Ana

A napok csakúgy peregtek, mint a homokóra szemcséi. Mire észbe kaptunk, már augusztus volt. A fiúk nyaralni mentek a családjukkal, míg az egyedülállók, mint Sergio is nálam múlatták az időt. A lakásom lassan egy főhadiszállásra emlékeztetett. A gyerekek nagyon élvezték, hogy mindig volt kivel játszaniuk. Molly pedig csak mérgelődött, mert semmi dolga nem akadt, de azért sejtettem, hogy valahol örül a vendégeknek. Minden második nap dolgoztam, így nem unatkoztam én sem.

Éppen egy nagy adag húslevest főztem, mert Mesut, Lexy és Sergio bejelentkeztek délutánra, mikor csengettek. Kötényembe töröltem a kezem és kinyitottam az ajtót, majd azzal a lendülettel már a nyakába is ugrottam az előttem állónak.

- Te idióta majom! - pusziltam meg a legjobb barátomat. - Hol a fenében voltál eddig? - ütöttem a mellkasára., amit ő nevetve hárított.

- Neked is szia Szépségem. Beengedsz?

Félreálltam az ajtóból és követtem a konyhába.

- Nehogy azt hidd, hogy megúszod - néztem rá komolyan, de a szemem nevetett.

- Tudom, hogy szeretsz és nem bántanál - pislogott rám nagy barna szemeivel. - Hmm, nálad már megint isteni illatok vannak - hajolt a fazék fölé és bele akart kóstolni a merőkanállal.

- Hess innen! Nem neked készült, de ha jó kisfiú leszel és elmondod, hogy miért nem tudtalak elérni az elmúlt hetekben, akkor, de csakis akkor meggondolom, hogy adok-e belőle.

- Addig kihűl - nyafogott, de nem hagytam magam. Karba tett kézzel vártam a magyarázatát.

- Hát jó - sóhajtott lemondóan. - Miután hazaértünk, interjúk, fotózások és tárgyalások jöttek, különböző szponzorokkal. Meg közben megismerkedtem egy lánnyal, és hát az is lefoglalt egy kicsit - somolygott rám.

- Végre! - örültem meg a hallottaknak. - Milyen lány? Kedves? Szép? Szereti Davi Luccát? - zúdítottam rá a kérdéseimet. - Bocs, de már annyira jó ezt hallani. A legfontosabbat kihagytam: Szereted? - néztem a szemébe, ahonnan azonnal ki is olvastam a választ.

- Igen - nyögte ki zavartan.

Hozzá léptem és átöleltem.

- Úgy örülök neki. Ugye majd bemutatod? - néztem rá.

- Egyszer persze, sajnos most nagyon elfoglalt. De beszéljünk csak rólad - váltott hirtelen témát. - Tetszett az ajándék?

- Ezt most komolyan kérdezed? Imádom. amióta meg van, le sem szállok róla. Kivétel, ha Sese kölcsönkéri, mert éppen száguldhatnékja van.

- Sese? Mármint Ramos? - nézett rám megütközve. - Nem is tudtam, hogy ennyire jóban vagytok. Meséljé csak Nene bácsinak - húzott az ölébe.

- Van mit - sóhajtottam fel, majd úgy gondoltam, ideje beavatnom mindenbe, ami Brazíliában történt. Közben, hogy zavarom leplezzem, felálltam, kevergettem a levest, összedobtam egy lasagnet és megcsináltam a pudingot.

- Hát ennyi - tártam szét a karom, miután felvázoltam a helyzetemet Neymárnak.

- Ácsi-bácsi! Te most azt akarod mondani, hogy csókolóztál Torressel és majdnem lefeküdtél Ronaldoval?

- Jaj - nyögtem fel - a te szádból még szarabbul hangzik - hajtottam e a fejem, hogy ne keljen a brazilra néznem.

- Ana - lépett hozzám és felemelte az államat, hogy a szemeimbe nézhessen. - Mit érzel Cris iránt?

- Nem tudom - suttogtam. - Annyira összezavart. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk, de amikor szóba kerül Irina, féltékeny leszek rá. A másik oldalon meg ott van Sergio. Vele is működik a "pillangóhatás" - tettem macskakörömbe a szót. - Nem tudom, hogy mit csináljak. Nem akarom őket elveszíteni, de mióta "az" majdnem megtörtént Crissel, rájöttem, hogy még mindig nő vagyok - horgasztottam le a fejemet. - És nem csak magamat kell néznem. A kicsiknek sem ártana egy apa - nyögtem ki nagy nehezen, mire rám kapta a tekintetét.

- Ana, muszájból ne csináld. Nem kell, hogy csak azért legyen melletted valaki, mert jót akarsz a törpéknek. Ez irtó nagy hülyeség lenne. Férfi képnek itt vagyok én - mutatott magára. - Vagy a csapat. Ahogy hallottam, elég jól összebarátkoztatok.

- Igen - nevettem el magam. - Konkrétan fogadott Casillas és Vieria da Silva vagyok. Marci és Iker csak Húginak hív, míg a többiek olyanok, mint az óvodások. Már gondolkodtam rajta, hogy menzát nyitok, mert mindig van itt valaki - nevettem.

- De ahogy látom, te ezt nem bánod - bökött a hatalmas adag leves felé.

- Nem - ráztam meg a fejemet - még élvezem is.

- Nem gondolkodtál még rajta, hogy saját éttermet nyiss? - szegezte nekem a kérdést.

Szerintem úgy néztem rá, mint egy ufóra. Már éppen válaszolni készültem, mikor csengettek. Tudtam, hogy kik azok, így mosolyogva nyitottam ki az ajtót.

