Harry és Louis már botorkáltak fel a lépcsőn, ugyanis nem tudták megvárni a liftet, úgy gondolták, így gyorsabb. Az idősebb erősen tartotta a másik csípőjét, az se lenne meglepő, ha ujjainak nyoma maradna. Lassan lépkedtek fel, mert elég nehéz volt lépcsőzni, miközben egymás szájában voltak, ágyékaikat szorosan tartva. A zöldszemű karjai szinte fojtogatóan kapaszkodtak férje nyakába, nehogy elhagyja ajkait és meg kelljen válnia a kívánatos ajkaktól vagy a Gin-fizz ízű nyelvtől, amit a bár óta érez rajta. 

- Menjünk fel, meglepetésem van. - motyogta elválva tőle Louis, majd megragadta a bódult férfit és futni kezdtek. Szobájuk előtt kissé esetlenül, de elő keresték a kártyát, majd beestek a rózsa-vörös szőnyeggel lefedett előszobába. Harry már hátrálni kezdett a hálószobába, de a kékszemű nem engedte oda. - Nem oda megyünk, édes. - harapta az alsó ajkát, amit fogaival óvatosan lejjebb is húzott. Harry kérdőn vizslatta, de nem szólt egy szót sem, csak követte őt a lakosztály hátsó részébe, amit még nem fedezett fel. Az úton már egymás mellett sétáltak, míg nem elérkeztek egy rövidebb folyosó végére, ahol egy ajtó várta. Louis kacsintott, majd az ajtó melletti kisasztalon lévő virágcserépből kivette a kulcsot. A zár kattant, a helységbe pedig begyülemlett a fény. Ugyanolyan háló volt, mint a másik, kivéve, hogy két sporttáska volt egy szekrényen hagyva, amiket Harry felismert, az övéké.

- Ezt mikor...?- kérdezte, de férjével már beljebb is lépdeltek. Louis elmosolyodott, majd az ágyig terelgette párját.

- Egy hete van a nevemen a szoba. Steve-től pedig kértem segítséget ezeket leszállítani, hogy ne tűnjön fel neked, hol is vagyok. - cirógatta meg a göndör oldalát. - Remélem, te is annyira vártad ezt, mint én. - suttogta ajkaira, majd birtokba is vette őket, amitől Harry nyöszörögni kezdett. Nagyon ki volt már éhezve, erre várt már mióta, de közben vállán a kisördög eszébe juttatta, milyen gyorsan vége lehet mindennek, ha nem koncentrál. Mintha fejében járt volna az idősebb, fel is szólalt. - Engedd ma el magad. A végén sírni fogsz a gyönyörtől... -simított szemei alá, minta könnyeket törölne le, majd újra eggyé váltak. Finoman ledöntötte őt az ágyra, majd elvált tőle. - Kezdhetjük?- kérdezte, mint minden alkalommal.

- Igen. - felelte magabiztosan a fiatalabb, várva az évfordulót megkoronázó órákat, amiket ezek szerint itt töltenek el. Különleges alkalmakor ugyanis bőven túllépték az első órát, volt, hogy a másodikat is, bár Harry magából kiindulva azt most nagyon messzinek gondolta.

- Térdelj fel!- adta ki az első utasítást, majd a szekrényen lévő táskához ment. Amíg Harry teljesítette, Louis a king-size ágyra dobta őket, majd keresni kezdett. - Van mára kívánságod, valami, amire nagyon vágysz?- kérdezte odafordulva párjához. - Neked ma bármit!- suttogta a göndör arcát simogatva, aki előtte térdein támaszkodva nézett fel rá. Zöld szemeiben látta a csillogást, amire másnál sosem lelt volna. Már a smaragdokban megtalálta a választ arra, mennyire szereti őt, mennyire bízik benne. Csak el kellett kapni tekintetének elragadó világát, és nem maradt kérdése. Világ minden kincse eltörpült Harry szemeinek csillanása mellett.

