Harry már az utolsó számát énekelte a nagy közönségnek a színpadon. Az emberek ujjongattak, sikoltották nevét. Voltak, akik megkönnyezték, voltak, akik torkukat nem kímélve ordították az aktuális zene szöveget nem gondolva a holnapra. Mindenki imádta a fiatal férfit, és ezt nem rejtették véka alá. De minden jónak egyszer vége szakad, ezen a koncerten is hamarosan lehúzzák a fényeket, s beküldik az illetékeseket, akik a táblákról szakadt papírosokat, könnyeket, kiöntött italt, szalagokat és egyebeket takarítanak fel. Felcsendült a sokak számára rongyosra hallgatott melódia, a "Sweet Creature". Könnyekbe burkolódzva dalolászták, míg Harry megkönnyebbülten énekelt, emlékként elraktározva azt az időszakot, mikor ez megszületett. Gyorsan futottak a percek, már az utolsó sorait zengte a közönséggel együtt.

- You'll bring me home!- hangzott el az ismerős mondat, mi egyszer ígéretként, máskor szerelmes vallomásként, mikor hogyan hagyta el ajkait, a szikrázó azúr szempár előtt. Lezendültek az utolsó dallamok, hamarosan le kell zárnia. Utálta ezt az érzést, hiszen ott hagyja őket... Azokat, akik lassan kilenc éve kísérik napját. Harry kezébe vette a mikrofont és nagy levegőt véve mindenkinek megköszönte, hogy eljött, hogy meghallgatta. Hosszúra nyúlt búcsúzkodás után csókot dobott a közönségnek, meghajolt, majd tényleg lesétált a back stage-be. Ahogy lépdelt ki, szerelmét látta meg a függöny mögött. Abban az öltözékben dőlt neki a falnak, amiben szállásukat elhagyták, de arcán nem a kedves, büszke mosoly volt, amivel bátorítani, vagy dicsérni szokta, hanem viszonylag egy viszonylag komor ábrázat, amin rontott, hogy száját harapta. Furcsállta, hisz eddig semmi baj nem volt, és aggódni kezdett. Ilyen volt a természete. Nem látta fényleni a számára leggyönyörűbb ékköveket és azonnal eluralkodott rajta a pánik, egy érzelem bomba, amivel boldogság cseppek nem jártak. Gyorsított léptein, hogy előbb megtudhassa mi történt azzal a bájos tekintettel, amit ő úgy szeretett. Még egy utolsó kiintett mosollyal az arcán, de már agya is csak egy helyre tudott koncentrálni, Louisra.

- LouLou!- szólította meg, de az illető mintha meg se hallotta volna kifáradt hangját, apró lihegéseit. - Hé, valami gond van?- kérdezte egyből a legegyértelműbbet az alacsonyabb fölé tornyosulva, nem is sejtve, mi lelte őt. Nem értette mire ez az egész, hisz mielőtt elindultak olyan boldog, felszabadult és heves volt! Lebukást kockáztatva csókolta itt, egy függöny mögött. Kezét nyújtotta volna, hogy rásimítsa tenyerét, hogy megérintse a borostás, megfeszült arcot, de ekkor leintette őt az idősebb.

- Ne most Harry!- szólalt meg. Hangja kemény volt, mintha szenvedne, de mégis követelőző. Harry tehetetlenül azonnal maga mellé ejtette kezét, mintha erejét egyetlen karral megvonták volna tőle. Még a hálószobán kívül is, mindegy egyes kérését, parancsát haladéktalanul teljesítette. - Gyere, megyünk!- intett fejével. Harry jól nevelt kutya módjára követte "gazdáját", közben meghálált mindent az itt dolgozóknak, megköszönte munkájukat, illetve elbúcsúzott.

Louis értékelte, hogy nem firtatja a témát két évvel fiatalabb szerelme. Jobban akarta most a négy fal között tartani ezt az egészet. Nem is tagadhatná, voltak alkalmak, mikor publikus helyen is előfordultak dolgok, de azoknak már jó pár éve véget kellett vetni. Anno olykor-olykor, alkalmanként mindketten engedtek a kísértésnek, a vágynak, és így megtörténtek azok az események, amiket ma már szeleburdi, fiatal szerelemnek konstatál. A feltörő képek hatására megnyalta ajkait, és kis mosolyra húzódtak azok. Ezt a fiatalabb is észrevette, így remélte nincs nagy baj, ha már látja a huncut vigyort, ami éppenhogy csak megül szájának sarkán, de a hosszú évek alatt ki lehet ismerni ezt.

