Kimi

Láttam a kijelzőn, hogy a portugál kereste, de most nem ez érdekelt a legjobban. Ahogy Ana elhagyta az étkezőt, jégideg pillantással fordultam a sógornőm felé.

- Mit akarsz elérni? - mordultam rá finnül, hogy a gyerekeim ne értsék amit beszélünk.

- Jaj Kimi, hát nem látod, hogy már megint a farkad után mész? - kérdezte lemondóan.

- Kristii - szólt rá anya elhűlve, de leintettem.

- Magyarázd el kérlek, hogy miért is? - tettem le a kanalat.

- Egyértelmű, hogy a pénzedre hajt. Érdekes módon, amíg házas voltál, miért nem keresett meg? Most hogy szabad vagy, egyből felbukkan a gyerekeivel és eljátsza a szegény, szerencsétlen lányt akit a csúf és gonosz Raikkönen felcsinált. Te meg adod alá a lovat, mert úgy loholsz utána, mint egy pincsikutya - dőlt hátra a székében és a szemeit az enyémekbe fúrta.

Mindig is szerettem Kristiit, mert elmerte mondani a véleményét és soha nem hunyászkodott meg előttem. Ő volt az egyik legfőbb támaszom amikor Jenny és én szétmentünk.

- Most baromi nagyot tévedsz - húztam el egy apró mosolyra a számat.

- Nem hiszem. Messziről megismerem az ilyen nőket. És ne mond azt, hogy nincs igazam azzal kapcsolatban, hogy a nyáladat csorgatod utána - nézett rám diadalittasan.

- Ezt egy szóval sem cáfoltam...

- Na látod!

- Végig hallgatnál? - intettem csendre majd mikor bólintott, folytattam. - Igen, abban igazad van, hogy meg akarom szerezni. Nem érdekel, hogy milyen áron, de kell nekem. És mielőtt azzal jössz, hogy csak azért látom így, mert ő gyerekeim anyja, el kell, hogy keserítselek, mert nem igaz. Tény, hogy más megvilágításba helyezi a dolgokat, de nem ez a legfőbb szempontom. Annak idején az a lány ott kint - böktem arra amerre Ana telefonálni ment - szerelmes volt belém. Nem a világbajnokba és nem a pénzembe, hanem belém, a egyszerű, finn Kimi Raikkönenbe. Már csak maga ez a tény is hihetetlen számomra. Aztán pedig az, hogy egyedül felnevelt két csöppséget, pedig tudta, hogy nem lesz mellette senki aki segítsen, minden tiszteletet megérdemel.

- Ugyan már - legyintett Kristii. - A szülei biztosan mindenben támogatták, még ha nem is örültek neki, hogy terhes lett.

- Ana elmesélte főzés közben, hogy a szülei meghaltak, árvaházban nőtt fel - szólt bele a beszélgetésünkbe anya is. - Az a lány rengeteget szenvedett ezért a két kicsiért - törölte meg a szemeit, amiket elfutott a könny.

- Akkor sem értem, hogy miért pont most jelent meg itt - vonta meg a vállát Kristii nemtörődöm módon. - Bár, lehet, hogy elege volt a nélkülözésből és úgy gondolta, hogy tesz egy próbát veled.

- Látod? Ebben is tévedsz. Én találtam meg őt. Ahhoz, hogy most itt legyenek, meg kellett fenyegetnem, hogy elperelem tőle a gyerekeit, ha nem engedi látnom őket - motyogtam az orrom alá, de így is mindenki értette. Anya és Rami rosszallóan csóválták a fejüket, míg Kristii döbbenten nézett rám. - Ja és a pénz miatt ne aggódj, ami nekem van az csak sallang a barátja lóvéjához képest - húztam el gúnyosan a számat.

- Van barátja? - nyögte ki a sógornőm.

- Van - bólintottam, de nem akartam felfedni a kilétét. Rami később majd úgyis felvilágosítja.

- Ha ez így van, akkor miért hagytad, hogy hülyét csináljak magamból? - húzta fel magát egy pillanat alatt. - Miért nem mondtál semmit róla? Miért kellett azt hinnem, hogy megint összeszedtél valami nőcskét aki majd jól kihasznál? - támadt rám a kérdéseivel.

- Nem volt rá időm. Ráadásul esélyt sem adtál neki, hogy megismerd, egyből letámadtad - szúrtam oda neki.

- De basszus! - kiáltott fel idegesen, de aztán el is hallgatott, mikor az ajtóban megjelent a vitánk tárgya.

Kristii zavartan kapta el a szemeit a lányról, míg én inkább fürkészve néztem az arcát amin egy halvány mosoly játszott.

- Bocsánat - ült vissza a helyére. - Muszáj volt felvennem.

- Mi van, a nyálgép azt hiszi, téged eszünk meg vacsorára? - kérdeztem gúnyosan, de csak egy lesajnáló pillantás volt a válasz.

- Kimi! - nézett rám anya megütközve. - Ennél az asztalnál nem beszélhetsz így senkiről.

- Bocsánat - horkantam fel, de nem éreztem jogosnak a leszúrást.

A vacsora további részét csöndben töltöttük el, már ha csöndnek lehet hívni, ha négy kisgyerek próbál közös nyelvet kialakítani egymással. A második fogás elfogyasztása után anya egy hatalmas mosollyal az arcán tette le elénk a sütis tálat. Ramival szinte egyszerre nyúltunk a csábító édességért. Beleharapva szinte felrobbantak az ízlelőbimbóim.

