Louis mosolygósan társalog Ameliával, de amikor felém fordul és meglát, leáll minden mozdulatában. Elmosolyodom, sikerült, amit akartam. Mire odaérek hozzá, álla alá helyezi kezét, és játékosan visszacsukja száját. 
- Te hülye vagy - nevetek rajta, és hiába nem látom, hallom, ahogy Amelia is jól szórakozik a jeleneten. Az elmúlt időkben nagyon megkedveltem a nőt.
- Te meg elképesztően dögös! - Megkerüli a pultot, és szokásosan köszönt. Hosszan ölel, magához szorít és fejünket a másik nyakába fúrjuk. - Randija lesz az úrfinak, hogy így kicsípte magát? - lép hátrébb és feltűnően végigmér magának.
- Valahogy úgy - mondom neki visszahúzva magamhoz. A legjobb öleléseket ő adja. Védelmezően szorít és ujjaival lazán simogat közben. - Meg akartam adni a módját - puszilok nyakába, de érzem hogy elpirulok.
- Harry? - Úgy látszik eléggé összezavartam. El akar húzódni, de nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. - Nemsokára kisajátíthatsz, ígérem - puszil arcomra. Nem oda akartam, azt akartam volna, hogy megcsókoljon.
- Sajnálom, Lou - lépek hátrébb, és máris minden egy hülye gondolatnak tűnik. Minek öltöztem így ki, borotválkoztam meg mindenhol? Teljesen úgy viselkedem, mint egy őrült szerelmes prosti.
- Ne menj messzire, csinálom a koktélod! - fogja kezem és húz magával a pulthoz a szokott zugunkba. Talán nincs minden veszve. Még a bárszéket is felém fordítja, hogy foglaljak helyet. - Szóval, hova öltöztél így ki? - kérdezi újból és amint Amelia elmegy, válaszolok is. Nem az igazat, de felelek.
- Voltam a városban, csak ellátogattam egy klubba - kamuzok könnyűszerrel, viszont nem úgy néz ki, mint aki elhiszi ezt. Nem áll szándékomban elmondani neki, hogy minden miatta van, ha bekapja a csalit, ha nem. - Na, hol a koktélom? 
- Csinálom is, virágszál - mutat felsőmre, és újból elpirulok. Most lát mindent. Kicsit feketébb beütéssel, de ott vannak a tetkóim, és a négy mellbimbó, amiről annyit kérdezgetett, mikor kicsúszott a számon. - Egészségedre! - pöccinti meg a pohár tetejét, és így kicsit olyan, mintha koccinthatnánk.

Percek múlva igen kevesen lesznek az asztaloknál, még Louis is furcsállja, de úgy érzem ez a tökéletes alkalom. 
- Louis, beszélhetnénk? - kérdezem, összeszorítva lábaimat, amit nem lát, de a feszültséget így is felismeri bennem. Aggódva bólint, és veszek egy-két nagyobb levegőt mielőtt újra beszélnék. - Szóval... kettőnkről lenne szó. Pontosabban a  mi flörtölő párkezdeményünkről - nevetek fel lazán, de ő csak elmosolyodik engem nézve. - Lenne... szóval lenne egy - kezdek neki sokadszorra, de még így is újra nekifutok. - Lehetne egy kérésem?
- Olyan zavarban vagy - állapítja meg a nyilvánvalót, így megszakítom a szemkontaktust. - Hé, vissza rám - irányítja figyelmem szavaival, ezért rá is kapom fejem. Elmosolyodik azon, mekkora hatalma van felettem, majd komolyra fordítja a dolgokat. - Mit szeretnél kérni? - hajol közelebb.
- Megcsókolsz? - kérdezem halkan. Szavaim szinte elvesznek az alapzajban, de arcán látom, hogy tisztán hallott. - Kérlek, Lou - veszem lejjebb még a hangerőt, így olyan, mintha suttognék. 