- Anya! - ugrott a két kis törpe a nyakamba. - Kaptunk Mestől jegyeket az El Classicora - kiabálta örömteli hangon a lányom, míg az említett csak magában somolygott.

- Mi is itt vagyunk! - kiáltott fel Lexy az udvar közepéről - csak a gyerekek már nem bírtak magukkal és előre rohantak. Mes segítesz? - nézett a barátjára, aki visszafutott a lányhoz, hogy a sok zacskó közül legalább a felét átvegye.

- Sese, a zöldségeket se hagyd bent! - pattogott a szöszke barátnőm. Olyan volt, akár egy őrmester.Felnevettem. Úgy ugráltatta a fiúkat, ahogy csak tudta, azok pedig engedelmeskedtek a törékeny lánynak.

- Lex, te mi a fenét csinálsz? - néztem rá kérdőn, miközben vagy húsz szatyorral megrakodva indultak befele.

- Nem én voltam - vonta meg a vállát, majd Sergio felé bökött a fejével.

- Megtudhatnám, hogy mi ez? - fordultam most a focista felé, de ő csak rám mosolygott.

- Lepakolhatnánk előbb, mert elég nehezek?

Kitártam az ajtót, majd hagytam, hogy szépen sorban bemasírozzanak.

- Keresztapuuuuuuuuu! - kiáltottak fel az ikrek, akik még csak most vették észre Neymart.

- Hola törpék! Hogy ti mekkorát nőttetek? - nézett rájuk mosolyogva, majd felkapta mind a kettőt a karjába.

- Ügyesek voltunk ám - magyarázott a fiam. - Úgy adtuk oda anyának az ajándékot, ahogy mondtad - húzta ki magát büszkén.

- Akkor megérdemlitek amit hoztam - nézett rájuk.

- Mit hoztál? Mi az? - csillant fel a szemük, én pedig rosszallóan néztem rá.

- Teljesen elkényezteted őket - sóhajtottam, majd gyorsan elzártam a sütőt, nehogy odaégjen a tészta.

A brazil odalépett a táskájához és két csomagot vett elő.

- Ez Nicoé - adta a fiam kezébe a dobozt, aki azonnal szét is szaggatta.

- Ú, egy távirányítós versenyautó - nézett nagyot a fiam. - Köszi - ugrott a csatár nyakába.

- És én? - biggyesztette le a száját Lina, mire Nene az ő kezébe is belenyomott egy ugyanolyan dobozt. Lina már óvatosabban nyitotta ki, majd felsikoltott.

- Ez olyan labda, mint amivel fociztál - vette kezébe a gömböt.

- Ez nem olyan Lina, hanem pontosan az. Ezt rúgtam be a spanyol kapuba. Bocs - nézett Sesére, aki csak fintorogva legyintett. - És nézd csak - fordította meg a labdát - itt mindenki aláírta neked.

Lina szeme csillogott az örömtől. A két kicsi fogta magát és leült a nappali szőnyegére játszani.

- Na, most már megtudhatom, hogy mi ez a sok csomag? - járattam a tekintetemet Lexy, Mesut és Sergio között. Lexy hátba vágta a védőt, majd kicsit meg is lökte, hogy ez az ő sara.

- Hát az úgy volt - vakarta meg a tarkóját Sese - hogy a fiúkkal mindig itt kajálunk nálad, de soha nem szállunk be a vásárlásba. Így azt találtuk ki, hogy összedobtunk egy kis pénzt és bevásároltunk neked - nyökögte ki a mondatot nagy nehezen.

- Ti hülyék vagytok - jelentettem ki. - Nem azért főzök rátok, hogy ti vásároljatok be nekem. Szeretetből csinálom és nem várok el cserébe semmit - fakadtam ki.

Sergio közelebb lépett, majd átölelt.

- Tudom és a többiek is tudják, de a lelkiismeretünk úgy tiszta, ha mi is viszonozzuk valahogy a kedvességed - mosolygott rám, amitől megnyugodtam.

- Mondtam, hogy nyiss egy éttermet - nevetett fel mellettem Neymar. A többiek elképedve néztek rá.

- Ez nem is rossz ötlet - tért magához a barátnőm. - Ilyen kaják mellett hónapokon belül milliomos lennél.

- A csapat biztos odajárna - bólogatott Mesut.

- Legalább lenne egy rendes étterem ebben a hatalmas városban - adta alám a lovat Sergio is.

- Ezen még gondolkodnom kell - néztem rájuk, de láttam, hogy azon jár az agyuk, hogyan tudnának meggyőzni az igazukról. Mielőtt megszólalhattak volna, felemeltem a kezemet, jelezve, hogy most nem akarom hallani. - Hirtelen jött, de megígérem, hogy átrágom magam rajta. Bár ahogy az anyagi helyzetemet ismerem, nem mostanában lesz. Sokat kiadtam az autóra és hiába melózok, egyenlőre nem tudom pótolni a kiesést - gondolkodtam hangosan.

- Szívesen segítek - szólalt meg Sergio és Neymar egyszerre. csúnyán néztem rájuk. - Jó, jó, csak egy ötlet volt - szabadkoztak mind ketten. A hangulatot Mesut gyomrának korgása oldotta fel.

- Bocsi, de nálad mindig ezt csinálja - nézett rám hatalmas szemekkel Özil, amin muszáj volt nevetnünk

- Gyertek, üljetek le és már szedem is - tereltem őket az asztalhoz. Mesnek nem kellett kétszer mondanom, mire a többiek helyet foglaltak, ő már a tányérját tartotta elém. Éppen újra belemelegedtünk volna a beszélgetésbe, mikor csengettek. Értetlenül néztem a többiekre, mert nem vártam több vendéget. Az ajtót kinyitva az állam is leesett a döbbenettől.