- Atyavilág - pofázott a bátyám teli szájjal. - Ana ez valami fenomenális - vigyorgott rá idétlenül a lányra, aki elpirult a dicsérettől.

- Tényleg nagyon finom - bólintott felé Kristii is, ami számomra felért egy bocsánat kéréssel.

- Örülök, hogy ízlik - mondta halkan a mellettem ülő. Felé pillantottam, de láttam, hogy a hívás óta valahol egész máshol jár. A szemei csillogtak, arcán egy kósza mosoly vert tanyát. Valami történt, valamit mondhatott neki a focista amivel így elvarázsolta. Szerettem volna belelátni a fejébe és kiolvasni belőle a gondolatait. Meg akartam tudni, hogy mennyi esélyem van a portugállal szemben.

- Kimi - lökött meg a bátyám. Felnéztem a merengésemből és ekkor tudatosult bennem, hogy már csak Rami, Kristii és én ülünk az asztalnál.

- Hol vannak a többiek? - pislogtam értetlenül.

- Elvitték az ufók őket - röhögött a testvérem.

- Anyud a konyhába ment elpakolni, Ana pedig a gyerekekkel az emeletre - válaszolt Kristii. - Te merre jártál?

- Csak elgondolkoztam - dőltem hátra a székemben.

- Beavatsz minket is? - nézett rám Rami kérdőn.

- Először életemben nem tudom, hogy mit tegyek, hogy megkapjak egy nőt - nyögtem ki néhány percnyi gondolkodás után. Tudtam, hogy a családom mellettem áll, így nem szégyelltem tanácsot kérni tőlük. - Van valami ötletetek, hogy mit csináljak?

- Menj fel, dobd a válladra, zárd magatokra az ajtót és addig keféld, míg az eszét nem veszti - viccelte el a helyzetet Rami.

- Istenem, hogy te mekkora egy fasz vagy - nézett rá elhűlten a felesége. - Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?

- Tudod, hogy csak hülyéskedtem - vágott olyan rémült arcot a bátyám, hogy nevetni kezdtem rajta.

- Na persze - legyintett Kristii - a Raikkönenek és a hülyéskedés.

- Úgy látom, neked viszont van valami ötleted - fordultam a sógornőm felé, aki csak egy mindent tudó mosollyal válaszolt.

- Attól függ - emelte fel a mutató ujját.

- Mégis mitől? - csattantam fel, mert nem szerettem, ha valaki az idegeimmel játszik.

- Hogy mennyire tudod a farkad a nadrágodban tartani - húzta fel a szemöldökét.

- Kezdek féltékeny lenni - szólalt meg Rami. - Ma már másodszor foglalkozol az öcsém tökével. Nem elég az enyém?

- Nekem bőven - hajolt hozzá Kristii, majd egy forró csókban forrtak össze az asztalnál.

- Na jó, azt hiszem én most lelépek, mert nem vagyok kíváncsi, hogy hogyan hozzátok össze a harmadik unokaöcsémet vagy húgomat - álltam fel az asztaltól. Úgy voltam vele, majd holnap kifaggatom Kristiinat az ötletével kapcsolatban. Röhögve fogadtam a sógornőm levegőbe lendülő középső ujját.

Miután magukra hagytam a szerelmeseket, megkerestem anyámat, aki a konyhában éppen a mosogatógépet pakolta teli. Látszott rajta, hogy az ő gondolatai is máshol jártak, mert a felbukkanásomtól ijedten ugrott egyet.

- Kims! - nézett rám megrovón, miközben kezét a szívére szorította. - A frászt hoztad rám.

- Min agyaltál ennyire?

- Csak Anán - vallotta be. - Én..., szóval nem hittem volna, hogy te meg egy ilyen lány...

- Igen, tudom - húztam el a számat. - Ő már akkor is túl jó volt hozzám.

- Ez nem igaz - csóválta meg a fejét. - Te nem vagy rossz ember, csak voltak az életben hibás döntéseid.

Imádtam az anyámat, aki még ilyenkor is csak a jót látta bennem és mentegetni próbált a saját hülyeségem elől.

- Ezt nagyon szépen mondtad, de attól még nem lesz igaz. Te is tudod és én is, hogy azok a hibás döntések nagyon is kihatnak az életemre. Az én nevem már szinte összeforrt a vad bulikkal, a piálással és a botrányos nő ügyekkel - sóhajtottam fel.

- Azok csak az idióta firkászok agyszüleményei - csattant fel. - Na persze tudom én azt, hogy van valami alapjuk, de amit ők lehoznak annak a fele sem igaz - simított végig a karomon, hogy megnyugtasson engem és magát is, majd néhány némán eltöltött perc után felnézett rám. - Amit az asztalnál mondtál, azt komolyan gondoltad?

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy bármi áron kell neked - nézett a szemeimbe, hogy ki tudja olvasni, ha hazudok, de nem állt szándékomba ezt tenni.

- Mindent el fogok követni, hogy Ana a családunkhoz tartozzon - válaszoltam komolyan.

- Tudd, hogy én nagyon drukkolok neked - ölelt meg az anyám hirtelen, amitől melegség árasztotta el a testemet. - Apádnak is tetszene - suttogta a mellkasomba. Szívem összefacsarodott és karjaimat önkéntelenül fontam még szorosabbra az engem ölelő személy köré.

- Igen, ő is nagyon szeretné - vallottam be halkan.