Ana

Fél tizenkettőkor kísértem ki őket az ajtóhoz, mert lassan edzésre kellett indulniuk.

- Még egyszer köszi a reggelit - kacsintott rám Marcelo. Olyan kétértelműen mondta, hogy nem tudtam, hogy a kajára vagy a fogadtatásra gondol. Inkább nem kérdeztem rá.

- Én köszönöm a meghívást. Akkor szombaton. Mikorra menjek és hova? - néztem rájuk.

- Nyolcra legyél kész és én jövök érted - ölelt meg Iker.

- De már megint te furikázol...

- Csitt - szólt rám. - Nyolcra itt vagyok és kész.

- Fiúk! - szóltam utánuk, mikor valami szöget ütött a fejemben. - Nem lenne gond, ha hoznék magammal valakit?

- Ha nem pasi, jöhet - röhögött a Bongyi.

- Nem, a legjobb barátnőm, Lexy. Rengeteget melózik és ritkán tud elmenni bulizni és úgy gondoltam, ha nem gond...

- Nem, persze, hogy nem - vágott a szavamba a kapus. - Nyugodtan hozd magaddal. Majd legfeljebb összeboronáljuk valakivel a csapatból - nevetett az ötletén.

- Háát... Az az igazság, hogy van valaki, akiért oda van, de majd meglátjuk - szórtam el egy kis infómorzsát és élvezettel néztem, ahogy felcsipegették.

- Ki az? - kíváncsiskodtak.

- Nem mondom meg - somolyogtam.

- Naa, légyszi, nem teheted ezt velünk - könyörgött Marcelo kiskutya szemekkel.

- Kicsit segítek - mondtam -, barna hajú és barna szemű...

- Kössz! Szinte mindenki barna hajú és szemű nálunk, kivétel Fabio - kotyogott közbe Iker.

- Nem hagytad, hogy végig mondjam - fontam össze a karom a mellkasomon -, és a német válogatottban játszik - fejeztem be a mondatom.

- Mesut?

- Özil? - kérdezték egyszerre.

- Bizony - bólogattam mosolyogva. Ugyanis Lexy már hónapok óta áradozott nekem a középpályás szemeiről, ami teljesen levette őt a lábáról.

- Az nehéz lesz - vakarta meg a tarkóját a kapus.

- Miért? - kíváncsiskodtam.

- Ő, hogy is mondjam, nagyon visszahúzódó és nem egy DonJuan.

- Igen, azt én is észre vettem - mondtam. - De Lexynek pont az ilyen pasik jönnek be.

- Akkor szombaton megpróbáljuk a barátnődet boldoggá tenni - közölte Iker, aztán megölelgettek és beszálltak az autójába. Integettem nekik, majd gyorsan becsuktam az ajtót magam után. Felsiettem a szobámba, ahol utoljára láttam a telefonom és már hívtam is a barátnőm.

- Szia Lex - köszöntem vidáman.

- Ana, már azt hittem el is felejtetted, hogy létezem. Mióta tele lett pasival az életed, már nem is jut rám időd - mondta, de tudtam, hogy nem neheztel rám. - Minek köszönhetem a hívásodat?

- Mit csinálsz szombat este? - tértem azonnal a lényegre.

- Nem tudom. Miért, mit csinálok? Van valami terved?

- Tervem nincs, de konkrét elképzelésem van. Kapaszkodj meg, szombat este velem jössz egy jó kis buliba, ahol személyesen is találkozhatsz a szívszerelmeddel.

Hallottam, hogy levegőt is elfelejtett venni, majd mikor feldolgozta a szoftverje, hogy mit mondtam, belesikított a telefonba.

- Te komolyan elviszel egy buliba, ahol ott lesz Mesut Özil?

Miért nem lepett meg, hogy egyből tudta kire gondoltam.

- Igen, de nem csak ő, hanem a Real Madrid focistái és barátnői is - tettem hozzá, hogy fokozzam az izgalmát.

- Ó - csak ennyit tudott kinyögni. - Ez komoly? - még mindig nem hitt nekem.

- Igen Lexy, ez komoly - bizonygattam neki.

- Oda ki kell tennünk magunkért.

Tudtam, hogy ez mit jelent nála. Vásárlást, órákon át. Utáltam.

- Annyira nem...

- Csend legyen, de igen! Nincs az a pénz, hogy ne tökéletes valómba jelenjek meg álmaim férfija előtt - puffogott.

- Oké, oké - adtam meg magam. - Akkor valamelyik nap beiktatunk egy csajos napot - húztam el a számat, majd elmosolyodtam. - Ó, jaj, sajnos a héten már nem érek rá, mert csomó dolgom lesz, annak köszönhetően, hogy egy szőke ciklon arra ösztönzött, hogy nyissak az emberek felé. - Sajnos levette az iróniát a hangomból, de érdeklődve hallgatta a heti programomat.

- Te aztán belecsaptál a sűrűjébe - kacagott fel.

- Ne nevess ki. Egyikőjüket sem akartam megbántani, így mind a két meghívást elfogadtam. Te mondtad, hogy ne savanyodjak be, hát most örülhetsz. Megfogadtam a tanácsodat.

- És milyen jól tetted. Egyből két szuper pasi csapja neked a szelet, ráadásul olyanok, akikről nők milliói álmodoznak - mutatott rá az általa kigondolt tényekre.

- Hülye vagy. Crisnek barátnője van, Sergio pedig baráti vacsorára hívott.

- Persze, én meg a fogtündér vagyok - kuncogott. - A barátnőt lehet dobni, és a baráti vacsora meg...hát olyan átlátszó.

- Azt mondod, hogy akarnak tőlem valamit? - ijedtem meg.

- Igen, nem, talán? Nem tudom, mert nem ismerem őket, de szombaton majd lecsekkolom. Amúgy neked melyik tetszik? - puhatolózott.

Elmeséltem neki, Cris idétlen beszólásait, majd azt, hogy az illata mennyire felkavaró. Sergióval kapcsolatos érzéseimet is megosztottam vele. Aztán vártam, hogy mondjon valamit.

- Tehát összegzem, mind két férfi bejön neked, legalábbis megmozdít benned valamit.

- Igen - fogadtam el a véleményét, mert így belegondolva és az ő szájából hallva, igaznak véltem.

- A fiúknak bejössz, ez egyértelmű, de hogy melyik gondolja komolyan és melyik nem, azt szombaton megmondom.

- Lexy! - szóltam rá. - Hagyd őket. Nem kell nekik esni, hogy mégis "mitéreztekAnairánt" ? - háborogtam, mert jól ismertem őt.

- Kicsi Ana, nem kell kifaggatnom őket. Elég egy mozdulat, egy pillantás és máris tisztába leszek a dolgokkal.

- Úgyse hagysz békén - morogtam.

- Nem fog fájni - nevetett fel. - De jó lenne, ha tudnád hányadán állsz velük.

Befejezettnek tekintettem a témát, így átváltottam másra.

- Pénteken várunk, mert a két kicsi már be van zsongva, hogy állatkertbe megyünk.

- Jaj, már én is várom. Régen láttam őket és hiányoznak.

Még pár percet beszélgettünk, majd elbúcsúztunk egymástól úgy, hogy pénteken délelőtt találkozunk.