- Te mit szeretnél?- fordította meg az irányt. Bár Louis nem szerette, hogyha kérdésre kérdéssel válaszol, most ez sem érdekelte, hangot adott vágyainak.

- A fekete nyakörved, ami mutatja, tartozol valakihez, már sok-sok éve. A szemfedőt, hogy a játék közepén ne láss, csak érezz, és összerezzenj minden hirtelen ért tettemtől, izgulj a folytatástól. A köteleidet, hogy szorosan kössön hozzám, míg élünk. - felelte összeszedetten. Harrynek már az elképzelésre fel kellett nyögnie, nem bírta volna tovább, ha még sokáig kínozza.

- Mindet kérem!- felelte telhetetlenül, beharapva dús alsó ajkát. - Csak kérlek... Ne kínozz sokáig! Biztos vagyok benne, hogy nem fogom tudni tartani... - halkított hangerején is, nem bízva magában. Álla alá gyorsan bekúszott az idősebb két ujja, visszabillentve őt.

- Rendben, kincsem. - simogatta meg alsó ajkát hüvelykujjával. - Szeretnélek elhalmozni. - jelentette ki. - Lehet a végére nagyon ki leszel merülve és szinte az élvezet már át fog csapni másba... De ha nagyon nem fogod bírni, majd jelzel, rendben?

- Nem hiszem, hogy bírni fogom... - suttogta félő íriszekkel a fiatalabb. Most várt rá két és fél 'büntetés' és maga a szeretkezés. Tudta jól, hogy Louis vigyáz rá és leállna, ha kérné, de mégis csak benne volt az, hogy több mint egy hete nem voltak együtt. Testének így fel kell kicsit készülnie, bármennyi tapasztalata is volt. 

- Shh, Harry, nyugalom!- simogatta arcát a kékszemű. - Higgy nekem, vannak ötleteim!- kacsintott kihívóan, majd lehajolt, hogy a térdelő szerelmét egy csókkal ajándékozza. Az ártatlan kóstolgatás hamar megtelt szenvedéllyel és olyan mértékű vággyal, ami kifejezte mennyire kiéhezettek. Louis elhajolt, majd a göndört kezénél fogva felsegített, majd megfosztotta ruhái takarásától. - Szerintem az egyetlen dolog, amit utálok benned, hogy te még kívülről is tökéletes vagy. Néha elgondolkodom, nem-e képzellek... Aztán rájövök, hogy akkor nem lennének a fotóink. - kacsint rá, majd a zöldszemű arca egészen füléig elpirult, mikor rájön melyik képekre is gondol. 

A fiatalabbat újra sarkaira ülteti, míg Louis keresgél valamit a táskában. Előhalászta a fekete nyakörvet, amit gyorsan fel is csatol Harry kecses, hattyú nyakára. Következtek a kötelek. Ezekből a vékonyabb, finomabbakat vette csak elő, így azok tekeredtek a férje csuklói köré. Harry alsó ajkát beharapva figyelte a mozzanatait, de csak szemeivel követte, fejét nem fordította kíváncsiságában. Szemfedőt csak előkészítette párja, nem vette még el tőle a látvány szépségét. Louis még gyorsan ajkaira hajolt, majd ledöntötte a matracra, ahol hasra is fordította őt. A fiatalabb már ösztönből nyújtotta feljebb kezeit, ami kisebb kuncogást váltott ki párjából, de az idősebb visszavette a gyeplőt és határozottan kapta el, rögzítette a kezeit az ágyhoz. Harry a párnába nyomva fejét elmosolyodott azon, hogy a felette térdélő milyen heves lett hirtelen. Louis mikor készen lett a karok kikötésével, térdelő pózba húzta a zöldszemű lábait. Ismerte már ő annyira férjét, hogy tudja, egy bizonyos szint felett szinte dobálják őt a kéj hullámai. Azt viszont nem szerette volna, így újra a táska tartalmához vonult. Harry kis csörgés után megérezte előszőr bal, majd jobb térde felett a vastag bőr 'övek'et, amiket egy cső kötött össze. Tehát lábait csak akkor zárhatja össze, ha az idősebb úgy szeretné... Louis viszonylag nagyra állította a rudat, így párja lábai szélesebb terpeszt képeztek, kerekded feneke pedig az égbe emelkedett. Tervben nagyon sok minden volt, bár ezt eléggé le kellett szűkítenie, ha reális akart maradni. Nem bírná ki a göndör a milliomodik kényeztetést, sőt, valószínű ő maga is hamar az elélvezés határára kerülne. 

