Ana

- Ana, megérkeztünk - szólongatott Joe.

Kinyitottam a szemem és próbáltam magam betájolni. A villa negyedben voltunk, mindenhol drága házak és drága autók álltak.

- Köszi, Joe. Csak pihentettem a szememet - néztem rá kedvesen.

- Hát persze - vigyorgott. - Elhiszem, hogy fáradt vagy. Ötkor mentél haza és ma melóznod sem kéne. Miért vállaltad? - nézett rám kérdőn.

- Szerinted? Mollynak még nem fizettem ki a bérét, és van még néhány csekkem. Szerinted én nem lennék szívesebben a gyerekeimmel? - csattantam fel.

- Bocs, Ana. Tudom, hogy nehéz, de te nagyon jól kezeled ezt az egészet - hajtotta le Joe a fejét.

- Nincs semmi baj. Te se haragudj, csak kicsit fáradt vagyok.

- Hogy vannak a gyerkőcök? - kérdezte Josh, hogy oldja a feszültséget.

- Jól - mosolyodtam el. - Lexy ma elvitte őket a játszótérre. Ne tudjátok meg, hogy néztek ki, amikor haza értek.

A fiúk felnevettek. Egyszercsak egy ismerős alak jött ki a házból.

- Ez Sergio Ramos villája - állapította meg Josh.

- Erre most már én is rájöttem.

A fiúk kiszálltak, Josh kinyitotta az ajtót és kisegített. Mire kiléptem, Ramos már ott állt előttem.

- Ana, hát újra találkozunk - nevetett rám a gyönyörű barna szemeivel. Be kellett ismernem magamnak, hogy valami megfogott ebben a férfiban. Sármos volt, ezt tudta is magáról. Kezet csókolt, mire nekem apró pillangók kezdtek keringőzni a hasamban.

- Gyönyörűbb vagy, mint amire emlékeztem.

- Sergio, a végén még zavarba hozol - kuncogtam fel, miközben elpirultam a bókjától.

Lekezelt a fiúkkal.

- Hol van a buli? - kérdezte Joe, zavartan nézett szét az utcán. Most, hogy felhívta rá a figyelmem, én is körül néztem, de nem láttam sehol bulira utaló nyomokat.

- Egy utcával lejjebb van - közölte velünk a védő. - Szeretném, ha velem jelennél meg, és engem irigyelne mindenki - kacsintott rám.

- Oké, de gyalog vagy kocsival menjünk? - néztem rá kérdőn.

- Ha nem gond, akkor a ti autótokkal.

- Egyértelmű - mondták egyszerre a fiúk és kinyitották nekünk a hátsó ajtókat. Miután beszálltunk, Sergio elmagyarázta, hogy merre is kell mennünk. Tényleg nem volt messze. Már távolról lehetett látni, hogy hatalmas buli van készülőben. A ház előtt parkoló autók összértéke, az én éves bevételemmel vetekedett, és jobban megnézve nagyon kevesen jöttek kocsival.

- Itt vagyunk - szólt a focista, és miután kiszálltam, a karját nyújtotta felém, amit elfogadtam. Két testőröm próbált észrevétlenül követni minket, de ez a kinézetüket tekintve lehetetlen volt. Bent rengeteg idegen arc fogadott és mind minket nézett. Ilyenkor jól jött, hogy megszoktam az idegen tekinteteket és csak kicsit jöttem zavarba.

- Ana? - hallottam meg egy ismerős hangot, majd megláttam a hozzá tartozó bongyor fejet is.

- Marcelo - nevettem rá. Adtam neki két puszit, míg ő csak értetlenül nézett rám. Nagyon megszerettem ezt a bohóclelkű srácot.

- Hogy kerülsz ide? - nézett még mindig döbbenten rám.

- Velem van - húzta ki magát Ramos, mire furán néztem rá. - Ő az én ajándékom Ikernek - kacsintott rá Marcira.

- Ana? Sese? - szólalt meg mellettünk az emlegetett házigazda. - Hát ti?

- Hát mi - néztem rá mosolyogva. - Én vagyok az ajándékod, állítólag. Hola, Iker!

