Második rész

Anne este fele aggódva nézte elszállt fiát, aki most kezében egy pohár koktéllal táncol magával a sarokban. Nem rég jött ki szobájából, ahol egy nagy méretű adag vodka-tonic társaságát élvezte. Nem is tudta, mikor látott fiánál utoljára alkoholt, de biztos volt benne, ilyen állapotban még sosem volt szeme előtt a csalinkázó göndör. Mióta Louisval együtt volt, nem kellett más szer, hogy élvezze a partikat.

- Anne, minden rendben Harryvel?- hajolt közel füléhez az egyik barátnője. Idegesen nézte az egyáltalán nem megszokott látványt. Nem kellett anyai ösztön, hogy tudja, férje miatt van ez így. Azt viszont már nem értette, hogy hogyan hiheti azt, hogy Louis elfelejti őt? Életét adná érte, mellesleg jobban vigyáz rá, mint Harry saját magára és mégis...  "Louis, remélem ki tudod engesztelni, de ez nehéz lesz..."- mondta magának, de Amy félbe szakított mindent. - Jut eszembe, hol van ilyenkor Louis? Beteg lett szegénykém?- a nevet azonban meghallotta a zöld szemű is, így megállt minden mozgásban. Anne úgy érezte, ez az a pillanat, ahol közbe kell lépnie.

- Harry, drágám, ülj le kérlek!- sétált az emberek között Anne fiához. Mikor odaért a neki háttal ledermedt férfihez, kezét határa simította. Nem fordult meg az illető, így neki kellett tenni azért, hogy láthassa a magasabbik arcát. Harry ajkai legörbültek, szépséges szemei gyöngyöző könnycseppeket engedtek útjukra, hogy követve a bársonyos arcot a mélybe vessék magukat. - Harry, gyere, nincs baj!- vonta magához.

- Ne... Ezt ne most anya. - rázta meg fejét. Anne megértően megsimogatta a hátát, nem szólt, de próbálta azt sugallani, nem kell ezt tennie. - Ne akkor, amikor Louis elfelejt minket. - suttogta, majd kifordult a nő karjaiból és az italokhoz ment.

Pocsékul érezte magát. Elveszett és csalódott volt, holott tudta, millióan felejtették már el párjukkal az évfordulót a világ minden táján, nem kéne ezt túl reagálni. Közben mégis ott bújt meg a gondolat, hogy hányadik éve már ez a legfontosabb napjuk. Készülnek rá, fontoskodnak, kis ajándékokkal halmozzák a másikat, amik nem feltétlen tárgyilagosak, de mindegyikre tisztán emlékszik. Amikor két éve épp hajat mosott és Louis beszökkent mellé, átvéve a sampont segített neki, közben teste minden pontját finoman cirógatta. Másik példa, mikor négy éve a hét minden napján újra alkották a számukra legkedvesebb randi élményeket még tini korukból. Amikor elutaztak és csak egymásnak éltek... Minden annyira különleges volt. Mindig tettek róla, hogy így legyen és maradandó legyen. És most? Louis ki tudja hol, ő becsiccsentve próbált utat törni a tömegben az alkohol felé, amihez eddig sosem nyúlt, csak szerelme társaságában. Most nem volt, aki vigyázzon rá, aki mondja, hogy "Szívem, nem szeretném, ha rosszul lennél holnap, máskor  folytatod, most tegyük le, okés?", aki táncolni vitte, aki pörgette a parketten mondván, kit érdekel mások mit gondolnak. Nem is vette észre mikor gördült le az első könnycsepp.

- Harry? Hát te vagy az?- szólította őt meg valaki a tömegből. A hangot megismerte, bár elég rég hallotta. Gyorsan megtörölte arcát és Josh-hoz, Amy húgának fiához fordult. Négy év alatt, hogy megváltozott! Kicsit magasabb lett, mint a göndör, izmosodott, vállai is szélesedtek, de fekete tengert idéző hullámos haja és elütő, égszínkék szemei megmaradtak. Igaz, szája sarka kapott még egy fém karikát.