Viszonylag gyorsan a szállásra értek, és ezt a testőrök, paparazzik, de legjobban a rajongók vették észre. Mikor Louist is meglátták, hangos sikítások közepette üvöltötték "ship" nevüket. Eltervezték. Tudták, hogy itt lesznek, és nem is akartak máshogy kiszállni. Illedelmes, gyönyörű középsőujj volt ez a menedzsment számára, amit bizony ők tartottak. Harry szájának sarka halványan felfelé húzódott, de próbáltak minél hamarabb bejutni az épületbe. Az idősebbik nem csak az épületbe, hanem már a hálóba is sietett volna...

Harry beállt a lift elé, várva, hogy megérkezzen a gépezet, de Louisnak elfogyott a türelme. Megragadta párja felkarját, és a lépcső felé húzta. - Nincs most nekem arra időm. - morogta mélyen. Harrynek viszont lassabban ment csak a lépcsőzés öltönye, és főként annak alsó része miatt. Nadrágja szoros, feszülős volt, ráadásnak még cipője sarka is meg volt emelve, így nem könnyített a helyzeten egyik ruhadarab sem. Négy emeletet futottak, az alacsonyabbik férfi elől, kézen fogva húzva maga mögött a fiatalabbat.

- Louh! Lassíts!- az idősebb szívéhez gyorsan eljutott a kedves becézés, kifáradt kérés, így lassított tempóján. Harry hangtalanul köszönte meg, de már sejtette, hogy a négy fal között kimutathatja teljes háláját. Bármilyen problémája is adódott Louisnak, ő mindig ott volt mellette, és ha kell, ilyen módon lesz. Végre elérték az ő szintjüket, így kezeiket elengedték, majd nagy léptekkel rohamozták a 1305-ös .

- A mai nap lehet durva leszek. - mondta halkan Louis, de mintha csak a bevásárlólistáról lenne szó, vagy a vasárnapi foci meccsről. Érzelmeit jól tudta elrejteni, bár már néhány ponton ezen lyukat fúrt a göndör. Harry nem válaszolt, csak bólintott, amit nem láthatott párja, de most mégis valahogy képtelen volt megszólalni. Van biztonsági szava, ha valami nagyon nem okés, majd használja úgyis. - Mondanám, hogy nem neked szól, de pontosan neked szól!- vette elő zsebéből a szobakártyát. Harry összevont szemöldökkel nézett egy ideig, de hamar rá kellett jönnie, hogy választ, vagy "miért"et bizony nem fog kapni. Kitárult a szobaajtó, és az alacsonyabb úriember módjára előre engedte párját. Beléptek, a szobaajtó bezáródott, erre pedig nagyot nyelt a göndör. Az ágyig meg sem álltak. Az egészen kényelmes, kétszemélyes bútordarabig sétáltak, ahol egymással szemben fordultak. - Vedd le a zakód és alóla az inget!- kapta meg első utasítását, amit mindenfajta ellenkezés nélkül végbehajtott. Kigombolta az alsó gombot, majd lecsúsztatta válláról. A közeli székre dobta, ahogy a következőt is. A dominánsabb élvezettel nézte ahogy engedelmeskedik neki. Az érzés, ahogy uralni tudja a nála magasabb, sőt izmosabb férfit egyszerűen felemelő. Szinte csettinthetne, és göndör párja térdre dobná magát. Csak neki, csak érte.

A bongyori is tudja, hogy Louis nincs megelégedve magával, kezdve magasságánál. Hiába kántálja, hogy mekkora kincs, mennyire tökéletes, vannak dolgok, amik örökre irritálják az embert, akár saját magában. Mert mindig volt valami, amit ki nem állhatott. Bántani persze csak szóban bántotta magát, így lelkiterroron kívül mást nem alkalmazott. Tudta, hogy Hazzynak a legjobb kell, és neki csak a legjobb jár, így meg se fordult fejében, hogy valóját még csúfítsa is. Mert hiába tekintett rá úgy, mint egy alávetettre, bármit megadott volna neki. Amit csak kiejt azon a szép száján. Gondolataiból arra eszmélt fel, hogy meztelen felső testű szerelme visszasétál az ágy elé. - Cipő is mehet!- adta ki a következőt. Harry furcsállni kezdte, nadrágját vajon miért kell fenn hagynia? Persze nem szólalt fel, izgalmasabb volt számára a tudatlanság, és amellett se menjünk el, hogy engedélyt beszédre nem kapott. Kilépett a fekete cipellőkből, majd arrébb tolta lábával. - Térdelj le!- mondta halkan, mégis parancsolóan. Amíg teljesítette a feladatot a fiatalabb, addig Louis a szekrényhez sétált. Kivett egy nagyobb sporttáskát, majd a Harry mögött lévő ágyra ejtette. Tartalma miatt felcsendült, és így a magasabb fiú még inkább várta mi lesz vele. Louis kivett egy fekete kendőt, amit hátulról kötött Harry szemére. - Ma azt szeretném, hogy erősödjenek fel az érzékeid. Nem fogsz látni, de mindent érezni fogsz, és még inkább el leszel varázsolva. - a végére mosoly kúszott arcára, ez hallatszódott hangján is. A táska sok mindent rejtett, de leginkább a kedvenceiket hozta el az útra kis meglepetésekkel. - Most állj fel!- ahogy párja véghez vitte ezt a parancsot is, végig simított meztelen oldalán. Harryben kellemes érzések futottak át, csupán pár ujjtól is, ami felforrósodott bőrét érte.