- Hola, Picúr! - puszilt meg, míg én értetlenül álltam a becézése előtt. Na jó, nem voltam egy magas valaki, de a 168 centimmel még nem tartoztam a "picúr" kategóriába. Bár hozzájuk képest...

- Ezt a meglepetést! - folytatta a kapus. - Tegnap azon gondolkodtam, hogy fogom elmondani a többieknek, hogy találkoztam egy földreszállt angyallal, de úgysem hittek volna nekem. Erre megjelensz.

- Én is erre gondoltam - nevetett fel mellettem Sergio. - Az edzésen hiába meséltünk rólad, senki nem hitt nekünk.

- Ne hozzatok már zavarba - temettem az arcom a kezembe. - Már így is tisztára elvörösödtem.

- Ami, nagyon jól áll - szólalt meg a hátam mögül egy ismerős hang. Hirtelen pördültem meg és csodálkozva néztem az előttem álló focistára.

- Neymar da Silva Santos Junior te mit keresel itt? - öleltem át a legjobb barátom derekát, a többiek értetlenkedő tekintetének kereszttüzében.

- Anabell Montgomery - mondta ő is direkt a teljes nevemet. - Átigazoltam a Barcába. Ráadásul sok barátom van a spanyol válogatottban, de te mit keresel itt?

- Én vagyok az ajándék - néztem rá csillogó szemekkel.

- Ó, jaj nekünk - sóhajtott fel színpadiasan. - Akkor forró éjszakának nézünk elébe.

- Naa! - boxoltam vállba, mire magához húzott és egy puszit adott a homlokomra.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte meg Sergio, mikor végre szóhoz jutott a döbbenettől.

- Igen - kezelt le Ramossal Neymar. - Ő az én legeslegjobb barátom, és az első szerelmem is.

- Ne csináld ezt - forgattam meg a szemeimet.

- De, ha egyszer így van. Két éve, mikor nyaralni voltam a haverokkal itt, Madridban, elvittek egy klubba és ott láttam meg őt. Szerelem volt első látásra, de ő ezt nem viszonozta. Kedvesen visszautasította minden ez irányú törekvésemet. Viszont sokkal többet adott helyette, a barátságát - nézett rám és még a szeme is nevetett. - Azóta is imádom.

- Köszönöm - suttogtam neki és a szemeimet elfutották a könnyek.

- Ez aztán érdekes. Látom Ana, te minden férfinak elcsavarod a fejét - nevetett Iker.

- Igyekszem - pillogtam rá kislányosan. - Na, de én dolgozni jöttem - néztem Sergiora. - Mikor kezdek?

Iker értetlenül nézett barátjára. Ramos kaján vigyorral a képén válaszolt a ki nem mondott kérdésre.

- Iker, ő az én ajándékom neked. Ma neked fog táncolni, mi pedig csak messziről élvezzük.

- Ez ko..komoly? - dadogott a kapusok gyöngye. - De hogy...

- Majd megtudod. Egyszer 32 éves az ember, boldog szülinapot barátom - ölelte át a védő.

- Menjünk beljebb és dicsekedjünk el Anával, ha már nem hittek nekünk - mosolygott Marcelo és kézen fogott. Rengeteg embernek lettem bemutatva és feltűnt, hogy nem láttam nőket.

- Ez kanbuli - válaszolt kimondatlan kérdésemre Sergio.

- Á, akkor már értem, hogy miért néznek meg annyira - kuncogtam.

- Azért bámulnak, mert nem láttak még ilyen gyönyörű lányt - bókolt újra.

- Sese fejezd be - csaptam a vállára.

- Aú! - szisszent fel tettetett fájdalommal a hangjában.

- Nocsak, nocsak - hallottam meg egy újabb ismerős hangot, de ez nem volt kellemes találkozás számomra. - Csak nem a szépséges Anát fújta közénk a szél? - nézett rám gúnyosan.

- De igen. Hola, Victor - köszöntem illendően a Barcelona kapusának.

- Újabb kosarakat fogsz osztogatni, újabb szíveket fogsz összetörni miután kellőképpen felhúztad a társaságot?

- Ti is ismeritek egymást? - kérdezte Sergio kicsit furcsán.

