Sergio

- Sziasztok! - hallottunk meg egy ismerős hangot amelyet magamban százszor elátkoztam. Ana rákapta a tekintetét az érkezőre és mintha bűntudatot láttam volna átsuhanni az arcán.

- Szia Cris! - köszöntünk neki és nem tudtam nem észre venni, hogy a portugál le sem veszi a szemét a lányról.

- Mi járatban? - kérdeztem tőle és közben nem engedtem el Anát az ölemből. Egyre szorosabban öleltem át a derekát.

- Csak gondoltam benézek - helyezte magát kényelembe az egyik széken. - Sushi? - nézett a tányéromra. - Én is kaphatok? - pislogott a lányra, mire muszáj voltam elengedni.

- Persze. Éppen most teszteltük, hogy milyen lett - mosolygott rá a csatárra zavartan. Én pedig, hogy csalódottságomat titkoljam, bekaptam egy falatot, aztán mégegyet és mégegyet. Pillanatok alatt eltüntettem az elém rakott ételt.

- Ana, ez valami eszméletlen - nyögött egy kéjeset Roni. - Ezt az oldaladat még nem is ismertem - kapkodta be egymás után a tekercseket. Bell felnevetett.

- Ne habzsolj, mert elrontod a gyomrodat - dorgálta meg Crist.

- De ha egyszer eteti magát - mondta teli szájjal a csatár.

- Ki eszi meg a desszertet, ha nem hagysz helyet neki?

- Desszert is van? - néztünk egyszerre a lányra.

- Churro - mosolyodott el Ana.

- Ah - nyögtem fel. - Lassan dupla edzéseket kell tartani a csapatnak, mert felhizlalsz minket.

- Nem kényszer a habostorta - mondta tettetett sértődöttséggel és a forró csokit Cris felé csúsztatta, aki készségesen kapott utána.

- Nanananana. Nem azt mondtam, hogy nem éri meg a dupla munka, de azért egyszer elhoznám Carlot hozzád, hogy tudja miért mozgunk olyan lelkesen az edzésén. Zidane már így is sejti, hogy valami nem stimmel a táplálkozási szokásainkkal.

- Ja, a múltkor is megjegyezte, hogy mostanában jól vagyunk tartva - cuppogta le a csokit az ujjairól Cris.

- Ne malackodj! - legyintette nyakon a lány. - Ott a papírtörlő, abba töröld a kezed és ne nyalogasd!

- Pedig én imádok nyalakodni - perverzkedett Ronaldo. - Főleg ha valami ilyen finom és édes - nevetett fel miután meglátta Ana rákvörös arcát.

- Hülye - néztem rá rosszallón. - Ne legyél már ennyire...

- Hagyd csak - szólt közbe Ana. - Nagy szájkaratés, de nem kell tőle tartani - somolygott rám.

Ledöbbentem a hallottakon, majd hangosan röhögni kezdtem.

- Kipróbálod? - húzogatta a szemöldökét Roni, míg én csak kapkodtam a fejemet köztük, mint egy teniszmeccsen.

- Kösz, de nem mert a végén még Irinát is a nyakamra szabadítod aztán etethetem őt is.

Most már Cris is röhögött.

- Te nem vagy százas - mutatott Anára.

- Én? - csodálkozott el a lány. - Nem én élem ki az elfojtott vágyaimat a forró csokival - mosolygott most már Bell is.

A kezdeti feszültség tova tűnt és a délután további része kellemesen telt. Azt azért nehezen emésztettem meg, hogy Cris a legrosszabb pillanatban bukkant fel. Már készülődtünk hazafelé, mikor beugrott, hogy mit akartam kérdezni a lánytól.

- Ana - pislogtam rá szépen.

- Nem tudom, hogy mit szeretnél, de ahogy elnézlek abból nekem semmi jó nem fog származni - sóhajtott fel.

- Hidd el, hogy jó lesz - bizonygattam.

- Na, nyögd ki!

- Egy hét múlva lesz egy hivatalos esemény, ahol megválasztják az év sportolóját. Lennél a kísérőm? - néztem rá könyörögve.

- Te komolyan velem akarsz menni egy ilyen helyre? - csodálkozott el.

- Persze. Nálad szebbet, jobbat úgysem találok.

- Ne hízelegj! - vágott hátba. - Rendben van, elmegyek, de ígérd meg, hogyha nagyon unalmas lesz eljöhetek.

- Megígérem - tettem a kezem a szívem fölé, mire újra kinevetett.

- Majd a pontos időpontot add meg, mert Leroyyal is egyeztetnem kell.

Bólintottam, hogy megértettem, majd kimentem Cristiano után, aki már a kérdés feltételekor magunkra hagyott minket.

- Sziasztok! - integetett utánunk majd becsukta az ajtót. Ronaldo indított és már csak a házam előtt állt meg.

- Nem haza mész? - kérdeztem.

- Nem. Még ki kell mennem Irináért a reptérre - húzta el a száját. - Ma jön haza egy fontos interjúról - csöpögtek a szavai a gúnytól.

- Miért vagy vele, ha már nem szereted? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

- Ki mondta, hogy nem szeretem? - dobta vissza a labdát.

- Ne nézz hülyének! Lerí rólad, hogy már nem kell neked. Csak azt nem értem, akkor miért erőlteted még mindig ezt a kapcsolatot?

- Jó kérdés - mormogta, majd újra indította az autót és lelépett. Fejcsóválva néztem utána majd szép lassan beballagtam a házba.