A csók után, egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék neki, így jobbnak láttam, ha békén hagyom. Egyenesen hazamentem azt remélve, hogy otthon egyedül lehetek a gondolataimmal... Hát tévedtem!

- Üdv itthon Ryosuke! - a bátyám ott terpeszkedett a kanapén, Kei Chan pedig szőlővel etette. Komolyan mondom, mintha Kei Chan a bátyám rabszolgája lenne.

- Kei Chan, beszélnem kell veled, szóval megkérhetlek, hogy hagyd abba a bátyám etetését?

- Ezer örömmel, már úgyis nagyon untam ezt! Akkor mehetünk Suki.. pontosabban Ryosuke Kun? - bólintottam egyet, de Yuya még visszaszólt.

- Miért vele kell beszélned? Elvégre én vagyok a férfi, nem pedig ő!

- Először is, te nem férfi vagy, csak el vagy kényeztetve, másodszor meg ez egy olyan dolog, amit csak egy lánnyal tudok megbeszélni, szóval egy kicsit nélkülöznöd kell a személyzetedet! - elmosolyodtam, majd Kei Chan társaságában, felmentem a szobámba.

- Történt valami? Nagyon idegesnek látszol.

- Kei Chan, nagy butaságot csináltam. Megcsókoltam Harumi - t, azért, hogy ne jöhessen rá, hogy valójában én vagyok Suki Chan! Olyan közel volt hozzám, aztán azt mondta, hogy olyan mintha mi ketten egyek lennénk vagyis a lényegre tapintott!

- Nem megmondtam neked, hogy nem szabad hazudnod, különben nehéz lesz kimásznod belőle? Az egyetlen amit most tehetsz, hogy elmondod neki az igazat és ha rosszul reagál rá, akkor kéred, hogy bocsásson meg neked!

- Te komolyan ezt tanácsolod neki? - jelent meg Yuya az ajtóban, ezek szerint hallgatózott, mint mindig.

- Miért, te mit tanácsolnál neki Einstein?

- Én azt mondom, előtte felejtesse el vele a másik énjét annyira, hogy már csak barátként tekintsen rá, de már ne  legyen belé szerelmes, utána már könnyebben fog menni. Szerintem ő sem akarja összezavarni azt a szegény lányt!

- Teljesen összezavartok! Így, hogy döntsem el melyikőtöknek van igaza? - nyafogtam, mert két tűz köze dobtak. Fogalmam sem volt, hogy melyik lehet a helyes megoldás.

- Erről jut eszembe, apánk beszélni akar veled!

- Rendben, megyek is! - jobbnak láttam otthagyni őket, had civakodjanak tovább. Lementem a nappaliba, ahol már ott volt az apám.

- Yuya szólt, hogy beszélni akarsz velem!

- Igen fiam, ülj csak le! - leültem a kanapéra, az apám pedig folytatta tovább. - szóltam a költöztetőknek, hogy a holmijaidat vigyék át a vendégszobába, ameddig a szobádat felújíttatjuk!

- Rendben van és köszönöm!

- Illetve van itt még valami! - az apám elővett a zsebéből egy bank kártyát és a kezembe nyomta. - szeretném, ha ebből vennél magadnak új ruhákat, illetve mindent, amire csak szükséged van.

- Apa, erre igazán nincs szükségem!

- A fiam vagy, természetes, hogy a legjobbat akarom neked! Büszke vagyok rád, amiért végre megjött az eszed!

- Ha nem bánod, én most visszamegyek a szobámba, még el kell intéznem valamit! - biccentettem egyet a fejemmel és visszamentem a szobámba.

Másnap, újfent a sofőr vitt engem az iskolába. Tudom, hogy ma találkozni fogok Harumi - val, de remélem nem utál azért, ami történt. Szerencsére, nem kellett beszélgetésbe elegyednem vele, amit ebben az esetben egyáltalán nem bántam. Miután az óráknak vége lett, épp mentem a szekrényemhez, mikor megláttam, hogy Kento erőszakkal próbálja megcsókolni Harumi -t.

- Hé te, nem meg mondtam neked, hogy hagyd őt békén? - eléggé bedühödtem és lekevertem neki egyet. Soha életemben nem ütöttem meg senkit sem és nagyon rosszul éreztem magamat.

