Ana

Egyik nap éppen csokis muffint sütöttem, mikor megcsörrent a telefonom.

- Hola - mosolyogtam bele a készülékbe, mikor megláttam Sergio nevét a kijelzőn.

- Hola Bell! - hallottam meg kedves hangját. - A fiúkkal elmegyünk egy kicsit lazítani, mert az utóbbi pár hét teljesen kikészített mindenkit, és arra gondoltunk nincs-e kedved csatlakozni?

A szívem majd kiugrott a helyéről az örömtől. Ekkor értettem meg, hogy ők már az életem részesei lettek.

- Mikor és hol? - tettem fel nevetve a kérdést.

- Nálam és amilyen gyorsan csak tudsz - válaszolt vidáman.

- Kb. egy óra múlva, mert még sütök - néztem a muffinok felé.

- Mi finomat sütsz?

- Csokis muffint.

- Az a kedvencem - hallottam ahogy nyelt egy nagyot.

- Akkor viszek neked, jó?

- Ú, az nagyon jó lesz - hallottam meg lelkes hangját. - Akkor egy óra múlva.

- Szia Sese! - köszöntem el, mert ki kellett vennem az első adag sütit a sütőből.

- Szia Bell!

Kevertem még be tésztát, hiszen csak nem mehetek üres kézzel. Mollyt tájékoztattam, hogy estére elmegyek itthonról, amit ő mosolyogva vett tudomásul. Gondolkodtam mivel menjek, de Sárkány annyira hozzám nőt a hetek alatt, hogy más választás szóba se jöhetett. Betettem a muffinokat egy dobozba, amit a hátamon lévő táskába süllyesztettem. A hajamat kibontva gyűrtem a bukó alá, mert nem szerettem volna, ha beleakad valamibe. Elköszöntem a gyerekektől és Mollytól, majd nagy gázt adva elindultam a célom felé. Pár perc múlva már Sese kocsifelhajtóján robogtam be az udvarra. Láttam az elképedt, kíváncsi tekinteteket, ahogy engem fürkésztek, majd mikor már kiélveztem az elképedt arcuk nyújtotta elégedett pillanatokat, a bukómat levéve megráztam a hajam. A döbbent csendet óriási kavarodás váltotta fel.

- Ana! Azta kurva! Ez a tiéd? Mióta van neked ilyen motorod?- röpködtek felém a kérdések. Sese csilogó szemekkel közeledett felém.

- Bell, ennél szexibb látványt rég nem láttam - kacsintott rám. Elmosolyodtam a bókra.

- Köszönöm, szerintem is szép a kicsike.

- De honnan? - nézett rám értetlenkedve és a többiek is körénk gyűltek.

- Neymar - mondtam ki a bűvös szót. - A szülinapomra kaptam attól a bolond braziltól.

- Na! - háborgott Marcelo.

- Bocsi Bongyi - néztem rá kiskutya szemekkel. - Azóta se tudtam neki megköszönni, mert nem veszi fel a telefont. Tudja, hogy ezért kinyírom.

Ahogy befejeztem a mondatot egy autó fordult be a ház elé, amiből Cris, Iker és Mesut szálltak ki.

- Srácok nem hiszitek el - kiabált a portugál. - Olyan feneket láttunk egy motoron, hogy alig bírtam eltekerni a kormányt, mert megakadt az álló... - nem fejezte be a mondatát, mert a többiek már hangosan röhögtek, míg ő kikerekedett szemekkel nézett rám. - Anabell - nyögte ki a nevemet.

- Szia Cris - mosolyogtam rá, és a szívem tízszer gyorsabban vert ahogy megláttam.

Ránézett a motorra, majd rám. Iker és Marci már kétrét görnyedt a röhögéstől.

- Hát Cris ezt nagyon benézted - törölgette a szemét Mesut. - Hallottad volna a kocsiban miket mondott.

- Inkább nem akarom tudni - fordultam el végre a portugáltól. - Sese, ezt vedd el kérlek - nyújtottam felé a hátizsákomat.

- Hm... mi ez? - szaglászott a levegőbe.

- Csokis muffin - nevettem rá, mert ilyenkor olyan volt, mint egy kisgyerek.

- Muffin? - kérdezték többen is egyszerre. Leállítottam sztenderre a motort és kivettem a védő kezéből a táskám.

- Igen, de csak az kap aki jól viselkedik - indultam be Sergio mellett a házba, aki egy tálcát tett a konyhapultra amire szép sorban kipakoltam az édességet.

- Ana? - nézett rám félve.

- Hm? - morogtam miközben a muffinokat rendezgettem.

- Kipróbálhatom?

- Már mint a motorom? - emeltem rá a tekintetemet mire ő bőszen bólogatni kezdett.

