5 hosszú év telt el a történtek óta, de ne siessük el ennyire a dolgokat. Végül kötöttem az ebet a karóhoz és közöltem mindenkivel, hogy nem áll szándékomban egy gazdag család lányát elvenni, hiszen én szeretem Harumi-t és vele is akarok maradni. Végül összeházasodtunk. Az esküvő nem volt nagy, csak Hikari apja, Misaki, a bátyám és Kei-chan, valamint a Kira-Kaori-Urara hármas voltak jelen, akik miután elmagyaráztam a dolgokat, végül bocsánatot kértek. Kento-t eredetileg ki akarták csapni, de én megkértem az igazgatót, hogy ne tegye elvégre közel volt a diploma ideje és nem akartam, hogy emiatt újra keljen kezdenie az egészet. Végül elvett egy hozzá hasonlóan gazdag lányt és valahová az isten háta mögé költöztek. Fuma, teherbe ejtette az osztályunk elnökét Ayuna-t, aki vele ellentétben szegény volt, ennek ellenére együtt maradtak és közösen nevelik a lányukat. Örülök annak, hogy jó útra tértek, bár remélem, hogy nem kell többet találkoznom velük. Az apám még a büntetését tölti, én pedig heti egyszer meglátogatom és elmesélem neki a fontosabb történéseket a családdal és a céggel kapcsolatban. Azóta már teljes értékű vezetője lettem a cégnek és még mindig megmaradt a régi színvonal, aminek nagyon örülök. Az anyám azóta egy másik házba költözött, ami közel van a villához. Ő és Harumi apja nagyon közel kerültek egymáshoz. Sajnos ők még nem tudják azt, amit Harumi és én igen, de remélem egyszer majd rajönnek arra, mennyire összeillenek. Kei-channak és Yuya-nak sajnos nem lehetett közös gyereke, ennek ellenére örökbe fogadtak egy kislányt, akinek Suki lett a neve. Így sok év után újrva van Suki-chan a családnál, igaz ő ténylegesen lány, nem pedig fiú mint én voltam. Visszatérve ránk. Néhány hónappal az esküvőnk után megszülettek az ikrek, ugyanis Harumi 2 kisbabát várt. A lány az anyám után a Misaki nevet kapta, de mi jobb szeretjük Misa-nak becézni. A fiú pedig mivel nem tudtunk dűlőre jutni, a Ryuu nevet kapta. Mindketten nagyon eleven négy évesek, akiket imádunk. Ma a parkba mentünk sétálni, ugyanis a gyerekeknek ma nincs óvoda és nekem sem kell bemennem a céghez.

- Papa, ha nagy leszek én is olyan akarok lenni, mint te! - mosolygott rám Ryuu, mire kissé összeborzoltam a haját.

- Na és miért akarsz olyan lenni, mint én?

- Mert szuper menő vagy! - a csillogó szemei láttam nevetnem kellett. Ryuu sokszor kihangsúlyozta, hogy olyan akar lenni mint én de szerintem ráér még ezen gondolkodni. Előtte még élvezze a gyerekkorát.

- Na gyere csak, ideje lenne aludni! - Harumi felkapta a földről, majd beültette a babakocsiba. Ryuu duzzogva karba tette a kezét, de végül megszólalt.

- Misaki húgi lemaradt! - lebiggyesztette a száját, mire hátranéztem.

- Papa! - kezdett el szaladni, ám az út felénél elesett és keservesen sírni kezdett. Felsóhajtottam, majd odaszaladtam hozzá.

- Hol fáj? - kérdeztem, mire a térdére mutatott ami egy kicsit fel volt horzsolva. Nyomtam rá egy puszit, majd felkaptam a földről.

- Na, most már nem fog fájni! - visszamentünk Harumi-hoz és sétáltunk tovább.

- Papa, miért hasonlít rád ez a néni? - erre Misa előhúzott egy képet amin én voltam még Suki-chanként. Még túl fiatalok lettek volna ahhoz, hogy ezt most elmondjam nekik, ezért kitaláltam valami jobbat.

- Ő egy olyan valaki akinek hála most az vagyok aki. Ha nagyobbak lesztek, majd elmesélem mit jelent ez! - lassacskán mindkét gyerek elaludt, mi pedig hazamentünk. A régi házban lakunk a bátyámékkal együtt. Szerencsére van elég hely mindenkinek. Miután lefektettük a gyerekeket, mi is ágyba bújtunk.

- Elég ötletes dolgot mondtál Misa-nak.

- Szerintem korai lett volna még elmondani nekik úgysem értenék meg. Egyébként is szerintem egy gyerek sem örülne ha kiderülne, hogy az apja lány volt.

- Hiszen nem voltál az, csak az azt akartak belőled csinálni, de szerencsére még időben kapcsoltál és boldog vége lett a dolognak.

- Igen, mert most nekem van a legcsodásabb feleségem a világon! Nagyon szeretlek Harumi! - közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Végre elmondhatom, hogy igazán boldog vagyok. Mások szerint báránybőrbe bújt farkas voltam, de tévednek mert én lánybőrbe bújt fiú voltam!