Az üresség betöltötte a hatalmas házat, némán lüktetett benne az a sok emlék. Harry elszakadt magányos tükörképétől és az egyik fehér ajtó felé lépett. Talán ez fürdött a legtöbb fényben. Az apró kilincs kattanva fordult el és engedte be a betolakodót a régi, lassan- lassan már feledésbe merülő, fáradt emlékek közé. A kis helység sugarai olyan érzelmeket keltettek a bent tartózkodóban, hogy hideg szívében is mintha egy kis forróság villant volna fel egy másodpercre, aztán le is illant. Harry lassan lépkedett a tévé elé, majd megtorpant és a szanaszét heverő CD- kre pillantott, melyek porosan aludtak rózsás álmot már hosszú ideje. Itt pihentek, nem olyan régóta, mint mióta utoljára megnézték őket, de elég régóta ahhoz, hogy az idő porszemcséket borítson rájuk takaróként. A göndör hajú férfi leeresztette magát a kis, zöld szőnyegre és felébresztette a kerek tárgyakat, melyeken a fény boldogan festett szivárványt, mikor végre újra találkoztak. A negyedik volt az, amit Harry keresett. Végig vezette zöld szemeit a CD- n mely íriszeiben mintha újra egy apró lángot csillantott volna fel.

"Utolsó videóblog 1D különkiadás ;)" - állt az ezerszín felületen, kerek, vidám betűkkel. Harry szíve kissé sajogva dobbant fel, amint elöntötték az emlékek. Felnézett a lejátszóra, mely már nem villogott, csak sötét volt és szótlan. Így sírta a régi időket. Harry benyomta a kerek gombot, mire a gépezet még pár porkönnyét kiköhögve villantotta fel gombjait gyenge, kék színekben és megnyújtózkodott. Kérte vissza azokat a tökéletes emlékeket, hogy mielőtt még végleg elfelejtené, utoljára had emlékezhessen. A férfi berakta a CD-t és visszatolta a lejátszóba. Az pedig csak halkan zúgott egy darabig, nehéz volt ennyi dolog után visszaemlékezni arra, ami valaha olyan jó volt.

- Gyerünk nagyfiú - suttogta az emlékek tulaja és bekapcsolta a tévét. Mely zizegve szisszent fel, ahogy újra életre kapott. Először csak szürkén pezsgett rajta az elmúlt idő csendje. Majd hirtelen előbukkantak rajta vörös székek. Üres, vörös székek. Harry szürkészöld szemeiben minden szín tökéletesen visszaverődött. Majd végre elmosolyodott, ahogy meglátta izgatott, lángoló, fiatal önmagát a képernyőn. Olyan más volt akkor még a lelke, csak formálódott, nem is szabadott volna lángra kapni egy másiktól. Lassan bekerült a képbe a másik szív tulaja és vidám, kék szemeivel, olyan szemtelenül szeretően nézett a fiatal Harryre, hogy a fakó Harryt is sikerült elérnie. Kirázta a hideg, ahogy emlékezett. Olyan mások voltak még akkor, olyan akadálytalanok. Mostanra minden megváltozott.

- Ez így nem jó Lou, hová fog akkor ülni Liam? - nevetett az élénk fiú Louis- ra, a lejátszó pedig recsegve próbálta ezt átadni. Mintha Louis a jelen Harryét is figyelte volna minden percben. Talán tudni akarta mi lett vele, még jó, hogy nem látta, mert sírt volna. A fakó Harry arcán végig táncolt egy néma könnycsepp, mely földet is ért, hogy ezzel pecsételje le az itt eltemetett emlékeket.

***

Louis nem mozdult, továbbra is csak kényelmesen feküdt három széken az aprócska moziteremben. Elégedetten vigyorogott barátjára.

- De el fog férni! - csapott az egyik szék tetejére, ami port engedett ki magából, mire mindketten fintorogva fordultak el.

- Hányezer éves ez? - nézett körbe a teremben Louis, majd lassan felült és maga mellé tette Kevint. A kitömött galamb csak mereven feküdt el a vörös felületen, meg kell hagyni elég szórakoztató látvány volt.

- Minek kapcsoltad be a kamerát? A többiek még esznek - rázta meg mosolyogva a fejét Harry és az előtte egy sorral ülő barátjára nézett, aki erre hátra fordult.

- És ezt miért nem mondtad akkor, amikor bekapcsoltam? - tárta szét a kezeit, de kék íriszei, mint szinte mindig, most is nevettek. Akárcsak Harry és lassan kezdett lecsúszni a puha széken. Erre Lou felugrott és megpróbált átmászni a mögötte húzódó sorba, de végül csak annyira hajolt át, hogy megcsiklandozza az egyébként is jókedvű barátját.

- Fejezd be! - próbálta kacagva eltolni magától a mogyoróbarna hajút, de ő nem tágított.

- Ingyen nem - hajolt közelebb barátjához, aki már nagyon szenvedett.

- Bármit megteszek - kacagta hangosan Harry, de úgy tűnt Lou még is meggondolta magát és folytatta, amit elkezdett. Harry viszont most ügyesebb volt és lefogta Louis egyik ezét. Gyorsan kellett cselekednie, hogy ne is folytassa. Egy pillanatig hezitált, majd csak gyorsan szájon puszilta. Louis kezei el is lazultak erre. Harry elhajolt barátjától és butus, győztes mosollyal az arcán figyelte tovább a fiút, aki pár pillanatig csak kémlelte Harry arcát. Az első csókjuk óta nem is igazán volt több, bár annyira nem érezték szükségét.

