Miután Harumi megnyugodott, megkönnyebbültem és úgy hagyhattam ott az iskolában, hogy nem lesz baja. Tudom, hogy miattam sírt, de így sokkal könnyebben védhetem őt meg. Most már csak a szüleimmel kellett szembenéznem. Tudtam, hogy az anyám nem fogja ezt szó nélkül hagyni, de nem volt szükségem egy újabb veszekedésre vele.

- Megjöttem! - felakasztottam a kabátomat és bementem az ebédlőbe. Az egész család ott volt már és a szüleim meglepődve mértek végig.

- Mégis mi történt veled kislányom? - jött oda hozzám az anyám. Még csak hozzám sem mert érni. Végül is pont erre a reakcióra számítottam tőle.

- Én úgy döntöttem, nem leszek többet lány. Sajnálom anya, de úgy képtelen voltam megvédeni Harumit - t!

- Már megint az a lány? Mivel bűvölt el az a lány, hogy ilyen ostobaságot csináltál?

- Anya, amit tettem, az nem volt ostobaság, kérlek érts meg engem! Már nem tudtam tovább ezt csinálni, szerettem volna végre normálisan élni!

- Nem akarok, többet beszélni veled, te már nem vagy többet, az én lányom! - olyan volt, mint akinek teljesen elment az esze. Mintha soha nem is szeretett volna, dühösen felviharzott az emeletre, nekem pedig bűntudatom volt miatta.

- Ne is figyelj az anyádra! Nagyon örülök, hogy végre helyes döntést hoztál fiam! - az apám odajött hozzám és megölelt- Jól esett, hogy legalább ő és Yuya támogatnak. Igaz, ők a kezdetektől fogva ilyennek akartak engem látni. Leültem az asztalhoz és igyekeztem enni valamit, de nem volt étvágyam. - Nyugodj meg, előbb vagy utóbb, kénytelen lesz bele törődni.

- Biztos, hogy jó döntést hoztam apa? Már én sem vagyok biztos ebben!

- Persze, hogy jó döntést hoztál! Hiszen ez vagy te valójában, végre az lehetsz, akinek mindig is lenned kellett volna.

- Én most inkább felmegyek, mert holnap van az első nap az iskolában és ki akarom pihenni magam! - inkább csak menekülni próbáltam, a további beszélgetés elől. Ez az egész dolog az anyámmal nagyon megrázott és rosszul éreztem magamat, amiért csalódást okoztam neki. 

Másnap ismét a sofőr vitt engem iskolába. Mostantól az igazi nevemen fogok iskolába járni, ugyanabba az osztályba. A többiek is mind úgy tudják, hogy Suki bátya vagyok, így nekem is könnyebb lesz egy kicsit beilleszkedni, legalábbis ezt reméltem. Miután megérkeztem, az osztályfőnökünk bekísért a terembe.

- Yamada Ryosuke vagyok! - biccentettem egyet, a többiek pedig alig hittek a szemüknek, mikor megláttak engem.

- Te tényleg Suki Chan bátya vagy? - kérdezte hátulról Kaori, mire, Kira kioktatta.

- Persze, hogy ő az, hiszen nem látod? Mintha Suki Chan férfi változata lenne.

- Ryosuke Kun, ülj le Harumi Chan mellé! - én bólintottam egyet és Harumi mellé ültem. Ő szemmel láthatóan nagyon zavarban volt. Miután vége lett az óráknak, a szekrényemhez, pontosabban Suki Chan szekrényéhez. Hirtelen megláttam, hogy Kento igyekszik, megcsókolni Harumi - t, aki ezt nagyon nem akarta. Odasétáltam, majd elkaptam a nyakát és nekiszorítottam a falnak.

- Mit akarsz? Most, hogy végre eltűnt az az idegesítő liba, hirtelen megjelentél te! Csak nem a húgocskád küldött, hogy tönkretedd az esélyeimet?

- Valóban megkért rá, hogy tartsak távol egy idegesítő férget távol Harumi Chan - tól, akkor 

úgy tűnik tényleg te vagy az! - gúnyosan elmosolyodtam, mire még dühösebb lett.

- Nem félek tőled, szóval bármikor meg tudom neked mutatni, hogy erősebb vagyok, mint te! - erre én meg akartam őt ütni, de Harumi finoman elkapta a kezemet.

- Ryosuke Kun, kérlek ne csinálj butaságot! - leengedtem a kezemet, Kento pedig jobbnak látta, ha eltűnik.

- Ugye, nem bántott?

- Nem, köszönöm, hogy megvédtél! Komolyan csak azért csináltad, mert Suki Chan megkért erre? - most erre mit válaszoljak? Persze, hogy nem, hiszen Suki Chan is én voltam.

- Igen, ő kért meg rá erre! Egyébként sem szeretem, ha erőszakoskodnak egy lánnyal!

- Van valami a szemedben, valami nagyon furcsa! A szemeid, az orrod és a szád is pont ugyanolyan, mint az övé! - az ujját végigvezette az arcomon, mire kellemes borzongás járta át a testemet. - ti ketten annyira különböztök egymástól. Ő aranyos volt, ártatlan és nagyon édes, te pedig titokzatos és nagyon menő, mégis úgy érzem, mintha ti ketten egyek lennétek! Ahogyan mozgatod a szádat beszéd közben, az ujjaid gyengédsége, mikor hozzámérsz, pontosa olyan mintha Suki Chan lenne itt! - reméltem, hogy nem most jön rá arra, hogy valójában én vagyok Suki Chan, szóval, hogy egy kicsit összezavarjam, az ajkamat gyengéden rátapasztottam az övére. Nem akartam ilyen hamar lépni, de jelen esetben nem tehettem mást.