Louis szembe állt a magasabbikkal, amit párja nem látott, de a csend miatt érezte, a sziluettet maga előtt. A kék szemű istenség kezeit a másik fenekére vezette. A simítástól a göndör hangosan szívta meg a levegőt, majd mikor erősen rámarkoltak a tenyerek, halkan felnyögött. Tudta, hogy Louis szereti hangját, sőt sokszor megkéri, hogy engedje ki. Persze sose kellett megjátszania magát, mindig tett valamit az alacsonyabbik, hogy elnyerje a kéjes hangokat.

- Tudod miért siettünk a hálóba?- kérdezte faggató hangnemmel az idősebbik. Harry nem válaszolt, csak nemlegesen fejet rázott. Louis füléhez hajolt, és határozottan a lehető legerotikusabb hangon belesúgta: - Azért, mert majdnem álló farokkal kellett végig néznem, ahogy te szűk nadrágban ugrálsz nekik. - szavai nyersek voltak, a magas fiúnak kétség nélkül, nagyon izgatóak. Attól, ahogy használja szavait, na meg, hogy ilyesmi reakciókat tud kiváltani Louisból, a göndör levegővétele kihagyott egy ütemet, végül egyre szaporább lett. Nagyot nyelt és próbált arra koncentrálni, ezért vajon mit fog kapni, mert itt bizony nem édesded vanília lesz.

Megtanulta már az évek alatt, hogy ha felizgatja szerelmét, de kielégíteni nem tudja, büntetést kap. Persze nem arra kell gondolni, hogy véresre veri, majd otthagyja. Volt már, hogy kissé erőszakos volt, hogy erősebben ütötte meg mondjuk fenekét, kezével nyakára helyezett erőt, de minden egyes alkalom után mindketten elélveztek, később pedig egymás karjaiban aludtak el, majd keltek fel, szerelmes szavakat suttogva.

Louis kezeivel újra belemarkolt a félgömbökbe, ezzel halk morgást eredményezve. Lassan összehúzta kezeit ökölbe, és mikor már csak az anyagot szorította rántott egyet rajta. Harry vakon megijedt, és majdnem halk sikoly hagyta el száját. Az igen drága Gucci öltönynadrágja, akiknek nem egyszer modellt is állt, most cafatokban hever párja kezében. - Nem szeretem, hogy mások is így látják azt, ami az enyém. Ilyen tisztán kiemelni... - dörmögte karcos hangján az idősebb férfi. És Harry bizony Louisé volt. Minden apró porcikája hozzá tartozott, már hosszú ideje. Még tinédzserként látták meg, majd szemelték ki egymást maguknak. Náluk is voltak hullámvölgyek, sőt szakítottak is. De nem tudtak egymás nélkül sokáig megélni. Kiegészítették egymást, mint a Jin-Jang feketéje és fehérje. Szükségük volt egymásra, néha már a puszta jelenlétükre. Klisé, romantikus dráma monológjának hangzik, de a való életben így volt. Mások dohányra, alkoholra, drogokra függtek rá. Ők egymásra. - Bűn lenne nem foglalkozni vele, nem gondolod?- göndör fürtökben matató ujjak cirógatásából levette a fiatal, erre választ vár.

- D-de... - lihegte, mert már ennyitől olyan állapotba került, mint sokan szex közben.

A drága ruhának darabjait a földre dobálta, majd végig mérte az alsó nadrágos Harryt. A fiatal tagja már az elkezdéstől éledezett, csak mint párjáé, sőt még előnedve is piszkos kis foltot is hagyott a bokszeren. Az alacsonyabb az ágyra lökte szerelmét, majd hasra fordította. - Szavad?- kérdezte a mai biztonsági szót.

