Harry magányosan üldögélt a lépcső egyik fokán. Az ablakon végigfolyó esőcseppeket figyelte. Nem épp a legjobb napjai közé tartozott ez, legszívesebben elengedte volna a könnyeit, de nem tette. Csak fáradtan dőlt a lépcső korlátjának és szaggatottan szuszogott. Már teljesen ki volt készül attól a sok stressztől, ami nap, mint nap körbevette őket. Aztán ott volt a hangja is, ami nem éppen szólt angyalian a megfázásnak köszönhetően. Pár perce már ott üldögélhetett, mikor Liam és Louis nagy hangzavarral megérkeztek és megindultak a lépcsőn. De, amint meglátták az elkeseredett barátjuk a fordulóban, a szórakozott arckifejezésük azonnal tovaszállt.

- Mi a helyzet öregharcos? - huppant le mellé Liam, akinek a haja teljesen elázott. Azonban Louis csak messziről figyelte őt. Úgy tűnt haragudott rá.

- Csak elegem van már ebből az egészből. Még a hangom is most mondja fel a szolgálatot - Harry végig csak Louis szemeibe nézett, de a kék szemű sem fordult el. Megfejthetetlen tekintettel vizslatta a kipirosodott orrú Harryt.

- Ne aggódj haver, van még ideje helyrejönnie - veregette meg Liam a mellette kuporgó hátát. Közben pedig, néha értetlenül nézett fel az előttük ácsorgóra, de ő nem mozdult.

- Kösz Liam - nézett végül az őt vigasztaló felé, aki bíztatóan mosolyodott el. Mindig is ő volt a csapat "anyukája". Szeretgette, vigasztalta, és támogatta, akit kellett.

- Rendeltünk pizzát, attól majd jobban leszel. De figyelj oda, mert lehet még magasabb leszel, ha annyit eszel, mint múltkor - nevetett és ilyenkor még arcára is kiült az a tiszta jóindulat. Barna szemei is melegséget árasztottak.

- Nehogy még jobban irigykedj, mi? - mosolyodott el Harry is, mikor már tovább indultak az épületben.

- Azt inkább meghagyom Niallnek - nézett maga mögé és, amíg Harry figyelmét lefoglalta a röhögés addig számon kérőn megrázta a fejét Louis- ra nézve, erre ő csak széttárta a kezeit. Mintha semmi sem történt volna.

xXx

A pizza elfoglalta méltó helyét az asztalon, és akik körbeülték lassan hozzá is láttak az elfogyasztásukhoz.

- Én láttam Simon fejét, nem hiszem el, hogy ti nem - röhögött tele szájjal Niall. Így a többiek már nem is Simon fején szórakoztak, hanem ahogy a szöszi előadta.

- Niall... Niall - próbált megszólalni a már könnyező Harry.

- Mi az?

- Utánozd a fejét! - fogta a hasát a fürtös, miközben majdnem ledőlt a székről. De legalább ezzel el tudta terelni a gondolatait arról, hogy Louis nem is tudja, hogy részben miatta is érzi rosszul magát, mert nem volt ott mikor hőemelkedéssel forgolódott az ágyában. Tudta, hogy szobatársa ébren volt akkor, de úgy tett mintha aludna, csak mert nem hagyta, hogy tovább játsszon vele.

- Csináld Niall! - nevetett fel Liam és a mellette szintén röhögő Zaynre pillantott, aki erre az ír fiú fele kezdett bőszen bólogatni. Végül felvette azt az arcot és a fiúk megvesztek, még a sértődöttet játszó Louis sem bírta visszafogni magát tovább.

- Nem is értem mi ilyen nevetséges fiúk. Inkább azon kéne lennetek, hogy ne legyetek ilyen hamisak - próbálta utánozni a mentorukat, majd végignézett a könnyeikben úszó fiúkon.

- Főleg te! Igen, te Zayn! - mutatott a legjobban szórakozó fiúra, erre Liam a sötéthajú rázkódó vállára ütött és ott támasztotta meg magát.

- Nem bírom elviselni, hogy ilyen jó vagy. Inkább szórakozás helyett most is gyakorolnod kéne, hogy végre legyen egy sikeres mentoráltam is - emelte fel kényeskedve a fejét Niall, de már az ő arca is vörös volt, ahogy megpróbálta visszatartani a röhögést.

- Időt! Időt! Nem bírja a hasam - csapkodta az asztalt Harry. Na, erre végre a szőke is kiereszthette a nevetést. A fiúk szerették kiparodizálni mentorukat, de igazság szerint nagyon is hálásak voltak neki, hogy ennyi időt rájuk szán, csak hogy még jobbak legyenek. Legalább is egyszer így volt.

Végül, miután lecsendesedtek, Liam tekintete ismét megakadt a két jómadáron, akik épp megint egymást méregették az asztal két oldaláról. Támadt egy remek ötlete. Sosem szerette, ha körülötte nem jönnek ki az emberek, főleg ha két ilyen egymáshoz közel álló ember veszett össze.

- Felelsz vagy mersz! - csapta össze tenyereit Liam és lehajolt, hogy az asztal alól felvegyen egy colás üveget. Az asztalra ejtette és kihívóan nézett végig a társaságon.