Harry már a vágyképektől hangosabban kezdte venni a levegőt, ami hirtelen benne rekedt, ahogy megérezte Louis ujjait, amik bokájától futnak fel egészen combjának közepéig. Néha alig érintették, éppen csak simították, amitől különleges érzés lett. Végül ujjait úgy állította, hogy körmeit is bevethesse, majd ezekkel lépdelt fel fenekéig, már határozottabban. Halk, néhány lélegzetvételig tartó nyöszörgés engedett meg magának a kikötözött, amit örömmel hallott párja. Az idősebb szájába vette mutatóujját, jól benyálazta, majd ugyanúgy felvezette, vékony fénylő csíkot hagyva a másik bőrén. Ez az ösvény már eljutott rendesen párja rózsájához, ami hangos nyögésre kényeztette őt. Kezei ökölbe szorultak és elöntötte a tudat, mi lesz vele, ha már most így reagál rá teste?

- Shhh... - csitította őt Louis. A harmadik ilyen simításnál Harry feladta saját ajkának rágását, a párnába harapott. Az idősebb folytatta az ingerlést, egyszerűen nem tudott betelni a látvánnyal, ahogy szerelme tárulkozott ki előtte, majd ahogy egyre közelebb ér, megremeg teste. Imádta, hogy ekkora hatást tud rá gyakorolni. Nem hagyta szenvedni sokáig, megadta neki azt, amire vágyott, nyelvét a pulzáló réshez illesztette. A göndör kiengedte a textilt fogai közül és elnyílt ajkakkal próbált nem elszállni. Halkan nyögött, nyöszörgött, majd mikor a lazuló izmok beengedték a furakodó nyelvet, a kötelekre is rárántott. Lábain lassan eluralkodott a zsibbadás, bár nem tudta megmozdítani őket. Élvezete a csúcsra hágott, de Tomlinson ettől sokkal jobban ismeri testét, így el is hajolt. A karjaihoz sétált, ahol egy gyors mozdulattal ki is lazította a köteleket. Fáradtan, erőtlenül estek le Harry karjai. A zöldszemű pihegését az szakította meg, hogy Louis állánál fogva megemelte fejét, majd ráhúzta a szemkötőt. A matrac mozgásából és a hangokból ítélve az idősebb mozgolódott még egy keveset, majd a szokottnál mélyebb hangszínen adta ki a következő utasítást. - Nyisd nagyra a szád, kincsem!- hallotta, majd ajkainak nyomódott férje vágycseppektől nedves farkának tompa vége.

Harry meglepődött, hisz Louis is pontosan tudta, mennyire fél ettől a fiatalabb. Véletlen sem undorodott, hisz párja minden porcikájáért bolondult, még néha kezdeményezte is, de a szeretkezésekben vagy maszatolásokban ezt szerette a legkevésbé, főleg, mikor kezei béklyókban. Tudta, férje mennyire szereti, már csak ezért is megtette, de benne volt a félsz, hogy elrontja. Tíz év, ide vagy oda, szexuális téren nem jött meg az önbizalma. Olyan tökéletes, ahogy Louis irányítja, csak teljes bizalma és szeretete kell cserébe, hogy rá tudja bízni magát feltétel nélkül. Így azzal is tisztában volt, hogy ha kimondja, nem szeretné, Louis nem neheztelne rá emiatt, inkább nyelvét adná szájába. 