- Sajnos igen - sóhajtottam fel. Ramos kérdőn nézett rám.

- Victor nem szereti, ha visszautasítják - magyaráztam neki. - Mivel nem tudja, hol a határ ezért Leroy kitiltotta a klubból.

- Miattad! - csattant fel Valdes. - Csakis azért, mert nem tudtál egy nyomorult éjszakát velem tölteni - kezdte felemelni a hangját.

- Victor! - szólt rá Neymar. - Ana csak magát védte amikor kirakatott a klubból. Tudod, hogy ott voltam és láttam, hallottam mindent. Hagyd őt békén - állt mellém a Barca leendő 11-ese.

- Védjétek csak - mondta, majd elcsörtetett a bárpulthoz.

- Bocsánat - néztem a fiúkra szomorúan, akik csak egy mosollyal jelezték, hogy nincs gond. - Most már tényleg dolgoznom kéne - tereltem el a gondolatokat, az iménti jelenetről.

Sergio megfogta a kezem, majd elvezetett a DJ pult elé. Hozatott egy széket, amire leültette Ikert. Szólt a srácnak, hogy melyik számot rakja be, aztán visszajött hozzám és kacsintott egyet.

- Kész vagy?

- Tőlem mehet - mosolyogtam rá. Elindult a zene és nekem megszűnt a külvilág. Csak Iker és én voltunk, meg a zene. A testem magától indult útnak a dallamok ösvényén, az egyik legszebb számra amit csak hallottam: Scorpionstól a Wind of Change-re.

Sergio

Reggel fáradtan ébredtem. Ránéztem az órámra és idegesen konstatáltam, hogy húsz perc múlva már az edzésen kéne lennem. Kapkodva öltöztem fel. Bepattantam az autómba és áthágva egy-két közlekedési szabályt, siettem a stadionba. Így, május vége felé, már mindenhol miniszoknyás lányokat lehetett látni, de most valahogy nem kötötték le a figyelmemet. Az én gondolataim, csak egy lány körül forogtak. Időben érkeztem az edzésre és már messziről hallottam, hogy az öltözőben is Ana a téma.

- De higgyétek el - bizonygatta igazát Marcelo. - Ilyet még nem láttatok. Gyönyörű, olyan, olyan...

- Olyan, mint egy angyal - fejezte be a mondatot Iker.

- És kedves - mondta Khedira.

- Ja, és lepattintotta Crist - röhögött Mesut.

- Jól van na! - morgott az érintett. - Még be sem vetettem magam igazán. Majd legközelebb.

- A naaagy CR7 lebőgött? - kérdezte nevetve, Benzema. - Ne már? Nem hiszem, hogy ilyen bomba nő létezik, amiről ti áradoztok.

Ekkor léptem be az öltözőbe.

- Pedig elhiheted - közöltem vele. - Legközelebb elviszlek téged is.

- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én minden este elnézegetném őt. Persze privátban. - vigyorgott perverzül Roni.

- Neked ott van Irina, nézegesd őt - löktem meg a vállammal.

- Mi ez a hangzavar? - jött be az edzőnk az ajtón. - Már rég kint kéne lennetek a pályán. Plusz két kör futás - emelte meg a hangját. Szófogadóan mentünk ki a pályára és egy darabig szó sem esett Anáról. Csináltuk a kitűzött edzéstervet, mivel a konföderációs kupára készültünk. Mikor befejeztük, izzadtan és fáradtan indultunk az öltöző felé. Marcelo felsóhajtott.

- Hiányzik Ana. Olyan jól elhülyéskedtünk. Kedves, szép a mosolya és van benne valami, ami minden normális embert megfog. Jó lenne igazából megismerni, hogy milyen amikor nem dolgozik.

- Marcelo! Neked feleséged van! - háborodott fel Fabio.

- Tudom, nem is "úgy" gondoltam - nyomta meg a szót. - Csak mint barát. Volt valami a szemében, amitől úgy érzem, hogy meg kell védenem mindentől. Hülyének néztek, ha azt mondom, hogy olyan, mintha a húgom lenne? - nézett ránk kérdőn, mire mi bólogatni kezdtünk. - Áh, mindegy úgy sem látom őt többet.