- Josh, szia!- köszönt vissza a tőle öt évvel idősebb fiúnak. - Mi szél hozott erre? Rég nem láttunk már. - kérdezte, míg a másik közelebb jött hozzá, talán egy kicsit túl közel, de ezt betudta annak, hogy hangosan szólt a zene és csak nem akar ordítani. Louis ilyenkor mindig szorosan magához vonta és fülébe suttogott, amitől a hideg futkosott végig minden porcikáján, de imádta...

- Áh, igen! Rég volt, de hivatott San Francisco, nem nagyon tudtam haza jönni vagy ha igen, csak beugrottam a családhoz. - mondta, majd beleivott poharába. - És te? Hogy vagy?- na ezt a kérdést szívesen elkerülné.

- Köszönöm, jól. - hazudta. Josh-hoz csupa jó emlék kötötte, főleg gyerekkori, kivéve amikor mindhárman jelen voltak, bele véve Louist. Azok zavarba ejtően gázra sikeredtek. Mielőtt visszaemlékezhetett volna az esetekre, a fekete hajú kiszakította onnan és visszavonta őt a beszélgetésbe. Minden féle dologról szó volt, munkáikról, Josh ottani életéről, hobbikról.

- Hogy-hogy ittál?- érdeklődött, miközben a göndör felkarját megfogva kicsit nyugisabb sarokba vonta. - Nem volt szokásod, legalábbis a palival nem. - mosolyodott el. Volt benne most valami más, ami négy éve még nem. Harry végül nem törődően vállat vont, majd kérdéssel felelt.

- Én is szórakozhatok egy kicsit, nem?- Josh-nak felhúzódtak szemöldökei, majd lassan megnyalva alsó ajkát újra felemelkedtek szája sarkai. 

- Tetszik ez a független, új Harry. - nyúlt a göndör arcához, ahonnan kisepert egy elszabadult fürtöt. - Sokkal másabb vagy. - elemezte arcát, mintha tényleg annyit változott volna.

- Azért a régi énem se lehetett annyira rossz, ha már szerelmet vallottál neki. - nevetett fejet rázva Harry az alkohol hatása alatt, majd belekortyolt a vodka-narancsba, amit időközben szerzett neki beszélgető partnere. Josh és Louis ennél a pontnál voltak talán a leghasonlóbbak. Mindketten kezük-lábukat törték volna a zöld szemű kegyeiért.

- Persze, hogy nem volt rossz. De akkor kisfiús bájod volt, most meg... Nem is tudom. - vezette végig még egyszer kezét Harry arcélén. A göndörnek jól esett a bók, habár túlzásnak tartotta a simogatást, főleg, hogy mindketten tudják, férjnél van. Hisz az esküvői partin is ott volt a fiú, aki "menyasszony" táncra hivatkozva kapta el Harry derekát, de nem jutott neki több, csak két perc, ugyanis a kék szeműnek nagyon nem tetszett az a fajta közelség, amit produkált.

- Josh, ugyanúgy férjnél vagyok. - tisztázta a göndör, egy kicsit hátrébb lépve. Nem hazudott, a srác tényleg baromi jól nézett ki, de kinek kéne más, ha ott van Louis? Pontosabban... hol is van Louis?

- Én nem látom. - fordult körbe gyorsan egy nagy vigyorral arcán. - Gyere drága, táncolunk egyet. - karolta át erősen a ficergő Harry derekát, pont mint régen, majd a göndör nyakába fúrta fejét. Ráharapott a finom bőrre, bármennyire is mozgolódott az érintések elől Hazz, de erre a tettre nem jött más, csak a pánik, ami eluralkodott rajta. Hol vagy ilyenkor Lou?

