Szerencsére ma már kezdtem elfelejteni, amit az anyám tegnap tett, de még mindig nagyon dühös voltam rá, ezért a tegnapi vacsorát és a mai reggelit a szobámban ettem meg. Úgy döntöttem hogy mivel Harumi már úgyis tudja az igazat, már egyedül is el tudok menni az iskolába. Persze nem várhatom el tőle, hogy azonnal megbocsássa nekem, hogy annyi időn keresztül hazudtam neki, de remélem, hogy nem fog emiatt utálni engem. Miután elkészültem, már indultam is.

- Ryosuke Kun! - hallottam meg mögöttem Harumi hangját, mire megtorpantam.

- Jó reggelt Harumi! Történt valami?

- Én csak, szerettem volna beszélni veled a tegnapról, de talán majd jó lesz máskor is! - el akart futni, de elkaptam a csuklóját.

- Harumi, tudom, hogy most utálsz engem, de hidd el nem akartam neked hazudni.

- Én nem is mondtam neked, hogy hazug vagy, csak nehéz feldolgoznom, hogy a legjobb barátnőm valójában nem is volt lány soha. Tehát ezért lettem szerelmes beléd, mert valójában fiú voltál.

- Akkor mi lenne, ha eljönnél ma iskola után piknikezni és akkor majd jobban megismerhetsz engem is, noha szinte már mindent tudsz rólam.

- Rendben van, elmegyek veled. Sosem éreztem még magam rosszul veled, vagyis Suki Chan - nal. Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy hívjalak téged! - láttam a zavartságot a szemében, amit teljesen megértettem.

- Kérlek, hívj csak Ryosuke - nak, elvégre ez a nevem. Szeretném, ha Suki Chan eltűnne és így is megkedvelnél engem Harumi!

- Honnan veszed, hogy nem kedvellek?

- Hiszen eddig csak Suki Chan - t ismerted, aki a lány volt, én viszont nem vagyok az és szeretném, ha a korábbi viszonyunk ezek után is megmaradna. Én nem szeretném elveszíteni a barátságodat!

- Megpróbálom, de nem ígérem, hogy menni is fog! - szerencsére megérkeztünk az iskolához és véget vethettünk ennek a kínos beszélgetésnek. Úgy döntöttem, inkább Kei Chan taktikáját választom és igyekszem ismét elnyerni Harumi bizalmát, még akkor is, ha ő még össze van zavarodva. Képtelen voltam odafigyelni az órákon, egyre csak az járt a fejemben, hogy mivel győzhetném meg Harumi - t arról, hogy én tényleg ugyanaz vagyok aki voltam, leszámítva a külsőmet és a nevemet. Miután az órák véget értek, apám cégéhez mentem, ugyanis valami fontos dolgot akart mondani nekem. Most először megyek a céghez, mint Ryosuke, korábban jártam már ott, de mindig háttérben maradtam, hogy az apámnak ne kelljen amiatt szégyenkeznie, hogy egy olyan lányt nevel, aki valójában fiú. Miután a kocsi megállt a cég előtt, kiszálltam és alaposan megfigyeltem a helyet. Az apám mindig azt mondta, hogy én leszek majd az, aki átveszi majd a helyét, mint a cég elnöke, én pedig igyekszem majd ennek megfelelően keményen tanulni, hogy átvehessem tőle. A cég hotelek és luxus üdülők építésével és tervezésével foglalkozik és néhány éven belül sikerült kitörnie a világpiacra is. Kicsit félve léptem be az épületbe, mert nem tudtam mire számítsak.

- Jó reggelt, Yamada San! - köszöntött engem, a bejáratnál álló biztonsági őr. Ezek szerint az apám tájékoztatta őket az érkezésemről. Biccentettem egyet a fejemmel, majd tovább mentem. Ahogy elhaladtam az emberek, mind úgy köszöntöttek engem, mintha én is a cég egyik fejese lettem volna. Kicsit fura érzés volt, de azt hiszem ezt meg tudom majd szokni. Mikor odaértem az apám irodájához, bekopogtam és beléptem az ajtón.

- Megjöttem, ahogy kérted!