- Butus Hazza azt hiszed ezzel meg tudsz lágyítani?

- Mért nem? - vonta fel szemöldökeit kihívóan Harry.

- Hmmm... Na jó, talán - mosolyodott el Louis és Harry orrához érintette az övét, s egy puha csókot nyomott a másik ajkaira. Harry elmosolyodott, ez olyan gyerek mosoly volt a száján. Imádta, hogy szeretheti Louis- t és, hogy valaki úgy szereti, ahogy azelőtt senki más. Úgy, hogy a világ kikapcsolt mikor csak ketten vannak.

- De lehet mégsem - ugrott át a kékszemű Harry mellé, aki rekedten kiáltott egyet és próbálta menekülőre fogni, de nem sokáig jutott, mert barátja rávetette magát és tovább csiklandozta a hasát. Louis tudta, hol talál fogást Harryn. A banda többi tagjának hangja tört be a moziterembe és Louis felugrott, hogy leállítsa a felvételt, Harry pedig csak próbált normálisan viselkedni. Lou sietve huppant vissza az ülésre és szorosan fogta magához Kevint. Mintha semmi sem történt volna.

- Hazza? - vigyorgott az előtte üldögélőre Harry.

- Ha nem tetszik, akkor magadra vess - intett hátra barátjának Louis és Kevin szürke tollaival kezdett szórakozni. Harry csak lehajtott fejjel próbálta elfojtani feltűnően jó kedvét, kevesebb sikerrel. Miközben a többiek is helyet foglaltak a teremben és kezdetét vette az igazi utolsó bejelentkezés. Ideje volt búcsúzni, nemsokára ugyanis az X- factor is búcsúzni készült nézőitől és a fiúk életében így egy fontos szakasz kezdett zárulni. Talán már bátran kijelenthetjük, hogy a legfontosabb, ahol minden komoly dolog a kezdetét vette.

- Hát itt a vége gyerekek - állította le a kamerát Liam és a szótlan társaságra pillantott.

- De még a factor után folytathatjuk Zayn, ne lógasd az orrod! - mosolyodott el Liam, majd magához vette a kamerát.

- Majd én megcsinálom! - ugrott fel Harry, hogy elvegye Liamtől, aki nagy örömmel adta át neki, a kis gépet. Túl sok volt vele a munka. Louis nevetve figyelte az jelenetet.

- Jó volt ez fiúk örülök, hogy itt voltunk - nézett maga elé egy kissé savanyú mosollyal az arcán Niall.

- De ez csak az X- factor vége, nem a One Directioné.

xXx

Louis kicsapta az ajtót, ledobta a földre a CD- t és bedőlt az ágyába, a fejét a párnába fúrta, nem szólt semmit. Harry érdeklődve figyelte a továbbiakat, majd az előbb földet ért tárgyra pillantott.

- Kiírtad? - tette fel a kérdést és felállt, hogy felvegye.

- Ne is mondd, annyit szenvedtem vele - fordította oldalra a fejét a fehér ágynemű közt. Harry visszasétált Louis ágyához és leült, majd forgatni kezdte kezében, miközben a mellette fekvő elkezdett kutakodni az éjjeliszekrényében. Alkoholos filc után kotort.

- Minek írtad ki? - rázta meg a fejét értetlenül a zöld szemű.

- Egy emlék? - vonta meg a vállát Lou és kivette Harry kezéből, hogy ráírhassa mi is van rajta rögzítve.

- Utolsó... videóblog 1D...különkiadás - minden szava után elvigyorodott, majd felnézett az ágyán üldögélőre, aki viszonozta.

- Várj, írj oda egy kacsintós fejet! - nevetett fel Harry. Louis pedig kacagva teljesítette barátja kérését, majd ágya alá rejtette a CD- t és ismét felnézett szobatársára. Bele akart feletkezni azokba a zöld szemekbe, álmodozni akart arról, mikre gondolhat. Fejét kezével támasztotta ki nem akarta elveszíteni azt a gyönyörű szempárt.

- Egyszer lakhatnánk együtt Hazza. Mit szólsz? - vonta fel szemöldökeit. Harry pár pillanatig elgondolkozva fürkészte a másik arcát.

- Az fantasztikus lenne Tommo - nevetett és így íriszei is szeretettel teltek meg. Csak rádőlt barátjára és amennyire tudta szorosan magához ölelte.

- Na, most visszakaptam. Lehet nem kéne ezt a beceneves dolgot folytatnunk - túrt bele a mellkasán pihenő Harry fürtjeibe, mire a hajzat tulajdonosa csak jobban belefúrta magát barátjába, hogy minden illatát magába szívhassa.

- Most te vagy a plüss medve. Teljesen úgy hangzik, nem? Tommo maci - kacagott édesen a fiú.

- Bolond vagy Harry Styles!

- Akár csak te - morogta a szürke pulcsiba Harry.

- Megjött a pizza! - harsant fel kintről egy győzedelmes és éhes kiáltás Niall torkából. Mindketten felugrottak.

- Ha hív a kötelesség menni kell! - sietett ki az ajtón Louis.

*********************************
Ez most ilyen kis vattacukrosra sikeredett, de remélem azért elnyerte a tetszéseteket. És mivel most ismét felébredt bennem a Larry anyatigris így szerintem hamarosan jön is majd az új rész. 😊❤
Köszönöm, hogy elolvastad és még végszóként egy kis kedvcsináló😂: