Ana

Késő este volt mire hazaértünk. Útközben Kimi megállt egy kisebb étteremnél ahol megvacsoráztunk. Nico és Lina már az autóban elaludtak, így az ölünkben cipeltük fel őket az ágyukig. Olyan fáradtak voltak, hogy észre sem vették, hogy levetkőztettük őket. Nyomtam egy puszit a homlokukra, majd behúztam az ajtót magam után.

- Köszönöm - néztem a falnál rám váró finnre.

- Nincs mit. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat.

Bólintottam, majd a "szobánkba" siettem. Előpakoltam a zuhanyzáshoz, miközben végig magamon éreztem Kimi perzselő tekintetét.

- Holnap vendégeink lesznek - szólt utánam mikor kiléptem az ajtón. Értetlen arckifejezésemet látva elhúzta a száját és folytatta. - A barátaim tudják, hogy hazajöttem és találkozni akarnak.

- Nekem mi közöm van ehhez? - néztem rá ellenségesen.

- Téged is láttak és szeretnének megismerni. Úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha áthívnám őket és itt zúdítanám a nyakukba az egészet - vigyorodott el.

- Te ismered őket - vontam meg a vállamat, de a gyomromban keletkezett csomóval nem tudtam mit kezdeni. Nem akartam belekeveredni a pilóta életébe, csak amennyire muszáj volt.

- Persze, de úgy gondoltam, hogy előbb megbeszélem veled, hátha nem értesz vele egyet.

- Van köztük gyilkos? - kérdeztem hirtelen.

- Nincs.

- Pedofil?

- Ö...nincs, de...

- Akkor nem értem, miért ellenezném a találkozást velük?

- Hát... - vakarta meg idegesen a tarkóját - ők egy kicsit...hogy is mondjam, szabadszájúak és nem nagyon tudnak viselkedni - nyögte ki.

- Akkor semmiben sem különböznek tőled - nevettem fel gúnyosan.

- Ha az emlékeim nem csalnak, akkor annak idején semmi kifogásod nem volt ezen tulajdonságaim ellen, sőt - lépett felém egyet, de elhátráltam előle. - Én még emlékszem - szorított a falnak - mennyire imádtad, mikor mocskos dolgokat suttogtam a füledbe miközben benned mozogtam - nézett rám perverz tekintettel, ajkait megnyalva. Megbabonázva pislogtam a jéghideg kék íriszekbe. A testem szinte megbénulva várta, hogy a finn azt tegyen velem amit csak akar. Rémülten figyeltem ahogy egyre közelebb hajol hozzám és már csak néhány milliméter választott el tőle, hogy megcsókoljon, mikor valahonnan mellőlünk meghallottuk Paula diszkrét köhintését.

- Bocsánat, hogy zavarok - mosolygott ránk mindentudóan, mire elvörösödtem és végre lerázva magamról a bénultságot, kiléptem a pilóta karjai közül.

- Nem zavartál, éppen zuhanyozni indultam - szorítottam magamhoz a hálóruhámat és a törölközőmet.

- Ezt még folytatjuk - húzta el gúnyosan a száját Kimi és utamra engedett. A hátam mögött még hallottam, hogy valamit magyaráz az anyukájának, de nem értettem, mert finnül tette. Hevesen dübörgő szívvel zártam magamra a fürdőszobát, majd neki dőltem az ajtónak.

- Mi a frász volt ez? - kérdeztem a tükörképemtől. Zavartságomnál csak a félelmem volt nagyobb. Mi lesz, ha beváltja a fenyegetését? Na, nem azt nem fogom hagyni - határoztam el magamban. Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a forró vízsugár alá. Most kezdtem csak el érezni, hogy mennyit kivett belőlem ez a nap. Az izmaim sajogtak és a meleg víz hatására elpilledtem. Amilyen gyorsan csak tudtam megtörölköztem, majd felvettem a pizsamámat. Elmélázva néztem a tükörbe miközben a hajamat kiengedtem és megfésültem. Mostanában egyre jobban zavart a hosszúsága ezért megfogadtam, hogy amint befejezem a klubban a munkát, levágatom. Egy apró bizakodó mosolyt villantottam a tükörből visszabámuló nőre majd visszatértem a szobánkba. A finn az ágyon feküdt és mikor beléptem, rám függesztette a tekintetét. Szemei szinte azonnal lemeztelenítettek és én egyre nagyobb zavarban éreztem magam. Leültem az ágy szélére és elkezdtem összefonni a hajamat éjszakára.

- Annyira csodálatos - hallottam meg a rekedtes hangját, majd ujjai érintését éreztem meg a tincseimen. - Sose hittem volna, hogy a hosszú haj ilyen szexi is tud lenni.

- Ne akarj megint zavarba hozni - sütöttem le a szemeimet.

- Pedig nagyon élvezem - nevetett fel. - Olyankor olyan vagy, mint egy kislány. Jobban emlékeztetsz a régi Anára.

- Én viszont szeretném elfelejteni - csattantam fel frusztráltan.

- Sose fog sikerülni - vigyorodott el. - A gyerekek mindig emlékeztetni fognak rá, és ameddig tehetem, én is - hajolt újra túl közel hozzám.

- Megígérted, hogy nem érsz hozzám - bicsaklott meg a hangom.

- Lehet, hogy nem mondtam igazat - csúsztatta az ujjait a tarkómra.

- Kérlek, ne... - hajtottam le a fejemet, mert nem tudtam ránézni. Érintésébe beleborzongtam, amit ő is észre vett és egy elégedett félmosollyal nyugtázta.

- Ne mond azt, hogy te nem érzed mennyire vonzódunk egymáshoz - emelte meg az államat.

- Én nem vonzódom hozzád - suttogtam nem túl meggyőzően, hiszen az érintései eléggé felkavartak.

- Akkor ezt mivel magyarázod? - húzta végig a mutatóujját a karomon, minek nyomán csupa libabőr lettem.

- Fázom - rántottam el a kezemet tőle, majd bebújtam a takaróm alá, amit úgy szorítottam magamhoz, mintha megvédene bármitől is.

- Ugye tudod, hogyha akarom, nem menekülsz előlem? - nézett rám elkomolyodva és szemeiben megláttam a prédára vadászó ragadozót. Cseppet sem tetszett, hogy én voltam a préda.

- Azt ígérted, viselkedni fogsz - nyögtem ki.

- Sok mindent ígértem már - húzta el a száját. - Volt amit be tudtam tartani és volt amit nem.

- Ha lehet, akkor ez tartozzon azok közé az ígéreteid közé, amiket betartasz.

- Meglátjuk - állt fel mellőlem és egy kacsintás után magamra hagyott.

Dühösen és összezavarodva dőltem be a párnák közé. Most mi a fenét csináljak? Nem akarok semmit sem érezni a finn iránt, de a testem elárul. Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon. Bárcsak már otthon lehetnék és minden mehetne úgy, mint régen. Az lett volna a legjobb, ha Kimi sose jött volna rá a titkomra - hunytam le a szemeimet és néhány pillanat múlva a fáradtságtól elzsibbadt aggyal már az igazak álmát aludtam.