- Ezért csípted ki magad? - kérdezi elégedett nagy mosollyal, de én csak meglepődve nézek rá. - Ha egy melegítőben és egy laza pólóban beállítasz ide, hogy szeretnél csókolózni, már dobom is az agyam, tied vagyok.
- A-akkor?
- Nyugi, Hazz, megkapod, amit akarsz, de nem itt, nem így - néz körül. Ahogy újra rám téved tekintete kacsint egyet, ami újra elveszi az eszem. Én most akarom! Nem kiáltom ki ezt világgá, mégis próbálkoznék valahogy tudtára adni az este alatt, de észre se veszi.
- Akkor most megyek - mondom percekkel később, amikor mondta, hogy lehet bent marad, segít elmosogatni hátul, mert valaki beteg lett. Nem tudom titkolni, szarul esik, hogy végül nem kaptam meg, amit akartam. Se nem vitt magához, se nem csókolt meg. Pedig mindkettőre vágyom, méghozzá sürgetően. 
- Hova? - kérdezi, én pedig ezt már végképp nem tudom hova tenni. Kijelentette, hogy marad még a munkaidejétől is tovább, szóval mit akarok még én itt? 
- Vissza a lakásba.
- Dehogy mész vissza, ülj le - nevet, és elmegy Shirohoz, hogy beszéljen vele. Nem értek belőle sokat, de a nő sokszor rám néz egy meleg mosollyal. A végén ölelkeznek, majd Louis felém sétál. - Mehetünk? - kérdezi vigyorral, én pedig bár nem értem, bólintok. Derekamra vezeti a kezét, és a lift felé vezet. 

A pánik úrrá lesz rajtam, nagyon nem szeretnék lifttel utazni, de nem akarom ezt megmondani neki. Mivel már úgyis ölel csípőm táján, amikor beszállunk megfordulok. Karjaimat nyaka köré fűzöm, és teljes testtel bújok hozzá. Amióta több lett közöttünk az érintések száma, de nem léptük meg a csókot, elképesztő módon függője lettem az öleléseinek. Mindig szerettem, de most valahogy jobb. Bensőségesebb, finomabb, kellemesebb, vigyázó és féltő. 
- Bújós voltál mindig? - kérdezi Louis is, én pedig képtelen vagyok válaszolni, mert elindulunk felfelé. Összeszorított szemekkel bólogatok. - Furcsa, de jó. Nem változtatnék ezen, pedig nem vagyok nagy tapizós - kezdi el simogatni a hátam. 
Talán fogalma sincs, ez mennyire jól esik most. Megáll a fémketrec, én pedig boldogan, sietve lépek ki belőle, húzva magammal a kékszeműmet. Babrálok egy kicsit a zárral a figyelő szemek miatt, de végül sikeresen kitárom az ajtót.
- Oh, nem, nem megyek be - mosolyodik el, de rólam le is hervad. Az értetlen szituáció miatt dadogva kérdezek rá, miért nem. - Csak fel akartalak kísérni. Régi módian - mutat magára -, szeretem, ha hazakísérhetek valakit, hogy ott lopjak csókot.
- De miért nem jössz be? - tartom magamat a tervhez. Be kell jönnie, iszunk egy keveset a vörösborból, amit vettem és megmutatom neki a hálót. El van rendezve, erre fel akarja borítani?
- Nem, Hazz. Mire készültél? - fonja keresztbe karjait. Átlát rajtam, tisztán olvas belőlem, mintha egy könyv lennék, amit századjára rág át. - Tudtam, hogy egy csókért nem öltözöl be így.
- Így?
- Így. Látok mindent, drága - rázza meg fejét, és most újra belepirulok. Rossz ötlet volt, méghozzá nem is kicsit! - Harry, ne felejtsd el, hogy nem egy tini fiúval vagy. Tudok uralkodni magamon, még akkor is, ha tiszta rálátásom van a mellbimbóidra, fenekedre vagy épp másra - néz végig rajtam, az említett részeknél leragadva. - Nincs rajtad alsó se, amit onnan tudok, hogy nadrágaid alól meglátszik a széle, ha feszül az anyag, de most nem.