- Hazz?- kérdezett vissza Louis. - Ha nem szeretnéd, nem kötelezlek. - mondta halkabban, mintha bárki meghallaná. Ekkor azonban a göndör lenyalta ajkáról az oda felvitt előnedvet, kicsit feljebb tornászta magát, majd eltátotta száját. - Jelezz, ha sok lenne!- "parancsolta", majd tagjára fonta ujjait és bevezette magát a dús ajkak közé, a mennyei forróságba. Egyáltalán nem kielégítettlen, de ez az érzés nagyon hiányzott neki. Harry mindig tudta, hol játszon nyelvével, mikor szívja meg jobban, mikor engedje mélyebbre, hogy lazítsa el magát... Tökéletes volt és azt is tudta, ez majd bele kell nevelnie a kiszolgáltatottba, aki egyenlőre bólogat tagján. A fürtökbe vezette kezeit majd a saját tempójában mozdult ki, végül vissza. Csípőjének mozgását és annak technikáját kőbe is lehetne vésni, annyira tehetséges benne, de mikor ilyen forróságba merül, szinte el is veszti fejben az irányítást. Önkívületi állapotban gyorsított, csak apró köhécselésre vagy arra hasonlító krákogásra lett figyelmes, de az időt se tudta volna belőni, mennyit élvezkedett. Magát észre véve csúszott ki a húsos ajkak közül, amit még egy ideig összekötött egy vékony nyálcsík, de az elrántással megszakadt a fénylő híd. Kereste férje zöld szemeit, amik párásan kémlelték őt, mint az esőerdő párája és egzotikus fák levelei. Nem törte meg a csendet, csak kereste a választ a fel nem tett kérdésre.

- Jó-ól vagyok. - akadt meg, de hangja is még férfiasabban mélyült, illetve mintha kaparna egy kicsit a torka. Persze mindketten tudták, hogy a nem megszokott kényeztetés miatt van ez így. Louis némán köszönte meg az élményt és hogy csak miatta ilyen módon is élvezetet nyújtott neki, de hamar összekapta magát, hogy folytathassa a szinte kínzásig merülő tortúrát. Lemászott az ágyról, így Harry is leejtette fejét, hogy kipihegje magát. Most sem tett semmi olyat, amit ő ne akart volna, de azért levegőt is kéne kapni... Az pedig úgy nem fog menni, hogy Louis teljes mérete szájában. 

Újra megfeszültek karjai, mire felkapta fejét, így láthatta, Louis visszaerősíti karjait, szűkítve ezzel mozgásterét. Légzése is gyorsult, gondolta, hogy mindjárt elérkeznek oda, ahol már látására sem számíthat. Csuklójától kezdve, egészen válláig szórta tele őt Louis apró csókokkal, amiket folytatott nyakán, lapockáin, hátán és végül a számára kívánt célt is elérte, Harry izgága fenekét. A göndör lehunyt szemekkel, nagyokat sóhajtozva, nyöszörögve próbált nem simulni az érintésekbe, többért könyörögve. Ki volt éhezve és már nagyon szüksége lett volna valamire, igazából bármire, amit magáénak tulajdoníthat amíg eléri a csúcsot. Erre a gondolatra hangosan felnyögött, pont ezzel egyetemben csókolt Louis résébe, így a levegő hirtelen nem is jutott el tüdejébe. Reszketeg sóhaj hagyta el ajkait, próbálta újból gyorsan visszaszívni, ezzel hangosan zihált a kékszemű nyelve alatt. Lábai megremegtek, de az övek és a cső stabilan tartották őt, bármit is tett, azzal csak azt érte el, hogy mélyebben pucsít szerelme arcánál. 