Amit ők nem láttak, de az anya észrevette, hogy az ajtó nyílik, ahonnan nem egy nyugodt állapotú férfi lépett be. Anne ugyanis látta fiát és Josh-t a kezdeti beszélgetések óta, amikor döntött és felhívta Louist. Az anya tisztában volt Amy húgának fia szándékaival, hisz a Harry a legtöbb dolgot elmondta neki, főként mikor fiatalabb volt, így nem volt ismeretlen számára az indok, ami miatt a két idősebb veszekszik vagy pillantással ölik egymást. Amit ő még tudott vejével együtt, az Josh erőszakos múltja és annak rendőrségi következménye.

"- Anne, szia! Minden rendben? Harry- kezdte volna Louis, mikor felvette anyósa telefonját. Harry édesanyja a folyosóról beszélt, de így is behallatszódott a zaj.

- Nem Louis. Itt van Josh és én nem leszek annak a részese, hogy te azt hiszed Harry csinált valamit, míg ő magát okolja és tönkre mentek. - darálta a hölgy, de Louis már az "itt van Josh" résznél felállt, hogy induljon.

- Mindjárt ott vagyok. - tette volna le, de a nő megállította.

- Louis, ha Harryt bármiért is okolni mered-

- Ki leszek herélve, tudom én pontosan. De most egy dolog érdekel, hogy a férjem biztonságosan mellettem legyen. Szóval, ha megbocsájtasz Anne. - majd letette."

Louis pedig arra a képre lépett be a családi házba, ami most szokáshoz híven a nagy szülinapi parti helyszíne volt, hogy szerelme hátrébb dőlve áll, kezei védekezően maga előtt, míg Josh derekát karolja és próbál jobban rádőlni. Arcát pedig férje nyakába temette. Harry látszólag kiakart onnan szakadni, de a cérna ott szakadt el, mikor Josh összenyomta a riadt zöld szemű arcát, és összenyomta ajkaikat. Feléjük lépdelt, de mikor ezt meglátta, betelt a pohár és gyorsított. Ezzel már nem mehet sehova, magyarázatra se szorul az egész.

- Hé!- kiáltotta el magát, mikor már közelebb ért hozzájuk. Mindketten azonnal rákapták fejüket, Harry ijedten, segélykérően, Josh pedig úgy, mint akitől most vették el a kedvenc játékszerét. - Mi a fasz folyik itt?- lépett szerelme mellé, majd a fekete hajú hegyomlás mellkasára téve kezét, arrébb tolta őt.

- Semmi különös, épp táncolni mentünk volna. - rántott vállat Josh, míg kacsintott a Louis mögött helyezkedő, fülét-farkát behúzott Harryre, aki legszívesebben elsüllyedt volna. Ezt nem foghatta az alkoholra. Igaz, nem nagyon bírja és ivott, de még tisztában van tetteivel, bármennyire is jutnak el azok lassan a gondolataiba. Louis ránézett a már mellettük álló Anne-re, és fejével biccentett neki.

- Kérlek, Anne. - nem kellett több, az anyuka magához vonta fiát, aki csak nézte hogyan lökdösi fel férje Josht a régi szobájába, hogy ne tömegben folytassák le ezt.

- Nyugi van, törpe. - ült fel az íróasztalra lábait lóbálva az idősebb.

- Inkább azt mondd, mégis mi a francot műveltél a férjemmel!?- vonta kérdőre Josh-t, aki elégedetten vigyorgott. - Töröld le a képed és beszélj!- a fekete srác felnevetett, majd szemet forgatva Louisra meredt.

- Na, vajon mit?- kérdezte költőien. - Egyszer nem vagy belecuppanva abba a csodálatos fenekébe, gondoltam kiélvezem az alkalmat. - Louis-ban felment a pumpa. Ha most eljött volna, nem lenne ez. Eltervezte, most elintézi a bajkeverőt, majd utána foglalkozik szerelmével. Neki most jó helye van anyjánál- Annyira felfújod ezt az egészet Tomlinson... Táncolni mentünk volna, nem dugni.