- Én most - kezdenék el valamit, de sóhajtásba folyik, kezemmel takarom el arcom. Van ennél lejjebb? - Sajnálom.
- Mit is? - kérdez vissza, és még mosolyog is, amit végképp nem tudok hova tenni. Mit akar, meddig boncoljam, hogy úgy nézek ki, mint egy farokéhes útszéli? - Bongyori, van szemem, és pasiból vagyok. Ahogy lent is mondtam, állati dögös vagy, szóval ne sajnálj te semmit.
- Mégis pocsékul érzem magam.
- Miért? - lepődik meg. - Menjünk be, beszéljünk. Úgy jó? - Ajánlata nagyon jól esik, ezt nem az ajtóban akarom megtárgyalni. Viszont nem szeretném újra felkínálni a lehetőséget, nehogy rosszul vegyeki magát. 

- Szóval miért érzed pocsékul magadat? - ül le a kanapéra, én pedig először a vele szembeni fotelba helyezkedem, de ütögetni kezdi maga mellett a matracot, így átmegyek oda.
- Amit mondtál is. Nem kéne így kivetkőznöm, mert öltözésnek ezt nem nevezném - húzom fel lábaimat egy fanyar mosollyal. - Lou, én nagyon köszönöm és értékelem az időt, teret, amit hagytál nekem, de készen állok!
- Mire is? - fordul teljes testtel felém. A háttámlára támaszkodik, fejét pedig a tenyére hajtja. Kíváncsi szemekkel illet, mégse tudom kimondani, hogy gyere, és fekdüdj le velem. - Hé, Harry, megbeszéltünk valamit. Mondd el! - kér további lágy hangon, és talán emiatt, talán a cirógató ujjak miatt lábamon, de megadom magam. 
- Nem akartam ilyen olcsó fiúcskának tűnni. Csak meg akartam tetszeni, hogy - hadarok egészen idáig, de itt megakadok. Hogy mi? Hogy ágyba vigyen? Hogy kiszeresse belőlem a lelket is?
- Hogy elcsábíts - fejezi be helyettem egy sokkal barátságosabb módon. Közelebb csúszik, megfogja bokáimat, és lehúzza őket, hogy ne takarjam magamat. Ülünk egymással szemben, térdeink ütközése tart minket távol a másiktól. - Ugye tudod, hogy ahhoz nem kell semmilyen csilivili gönc?
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, de azt akartam, hogy tényleg ne tudd visszafogni magad. - Hangom csalódott, ezt tükrözheti arcom is, mivel tenyerét térdemre simítja, és megértően néz rám.
- Nem egy hormontúltengéses tinivel beszélsz. Vannak ennek előnyei, ilyen például az, hogy vissza tudom fogni magam, ha nem tartom túl etikusnak, hogy a pultra dobjalak, és ott bújtassalak ki a nacidból - küld felém egy ellenállhatatlan mosolyt. - Vagy az, hogy tudsz velem beszélni. Én úgy gondolom, jó beszélgető partner vagyok, meghallgatok embereket, ha tudok, segítek. - Kezét arcomra helyezi, hátracsúsztatja és egészen közel húz, miközben simogat. - Szabad?
- Kérlek! - a hangom nyöszörgő, és kicsit olyan, mintha határaimon lennék. Egy halvány mosoly fut át rajta, de le is olvad, hogy végre száját enyémhez nyomja. 
Lecsukódnak szemeim, átadom magam az érzésnek. Lassan mozgatja ajkait, és még egy rendes nyelves csókba se fordul át, csak kényeztet. Nem tudom kontrollálni magamat, én is tarkójához nyúlok mindkét kezemmel. Érzem, ahogy elválna, de nem engedek neki.
- Ne, ne, még ne! - hadarom gyorsan, és próbálom visszahúzni, de hajthatatlan volt. Lehajtja fejét, így már szája után se tudok nyúlni. Csalódottan sóhajtok fel, és vontatottan hátrébb hajolok.