- Fiam, örülök, hogy itt vagy! Valami fontos dolgot szerettem volna mondani neked!

- Mi lenne az?

- A jövőhéten, szeretnék tartani egy ünnepséget, ahol hivatalosan is bemutatnálak téged az ügyfeleimnek.

- Ha ezt szeretnéd, részemről nem gond!

- Nem szeretném, hogy úgy érezd, ez rád van erőltetve. Ha ezt nem szeretnéd még, semmi akadálya.

- Nem, hisz épp itt az ideje, hogy végre mindenki megismerhesse az igaza Yamada Ryosuke - t! Szóval nyugodtan rendezd csak meg! Most ha nem bánod, megyek is, mert találkoznom kell valakivel.

- Harumi Chan az igaz? Örülnék neki, ha ti ketten egy pár lennétek!

- Annak én is, de csak most derült ki számára, hogy ki is volt Suki Chan valójában, ezért szeretnék neki időt adni, hogy ezt feldolgozhassa magában! - miután elköszöntem az apámtól, a parkba mentem, ahol a piknik lesz Harumi - val. Ő már ott várt rám és mikor meglátott, mintha kicsit megijedt volna.

- Ne haragudj, amiért késtem, csak az apám szeretett volna beszélni velem.

- Semmi gond, úgyse várok itt régóta! Hoztam mindent ami kellhet, hogy ne maradjunk éhesek.

- Annál a sütiknél, amiket te csinálsz tényleg nincs jobb!

- Jaj, ne hazudj már! Sose szokott olyan jól sikerülni, mint ahogyan szeretném!

- Hát kórházba még nem kerültem tőle, ráadásul igenis finomak, máskülönben meg sem enném őket!

- Egy pillanatra, megint úgy beszéltél, ahogyan régen Suki Chan, de vajon ugyanazokat a dolgokat szereted Ryosuke - ként is?

- Azt hiszem igen, bár lányos ruhát nem fogok többet felvenni. Harumi hidd el, csak külsőleg változtam meg, belül még mindig olyan vagyok mint régen, de most már elég erőt érzek magamban ahhoz, hogy meg tudjalak védeni, hogy a múltkori eset, ne ismétlődhessen meg, mert nem bírnám elviselni, ha megint olyan gyáva lennék, mint akkor!

- Tehát, azért döntöttél úgy, hogy fiúként élsz tovább, mert nem akartad, hogy többet bántsanak? - bólintottam egyet, mire Harumi szemében egy könnycsepp jelent meg.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire számítok neked, ugyanakkor bűntudatom van, amiért Suki Chan miattam tűnt el! Én azt szeretném, ha Suki Chan újra itt lenne, ha ő egy teljesen különböző ember lenn, így egyszerre meg lenne a legjobb barátnőm és te is itt lennél, hogy biztonságban érezhessem magamat! Sajnálom, de nekem ez így nem megy! - kiesett a kosár a kezéből és sírva elszaladt. Borzasztóan éreztem magamat, hiszen mégis miattam került ebbe a helyzetbe. Bárcsak soha en tudta volna meg az igazat, akkor most nem lenne ennyire összezavarodva. 

- Ryosuke, mit keresel itt? - hallottam meg a bátyám hangját, aki épp kézen fogva sétált Kei Chan társaságában. Ők legalább boldogok lehetnek együtt, ha már én és Harumi nem.

- Nem értem a lányokat! Harumi azt mondta, hogy boldog lenne attól, hogyha Suki Chan egy valós személy lenne, így visszakapná a barátnőjét, de közben engem is akar, hogy ne kelljen többet félnie. Most akkor mégis mit kellene tennem?

- Nézd, a nőknek idő kell, mire eldöntik mit akarnak. Nézd csak ide, ennek e nőszemélynek egy órát kellett könyörögjek, mire hajlandó volt végre eljönni velem.

- Amilyen stílusban tetted, mégis mit vársz? Legközelebb légy kicsit kedvesebb! Ryosuke Kun, ne add már fel az elején, én biztos vagyok benne, hogy Harumi Chan és te együtt lesztek majd! - bárcsak így lenne, de vajon mennyi időnek kell ehhez eltelnie?