- Vörös. - mondta arccal a párnába. Louis elmosolyodott a szavon. A "vörös"et csak akkor használja Harry, ha úgy érzi tett valami rosszat. Tehát már érti miért kapja. Louis kezeivel csípője alá nyúlt, majd megemelte, így a fiatalabb térdeire és vállaira tudott támaszkodni, fejét pedig a párnába nyomta. Louis lassan lehúzta Harry bokszerét, felfedve a féltett csodát, majd rácsókolt a két partra. De eddig tartott a szerelmes visszafogottság, tenyerével nem erősen, de nem is olyan gyengén rácsapott. Nem a fájdalomra koncentrált, hanem az izgató, halovány csípő érzésre, amivel párját az őrületbe kergeti. Harry egy jókora nyögést nyomott el a párnába, mert ha Louis látja rajta, mennyire élvezi, akkor nagy eséllyel bedurvul, és annyi is a holnapi megbeszélt edzéssel, fotózkodással végül klip forgatással. Naiv volt, nem is kicsit, hisz mit tudna titkolni szerelme elől? Semmit. - Lou-Louhis- szólította meg csapzott állapotában felszisszenve. Az idősebb már alig fért nadrágjába, de meg akarta hallgatni mit szeretne az alatta fekvő. Mindig ezt tette. Bármi is történt, maga elé helyezte azt, aki mindennél többet ér, s leste minden kívánságát, még ha úgyis volt csomagolva a történet, mintha a dominánst nem érdekelné. - Óvatosan, kérlek!- hangja könyörgő volt, arcát is csak annyira emelte meg, hogy tisztán hallhatóak legyenek szavai.

- Ki rázta magát a szűk nadrágban?- kérdezte az idősebbik, kezét lassan végig húzta párja fenekén. Térdei alányúlt, kinyújtotta őket, így már hason feküdt a göndör, folyamatos dörzsölési felületet biztosított neki párja, pedig hosszú játékra számítva még nagyon nincs közel az élvezetes, aranykapus mámor. Az alacsonyabb lábai közé vette az alatta fekvőt, így csupasz combjai felett ült. Kezeit szerelme vállai mellett nyomta a matracba és ráhajolva az állát a másik nyakhajlatába nyomta. - Hm?- sürgette a választ, mire Harry halkan elmormolt egy "Én"-t. - Így van. És ki nézte ezt csorgó nyállal, majdnem elélvezve csak a látványra és a hangodra?- harapta meg a bőrt. Nem úgy, hogy maradandó helye legyen, hanem csak inkább jelzés szempontjából. Persze, amellett se menjünk el, hogy ez a fiatalabbat mekkora izgalmi állapotba hozta. "Te" suttogta a magasabbik. - Remek. Én is így gondoltam. - zárta el a témát Louis. Tudta, hogy milyen programja lenne párjának, hisz otthon a naptárjukban mindent együtt vezettek, az ilyen alkalmakat pedig még telefonjába is felírta. Tisztában volt azzal a ténnyel, hogy párjának azt a kívánatos testét a holnapi nap folyamán edzők fogják átmozgatni, majd általuk választott pózokban fotózzák. Egyik kezével végig simított a másik kirajzolódó csípőjén, karcsú derekán, majd izmos hátán is felvezette meleg tenyerét, egészen nyakáig. Nem volt erőszakos, így pecsételte meg, és mondta ki hangtalanul, hogy most vigyázni fog rá. - Tedd hátra a kezeid!- mondta, miközben teljes testsúlyát térdeire helyezte. Hezitálás nélkül helyezte hátra végtagjait a fekvő.

A táska tartalma újra csörrent, a smaragdzöld szemű pedig izgalmában összefűzte lábujjait. Ezt csak nem látja párja, és neki viszont kell valami. Bármi, ami eltereli figyelmét. Jobb kezét felemelte, és Louis rácsatolta a bilincs első karikáját. Fém volt, lánca is abból készült, így csörömpölt a cuccok között. Belseje kicsit ki volt párnázva, sőt halvány kék szőrme is került rá, csakhogy ne sértse meg bőrét vele Hazz, mikor az élvezettől szenved. Kattant a második is, és Harry szétfeszítette, hogy tisztában legyen, mekkora helyen van csuklóinak az állíthatóság miatt, majd azonnal vissza is helyezte őket egymás mellé. Rengeteg féle bilincset tartottak, volt, ami kifejezetten az ágyukhoz használtak, némelyik erős, kíméletlen, kettő pedig jobb kezét- jobb lábával kötné össze, de most Louis még is ezt választotta. Főleg, hogy ez ide is illett. Fém részeibe ugyanis bele volt gravírozva Harry második szerelme, "Gucci".

