Amíg Misaki, pontosabban az anyám teát főzött, addig én körbetekintettem a lakásán. Egyszerű csajos ház, szóval semmi extra nem volt benne, mégis otthon éreztem magamat.

- Itt is van! Hoztam egy kis csokis kekszet, bár nem tudom mennyire szereted.

- Nagyon szeretem, mondhatni az a kedvencem! - megfogtam az egyik bögrét és belekortyoltam.

- Akkor mesélj magadról Ryosuke. Mindent tudni akarok rólad!

- Először inkább te mesélj. Mivel foglalkozol?

- Angolt tanítok egy kisdebb csoportnak, illetve iskola nővér vagyok egy középiskolában!

- Ez szuper! Milyen kár, hogy eddig nem ismertelek. Szívesebben éltem volna veled, mint az apámmal.

- Na és veled mi van Ryosuke? Tanulsz még vagy már dolgozol?

- Eddig egyetemre jártam, de az akit anyámnak hittem elérte, hogy soha többet ne tegyem be a lábam oda, szóval átveszem apám helyét a cégnél!

- Hogy érted, hogy nem mehetsz az egyetemre?

- Tudod, az akit anyámnak hittem a születésemtől kezdve lánynak nevelt engem és egészen mostanáig úgy is éltem mint egy lány. Aztán azon a napon mikor rátámadtak a menyasszonyomra előhozta belőlem az igazi énemet és így lettem Suki-chanból Ryosuke!

- Hogy a fenébe csinálhatott lányt a fiamból! Csak kerüljön a kezem közé az a nő esküszöm megfojtom!

- Már felesleges, ugyanis apám megölte. Épp a tárgyalásról jöttem. A bátyám az idejövetelem előtt mondta el nekem az igazat. Ne haragudj, amiért eddig nem tudtam rólad! - szomorúan lehajtottam a fejem, mire a karjai közé vont.és elkezdte simogatni az arcomat.

- Mindig is meg akartam ezt tenni. Azt akartam, hogy majd minden este a karjaim között aludj el, hogy én mesélhessek neked esti mesét és elmenjünk majd oda ahová csak szeretnéd! Miért kellett ezt elvenniúk tőlem? - sírva fakadt én pedig borzasztóan éreztem magam. Nem akartam őt megsíratni ezzel.

- Hé, Misaki, mi lenne ha most bepótolnánk? A bátyám és a menyasszonyom úgyse várnak még haza, szóval kezdjünk el mindent bepótolni! - az ölébe hajtottam a fejem, mire a sírása alábbhagyott. Elkezdte simogatni a fejemet, miközben altatót dúdolt. Különös érzés volt, az én anyám legalábbis akit annak hittem, nem énekelt nekem, igaz néha mesélt, de az a ritka pillanatok egyike volt. Hirtelen elnehezedtek a szemeim és elaludtam. Mikor legközelebb felébredtem, már be voltam takarva egy vastag takaróval. Ez az alvás nagyon jót tett, mert végre egy kicsit világosabban látom a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy Misaki mellett akarok lenni, hogy ne érezze magát egyedül. Ő már nem volt otthon, de hagyott egy cetlit, amin azt írta dolgoznia kellett menni, menjek haza nyugodtan, majd ha szeretném hívjam fel este. Ott hagyta a telefonszámát, én pedig a nadrágom zsebébe csúsztattam. Hívtam egy taxit és hazamentem.

- Ryosuke, örülök, hogy megjöttél! - nyitotta ki az ajtót Harumi, én pedig felkaptam őt a földről és megpörgettem.

- Annyira boldog vagyok! Végre van anyám Harumi, egy igazi anyám!

- Olyan boldog vagyok, Ryosuke! Remélem, hogy mostantól kezdve majd helyre jön minden és végre boldogok lehetünk együtt.

- Most már csak egy dologra van szükségem, hogy végre elvehesselek téged! - Bementem, de nem voltunk egyedül. - Keisuke-san, mit keres itt? - megdöbbentett, hogy az öreget a házban találtam. A parti óta nem is láttam őt.

- Ryosuke-kun zavarhatnálak egy percre? - Harumi magunkra hagyott minket, Kei-chan pedig teát készített.

- Miről lenne szó?

- Nos, most hogy az édesapád a börtönben van, a cégnek kell egy új elnök én pedig bátorkodtam javasolni, hogy vedd át te az édesapád helyét, elvégre már párszor bizonyítottad, hogy van tehetséged hozzá!

- Ilyen gyorsan? Én nem érzem még késznek magamat erre! Csak most került börtönbe az apám, miért nem tudunk várni ezzel egy kicsit!

- Nincs időnk! Kérlek, ne hagyj cserben minket! - most erre mégis mit mondhattam volna? talán hajtsam el azzal, hogy keressenek mást helyettem? Hiszen úgyse találnának mást, így végül belementem. Nagyon ideges voltam, ugyanis fogalmam sem volt mit tegyek. Miután ruhát váltottam, már mentünk is a céghez, hogy hivatalosan is bejelentsük, hogy átveszem az elnöki posztot az apámtól. Miután megérkeztünk, Keisuke-san bement engem pedig megkért, hogy kint várakozzak. Az ajtó mögül persze elég jól hallottam mindent.