Nem számított rá, de Louis kegyetlenül elhajolt tőle, mikor már látta az orgazmus fényét is. Nem tetszését hangjában és nyöszörgésében is felismerte az idősebb, aki csak jót mosolygott ezen. Végig simított Harry fénylő, előváladékától nedves tagján, amit érzett lüktetni tenyerében. Makkjáról elmorzsolta a cseppeket, amiket szájához emelt, hogy ízlelje kedvesét. A zöldszemű azt hitte, hogy valami kellékért megy, vagy hasonló, de nem. Vagyis nem teljesen. Először csak a szemkötő került fel, így hagyva őt a bizonytalanságban, majd a matrac süppedt mögötte, jelezve, Louis helyet foglalt lábainál.

- Tudod, Harry, néha baromira el tudom veszteni a fejem. - kezdte el férje, az említettnek pedig fogalma se volt arról, miről is van szó. - Mikor megláttalak Josh-al, arra az egyre tudtam gondolni, hogy bemocskol téged. Anne azt akarta, hogy te ne tudj róla, de el szeretném mondani. - a göndör helyezkedni próbált, valahogy felhívni Louis figyelmét arra, hogy ez bár fontos és meg kell beszélniük, ne most. Ne akkor, amikor sírva, térden állva könyörögne többért. - Josh-nak erőszakos a múltja. Egyik exét szinte féltholtra verte, mert nem ment vissza hozzá. Akkor tűnt el hosszú időre, le kellett töltenie büntetését, ami szerintem még így is hangyafasznyi ahhoz képest, amit elkövetett. - Harry ledermedt. Ő erről nem tudott. Mi lett volna ha -amíg Louis-val verekedtek - ő nagyobbat üt vissza?

- Lho-lou, kérlek, könyörgöm ne most!- suttogta a göndör, de Louis tisztán hallotta. - Az orgazmusom vonod meg sokadjára, most pedig róla beszélsz. Ennyire nem akarod, hogy én ma elélvezzek?- vigyorodott el a fiatalabb, mire párjának ajkai is felhúzódtak.

- Harry, megmondtam. Két és fél bünti, na meg szívem szerint elhúznám reggelig. - nevetett fel halkan, majd átcsókolta újra férje belső combjait, felfelé haladva, újra a kapuk szélére sodorva őt. Tudta jól, ez nem fog menni. Vágya kirobbanó, utat törő erővé alakult, hatalmas uralom kellett ahhoz, hogy ne szakítsa le ruhadarabjait, majd vágódjon bele a felkínálkozó, gömbölyödő fenékbe. - Imádlak kínozni, de amit tervezek, ahhoz kell, hogy nagyon a végén legyél. - morogta bőrébe, aminek illatáért bolondult. Átnyúlt kifeszített lábai között, farkát kényeztette, míg a göndör hangosan élvezte. Újra megvonta tőle az érintéseket és Harrynek muszáj volt ajkába harapnia, hogy ne mondjon olyat, amiért tovább húzhatja ezt a kegyetlen játékot, így csak kért.

- Louis, kérlek!- fúrta fejét a párnába, hogy a szemfedő alól kiszökő könnyeket elnyelje az anyag.

- Erősen, szerelmem!- mászott felé, hogy száját most Harry nyakához vezesse, harapja, csókolja, odasúgjon mocskos szavakat. - Tudod mit tervezek?- morgása miatt hangja is mélyült, plusz ruhába rejtett farkát a kiszolgáltatotthoz is dörgölte, így nyögött fel halkan Harry fülébe. A göndör fülelt, visszafojtott mindent, hogy hallhassa ezeket a hangokat. Louis szex közben nem volt az a hangos fajta, így értékelt mindent, amit kapott. - Addig kényeztetlek, amíg neved is elfelejted, aztán nem kapsz semmit. Se az ujjaim, se játékot. - a zöldszemű ficeregni kezdett, kérdőre akarta vonni, mégis mi ez a játék? Mi az, hogy nem kap semmit? Itt marad feneke lüktetve vágyakozva Louis után?- Beléd fogok hatolni... Nem fogsz mást érezni csak a farkam, ahogy szétfeszít... - suttogta fülébe, minél nyersebben fogalmazva, hogy ezzel is kísértse a fiatalabbat, aki az ilyen szavaktól vesztette eszét. Egy hét plusz pár nap... Ennyi ideje nem érezte párját. Lehet kellene egy gyors előkészítés, de vágya annyira megnőtt, hogy az csillapítani fog minden esetleges fájdalmat. Ha nem, tesz róla, hogy a kiszolgáltatott mindent élvezzen. 