- Ne legyél telhetetlen - szól rám halkan, én pedig szaggatottan bólintok. Nagy levegőket veszek, tudatosan igyekszem csillapítani vérem pezsgését. - Hé, Harry - nyúl állam alá, hogy megemelje fejem. - Szettedből ítélve nem csak csókolózni akartál, de ne akarj rohanni. Te kértél időt, most én kérem, hogy adj magadnak egy keveset.
- De azt mondtad, hogy ha első nap azt mondom, akarlak, te ágyba cipelsz - kötözködöm. Előcsaltam ezzel egy vigyort, fogai is kivillannak. Megrázza fejét, megnyalja alsó ajkát, és ezzel minden figyelmem oda irányul. 
- Valóban - cirógatja meg térdem. - De azóta sok minden változott. Most is kívánlak, ó, el sem hiszed mennyire, de többet szeretnék tőled, mint egy éjszakát. Ha azt akarnám, akkor megkaptam volna, már mikor. Látom a reakciód a szavaimra, vagy az érintésemre, Bongyori.
- Akkor tudod, hogy tényleg vágyom rád - mondom halkan, lehajtott fejjel. Ilyen kínos és zavarba ejtő beszélgetésem is régen volt. - Louis, én tényleg akarom. Mármint - rázom meg egy picit fejem, hogy összeszedjem magamat, de ő leint.
- Ne magyarázkodj, értelek - vezeti kezeit combjaimra. Lassan és finom mozdulatokkal jártak fel és le. - De te is érts meg engem - markol lábaimba egy kicsit jobban. - Többet szeretnék tőled, mint egy éjszaka. 
- De nem lesz vége! - Karjaimat nyaka köré fonom és szorosan bújok hozzá. - Nem lesz vége - suttogom még egyszer, és nyakába puszilok. Halkan felnevet, és ő is átölel. Borostája csikizi nyakam, de nem törődöm vele, itt akarok lenni, összegabalyodva vele. - Csak kérek még - nézek fel rá.

- Vadulni akarsz? - nevet, miközben fel-le vezeti kezét hátamon. Lassan bólintok egyet, végül sietve még kettőt, hogy értse, tényleg akarom. - Mondd, Harry, mit szólnál ehhez? - Épp visszakérdeznék, hogy mihez, de megelőz. Nyakamon és hátamon tartja kezeit, így fektet végig a kanapén. Szívverésem felgyorsul, ahogy lábaim között, felettem támaszkodik. 
- Igen, igen, igen - hajkurászom. Közelebb húzom, combjaimmal is szorítom. 
Hasonló nyelv nélküli csókba hív, csak egymás ajkát kóstolgatjuk, de áttér arcomra, államra, nyakamra. Haloványan megszív, de nem hagy nyomot. Fogával karistol, nyelvével játszik, engem pedig a tűréshatáraim szélére sodor. Nyakamnál eltalál egy pontot, én pedig hangosan felnyögök. Kiábrándulok a hangtól, szemeim kipattannak, kezem számra szorítom.
- Hé - veszi el onnan tenyerem. - Hadd hallgassalak - teszi át fejem felé. Leengedi csípőjét, így könnyen hozzám dörgölőzik, ami újabb hangot csal elő belőlem. Ezt már kevésbé szégyellem, mivel egy morgással és egy erőteljesebb nyögéssel reagál rám. 

Érzem, ahogy felizgulok, Louis túl nagy hatással van rám. Csípőjét emelgeti, majd nyomja hozzám, hangunk összekovácsolódik, de a következőnél szét is esünk. Felváltva és egyszerre hallatjuk hangunkat, ahogy ruhán keresztül érintkezünk. 
Meg se tudnám mondani, hányszor feküdtünk le Darrennel, szenvedélyesen túlfűtött kapcsolatban álltunk, de mégis úgy érzem, ennél nagyobb szexuális extázisban régen, nagyon régen volt részem. Pedig ruhában vagyunk! A helyek, ahol meztelen bőröm érinti ajkaival, vagy nyelvével, azok a karjaim, az arcom, a szám, a nyakam és a kulcscsontom. Semmi máshoz nem ér hozzá.
