Igen tegnap megcsókoltam Harumi - t és igen, nagyon jól esett, pedig nem lett volna szabad. Ezt az egészet én rontottam el, de ha ezt neki is megmondom, akkor megharagudott volna és ezt nem akartam. Ma már muszáj voltam iskolába menni, pedig szívem szerint, inkább az ágyamban bóbiskoltam volna tovább. Az anyám kötötte az ebet a karóhoz, szóval ma Kei Chan - nal együtt mentünk iskolába. Igazából jobb volt ez így. Ki tudja mi történt volna, ha Harumi - val kettesben kellett volna menjek, talán nem tudtam volna uralkodni magamon és ismét megcsókoltam volna.

- Suki Chan, te máris megbántad a tegnapit? - kérdezte Harumi, miután Kei Chan elköszönt tőlünk.

- Miből gondolod ezt?

- Egész úton hozzám se szóltál. Haragszol rám a tegnapi miatt?

- Egyáltalán nem, hiszen én is akartam, de ezt nem tudhatja meg senki! Nem miattam, hanem miattad. Én meg tudnám szokni, hogy gúnyolódnak rajtad, de nem szeretném, ha te is belekeverednél ebbe.

- Néha úgy beszélsz, mint a férfiak a filmekben, Folyton próbálsz megvédeni a magad módján és ilyet a lányok nem szoktak csinálni! - Harumi, ha tudnád, hogy nem is állsz távol a valóságtól.

- Pedig lány vagyok, csak nézz rám.

- Igen, méghozzá a legaranyosabb lány, akit csak ismerek! De szerintem be kellene mennünk, mert mindjárt kezdődik az óra. - bólintottam és bementünk a terembe. Az órák, elég hamar véget értek, ami azt jelentette, hogy mehetek haza, hogy Kei Chan finomabbnál finomabb ételeit ehessem meg ebédre, legalábbis ez volta a tervem.

- Harumi, nincs kedved eljönni velünk, meg a fiúkkal inni valamit? - ment oda hozzá Kento Kun, ami miatt nagyon mérges lettem.

- Elmegyek, de csak akkor, ha Suki Chan is jöhet velem!

- Na jó, rendben. Fuma majd elszórakoztatja őt, ugye? 

- Hát persze, hiszen mindig is imádtam a szőke pipiket! - Fuma, Kento Kun legjobb barátja oda jött hozzám és a karját átdobta a vállamon. Elég kényelmetlen helyzet volt, tekintve, hogy egyikőjüket sem szívlelem, most meg az ő társaságukban kell töltenem a délutánt. Harumi - nak csak azt kellett volna tennie, hogy kerek perec elhajtja őt és nem menni bele ebbe. De ha már ez történt, akkor nincs mit tenni. Előtte felhívtam az apámat, hogy engedélyt kérhessek tőle. A mamámnál hiába is próbálkoztam volna, ő úgyis nemet mondott volna. Reméltem, hogy Kento Kun nem tervez semmi rosszat, Harumi - val.

- Suki Chan, ugye nem baj, hogy el kell jönnöd veled? Csak nem szeretnék egyedül elmenni velük. Tudod, kicsit félek Kento Kun - tól!

- Ugyan, semmi baj, úgysem hagytalak volna egyedül. Csak legyünk végre túl rajta! - megvártuk, amíg a fiúk elkészültek és elindultunk. Olyan helyre mentünk, ahol korábban még nem jártam és ez eléggé nyugtalanított. Gőzöm sem volt, hogyan fogok innen haza jutni.

- Hallottam, még soha nem volt barátod! Szerencséd van, mert én épp barátnőt keresek magamnak! - fogta meg Fuma a kezemet, de én reflexszerűen ki is rántottam.

- Igen, de nincs szükségem senkire, jó nekem egyedül is!

- Micsoda nő vagy te, szóval nem adod könnyen magadat mi? Ne aggódj, én tudok várni. Mondjuk ez Kento - ról, nem mondható el. Ha ő akar valamit, akkor addig nem áll le, amíg meg nem szerzi! - na jó, ez egyáltalán nem nyugtatott meg. Ezek szerint mégis csak terveznek valamit. Harumi látszólag unta Kento Kun társaságát, mert sokszor nézett rám, könyörgő tekintettel, mintha tőlem várna valami megoldást.

- Na jó, lányok, mi mindjárt visszajövünk és indulhatunk tovább!

- Hová mentek? - kérdeztem tőlük.

- El kell intéznünk valamit, ti várjatok meg itt! - mi így is tettünk, de ők tíz perc után sem jöttek vissza. Csak vártunk és vártunk, de nem történt semmi sem.

- Suki Chan, nem kellene hazamennünk? Szerintem ezek ketten, becsaptak minket.

- Ez jó ötlet, de fogalmam sincs, merre juthatunk haza. Fuma teljesen elvette a figyelmemet és nem tudtam megjegyezni az utat. Most mégis mit csináljunk?

- Azt hiszem, el kellene indulnunk és csak kilyukadunk valahol! - először még buta ötletnek tartottam, de rájöttem, hogy más választásunk nincsen. Végig ott haladtunk egymás mellett, hogy ne veszítsük el egymást.

- Harumi, mi lesz, ha nem jutunk haza? - lebiggyesztettem a számat, mert nagyon féltem.

- Suki Chan, ne aggódj, haza fogunk jutni! - megfogta a kezemet és úgy mentünk tovább. Szerencsére sikerült találni egy ismerős utcát, ahonnan már nem volt messze az otthonunk. Épp haladtunk hazafelé, de az egyik utca kereszteződésnél, egy kar elkapta Harumi - t és berántotta magával. Én nem haboztam és utána mentem.

- Pont ilyen szép lányokat keresünk, mint te! - egy apámmal egyidős férfi fogta erősen Harumi - t, miközben puszikat nyomott a nyakára.

- Engedjen el! - kapálózott Harumi, de a férfi, még erősebben szorította őt.

- Engedje el Harumi - t! - odamentem hozzájuk, de a férfi, csak fellökött.

- Milyen aranyos, hogy így próbálod megvédeni őt, de egy lány mégis mit tehet ellenem? Azt ajánlom, ebbe ne avatkozz bele!

- Suki Chan, segíts! - kiabálta Harumi, miközben a férfi, már csókolgatni kezdte, nem épp finom módon! - újból felkeltem és próbáltam szétszedni őket, de a férfi, még erősebben lökött fel és alaposan bevertem a fejemet annyira, hogy képtelen voltam felkelni a földről. - Suki Chan! - csak ezt hallottam, miközben végig kellett néznem, hogy az a férfi, hogyan csókolgatja Harumi - t. Semmit sem tudtam tenni, mert túl gyenge voltam. Szóval ezért mondta az apám és a bátyám, hogy ideje lenne végre abbahagynom ezt az egészet. Én hülye, pedig nem hallgattam rájuk. Harumi, sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni, de megígérem, hogy többet nem fogom hagyni, hogy bárki is bántson téged, még ha ezért Suki Chan - nak, örökre el kell tűnnie!