- Ezt még nagyon meg fogod bánni! Ne hidd azt, hogy nem fogja ezt megtudni az igazgató!

- Csak nyugodtan mond meg neki, el fogom viselni hidd el! - Kento dühösen elszaladt, én pedig kettesben maradtam Harumi - val.

- Nagyon fáj? - fogta meg a feldagadt és véres kezemet.

- Nem vészes. Ne haragudj, amiért ezt tettem!

- Ryosuke Kun, már másodjára védesz meg tőle, szóval köszönöm, hogy segítesz és ne haragudj a tegnapiért, biztos nagyon zavarba hoztalak téged.

- Te ne haragudj rám! Sajnálom, hogy olyan hirtelen megcsókoltalak, tudom nem lett volna szabad!

- Most csak az a lényeg, hogy ne kerülj bajba!

- Tudom, hogy rosszat csináltam, de ne aggódj miattam! - egyenesen az igazgatói irodához mentem, Harumi pedig elkísért. - elnézést a zavarásért! - mentem be az irodába, ahol már Kento is ott volt.

- Yamada Kun, örülök, hogy bejöttél épp téged akartunk megkeresni!

- Tudom, hogy miről van szó és én tényleg nagyon sajnálom, amit tettem, de nem bántam meg. Nakajima Kun erőszakoskodott Sugihara Chan - nal, ezért ütöttem őt meg.

- Azt hiszem jobb, ha erről őt magát is megkérdezzük! - az igazgató tehát behívta Harumi - t is. - Sugihara Chan, igaz, amit Yamada Kun állít?

- Nos igen, Kento Kun tényleg meg akart csókolni, de szerencsére Yamada Kun nem engedte neki!

- Rendben van. Nakajima Kun, meg fogjuk találni a büntetésedet, Yamada Kun, te itt maradnál még egy kicsit?

- Persze igazgató úr! - Kento és Harumi kettesben hagytak minket.

- Nézd, tudom, hogy nehéz belerázódnod ebbe, az új helyzetbe de kérlek legalább próbáld meg!

- Én igyekszek, de nem megy ez egyik napról a másikra!

- Nem kapsz semmiféle büntetést, de beszélnem kell az édesanyáddal, ezért felhívtam, hogy jöjjön ide! - muszáj volt pont az anyámat, biztos vagyok benne, hogy botrányt fog okozni és az igazán nem hiányzik nekem. Végül az anyám mégis megérkezett, az igazgató pedig kettesben hagyott minket.

- Tessék, ugye megmondtam! Ha még kislány lennél, akkor ez nem történik meg!

- Úgy tűnik te sosem fogsz engem megérteni anya! Már nagyon elegem van abból, hogy még mindig lánynak nézel, pedig már nem vagyok az!

- Sosem tagadhatod le magadat kislányom!

- Te csak tönkre teszed az egész életem a beteges ragaszkodásoddal valakihez, aki nem is létezik! - erre az anyám nem szólt semmit, csak erősen pofon vágott.

- Kislányom, én nagyon sajnálom, fogalmam sincs arról, hogy mit csinálok!

- Azt vettem észre! - nem mondtam neki semmit, csak a könnyeimet visszanyelve kisiettem az irodából.

- Ryosuke Kun! - futott utánam Harumi, én pedig sírva döntöttem a fejemet a vállára. - Én hallottam mindent, bár nem értek semmit! Te vagy Suki Chan igaz? - na jó, most mérlegelj Ryosuke, meg akarod bántani vagy sem?

- Igen én vagyok az és tényleg sajnálom, amiért hazudtam neked, de bonyolultabb a dolog mint amilyennek hiszed!

- Láttam mindent, nem kell elmesélned! Amit az anyukád tett, az egyszerűen borzasztó!

- Harumi, ugye meg tudsz bocsátani, amiért annyi ideig eltitkoltam előled azt, hogy ki vagyok? - Harumi nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt.

- Ezt majd később megbeszéljük, a legfontosabb most az, hogy megnyugodj! - megnyugodni, vajon sikerülhet ez egy ilyen helyzetben? Kezdek egyre biztosabb lenni abba, hogy az anyámmal valami nagyon nincs rendben.