- Lhou, csak tedd meg!- nyögte Harry, mert Louis nem állt le. Csípőjét, dudorodó nadrágját ütemesen lökte a göndör kiszolgáltatott fenekének, míg farkát simogatta, szájával kényeztetve a finom bőrt vállainál. A domináns percek múlva, játszadozva azzal, hogy hirtelen leállt minden mozgásával, végleg arrébb lépett, le az ágyról, majd ruháinak is búcsút mondott. Harry bár nem látta jelenleg, emlékeimben tisztán élt, ahogy a kékszemű kemény férfiassága előugrik az alsónadrág gumijának szorításából. Ezekre a képekre nyögött fel, míg megpróbálta lejjebb tolni magát, hogy dörgölőzhessen, de lábát tartó szerkezet ezt nem engedte. - Mhhm Louiis!- próbálkozott még egyszer, újra sikertelenül. Hirtelen ütés érzett félgömbjein, aminek csattanása betöltötte a szobát, megtörve a nyöszörgés-sóhajtozás-lihegés alapzaját. 

- Majd én gondoskodom róla!- pirított rá újra, ezúttal a másik partra. Harry bár hangos volt, próbálta visszafogni magát. A kötelek csak mint karjai, megfeszültek, majd lassan engedtek fel. Párja újra mögé mászott, ujjait rózsájához vezette, amit kívülről ingerelt. Apró nyomást gyakorolt rá, de nem ment beljebb. A zöldszemű szemei bepárásodtak a kéjtől, ha tehette volna, dobálta volna magát a kéjtől. - Na, babám... - szólította őt Louis, ő pedig lihegve várta a folytatást. - Készen állsz rám?

- Iheg-ehen!- akadozott, nyelve se bírta a beszéd gyorsaságát. Hallotta a síkosító kupakjának pattanását, érezte a barack illatát, a szobához és izzadt, felhevült bőréhez képest hűvös gélt, amit jó alaposan eloszlat rajta, majd vélhetően saját magán is. Louis kezei erősen megragadják csípőjét, kissé megemelve, ami kikötve nem volt a legfájdalommentesebb, de a kéj mindent uralt, itt már nem érdekelte semmi. Férje farkának tompa, nedves végét érezte meg bejáratánál, ahová lassan, de folyamatosan kezdett el behatolni. A göndör hangja zengett, visszhangzott a szobában, míg Louis halkabban élvezkedett a szorításban. Meleg, szűk, lüktető, a síkosítótól nedves falak feszítették őt, Harry pedig tudatlanul szorított rá, amitől a göndör hátára esett, aki csak kapkodta a levegőt.

- Pici... - nyögte szerelme fülébe, elhaló hangon. A zöldszemű próbálta hátra vetni fejét, hogy többet halljon. Harry hálás volt, hogy adott neki pár percet a megszokásra, de amikor már igazán vágyott arra, hogy az idősebb mozduljon, ezt nem kapta meg. Nyöszörögve szorított rá, próbált mocorogni, de férje fogta, nem engedte.

- Lou! Kérlek! Mozogj!- rángatta meg köteleit, míg bekötött szemeiről próbálta letornázni a néhol átkönnyezett szemkötőt.

