Ana

Hamar eltelt a hétvége. Pénteken, szombaton és vasárnap is dolgoztam. Teljesen kimerültem, így mikor hétfőn délelőtt a telefonom csörgésére ébredtem, mérgesen vettem fel.

- Igen?

- Szia Ana! Felkeltettelek? - szólt bele egy ismerős hang, de mivel négy órát aludtam, így még nem sikerült beazonosítanom. - Ne haragudj, hogy zavarlak, de anya nem hagyott békén. Szeretné tudni, hogy akkor melyik nap lenne jó az ebéd?

- Szia, Cris! - tértem magamhoz. - Milyen nap van ma? - Teljesen elvesztettem a fonalat a napokkal kapcsolatban.

- Hétfő - nevetett Roni. - Mit csináltál, hogy még ezt se tudod - poénkodott.

- Drága életem, három napja minden este dolgoztam. Össz-vissz, ha aludtam tíz órát, abból ha jól nézem az órát, négyet sikerült ma.

- Bocsánat kisszívem - kezdett el ő is becézgetni. - Hidd el, nem direkt volt - majd mikor eljutott a tudatáig, hogy mit mondtam, le is cseszett. - Nem dolgozol te sokat? Ana, vegyél vissza a tempóból, mert nem lesz jó vége. Teljesen ki fogsz készülni és az nem tesz jót a gyerekeknek, ha lebetegszel.

- Jól van, jól van - szabadkoztam. - Amúgyis, most akartam kipihenni magam, de "valaki" nem hagyta. Mond meg anyukádnak, hogy szerdán ráérek, ha neki is jó. Puszilom őt is és Junit is - tereltem el a témát.

- Én kimaradok? Nekem nem jár puszi? - nyafogott, de még a telefonon keresztül is hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Majd ha megérdemled és nem keltesz fel a legszebb álmaimból.

- Csak nem velem álmodtál? - kérdezte.

- Miből gondolod? - forgattam meg a szemeimet, amit ő nem láthatott.

- Azt mondtad, hogy a legszebb álmaidból, ebből következtettem, hogy szerepelek benne.

- Jó ég! - nevettem fel. - Hogy férsz be az ajtón az egódtól?

- Simán, és hidd el, hogy van valami, ami még az egómnál is nagyobb - perverzkedett a telefonba. Én pedig elpirultam, amit ő szerencsére nem láthatott.

- Cris! - pirítottam rá. - Most leteszem, mert fáradt vagyok a hülye beszólásaidhoz.

- Oké, Kicsim - húzta tovább az agyam. - Aludj csak és álmodj az én nagyon nagy... - tartott hatásszünetet - egómmal - fejezte be nevetve.

- Szerdán találkozunk és lefogom törni azt a nagyon-nagy egódat - somolyogtam a telefonba. Nem haragudtam rá, mert tudtam, hogy csak hülyéskedik.

- Akkor szerdán látlak - mondta reménykedve.

- Igen, feltéve, ha te is meg vagy hívva.

- Gondolod, hogy kihagynám? Ingyen ebéd az én két gyönyörű nőmmel, és három édes kisgyerekkel.

Döbbenten néztem a készülékre. Tényleg azt mondta, amit hallottam, hogy mondott?

- Irina is ott lesz? - kérdeztem.

- Nem tudom, miért? - értetlenkedett most ő.

- Hát mert két gyönyörű nővel szeretnél ebédelni. Márpedig a legutolsó értesülésem az, hogy neked ő a barátnőd - nevettem el magam.

- Ott a pont. De én most rád gondoltam és anyára.

Elpirultam a gondolattól, hogy Cris engem gyönyörűnek talál. Mi a fene van velem? Múlt héten Sergio, most meg Cristiano lepnek meg a bókjaikkal, viselkedésükkel. Én meg pirulok, mint valami 15 éves csitri.

- Ezt most hagyjuk abba, mert mégjobban lefárasztasz - próbáltam keresni a kiutat helyzetből.

- Akkor ne mondj nekem kétértelmű dolgokat, mert hülye lennék nem lecsapni a labdákat. Ja és szívesen lefárasztalak, csak egy szavadba kerül - tudtam, hogy ebből nem jövök ki győztesen, így ráhagytam.

- Oké, ma te nyertél, de leszek én még kipihent és akkor nem hagyom magam.

- Ha hagyod magad előbb szabadulsz - kontrázott rá a hülyeségére.

- Na, jó. Tényleg elég volt. Szia Cris! - nyomtam ki a telefonom, anélkül, hogy megvártam volna a válaszát. Behunytam a szemem és próbáltam visszaaludni, de a telefonom újra csörögni kezdett.