A zöld szemű fiú kéréseinek eleget téve, Louis megpróbálta átvenni az irányítást a büntető énje felett. Azért nem tudott elvonatkoztatni a ténytől, hogy egyik szabályukat megszegte. Újra a táskában kezdett el matatni, ami most már kevésbé zörgött. A göndör csak egy tenyeret érzett fenekén. Tudta, hogy az idősebb így nyugtatta őt, mellékesen, hatásosan, hogy mindjárt érkezik, csak várjon türelmesen. A magasabbnak ugyanis elég volt az-az egyik kéz testén, és már tudta, hogy itt van vele, és kérésére hallgatni fog. Tagadni sem lehetne, hogy mennyire fontosak egymásnak. Louis mindent eldobott volna érte, persze ez fordítva is igaz. A kéz eltűnt a testéről, majd egy kupak kattanását hallotta. Jól ismerte a hangot, nemsokára már fel is tűnt neki, ahogy folyatja a sűrűbb folyadékot az idősebb. Még valamit matathatott az alacsonyabbik, majd újra fenéken érezte az ismerős végtagokat. Végig simított rajtuk, majd széthúzta Harry farpofáit, térdével kicsit megtámasztotta, hogy megszabaduljon egyik keze. Ám a fiatalabb nem a gitározástól enyhén érdes ujjakat érezte meg, amivel tágítani szokta játék előtt. Valami sima felület, és a jól ismert hideg anyag, ami a síkosító volt. De viszonylag hamar felismerte, csak egy kicsit feljebb kellett tornászni, hogy ez bizony egy tárgy, mert ez biztos nem Louishoz tartozott, hisz neki minden nanométerét ismeri.

Az idősebb megforgatta az ezüstös segítőt, ami Harryből halkabb nyöszörgést hozott elő. Hiába volt rajta a kisegítő folyadék, a játék viszonylag vastag volt, hasonlított egy vékonyabb fajta dildóra, de nem volt ismerős. Szisszent, mozdult, próbált jelezni, de leállni a világért sem akart volna.

- Hazz- szólította meg kedvesen. -, ma új dolgokat próbálunk ki. Nem tudom, hogy mennyit bírsz, úgy, hogy holnap jól tudj teljesíteni - kezdte, de az alatta fekvőnek egyből jobb kedve lett, el is terelődött figyelme a szokásosnál nagyobb fájdalomról. Meghallgatta. És hiába szegte meg a szabályt, ő vigyáz rá kérése miatt. - De szólj, ha úgy érzed, hogy elég vagy változtassunk. Vörössel leállok, a másik meg, - gondolkodott el egy picit- legyen zöld. Zölddel finomítok, rendben?- simogatta a barna tincseket.

- Rend- élesen szívta be a levegőt, majd folytatta- ben. - sóhajtott nagyobbat, mert eközben Louis feljebb tornászta benne a tárgyat, amit még Harry nem azonosított, de alakja alapján csak tippelgetni tudott volna. Lehet párja új dolgok szerzett be? Ha ennek hangot adott volna, telitalálat lenne, ugyanis az idősebbik tényleg rendelt valamit a napokban, nem is egy játékot. - Z-zöld!- nyüszített fel, mikor Louis megint feljebb próbálkozott.

- Máris?- kuncogott fel Louis, kijjebb húzva a meglepetést, és várta, hogy a nagyokat lélegző megszólaljon. - Nem azért adtam engedményt, hogy pihengess, Bébi!- sürgette meg. A szótlanság kicsit megijesztette, hisz Harry pont nem azaz ember volt, aki szótlan, és nem válaszol, ha kérdezi. - Ugye nincs baj?- változtatott hangján is, amire nagy nyelések után végre felelni tudott a fiatalabb.

- Nincs baj... csak... készíts kicsit elő, kérlek!- kapkodta a levegőt megfogalmazva félelmét, hisz mi alapon is könyörög ő? De tudta, hogy nem talál nála süket fülekre. Soha. - Hirtelen nagy volt, és gyors. - vallotta be, már rendszerezve gondolatait.

- Rendben. - távolította el teljesen, majd a géllel bevonta ujjait, és most azokkal kezdte masszírozni általa úgy szeretett rózsát. Nem helyezte fel egyből őket, hisz rájött, hogy így is kínozhatja egy kicsit.