- Harry - nyögi nevemet, amire én is hasonlóan reagálok. Folytatja a dörölőzést, mintha tudatlan fiatalok lennénk, akik még fel se fedezték egymás testét, annak gyönyöreit. - Megőrjítesz - harap meg nyakamon, de nem durvul el, izgató minden tette. Kezét az őt ölelő combomra, fenekemre vezeti, belemarkol és a lökéseivel egyetemben magához húz.
- Lou, Lou - erősödik hangom, ahogy közeledek a csúcshoz, csak nevét tudom szajkózni. Szorítom, fejem dobálom, még én is emelgetni kezdem magam, hogy nagyobb legyen a súrlódás felszíne.
- Bongyori - nyög, ahogy újra belemarkol fenekembe, és magához ránt. Talán nem számított rá, de én ezzel a mozdulattal teleélveztem nadrágomat. Próbálom elrejteni hangom, vagy csak mérsékelni annak erejét, de nem éppen sikerül. Louis szorít, nyakamba nyögve éri el a csúcsot. 

Percekig csak lihegünk, nem tudom mennyi idő telik el, hogy újra megszólaljon. - Harry, nem hittem, hogy ez ilyen intenzív lesz - ül fel, és elmosolyodik, ahogy meglátja átázott fehér nadrágom.
- Jézusom - ülök fel én is, és magam elé húzom lábamat. Érzem, hogy szanaszét van göndör hajam, az orgazmus apróbb szikrái még futkároznak rajtam. Ellenben Louis szexin kócos, arcának és szeme kékének nagyon jól áll a pirult arc, és ahogy nadrágjára nézek, egyből megbánom, hogy az anyag kapta azt, ami nekem járna. Basszus, annyira... tökéletes. Én viszont szét vagyok csúszva, azt se tudom hol a fejem.
- Reméltem, ez elég, hogy kielégítselek, viszont mégsem fekszünk össze. - Arcomhoz nyúl, hüvelykujjával végigsimít alsó ajkamon. A mozdulattól elválnak párnácskáim, így visszafele húzza, de akkor már beljebb vezeti.
- Nem akartál, vagy nem akarsz lefeküdni velem? - térek vissza a témához, ő pedig fejet rázva felnevet. Nem tudom hova tenni, viszont az ezzel szálló izzadt tincsei szinte hívnak, hogy túrjak bele.
- Szerinted, ez - mutat jókedvűen a foltra sötétkék nadrágján - mit bizonyít? - Nem tudom elvenni tekintetem onnan, ajkamba harapok ahogy ellepnek a képek. Mi mindent lehetne kezdeni ezzel a férfivel. - Harry? - hallom, ahogy kérdez tőlem, de nem nem értelmezem. Átmászom ölébe, és nedves foltjankat egymásnak nyomom. - Bongyori, állj le!
- De nem akarok! - fúrom orromat nyakába. A parfümjét már megszerettem, még első találkozásink környékén, de ez most más. Ez az ő illata. - Mindenhogy akarlak! Louis, szétfeszít a vágy hetek óta! - vallom be neki, és talán vagyok annyira készen, hogy még azt is elmondjam, nedves álmai főszereplője.

- Bongyori, most élveztünk el - teszi ujját számra, de nem állít meg,  ajkaim közé veszem azt, és szemébe nézve szopom. - Harry, baszki, mondtam, hogy nem fogunk lefeküdni - húzza ki ujját, és nyálamat rúzsként használja, hogy felkenje számra. Ez után lágy csókban részesít, alsó ajkam még meg is harapja. - Rossz vagy - suttogja, de hamar elmosolyodik. - Egy hét pettingre ítéllek. 
