítette el még jobban a csókunkat. Észre sem vettük és máris a falnak préselődve faltuk egymást. Mikor levegőért kapkodva elváltunk, nyelvemmel tovább siklottam a puha nyakára, majd a kulcscsontjára. Hogy kezeim se legyenek munka nélkül, az egyikkel a fenekébe markoltam, míg a másikkal beletúrtam a még szokatlanul rövid tincsekbe és kifeszítettem a nyakát. Fogammal megkarcoltam az érzékeny területet, amitől Bell torkából kéjes nyögés tört elő.

- Cris - nyöszörögte miközben teste nekem feszült. - Ezt nem szabad... - lihegte, de a teste remegése elárulta, hogy ő is legalább annyira fel van ajzva, mint én.

- Nem tudom megállni, annyira akarlak - súgtam a fülébe és újabb forró csókban részesítettem.

Nem tudom, meddig mentünk volna el, ha egy ideges hang nem szakít minket félbe.

- Te szemét! Képes vagy megcsalni Anát?