- Nem, nem. - felelte egy sóhaj után. - Bünti, emlékszel?- simogatta az oldalát, ami izzadság cseppekben úszott a felmelegedett bőrön. - Ivás, Josh, durci... - jelezte neki. - Most várj, kedvesem. Nem akartalak kínozni másképpen... Gondoltam, ez lesz büntetés neked. Persze - vett nagy levegőt -, ez valamennyire nekem is, de amíg ez a látvány az enyém... Bírom egy ideig...

Harry egy ideig tartotta magát, próbált nem jelezni, nem türelmetlenkedni, de nem tudta tartani magát. Eleinte csak nyöszörgött, próbált mozdulni, a köteleken feszített majd lazított. Levegővételei megváltoztak, egyre hevesebben vette őket, vállai és lábai pedig zsibbadni kezdtek. Louis, látva párja szenvedését, lassan megmozdította magát, ami volt a végső löket, Harrynek könnyei is hullani kezdtek a kéj miatt.

- Shh... Harry, segítek rajtad, csak nyugalom... Itt vagyok és átlendítelek!- cirógatta meg őt a kékszemű angyal-démon, majd tenyerét rákulcsolta a göndör tagjára, csípőjét vele lendítette. Harry felsikított, körmeit magába mélyesztette, száját fogaival tépte, de nem tudta úgy összefeszíteni állkapcsát, muszáj volt lihegve oxigénért harcolnia. Louis megállás nélkül mozgott, kezén gyorsított, amikor érezte, hogy férje is elveszíti magát, mindent felfokozott. A levegő sokkal forróbbnak tűnt, testük verejtéktől csillogott, mellkasuk a levegővételeik miatt ugráltak. Egyszerre lökték át egymást az aranykapukon, a göndör talpa is megfeszült, egész teste remegett, ha nem tartották volna őt a játékszerek, talán végtagjait is elhagyta volna. Louis nagyokat sóhajtva nyugtatta le magát, hogy észhez térvén kihúzódjon, majd férjével is foglalkozni tudjon. 

Eloldotta kezeit, amik erőtlenül estek, Harry is nagyot szisszent a szabadságra. Lábai következtek, de a göndör tartotta a pózt.

- Hazzy, minden rendben?- kérdezte Louis, miután már felsőjébe törölte magát és alsónadrág is fedte őt. Harry eleinte "igen"-t, majd "nem"-et bólogatott. - Akkor most melyik?- ült az ágyra.

- Nee kérd thőlem, hogy beszél-jek, vagy mozduljak!- lihegte még mindig. Louis felnevetett, majd egyenesre fektette jajj-ogó párját, aki magában Istent emlegette. Az idősebb újra pakolni kezdett, vagy hasonló, mert a táskák zörögtek. Kupak pattanása, majd szobahőmérsékletű folyékony valami csorgott végig testén. - Lhou?

- Shhh... Egy masszázst megérdemelsz, édesem!- mondta, majd bele is kezdett abba, amit ígért. Hihetetlen milyen kezei vannak és azok milyen csodákat művelnek a sajgó testrészekkel. - Remélem, azért jól érezted magad. - csókolta meg vállait.

- Ühüm... Nagyon!- mondta, majd lehunyt szemekkel élvezte tovább az isteni nyomkorászást. - Szeretlek, Lou és köszönöm ezt az élményt is... Az ebéd, a sziget, a fürdés, a parti, a buli ez a szálloda... - sorolta, ami csak eszébe jutott a mai napról.

- Szeretlek, pici!- ismételte a szeretett becenevét kedvesének, akivel még több ezer boldog évet kívánt volna még leélni.

________________________

Sziasztook! 
Igen, tudom, rengeteget késtem vele... Sajnálom! Becsúszott egy betegség, kemény két hét, de szerencsére kezdett javulni minden, így lassan visszarendeződöm!

Hála, köszönet a rész gyorsításáért: ElizaRStrong ShineAsYourSun !!