Cris

- Ja, semmit - rántotta meg a vállát - csak elmagyaráztam a kis barátnődnek, hogy szálljon le rólad - vigyorgott rám.

- Hogy mit csináltál? - tettem fel a kérdést gyanakodva.

- Hívott a kis Anabell - szinte köpte a nevét - valamit szeretett volna megbeszélni veled, de megmondtam neki, hogy nem érsz rá se most se máskor, meg különben is szálljon le rólad, mert ilyen kis kurvákkal nem foglalkozol.

Agyamat elöntötte a vörösköd. Közelebb léptem hozzá és a blúzánál megragadva sziszegtem az arcába.

- Most elmegyek Anához és ha tényleg igaz, amit mondtál, akkor jobb ha nem várod meg míg visszajövök - löktem el magamtól úgy, hogy a kanapén kötött ki.

- Megőrültél? - kezdett kiabálni. - Képes vagy egy hülye kurva miatt eldobni mindent? Ha most elmész, akkor összepakolok és mire hazaérsz már nem leszek itt - próbált zsarolni, de nálam már betelt a pohár. Elkaptam a kezét és felrántottam a kanapéról. Önelégült mosolyra húzódott a szája, de hamar letörlődött róla mikor megszólaltam.

- Jól jegyezd meg amit mondok. Ana nem kurva. Annak a lánynak a kisujja többet ér, mint te valaha is fogsz. A másik, hogy kb. két óra múlva érek haza, remélem addig végzel a pakolással, de ha nem akkor az itt maradt cuccaidat elküldöm a szeretet szolgálatnak - léptem el tőle, mert féltem hogy megütöm, ha sokáig maradok a közelében. Gyorsan felszaladtam az emeletre és felkapkodtam a ruháimat majd bevágódtam a kocsimba és meg sem álltam Ana házáig. Csöngettem, de nem a lány nyitott ajtót, hanem Molly. Elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Hol van Ana? - kérdeztem azonnal, mire egy nagy sóhajjal mutatott az emelet felé. - A szobájában, és Cris - fogta meg a karomat. - Nem ajánlom, hogy játssz az érzéseivel - engedett el.

Kettessével vettem a lépcsőfokokat aztán az ajtó előtt állva elbizonytalanodtam, de erőt vettem magamon és bekopogtam. Nem jött válasz, így benyitottam. A látvány szíven ütött. Ott feküdt az ágyán és csak nézett a semmibe. Láttam a szemein, hogy sírt. Odaléptem mellé, majd felemeltem és az ölembe ültettem. Csak ekkor nézett rám. Annyi fájdalom volt a szemében, hogy ha Irina mellettem lett volna, biztosan megfojtom.

- Ne haragudj - szólaltam meg halkan. - Pont zuhanyoztam mikor telefonáltál.

Szemeit elfutotta a könny, majd kitört belőle a zokogás. Mióta ismerem, még nem láttam ilyen elesettnek. Nem tudtam mit csináljak vele, így csak átöleltem és hagytam, hogy megnyugodjon miközben a hátát simogattam. Fogalmam sincs, meddig voltunk így, de egyszer csak azt éreztem, hogy elernyed a karjaim közt, elaludt. Letettem őt az ágyra és betakartam. Egy darabig még néztem őt, majd kiléptem a szobából. Molly lent várt a nappaliban az ikrekkel.

- Szia Cris! - köszöntek a kicsik, de valami mesét néztek, így nem foglalkoztak velem, amit most nem is bántam. Molly intett a fejével és kikísért az ajtóhoz.

- Elaludt - mondtam neki halkan.

- Nem tudom, hogy mi volt ez, de régen láttam így kiborulni - suttogta az idős nő. - Még akkoriban, amikor megtudta, hogy terhes.

- Hidd el, nem volt szándékos. Irina vette fel a telefont amikor hívott és hát, nem kímélte őt - világosítottam fel a történtekről. - Nem tudod, hogy miről akart beszélni velem?

- De. Nagyon mérges volt rád, mert kapott valami papírokat az autóról és azon kicsit kozmetikázva volt az ár. Tudsz te erről? - nézett rám kérdőn, mire felsóhajtottam.

- Tehát tudja.

- Igen és nem volt tőle elragadtatva. Ő mindig is olyan volt, aki nem szeretett mástól függeni. Soha nem akart kitartott nő lenni. Szíven ütötte, hogy átverted.

-Mit tehettem volna? Nem volt sok pénze és láttam, mennyire megtetszett neki az az autó - túrtam idegesen a hajamba. - Nekem meg sem kottyan az az összeg.

- Neked talán nem, de az ő önbecsülésének sokat ártott.

- Nagyon haragszik? - néztem újra Mollyra.

- Nem fogok hazudni. Egy kiskanál vízben belefojtott volna, ha itt vagy. De aztán jött ez a telefonos történet. Csak annyit láttam, hogy a fülénél tartja és csak hallgatja majd potyogni kezdtek a könnyei. Nem tudtam, hogy mi történt vele, így elvettem tőle a készüléket, de már nem volt senki a vonalban.

Újra elborult a tekintetem, ahogy Irina önelégült képére gondoltam. Elköszöntem a nőtől és beültem a kocsimba. Először felhívtam anyát, hogy pár napot még nyugodtan maradhatnak Madeirán Junival. Megnyugtattam, hogy nincs semmi gond, és a többit megbeszéljük, ha hazajönnek. Miután bontottam a vonalat, hátradőltem az ülésben. Most hogyan tovább? Haza semmiképpen nem akartam menni. Nem tudtam, hogy Irina mennyire vette komolyan amit mondtam neki. Egyetlen esélyem maradt. Felvettem a telefonom és tárcsáztam egy számot. Nem kellett sokat várnom, míg felvette az illető.

- Hola Cris - nevetett a telefonba. - Csak nem hiányzom?

- Hola Marcelo! Aludhatnék ma nálatok? - vágtam egyből a közepébe. - A többit majd személyesen, mert nagy szükségem van most rád - sóhajtottam.