- Nos, mint azt mindnyájan tudják, Takuya elnököt ma letartóztatták, amiért végzett a feleségével. Természetesen mi sem szeretnénk, ha a helye üresen állna, ezért most van szerencsém bemutatni a cégünk új elnökét, Yamada Ryosuke-t! - erre elnézést kérve beléptem a terembe. Az a sok ember mind döbbenten meredt rám, mintha nem akarnák elhinni ami történt.

- Yamada Ryosuke vagyok! Először is szeretnék bocsánatot kérni az apám ügye miatt! Másodszor azért vagyok itt, hogy folytassam az apám munkáját. Kérem segítsenek nekem, hogy a cég továbbra is olyan színvonalas teljesítményt nyújtson, mint eddig! - fejet hajtottam, mire mindenki elkezdett tapsolni. Nagyon megkönnyebbültem, ezek szerint az első akadályt sikerrel vettem. Csak abban reménykedtem, hogy ez a továbbiakban is így lesz.

- Ryosuke-kun...nem is elnök úr, gratulálok, úgy tűnik az alkalmazottakkal nem lesz semmi gond! - jött oda hozzám Keisuke-san.

- Hát azt én is nagyon remélem! Most ha nem bánja, haza kell mennem, mert otthon vár a menyasszonyom. Az elmúlt néhány napban sajnos nem tudtam vele annyit lenni, amennyit szerettem volna!

- Nem is tudom, hogy mondjam ezt el, de talán át kellene gondolnod ezt az esküvőt! Nos, a menyasszonyod nem gazdag körből való és ez gondokat okozhat majd a leendő üzleti partnerekkel! - ugye most csak viccel velem? Az üzlet miatt nem vehetném el Harumi-t? Na azt már nem! Eldöntöttem, hogy elveszem és semmi nem tántoríthat el.

- Már elnézést, de ezt majd én eldöntöm! Harumi az a lány akit szeretek és érdekből nem vennék el senkit sem, én ugyanis nem az apám vagyok, remélem megérti! Most ha megbocsát, hazamegyek és holnap elkezdem a munkát! - biccentettem egyet a fejemmel majd sietősen távoztam. Mégis kinek képzeli magát, hogy beleszólhat ebbe? Én tudom, hogy kit akarok elvenni és érdekből soha az életben nem házasodnék. Eléggé dühösen érkeztem vissza a házba.

- Ryosuke, mi történt? - jött oda hozzám Harumi, mire szorosan magamhoz öleltem.

- Nem hagyom, hogy elválasszanak minket egymástól. Ne félj, nemsokára a feleségem leszel Harumi!

- Miről beszélsz? Ki akar minket elválasztani?

- Keisuke-san azt mondta egy olyan nőt kellene elvennem, aki gazdag mert ez segítheti az üzletet, én viszont megmondtam neki, hogy csak téged foglak elvenni és senki mást!

- Sejtettem, hogy ez lesz. Hiszen egy olyan szegény és egyszerű lány mint én, soha nem érhet fel egy cégelnök fiához, akárhogy is próbálkozik! Kit is álltatok, soha nem leszek alkalmas feleséged! - erre eltört nála a mécses. Borzasztó érzés volt őt sírni látni. Felemeltem az állát és elkezdtem letörölni a könnycseppjeit.

- Figyelj rám jól. Én nem az apám vagyok, soha nem vennék el olyan valakit, akit nem szeretek. Téged viszont imádlak, épp ezért nem fogok mást keresni helyetted. ha el is hagynál emiatt, akkor is várni fogok rád, nem számít mennyi időbe fog telni, hogy meggondold magad! Nagyon szeretlek Harumi, ezt meg kell értened! - magamhoz húztam és megcsókoltam. Éreztem, hogy visszacsókolt, ám hirtelen abbahagyta. Kicsit ellöktem magamtól, mire a karomba ájult. 

- Harumi! - kiáltottam, de a lány meg sem mozdult. A karomba kaptam és már vittem is a kórházba. Út közben szóltam Yuya-nak is, így ő is bejött Kei-chan társaságában.

- Mi van, ha valami nagy baj van? Nem fogom kibírni Harumi nélkül!

- Ryosuke, nyugodj már meg! Nekem van egy sejtésem mitől ájult el és ha az amire gondolok, akkor ma megkapod a második örömteli híredet! - 10 perc múlva kijött az orvos, mert beszélni akart velem.

- Mi baja doktor, ugye nem súlyos? Meg fog halni?

- Yamada-san, nyugodjon meg. A barátnője ájulása teljesen normális volt?

- Hogy érti, hogy normális?

- Sugihara-san gyermeket vár! - gyerek? Ezt most teljesen komoly? Szóval Harumi-nak meg nekem lesz egy kisbabánk. Yuya-nak teljesen igaza volt, ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. Miután megköszöntem a doktornak, már rohantam is Harumi szobájába.

- Ryosuke! - látszott rajta, hogy ő is nagyon boldog, legalább annyira mint én. odaszaladtam hozzá és magamhoz öleltem.

- Harumi, lesz egy kisbabánk! Ha tudnád milyen boldog vagyok! Most már még egy okunk van arra, hogy együtt maradjunk és szeressük egymást!

- Én is veled akarok lenni Ryosuke és együtt felnevelni a gyerekünket!

- Akkor, adjunk bele mindent, rendben? - bólintott egyet, mire magamhoz húztam és megcsókoltam. Végre semmi sem állhatott a boldogságunk útjába és azt hiszem elmondhatom, hogy mi ketten már örökre boldogok leszünk együtt!