- Készen állok Liam mester - ütött az asztalra Niall. Zayn csak bólintott akár csak Harry, Louis pedig megvonta a vállát.

- Ezt igennek veszem - pörgette meg az üres, műanyag üveget. Az csak forgott és forgott, majd lassan megállt. Az egyik fele Zaynre mutatott, míg a másik Louis- ra és mivel Zayn felé nézett a kupak így ő volt az áldozat.

- Na, Zayn barátom. Felelsz vagy mersz? - dörzsölte össze ördögien tenyereit Lou, már kezdett feloldódni.

- Merek - emelte fel bátran a fejét a barna szemű. Louis egy pár percig elgondolkodva nézet körbe újra és újra, mire megszületett a tökéletes ötlet.

- Harapd meg Liam fülét! - vigyorodott el.

- Mi? Ez semmiség - vonta meg vállait Zayn és Liamhez hajolt majd meg is harapta. Mire ismét felnevettek.

- Csak ennyit tudsz Tomlinson? - fonta össze karjait Zayn, erre Lou rányújtotta a nyelvét.

- Új kör gyerekek! Egy kis komolyságot - pörgetett ismét egyet a palackon. Liam a kihívó és Louis az áldozat.

- Basszus... - suttogta Louis, tudta mi vár rá. Harryre kapta tekintetét, majd ismét Liamre, aki láthatóan örült, hogy így hozta a sors.

- Na, végre! Szóval, felelsz vagy mersz? - vonta fel szemöldökeit Liam. Louis összeszorított fogakkal gondolkodott, nem tudta melyik lenne ilyen esetben a szerencsésebb választás.

- Jó. Te nyertél... Merek - tárta szét kezeit Lou.

- Te és Harry most kimentek a folyósora és beszélgetni fogtok, és ha nem halljuk, hogy beszélnétek az arcodba nyomunk egy pizzát Louis, drága.

- Ez csalás! Liam, ne avatkozz bele a magán dolgainkba - nyavalygott Louis. Harry pedig csak megszeppenve figyelte, hogy Zayn és Niall értetlenül néznek rá. Nem tudta, mit kéne mondania Lounak, vagy hogy ő mit fog mondani.

- Ez nem csalás, nem fogjuk eltűrni, hogy itt játsszátok az óvodást! Kifelé! - az utolsó szót már kiáltotta és fel is állt, hogy ajtót nyisson nekik. Harry még mindig szótlanul indult meg Louis után. Liam rájuk csapta az ajtót ők pedig ott maradtak kínosan figyelve egymást. Pár percig még így is volt.

- Szedd össze magad Louis! - kiáltott végül bentről Liam és hallani lehetett, hogy visszasétál az asztalhoz, majd magyarázni kezd a többieknek. Louis megtalálta Harry szeppent zöld szemeit és sóhajtott egyet.

- Jó, igaza van... nem volt semmi okom, hogy így viselkedjek veled. Sajnálom, hogy ilyen tapló voltam - préselte össze ajkait Lou és a falat kezdte figyelni. Harry szája sarkában, pedig megjelent egy apró, megkönnyebbült mosoly és a kissé piros orrával olyan aranyosan nézett barátjára.

- Én is sajnálom, hogy ilyen voltam veled Lou, csak nem voltam túl jól - végül is nem volt olyan nagy hazugság Harry. Louis erre elvigyorodott.

- Akkor szent a béke? - Harry csak bólintott egyet, mire Louis szorosan átölelte. Le sem tagadhatná: boldog volt.

- De majd ha nem hallgatnak ki minket, talán rendesen megbeszélhetnénk - mondta csendesen Louis fülébe Harry.

- Oké.

Harry komolyan tervezte, hogy beszélni fog barátjának mi is nyomja az ő, kis parázsló szívét. De az idő rohant és ők fiatalok voltak, úgy gondolták ráérnek erre, a világ ráér még a nagy szerelmekre. Pedig, ahogy a napok repültek Harry gondolataiban csak egyre nyilvánvalóbbak lettek a dolgok, melyeket néha meg is próbált elnyomni kellemetlenségük miatt. Azonban az, hogy Louis azután a nap után csak még jobban magába bolondította minden tettével Harryt nem igazán segített a tapasztalatlan fiún, aki épp a legbonyolultabb érzelembe kezdett bele ragadni. Lou mindent bevetett, hogy visszanyerje barátja bizalmát, olyan volt, mint egy macska, hízelgett annak, akinek el akarta nyerni a teljes figyelmét. Azonban nem vette észre, hogy ez a másikból miket vált ki. Egy ideig legalább is, de akkor már késő volt. Harry beleszeretett, még ha ezt nem is mondta ki egyértelműen. De lehetett ez csak egy gyerek szerelem? Egy fiatal fellángolás? Liam akkor nem is tudta mennyi mindenben változtatta meg kettőjük kapcsolatát.

............................................................................................................

Helló mindenkinek! Köszönöm a pozitív visszajelzéseket. Ha tetszett ez a rész, akkor írjátok meg, vagy jelezzétek valahogy. Én pedig majd igyekezni fogok, hogy minden héten legyen új rész. Köszönöm, hogy itt vagytok.

Foxfaerie.