Így is tett. Éppenhogy csak ujjának begyét juttatta fel, azonnal meg is vonta szerelmétől a kitöltés eufóriájának erejét. Harryt pedig az őrületbe kergette ezzel, halkan próbálta elnyomni a szitkozódásait, közben tekerte csípőjét, próbál lejjebb mászni hátha... De ez nem jött össze.

Lou kisebb cinkos mosollyal nyugtázta, hogy már előjátéknál így élvezi. Akárhányszor értek egymáshoz, akárhányszor kezdtek neki a játszadozásnak, Harryn azonnal előjöttek a jelek, mit mennyire élvez. A hangja, férfiassága, teste rezdülései a legárulkodóbban köpték őt be. Nem mintha Louis rejtett volna bármit, de mégse adott akkora hangot annak, amit érzett. Zöld szemű angyal saját magától egyenesíti torkát sokszor, hogy minden apró hangfoszlány eljusson szerelméhez és hogy érezze, mennyire szereti őt, na meg azt is, amit tesz vele. Mondjuk, azt tegyük hozzá, hogy nem az azúrnak feszegették határait többnyire. Nem rajta használták azokat az eszközöket, amikkel pár perc alatt is simán elélvezne, hiába beszélünk jelenleg csak a zongorista ujjakról.

- Mit gondolsz, szerinted kezdhetem a- be se tudta fejezni mondandóját, mert a göndör heves bólogatással jelezte mire vágyik. Halkan suttogta, hogy "Igen, igen, igen", nem is tudta, hogy ez eljut az idősebb füléig. De nem egy dologra gondoltak. Harry Lou ujjait szerette volna, a kék szemű pedig a meglepetést készítette. Így hát Hazz olyanba egyezett bele, amit nem biztos, hogy jelenleg kívánt.

Louis másik kezével megkereste a tárgyat, ami párja számára még mindig titokzatos volt, és lassan odaillesztette. Mikor elkezdte újra kitölteni, Harry felsikított a vágytól. Nem erre gondolt, de ha ezt kapja, hát ezt élvezi. Már korántsem volt fájdalmas, sőt előbb halna meg a kéjtől, ami dobálja testét, minthogy a kellemetlen feszítéstől, ami a tárgy okoz.

Körülbelül a Louis méretnek felénél járhattak, ami a tárgyon három-negyedet jelentett, mikor Harry nyöszörgő hangja felerősödött. Az alacsonyabb észre is vette ezt, így elégedetten játszott ezzel a mérettel. Kijjebb húzta, majd vissza forgatta. Harry férfiassága ontotta a vágy cseppjeit, amikkel hason fekvése miatt a paplant, illetve hasát mocskolta be. Ő ezt nem szerette magában. Kisebb dolgokkal is rendíthetetlen erekciót kapott lába közé, Lou hangja pedig elég lenne egy spontán orgazmushoz, de ha ezek nem lettek volna elegek, úgy nedvesedett, mint egy lány. Soha nem hozta ezeket fel az idősebb, hisz tudta, hogy ez a másikat zavarja, pedig ő csak még inkább szerette ettől. Ilyen reakciókat nem minden nap kap az ember, csupán érintések miatt!

Harry ajkába harapva próbálta lejjebb irányítani hátsóját, hogy mélyebbre kapja. Louis persze azonnal észrevette a magán akciót, így mint aki nem tud róla folytatta. Harry önelégülten nyögött fel, talán egyszer ő irányítana? Ekkor Lou kihasználta azt, amiről a másik nem tudott. Hüvelykujjával gyorsan feltolta a kis pöcköt, így a vibrátor rezegni kezdett, Harry pedig a hirtelen érzettől felugrott.

- Magán akciózgatunk, hm?- kuncogott fel, majd kezeit eloldozta, és megfordította, hogy Harry szenvedő arcát leste. A szeme világra elfedve, mégis olyan gyönyörű. Az zöld szemű, hogy egyáltalán csukva tudja tartani száját, alsó ajkába harapott, és nyúzta a cseresznye színű párnácskát. Még sose használtak vibrátort, mert hosszas beszélgetések során bevallotta Louisnak, hogy fél tőlük, így ez teljesen új volt neki. Természetesen bízott Louban, ő is tudta, hogy mit szeret Harry és mit nem, de a göndörnek az, hogy a teljesen idegen tárgy rezegjen benne, annyira életidegennek tűnt. Bár a mostani érzelmeivel átgondolva rájött, hogy minden hiedelem és a félelem csak távol tartotta a csodától, ezzel rájött, hogy ez nem az utolsó hasonló alkalom lesz. Az alacsonyabb is így érzett, hisz a látvány és a hangok, amikkel a szoba telt... Fenomenális!