- Belőled még azt is kinézem, hogy a parketten állsz neki vetkőztetni. - csöpögött az undortól az alacsonyabb hangja. Mivel Harryvel kiskora óta jóban volt, néha elmentek hármasban ide-oda, volt, hogy egy klubban nem épp diszkréten adta egy random srác tudtára, mit is akar a mosdóban, ahová pár perc múlva botorkálva, de eljutottak.

- Király, most, hogy ezt megbeszéltük, mehetnék végre?- mutatott az ajtóra.

- Nem. - felelte Lou. - Hagyd békén Harryt, most már végleg. - szemet forgatott Josh, de a fiatalabb nem hagyta elmenni. - Akadj le róla és törődj bele, nincs esélyed. Kiöregedtünk már ebből a gyerekes hisztiből, szerintem. Ő mindig is az enyém volt és az is lesz. Soha nem engedem el. Csak ennyit kéne felfognod.

- Tomlinson, elég egy rossz lépés és nálam köt ki a srác, te is tudod. - tornyosult Lou fölé és a fiatalabb most nagyon utálta azt, hogy nem olyan magas. - Most se voltál itt és lám-lám piával a kezében táncolt hozzám. - nevetett fel. - És ha most nem jössz, valószínű abba a matracba döngölném. - mutatott Harry ágyára, ami annyi szép emléket hordozott. Azt nem mocskolhatja be, még szavakkal sem.

- Fogd be a szád!- emelte hangját Louis. - Harry nem egy egyéjszakás kaland! Őt meg kell érdemelni!- lökte kissé hátrébb.

- Szerinted te megérdemled?- nevetett fel újra. - Lásd be törpe, Harry csak a pénz miatt van veled. - ez a másik ok, amit gyűlölt Josh-ban. Tudott arról, milyen családba született, így anyagiakat is gyakran felhozta. - Mi mást tudnál neki adni? Gyanítom orgazmushoz is magának veri. Talán ki kéne próbálni nálam milyen. - mosolygott, hogy feltegye az i-re a pontot, ami sikerült is. Louis soha, egyszer sem hagyta, hogy Harry érintés nélkül menjen el. Az ő öröme volt az elsődleges.

- Na most véged!- kiáltotta neki rontva Josh-nak nem kímélve ökleit.

Harry édesanyja karjaiban borult, ahogy a szülői szoba francia ágyán ültek. Ő nem ezt akarta, nagyon nem. Louis mit keres egyáltalán itt? Nem felejtette el vagy csak most jutott eszébe? Örült annak, hogy kihúzta Josh kezei közül, de nem értett már semmit.

- Harry, kicsim! Nézz rám, kérlek!- szólongatta őt Anne, így vonakodva, de teljesítette. - Nem szeretném, ha most megharagudnál, de tiszta víz kell a pohárba. - mondta halkan, amire a göndör szemöldöke felszaladt. - Én hívtam ide Louist. - Harry fordult volna ki az ölelésből, de ezt nem hagyta. - Nem tudtam mit fogsz tenni, féltettelek. Louis-nál jobb helyed nincs, ezt biztosra tudom, így muszáj volt meglépnem, főleg, hogy láttam, amikor Josh megérkezik. Vártam, hátha kerül, de csak téged nézett és amikor felmentél, akkor is a lépcsőnél várt. - hajtotta le fejét az anyuka. - Lehet megharagszol, de muszáj volt megtennem.

- Köszönöm anya, hogy megelőztél minden bajt. - bújt vissza, ahol Anne simogatni kezdte a fürtöket. Száját rágcsálta, nagyon nyomasztotta őt a kérdések sokasága, így fel kellett tennie. - Szerinted Louis szeret még? Érdeklem őt?- biggyedt le alsó ajka, sírásra állva.