- Olyan régen szeretnék már én is egyet - sóhajtotta -, de nem engedik, mert veszélyes.

- Nem bánom, de először csak velem, aztán ha már érzed, akkor mehetsz egyet külön, de óvatosan, mert nagyon harap a kicsike.

- Jaj, de jó - kezdett el örömködni, mint egy óvodás.

Kézenfogtam és kivezettem a gépemhez. Felvettem a bukómat .

- Kész vagy? - néztem hátra, mikor megéreztem, hogy elhelyezkedik mögöttem. Bólintott és átölelte a derekamat, amitől nekem hirtelen nagyon melegem lett az overálban. Indítottam és szép lassan kigurultam az utcából, majd egy egyenes szakaszra érve meghúzattam a gépem. Éreztem, ahogy Sese egyre erősebbenm kapaszkodik belém. Egy idő után megfordítottam a motort és visszamentem a házhoz. Megvártam míg leszáll és csak aztán léptem le én is Sárkány mellé. Kibújtam a sisakomból.

- Ez eszméletlen jó volt - vigyorgott rám, majd a bukómért nyúlt. - Akkor mehetek?

- Persze, de tényleg vigyázz a Sárkányomra.

- Sárkány? - nevetett rám.

Kezébe nyomtam a slusszkulcsot és néztem amint óvatosan próbálgatja az erejét a gépnek, majd mikor már úgy gondolta, hogy eléggé kitapasztalta, meghúzatta. Már néhány utcával lejjebb járt, még akkor is hallottam őt.

- Húgi, isteni ez a muffin - jött felém Iker vigyorogva. Átölelte a vállam és kérdőn pislogott rám.

- Miért nézel így?

- Mert szeretném tudni, hogy mi volt ez az előbb Cris és közted - mondta halkan, hogy a többiek ne hallják.

- Semmi - morogtam, de nem néztem a szemébe.

- Húgi - emelte fel az állam és így kényszerített, hogy ránézzek. - Engem nem versz át. Valami történt, de ha nem akarsz róla beszélni, úgy is jó - nem sértődött meg csak én éreztem rosszul magam.

- Ne haragudj, de még nem megy.

- Oké - sóhajtott fel. - De ugye tudod, hogy rám mindig számíthatsz?

- Köszönöm - öleltem magamhoz és közben hallottam ahogy Sese egyre közelebb ér hozzánk, majd pár pillanat múlva le is parkolt mellénk.

- Ana, ez kibaszott jó! - szállt le lelkesen róla. - Nekem is kell egy ilyen - simított végig rajta.

- Vigyelek egy kört? - vigyorogtam a kapusra, akinek már a gondolattól is rémület ült ki az arcára.

- Köszi, de ne.

- Naa, gyere. Nem lesz semmi baj, vigyázok rád - mondtam neki, mire kelletlenül felült mögém. Vele nem mentem messzire és nem is mutattam meg neki a végsebességet, mégis mikor leszállt, kipirult arccal nézett rám.

- Ez tényleg jó volt.

Ezután a többiek is felkéredzkedtek egy-egy körre. Végül már csak a portugál maradt. Nem akartam bunkó lenni, ezért őt is megkérdeztem.

- Jössz?

Nagyot nyelve nézett rám.

- Persze - bólintott, de mikor felült mögém és átkarolt, már nem gondoltam volna olyan jó ötletnek. Vele is ugyanazt az útvonalat jártam be, mint Sergioval, de mikor visszafordultam jelzett, hogy álljak meg.

- Baj van? - kérdeztem értetlenül.

- Nem, illetve nem tudom - nézett a szemeimbe, miután leszálltunk a motor mellé. - Mond meg te!

- Én? - csodálkoztam el.

- Igen, olyan hideg vagy velem.

- Most ugye hülyéskedsz?

- Miért?

- Mert te voltál aki eddig felém se nézett. Gondolom rájöttél, mekkora hiba volt ami köztünk történt... - kezdtem volna sorolni, de betapasztotta a számat a tenyerével.

- Ana, ami köztünk történt az minden volt, csak hiba nem. Én nem akartam fájdalmat okozni, csak nem volt pofám eléd állni azok után ami történt. Én rohadtul szégyelltem magam - dadogta.

- Cris, nincs miért mert végül is semmi olyan nem történt köztünk, amit bánhatnánk.

- Ez igaz. Akkor?

- Akkor? - kérdeztem mosolyogva, bár a szívem belesajdult a mondataiba.

- Úgy. mint régen? - pislogott rám édesen.

- Úgy mint régen - nevettem rá és megöleltük egymást.

Felültünk a motorra és visszamentünk a többiekhez.