Mikor Louis egy mozdulattal eltűntette benne a játékot, Harry teste megfeszült. Izzadság cseppjei gyöngyöztek tetovált bőrén, farka megremegett az érzésre. Felnyüszített, és ösztönösen rászorított, ami jelenleg nem volt túl kellemes számára. Lou észrevette, hogy ismerkedésnek jó volt a dolog, de folytatni ezzel nem kívánja, így lekapcsolta eltávolította, amit a göndöre megkönnyebbült sóhajjal díjazott. Ám nem hagyta, hogy kárba vesszen bármi is, lehasalt, Harry őzike lábait pedig hamar mellkasáig tornázta, így feltárult előtte a lüktető rózsa, ami csak őt kívánja, és csak neki tárulkozik fel.

Amikor először látta Harryt, még kis pisisek voltak, pontosabban zöld szemű hercegnője töltötte a tizenhatot. Tini szerelemből kapcsolat lett, ami szilárd talpakra állt, és megbélyegezte örök életüket. Hisz nem csak szívükben, testükön is örökre viselni fogják ezt. Bár voltak hullámvölgyek, elhidegülések, valahogy mindig a lehető legnagyobb szerelemmel tértek vissza egymáshoz. Nemrég volt a második évfordulója annak, hogy belekezdtek az erősebb vágyaik kiélésébe. Előkerültek a kötelek, a játékok, szalagok, bilincsek, minden, ami Harry igényeit szolgálta, hisz Lout csak az érdekelte, és érdekli mai napig, hogy párja maximálisan kielégült legyen bármilyen módon is történjen az aktus.

Nem bolygatta fejében a múltat tovább, szájával közelítette meg a mindenki mástól elrejtett rést. Rövid csókok, apró nyalások, majd mikor úgy érezte elég laza ehhez Harry, két-három ujjával behatolt és felfedte maga előtt csodáját, végül bőszen falta párját. Styles már alig tudta tartani magát, mellkasa és hasa hullámzott, mint a tenger a túl sok inger hatására. Mivel kezét már nem szorította semmi, párnáját tépte, félve attól, hogy ténylegesen elszakítja. Szemfedője alól kicsordult egy könnycsepp, így nem bírta tovább, rimánkodni kezdett.

- Könyörgöm Lou, csinálj valami! Nem bírom tovább! Kérlek Lou!- az azúr szempár tulajdonosan lassan csendesített mozdulatain, és kelletlenül felhajolt hozzá. Egy kezét ugyan el kellett vennie, hogy levegye a kendőt. - Kérlek, Lou, nem bírom tartani!- biggyesztette le alsó ajkát, amikor meglátta az őt vizslató íriszeket, így sírásra állt szája, de ezt szerelme nem hagyta.

- Élvezz el nekem, bogaram!- csókolta le könnyeit, majd bámulatos arcát, végül szája sarkait, aztán birtokba vette nyelvét. - Most már nem rázod majd a feneked másnak, igaz?- vonta kérdőre, míg a benn maradt ujjaival mozogni kezdett a forróságot ontó rózsából, ami már nagyon érzékennyé vált, egy dologra várva.

- Nem, nem!- rázta fejét szemeit eltakarva szemhéjaival. - Soha többé, majd te öltöztetsz, csak kérlek!- tett ígéretet, bár valószínű ezzel az állapottal, bármit kimondana.

- Rendben, szívem, szavadon foglak!- majd visszatért csodájához. Még egy kicsit kínozta az egyetlent, akivel valaha is el tudta volna képzelni ezt. Louis ugyanis eleinte nem vágyott arra, hogy partnerének ánuszát nyelvével kényeztesse, de jött Harry... Harry mindenben más volt, ő mindenben kivételt élvezett, neki bármit megtenni. Így nem volt kérdés a vanília együttlétek során sem, mivel ajándékozza, síkosítja szerelmét. Vele valahogyan imádta ezt.

Harry tompított sikolyára, összehúzódó rózsájára, remegő testére lett figyelmes, mikor megpillantotta Harry hasán lévő pillangót eláztatva a smaragd szemű előnedvével, és immáron élvezetével. Farka fájdalmasan feszült, látszott, hogy Harry feladta a küzdelmet, legyőzte a vágy, és még magához sem nyúlt, azt is Louisra bízta.

- Mo... Mondtam, hogy nem fog menni!- nyafogott, mintha rosszat tettben volna, próbálva eltakarni szép arcát.