- Hogy mondhatsz ilyet? A világot jelented neki!- biztatta őt a nő. - Vannak dolgok, amiket nem tudsz, de majd ő elmondja neked. Mielőtt vándorolna a kis agyacskád, ne gondolj rosszra!- nevetett fel kellemesen, hogy oldja a hangulatot. - Egy a lényeg, bízz benne és semmit se hallgass el előle. Mondd el neki, mit éreztél, mit szeretnél most. Ez majd értelmet nyer, ha leültök beszélni. - fordította az ölebén levő arcot maga felé. - Nem nekem kéne eszedbe juttatni, mennyire szeret ő... - mondta volna tovább, mikor csörömpölés ütötte meg fülüket. Mindketten a legrosszabbra gondoltak, így Harry meg se várva anyját futott a hang irányába, ami szobájából érkezett. Benyitott, de a látvány megijesztette.

A kis éjjeli szekrénye borult el, és az azon lévő üveg tárgyak törtek össze. Az előtt Josh feküdt véres orral és szájjal, levegőt kapkodva, akinek mellkasán Lou lihegett, bár keze és arca neki se volt jó formában. Bal öklét felemelte, de Harry szipogására azonnal le is ejtette. Már ennyiből megismerte és nem akarta, ha ezt látja.

- Hazza, menj vissza. - mondta kimérten, ellentmondást nem tűrve, de Harry mégis megtette. Anne lépett oda, aki szája elé kapta kezét. - Anne, kérlek vidd el Harryt, nem akarom... - beszélt volna, de egy ököl csapódott állának, amitől megszédülve hátrébb esett, kicsikarva egy sikkantást a legfiatalabbtól.

- Lou!- lépett be lerázva Anne-t és erőtlenül lelökte róla a világát nem ismerő Josh-t. Kezei közé vette az sebes arcot, aki még így is ellenkezett. - Louis? Jól vagy? Lou, könyörgöm!- csordul ki egy könnycsepp az ijedtségtől. Mérgesen fordult Josh-hoz.

- Ne nézz már így baszki! Ő most kapta a másodikat, nekem meg eltörte az orrom is, az fix. - nyögött fel fájdalmasan, így inkább összeszorította fogsorait.

- Mi a faszt képzeltél?!- nyúlt volna felé, de Louis megragadta kis kezét. Azonnal pillantását kereste, amit szerencsére nem soká megkapott, így láthatta a szépséges kék szemeket.

- Egyrészt, szépen beszélj, másrészt, ne piszkold be a kezeid!- Harry és édesanyja ezen elmosolyodott, a göndör újra Louis felé térdelt, amire egy morgás jött mögülük. - Fogd be Josh vagy többet kapsz!

- Min verekedtetek össze így?- kérdezte Harry, mikor már a két srác egymással szemben ült, míg ők törölgették az arcokat. A göndör férjét ápolta, anyja pedig Josh-t. A partizók nagy valószínűséggel nem vettek észre semmit, így le akarták ezt rendezni maguk közt. Egyszer és mindenkorra.

- Dalolj Josh, mondd el neki!- mosolygott Lou, amit senki se tudott mire vélni. - Ha nem, hát nem. - vont vállat, majd Harry kezeit sajátjaiba vette. - Drágám, ide hoznád kérlek a telefonom?- mutatott az íróasztal alá becsúszott készülékre. - Anne, szerintem...

- Beszéljetek meg, nem lehet több vér!- dorgálta őket, főleg a két idősebbet, majd kifordult. Harry Louis kezébe csúsztatta a készüléket, aki átölelve szerelme derekát, ölébe vonta a göndört.

- És most hallgassunk meg a beszélgetést attól kezdve, hogy felsétáltunk ide. A lépcsőn indult és most nyomom le. - mondta, mire Josh nagyot nyelt. Harry sokkolva hallgatta, miket beszélnek, majd az első reccsenésnél leállíttatta. Felállt volna, hogy lekeverjen egyet ő is, de Louis visszahúzta. - Na, na. Nem erőszakoskodunk!- simogatta.

- Mondod ezt te?- képedt el, de engedelmesen visszaült. - Neked lehet?- vonta fel szemöldökét, ezzel összeráncolva homlokát, amit Louis finoman ki is egyengetett hüvelykujjával.

