Ana

Reggel elég korán ébredtem, már ha valakinek a tíz óra korán van. Nekem, aki hajnali ötkor feküdtem le, az volt. Nyújtóztam egy nagyot, majd elindultam zuhanyozni. Még mindig éreztem magamon annak a részeg pasasnak a leheletét, aki az éjszaka megpróbált közelebbi kapcsolatba kerülni velem. Josh és Joe hamar kirakták a szűrét, Leroy pedig idegesen járkált körülöttem, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy semmi bajom sincs. Ezért most itt állok a zuhany alatt hogy végre felfrissítsem magam. Mikor elkészültem, felöltöztem és lebattyogtam a konyhába. Az én gyönyörűim már reggeliztek. Molly elém rakott egy szendvicset.

- Jó reggelt - mosolygott rám.

- Neked is és köszönöm - hálálkodtam.

- Na, mi ez az életunt hang?

- Semmi, csak volt egy kis gond az éjszaka és még a hatása alatt vagyok - mondtam, majd elmeséltem a történteket.

- Abba kéne hagynod - nézett rám elgondolkodva a nő.

- Ja! Már én is gondoltam rá, de mond meg, hogy akkor miből tartsam el magunkat? - nem akartam, mégis idegesen szólt a hangom.

- Értelek, de arra még nem gondoltál, hogy kifogj valami jó partyt és férjhez menj? - Úgy néztem rá, mint egy űrlényre. - Most miért? A rengeteg focista közül csak akad egy, aki eltartana titeket.

- Molly, te megőrültél? - csattantam fel. - Ők a barátaim és amúgy sem terveztem, hogy eltartott nő legyen belőlem.

- Oké, oké. De azért gondold át a dolgot. Ne csak magadra gondolj. A gyerekeknek kellene egy apa is - tudtam, hogy igaza van, de már maga a gondolat is kiborított, hogy valakitől függjek.

- Jó, majd meggondolom - mondtam, de csak azt akartam, hogy szálljon le a témáról.

Úgy látszik sikerült a tervem, mert a továbbiakban békén hagyott a hülye ötleteivel. Tudtam, hogy csak jót akar nekem, de úgy gondoltam, hogy ez az én dolgom. Nem mintha nekem nem hiányzott volna egy férfi az életemből, de nem akartam a gyerekeim elé helyezni senkit. A futó kapcsolatok pedig szóba sem jöhettek nálam. Bár lehet, hogy már soha nem tudnék bízni senkiben. Felsóhajtottam és hogy eltereljem a figyelmemet neki álltam ebédet főzni és közben jókat játszottam a gyerekeimmel. Ebéd után elmosogattam, majd kitakarítottam a lakást. Molly mindent szép rendben tartott, nekem mégis muszáj volt takarítanom, mivel akkor éreztem magam igazán jól, ha én tettem rendbe a dolgaimat, akár csak az árvaházban. Neki álltam a vasalásnak amibe bevontam a gyerekeket is. A kész ruhákat együtt összehajtogattuk , majd ők tehették a helyükre azokat. Sokat nevettünk közben. Az órára nézve láttam, hogy hat óra van és nekem készülődnöm kell estére. Lina segített kiválasztani a ruhámat.

- Anya ezt vedd fel! Ezt már régen láttam rajtad - vett ki a szekrényből egy egyszerű virágmintás, nyári ruhát.

- Ez tényleg jó lesz - mosolyogtam rá és megsimogattam a fejét. Lassan elkészültünk a kis stylistom segítségével. Nico csak fél szemmel, lopva nézett minket. Tipikus pasi. Aztán meghallottam a csengőt. A gyerekek pont belemerültek a Gru nézésébe, így csak puszit nyomtam a fejükre és elindultam a lépcsőn lefelé. Sergio ott állt az aljában és Mollyval beszélgetett. Mikor meghallotta, hogy jövök, felnézett és a szemei elárulták, hogy tetszik neki a látványom.

Elbúcsúztunk Mollytól, aki szabályosan kirakott minket a lakásból. A kocsiban jóleső csend telepedett ránk. Az étteremnél Sergio kisegített az autóból és én belé karoltam. Így léptünk be a hangulatos olasz étterembe. Megrendeltük a vacsoránkat és amíg vártunk rá, beszélgettünk. Aztán megérkezett az étel, ami nagyon finom volt, de Sergio szerint én jobban főzök. Jól esett a bókja. Addig csűrte csavarta a dolgokat, míg meghívatta magát egy újabb kajálásra. Nem mintha nehezemre esett volna főznöm neki. A vacsora befejeztével szóltam neki, hogy szeretnék hazamenni, mert holnap fárasztó napot terveztem az ikrekkel. Szó nélkül kisért az autóhoz, miután rendezte a számlát. A ház előtt kiszálltunk és ő is az ajtómig jött. Furcsán, édesen nézett rám, majd meglepetésemre homlokon csókolt. Olyan puha volt az ajka, hogy akaratlanul is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha megcsókolna. Jézusom, Ana ilyenre ne is gondolj - ijedtem meg a saját gondolataimtól. - Molly, ez is a te hibád - dohogtam magamban. - Te ültetted el a bogarat a fülembe. Ő csak egy barát! - figyelmeztettem magam. Hogy viszonozzam kedvességét, megöleltem. Hazaindult, és pedig addig integettem neki, míg el nem tűnt az autója a sarkon. A házban már mindenki aludt. Átöltöztem pizsamába és én is lefeküdtem. Nehezen jött álom a szememre, mert folyton Sergio puha ajkainak képei villantak be elém.