- Á-á-á! Most ment egyszer, készen állsz többre is, ugye drágám?- Louis kérdésére égett a bőre, minden íze őt akarta, de szavaiból kifogyott, így maradt a bólogatás.

Lou lekapta az előnedvével bemocskolt alsónadrágját, majd előugró tagját kezével simogatta lágyan. Gyorsan a síkosítóért nyúlt, amit hamar eloszlatott magán, majd Harry lábait feltolta, bepozícionálta magát, és megkezdte a behatolást.

Hangjuk felerősödött, a félre értelmezhetetlen szex szag pedig belengte a szobát. Lou gyorsan Harry élvezetébe mártotta ujját, elkenve annak tulajdonosának száján, majd heves csókolózásba forrtak, ahogy farka csusszant a forróságba. Egyik kezüket összefűzték, másikkal Harry saját lábát tartotta, hogy Louis tovább izgassa minden porcikáját, amihez ő nagyon értett. A lökések eleinte lassúak voltak, de annál mélyebbek, majd fokozatos tempó emelés jött kék szeműnk részéről. Nem kímélte párját, hisz eddig kényeztette, de szinte ostromolta most már, amit nem mintha bánt volna a passzív fél. Harry végképp elengedte magát, combját marta, sikoltott, nyögött, mellkasa ugrált a zihálások közepette. Lou se úszta meg szárazon, izzadt, levegőt kapkodta, elveszíti eszét, ha a göndörben van. Két srácot dugott meg élete során Hazzán kívül, egyikükkel se volt soha ilyes szintű, felemelő, majd atomokra robbantó érzet. Ezt mind maga Harry okozta.

- Lou, Lou!- kiáltott fel, mikor már annyira a végét járta. Louis mindig tudta mikor, merre, hol, keresse azt a pontot, amitől Harrynek is annyi. Nem kínozta hát tovább testnedveiktől lucskos férfiasságára kulcsolta tenyerét, és eszeveszett tempót diktált, amiből nem kellett több, mint egy perc, Hazza sikítva élvezett el. A mai nap már másodjára rászoruló, lüktető forróságban nem lehet kibírni, azonnal követte szerelmét, megtelítve őt ezzel.

Próbált nem összecsuklani felette, de ilyen elemi szintű orgazmusok után nem tudta tartani kezeit, Harry mellkasára esett, úgy próbáltak mindketten visszatérni a valóvilágba. Bár most kivételesen sokáig tartott ez a folyamat, főleg a göndörnek, végül nagyok pislogva, levegőért esedezve néztek egymásra.

- Ha ez lesz minden "színpadon rázom a fenekem" után, sajnálom Gucci, ez mindent megért... - lehelt puszit Louis ajkaira.

- Ne rosszalkodj!- mordult fel, de nem tudná tagadni se, mennyire jó volt. Lassan kihúzódott, majd mielőtt Harry teljesen összeszűkült volna, kicsordult pár csepp. - El kéne mennünk fürdeni... - suttogta, miközben Harry hajával szórakozott.

- Az se biztos, hogy a karomat fel tudom emelni, majd, ha lábra tudok állni, elmegyünk!- próbált Louis mellkasán elhelyezkedni, de tényleg nehézkesen ment neki. - Alvással viszont lesz energiám...

- Aludj csak!- csókolt feje búbjára Lou. - Jó éjt, Hazz!

- Jó éjt, Lou!- válaszolta kómásan, és nemsokára tényleg az álmok világát látogatta.

Kómásan, izzadtan, élvezetüktől ragadóan gabalyodtak egymásba, majd tértek nyugovóra, mintha sose lenne miért felkelni. Pedig erre az indok pont ott volt karjaikban. Ahogy Louis ölelte Harry, védelmezően, magához szorítva, és ahogy Hazzy karolta át Lou derekát, mintha sose engedné többé el. Talán erre is gondolt közben...

_____________________

Kedves olvasók! Gyors felhívás, mondjuk ez szerintem könnyen ki is derült, ez a rész a 'Kibaszott Gucci' 'fangirl'-ködéséből jött, hogyha valamilyen csoda folytán, netalántán nem olvasta valaki, CarmenBlack69 oldalán megtalálja. Jó olvasást hozzá!

Még októberben készült szbn_nagy -al, amikor éppen a Watty csodáit elemezgettük, és felvetette, hogy mi lenne, ha. Hát ez lett a 'ha'. Az, hogy megérte-e, azt majd ő elmondja.

Köszönöm, hogy olvastál, további szép estét/napot!❤