- Nekem igen, mert a herceg megvédi a hercegnőjét. Fordítva nem szokás. - tért át simogatása Harry combjaira. - Na meg, nem akarjuk megölni, szóval nem engedlek oda. - nevetett fel, mire a göndör is elmosolyodott. Tudták jól, még a pofon csattanása is Harrynek fájna jobban, tekintettel arra, mennyire nincs otthon önvédelemben vagy verekedésben.

Josh nem magától, de bocsánatot kért Harrytől, majd sietősen elhagyta a házat, ahol a tömeg még mindig hullámzott. A két szerelmes érezte, hogy van miről beszélni, de egyszerűen örültek, hogy csókolhatják egymást, még ha Louis néha-néha fel is szisszen tőle. Anne jött fel értük, szólni, most van a torta vágás. Édesszájú Harry persze nem hagyhatta ki, így ujjaikat összefűzve siettek a süteményhez. Pár szelet után kaja-kómát megelőzve kérte fel az idősebb Harryt egy táncra, amt irulva-pirulva fogadott el. A hangszórókból a pörgős pop hirtelen nyáltengerre váltott. Louis mosolyogva pillantott Anne-re, akinek ezt köszönhetik, majd a fátyolos tekintetű göndörre, aki nem meglepően felismerte. Noah's Journey... Szerelmünk Lapjai-ban felcsendült mű, amit az esküvőjük dalaként is ismert a násznép. Egymásra borulva lassúztak, lehet észre se vették, rájuk szegeződött jó néhány szempár.

- Tudom, hogy sok mindent elrontottam, főleg ezen a héten - kezdte Louis bűnbánóan -, de hidd el, sosem felejtenélek el. Készülni akartam, hogy meglephesselek, de pont máshogy sült el. Bocsánat. - húzta a lehetetlennél is közelebb magához férje derekát.

- Lepj meg Lou, de most már le kell, hogy nyűgözz!- mosolyodott el, majd visszafúrta fejét. Már rájött, mire ment ki ez az egész. Már tudta, Louis jót akart, egy kiemelkedően különlegeset, csak jött ő és a menthetetlen drámája. Ha nem kezd hisztizni, talán most nem lenne párja ajka felszakadva. - Én is sajnálom... - motyogta.

- Meg ne halljam!- csípte meg kicsit Harry fenekét, mire a másik megugrott és bosszúsan nézett, de mielőtt felszólalhatott volna, Louis ajkaival és nyelvével akadályozta meg a göndört. Utolsó dallamok mentek le, ők pedig fájó szívvel töltötték meg tüdejüket oxigénnel, mert eddig csak egymáséból lopták az éltető levegőt.

Louis felköszöntötte Amy-t, gratulált a közeledő unokához, amit itt jelentett be a büszke, duzzadó mellkasú leendő-nagyi, zavarba hozva ezzel lányát, ki két hónapja egy új életet hord szíve alatt. A tömeg fokozatosan szállingózott, a maradék tortákból pedig nagy szeleteket vágva Harry szobájába siettek Louisék. Nagy pokróc alá bújva nyomták be a milliószor látott filmet, mi után következett a Dirty Dancing. Az idősebb sokáig nem volt kibékülve a romantika műfaj ikonikus csillagaival vagy a túlcseppenő dalokkal, de egy-két év után már ő is élvezettel nyitotta meg "Harry filmek" mappáját, ahová a kedvenceket töltötték le.

Az este hamar eltelt, összebújtak, sütiztek és Harry ezredjére hallgatta végig, hogy Louis kifejti, miért volt rossz ötlet a számára még mindig ismeretlen meglepi. Mikor újra neki kezdett volna, a göndör óvatos pofonnal tette helyre odabökve még egy "Fogd be" mormogást. Tetszett neki a kedveskedés gondolata, hogy valamivel készült, csak a kivitelezéssel voltak bajok. Rövid beszélgetések után Louis megfordította szerelmét és védően átkarolta.