- Ez azt jelenti - gondolkodom hangosan -, hogy mához egy hétre az enyém vagy? Akkor - dadogok egy kicsit. Még össze se tudom tenni azt, amit akarok, de ért. Ért, így leint, hogy elhallgattasson. 
- A flörtölő párkezdemény nem volt elég titulus, hogy kifejezzem, a tied vagyok? - kérdez nevetve. Kezeit hátamra, és derekamra vezeti, úgy húz magához. Ölel, pedig tudom, hogy előző kapcsolataiban nem volt bújós. Miattam tesz mindent. - Harry, szeretném, ha átgondolnád.
- Istenem, Lou, hát nem fogod fel? - nevetek én is, és most ő nem ért. - Nincs mit átgondolni. Hónapok óta érzem, hogy akarlak, és most már minden módon. És ha ilyen élményekkel gazdagítasz, ez a hét nap hamar eltelik.
- Hát akkor? - kérdezi, és én hátrébb hajolok ölelésében. - Remélem, nincs több kérdésed erről. Tied vagyok, voltam. Szeretném, ha mi nem csak egy éjszakát töltenénk el együtt. A mai napot pedig, köszönöm szépen, Bongyori!

Sokkolódva hallgatom szavait, el sem hiszem, hogy ezeket valaki nekem címezi. A mámoros köd viszont elszáll, amikor ki akar tenni öléből, hogy elmenjen.
- Ne menj! Maradj! - kérem, és készen állok eldobni minden férfiasságom, hogy erre rá vegyem. Fellép bennem egy emlék, ahogyan részegen kérem ezt tőle, de most más a helyzet. - Ez után nem mehetsz el! Még sose élveztem ruhába, szóval nem hagyhatsz itt. Amúgy is, ismered, mennyire hajlamos vagyok túlgondolni valamit. 
- Ha lelépnék, min járna a kis fejed? - kérdezi a hajamba simítva kezét. Gyorsan a helyzetbe képzelem magam, de már ettől megfájdul szívem. Nem akarok még egy olyan fájdalmas pillanatot, mint Darrennel. 
- Talán felidézném a volt barátomat, ahogy azt mondja, hogy mennie kell, sietnie kell, vagy most sürgős dolga van, egyebek - motyogom, és kiszállok öléből. - De mi még nem vagyunk együtt, szóval nincs miért számon kérjelek - vonok vállat.
- Kérek egy nadrágot, ebben nem alhatok - csókol homlokon, aztán feláll a kanapéról és elindul egy irányba. - Nálam is hasonló az elrendezés, tudtommal itt a mosdó - nézett vissza az ajtóból, mielőtt belépett volna. - Bingó! - kacsint vissza, aztán eltűnik. 

Elterülök a kanapén, megvárom amíg végez, és kilép az ajtón egy bent lévő törölközők közül egyikével dereka körül. Nem tudom figyelmen kívül hagyni felsőtestét, karjait, V-vonalát. Tetoválásainkról sok szó esett már, de most látom őket először. Bőre még nyirkos, haja vizes, sötétebben tapad hátra, ahová simította. 
- Nyálad is folyni fog? - nevet fel és játékosan meglazítja a fehér textilt. - Kölcsön vettem egy törölközőt, ha nem baj - jön felém, én pedig bólogatok, de nem tudom levenni a szemem a lépésekkor kivillanó lábakról. - Figyelsz, Harry?
- Ühüm - bólogatok is hozzá.  Lassan már csak azt veszem észre, hogy előttem áll, meztelen hasán lévő szőr csíkot elvágja a törölköző. Ujjaimat akarom beleakasztani, hogy lejjebb csúsztathassam. Elképzelem, ahogy leesik a textil, felfedi magát előttem mindenét. Állam alá helyezi kezét, megemeli fejem.
- Nemsokára, Harry, ígérem - szól, én pedig csak lassan bólintok. - Menj, fürödj le. Hol találok egy nadrágot? - kérdezi, de csak halkan elmotyogom, hogy a jobb oldalon bárhol. - Köszi - puszil hajamba, aztán elindul a hálóba. Eszméletlen feneke van egy szál törcsiben. - Bámuld csak, a tied! - kiált hátra. Annyira zavarba jövök, mint egész beszélgetésünk alatt egyszer sem. 