Én csak elmosolyodtam a bajszom alatt, mert tudtam, hogy este neki is nagy meglepetésben lesz része. Lezuhanyoztunk, majd megbeszéltük, hogy mikor találkozunk Ikernél. Hazafelé kiraktam Crist és Mesutot, akik a szomszédaim. A lakásba érve, lerúgtam a cipőmet. Megittam egy nagy pohár almalevet, majd eldőltem a kanapén, hogy rápihenjek a bulira. Este hatkor ébredtem fel. Kapkodás nélkül kezdtem el készülődni. "Gyorsan" kb. két óra alatt kész is lettem. Fekete szövetnadrágot vettem fel és egy királykék inget. A sportzakómat a szék támlájára terítettem, de közben megéreztem rajta valami édes illatot. Közelebb emeltem az orromhoz és mélyet szippantottam belőle. Ana, ugrott be a lány arca rögtön. Hát persze. Tegnap az én zakómat vette fel, hogy ne bámuljuk annyira. Melegség járta át a testemet, ahogy erre gondoltam.

Kilenc óra volt pontosan, mikor meghallottam, hogy egy autó megáll a házam előtt. A szívem majd kiugrott a helyéről. Felvettem a zakómat és az ajtót bezárva magam után elindultam az X5-ös felé. Éppen akkor segítette ki a lányt az egyik izomagy az autóból.

- Ana, hát újra találkozunk? - csókoltam neki kezet, mire enyhén elpirult. Belefeledkeztem a szemeibe. - Gyönyörűbb vagy, mint amire emlékeztem - bókoltam neki.

- Sergio, még a végén zavarba hozol - kuncogott és én nem hallottam még ennél szebbet életemben. Olyan volt, mint egy tinilány. Mielőtt újra elmerülhettem volna csodálatos szemeiben, a két gorilla a buliról kezdett érdeklődni, visszarántva engem a földre. Megbeszéltük, hogy az ő autójukkal megyünk, az egy utcával arrébb lévő házhoz. Hamar odaértünk. Karon fogtam a lányt és bevezettem őt a terembe. A testőrök próbáltak észrevétlenek maradni, több-kevesebb sikerrel. Az első aki kiszúrta Anát, Marcelo volt. Látszott rajta, hogy most nem tudja mi van, de nagyon örült a lánynak. Az ünnepelt is előkerült. Ikert én még így meglepődni nem láttam, főleg mikor megtudta, hogy Ana az én ajándékom neki. A fiúk és én is elkezdtünk bókolni a lánynak, zavarba hozva ezzel. Ekkor azonban nem várt fordulat következett. A Barca új leigazoltja, Neymar és Ana összeölelkeztek. Anabell, így szólította őt. Bell, milyen találó. A kis ficsúr bejelentette, hogy ő Ana legjobb barátja. Fura érzés kerített hatalmába, miközben ölelkező párosukat néztem. Mire észbe kaptunk, Marcelo kézen fogta Anát, hogy bemutassa a többieknek, akik nem hittek nekünk az öltözőben. Mondanom se kell, hogy tátva maradt a szájuk. Mi csak elégedetten néztük a kikerekedett szemüket. Ana körül nézett és a reakciójából levettem, hogy feltűnt neki, hogy ő az egyedüli nő köztünk. Újra bókoltam neki, mire a vállamra csapott. Bohóckodva kaptam a karomhoz. Jó volt vele játszani. Megmelengette a szívemet. Egy negatív esemény majdnem elrontott mindent. Victor Valdes kötött bele Anába, mert mint kiderült, nem bírja elviselni az elutasítást. Neymar a hős szerepében tetszelegve védte meg a lányt, mire a kapus idegesen elvonult. Ana is magához tért a gonosz megjegyzések okozta sokkból.

- Most már tényleg dolgoznom kéne - mondta, én pedig azonnal intézkedtem. Ikert leültettem egy székre és kaján vigyorral az arcomon néztem a feszengését. Elindult a zene, mire a teremben lévő összes férfi szeme Anára tapadt. Szerintem nem csak én cseréltem volna szívesen az ünnepelttel.