Másnap reggel cuppogó hangokra, kellemes érintésekre ébredt. Nem nyitotta még ki szemét, hagyta, hogy Louis beterítse hasát puszijaival, feltérképezze egész testét. A négy-öt napos borosta nem mindenhol volt a legkiválóbb érzés, de panaszkodhatott, ha közben ilyen gyönyört él át. A kék szemű hamar elérte a bokszerrel fedett erekciót, így el is tüntette a bezavaró ruhadarabot. 

- Louh... - nyögött fel, mikor megérezte a másik ajkait, amik pici szívásokkal halad le hosszán. Louis elmosolyodva nyalt végig rajta, amit megismételt, mikor felvették a szemkontaktust. Harry nem tudta tartani fejét, leejtette magát és összeszorított szemekkel mozgolódott. Az idősebb megállította a ficergőt, majd kis kézi segítséggel szájába kísérte férjét. - Hmm... - fojtotta el a nagyobb nyögéseket.

- Jó reggelt, kiskukac!- kacsintott Louis, majd az elv szerint járt el. "The early bird gets the worm". Aranyat is lelt a korán kelő, ki láthatólag jó kedvében van, de Harry már nem tudott válaszolni a humoros köszöntésre, inkább a kócos hajba kapott, hogy kicsit lassítson párja tempóján, mert nem bírná így sokáig. Louis vette az adást, adott pár perc pihenőt, de csak annyit, hogy éppen csak össze tudja szedni magát Harry, majd felsegítette őt az arany köves lépcsőre, ami a Mennyországba vezetett. A göndör pihegett, az élmény okozta más világból próbált felkelni. Az idősebb visszafeküdt mellé és vállát, mellkasát csókolgatva ölelte. Mikor Hazzy tudta már világát, nagy zöld szemeivel a kék párba nézett.

- Hogyan viszonozzam?- ártatlannak ható kérdésére Louis elmosolyodott és röviden megcsókolta.

- Erre visszatérünk este, szívem. Szeretném, ha bírnád akkor. - kacsintott, amire Harry picit belepirulva bújt vissza a kemény izmokra, ahol a tetovált kezek simogatták haját. - Ma hatodik éve, hogy a férjem vagy, mégis mintha csak tegnap lett volna...

- Így vagyok vele én is. - mosolyodott el. Hány éve élnek egymásnak, mégis kevésnek tűnik. - Mikor még a sulikapuból csodáltalak!- idézte fel fiatal korukat. Mikor még Louis volt a magasabb, ő hordta és vitte iskolába, na és az első csók, élvezés, amikor a hotelben egyesültek... - Jézus, de rég volt!- nevetett fel zavartan az emlékekre.

- Pici, nagyon göndör hajas baba voltál... - simogatta most már férfiasra érett arcélét. - Most már más vagy, kívül-belül, mégse tudnék lemondani rólad. Elképzelni se tudom, hogy nem vagy mellettem. Itt a helyed, velem. - Harry szerelemtől túlcsordulva tapasztotta össze ajkaikat, ahol nyelveik fáradt, mégis szenvedélyes táncot jártak.

- Szeretlek és köszönöm ezeket a csodás éveket!- fúrta arcát Louis nyakába, ahol legjobban érezte férfias illatát.

- Én is szeretlek babám, és még százszor ennyit. - nevetett fel a csiklandozó érzésre. - Remélem készen állsz a mai napra, mert a végén, mikor hulla fáradt leszel, akkor kell a legnagyobb erő... - paskolta meg a smaragdos fenékét, aki ezzel már rá is jöhetett, mire is kell az a kitartás a nagy hajrá után. - Öltözzünk fel, aztán haza, végül mehetünk az első helyszínre.

- Első?!

- Miért mit hittél? Hogy egy szimpla éttermi vacsoráért mondok le a kényeztetésedről egy hétig?- forgatta meg ciccegve szemeit Louis. Harry ajkát rágcsálva bólintott, hogy készen áll. Na, de mire is?

_____________

Hey, hey! A másodikkal eljutottunk idáig, elérkezett "A" nap. Tippek, mi lesz a folytatásban?