Hosszú fürdésem után jövök rá, nem vittem be semmit, ezért valószínű én is szinte semmiben fogok kitipegni. Általában meztelenül szoktam, de ezt most nem engedem meg magamnak. 
- Lou - szólítom meg az ajtón kívül, a falnak dőlve. Válaszként hümmög, jelezve, hogy figyel, mondjam csak. - Kikészítesz egy alsót, kérlek szépen? - Alsó ajkam fogaim közé veszem, el sem hiszem,
- Gyere csak - erre már szégyenlősen, de bedugom a fejem a hálóba. Nyugodtan fekszik az ágyban, a meleg takaró alatt, telefonjával kezében, ahol a mozdulatokból ítélve, talán chatel valakivel. A törölközőt megszorítom magam előtt, és az ágyra készített bokszeralsó felé indulok. Amikor kezembe veszem, eggyel több szempár figyel, mint kéne. Gyanakvóan Louisra nézek, ő csak elmosolyodva kacsint egyet.
- Elfordulnál, kérlek? - kérdezem, és leülök neki háttal az ágyra. Várok egy kicsit, de hiába. Amikor visszanézek, ő ugyanúgy rajtam legelteti szemeit. - Lou, felöltöznék!
- Senki sem akadályoz meg benne - nevet, és felül. Előttem van, ahogy kibont a textilből és azt tesz, amit csak szeretne, hisz remegek az érintésétől. Ő mégis más. Mindig újra koppanok, hogy mennyire. Ugyanis, amikor közelebb csúszik, nyakamra puszil. - Ne aggódj, Hazz! - ezzel feláll, és elindul ki.

 Egy kék mackó nadrágot lopott el tőlem, de őszintén sokkal jobban áll neki. Valahogy passzol rá. Gyorsan felveszem az alsót, felé viszont semmit. Meztelenül alvás rossz hatása, hogy ruhában viszonyt alig tudok. Amikor a törülközőt terítem, Louis vissza is tér egy pohárral a kezében.
- Alvásra kész? - kérdezi, és derekamra vezeti kezét. Bólintok, ő pedig magával szemben átkarol fenekem felett. - Megijedtél, amikor kérted, hogy elforduljak, én pedig felültem. Azt mondod, mindenre készen állsz, de félsz, ha fürdés után meglátom a tested - simogat, és nyakamba hajol, ahová puszikat osztogat.
- Nem, ezt ne így vedd! - hajolok hátrébb, hogy arcára nézhessek, de ő nemet int fejével. A hálóba vezet, és amikor elhelyezkedünk a takaró alatt ölel át, és kéri, hogy folytassam. - Tényleg készen állok és akarlak is. Csak, tudod - gondolkodom el hangosan, mi is gátolt meg - Darren látott utoljára meztelenül.
- És furcsának érezted velem? - kérdezi, de hangja nem csalódott vagy szomorú, csak szeretné tudni. Lassan bólintok, mert nem szeretném kimondani. Lélekben már számítok arra, hogy mégis ki kelljen, de folytatja. - Ezért kértem, hogy ne siess. Mindent a maga idejében. Hogy venné ki magát a dolog, ha lefekszünk, de nem ülünk be a kádba vagy a jakuzziba meztelenül? - neveti el magát.
- Köszönöm, Lou - adok puszit szájára. Visszahúz ajkaira, hátul hajamat simogatja. Nyelvét végig simítja rajtam, de nem fordul át nedves francia csókba. Inkább kóstolgat, játszik velem. És ezt a játékot én is hasonlóan élvezem.

Sziasztok!
Itt az újabb rész a bártenderrel és vágyakozó párkezdeményével, viszont újra csak azt tudom mondani, hogy nemsokára találkozunk!
Remélem, tetszett, további szép reggelt/napot/estét!