A harcok már javában folytak mikor Bucky bajba került. Segítségére siettem volna de útközben többször akadt problémám egy ellenséges katonával. Próbáltam gyorsan végezni velük de nem sikerült ezért úgy döntöttem hogy segítséget hívok.

Kezemet számhoz emeltem és egy füttyentés elhagyta azt.

Mikor ez megtörtént Leo baktatott el mellettem. Megállt majd megfordult és rám nézett. Rám nézett úgy mint aki tudja hogy mit akarok. Rám nézett úgy mint aki most néz rám elöször. Láttam a szemében a bizonytalanságot de mégis az irántam táplált bizalmat.

Fejemmel bátyám felé böktem mire ő meglódult felé. Mikor megnyugodtam hogy Buck biztonságban van visszafordultam a katonákhoz majd megöltem őket.

Bucky Banres szemszöge:

A katonák körbevettek engem. Nem volt menekülés, ez itt a vég. De legalább hősként halok meg. Az ellenség szörnyei, katonái bármik is legyenek megindultak felém ám ebben egy trapolás állította meg őket.

Leo szágulott felém.

De abban a pillanatban az egyik katona a macska nellé lépett majd átszúrta a fegyverével. Lassan, fokozatosan mélyesztete bele fegyverét. Közben megjelent Jinx aki kiszabadított én pedig a halott állathoz siettem. Leguggoltam mellé majd megsimogattam.

-Köszönöm- suttogtam majd a testre borultam.
Közben Jinx szonorúan kémlelte a halott társát majd elfordult és elment. Felálltam és tovább harcoltam.

-Tudtam hogy itt leszel.- hallottam valakit a hátam mögül.
Megfordultam majd egy nagy lila szörnyel találtam szembe magam.

-Mit akasz?
-Tudod, csak Jane tud nekem ártani. Itt senki más. De akkor nem fog bántani ha van nálam valaki akit szeret.- mondta majd rám nézett.
Hátrálni kezdtem mégis csak egy hatalmas szörny. Thanos felém igyekezett majd megragadott de abban a pillanatban el is engedett mert neki ment Jinx.

Thanos megragadta a macska nyakát majd felemelte úgy, hogy az állat nem tudott ellene semmit sem tenni.

Én pedig ott kuporogtam a földön. Féltem. Féltettem a gyáva kis életemet.

Az állat teste a földre zuhant.

Holtan.

Nagy nehezen erőt vettem magamon hogy elinduljak valamerre de nem sokáig jutottam. Begurultam egy szikla mögé és onann követtem az eseményeket.

Bruce Banner szemszöge:

Tudom hogy Jane valamit eltitkol előlünk. Van valami amit mi nem tudunk és ez feldühít. Éppen Hulként zúztam össze egy földönkívülit amikor Tony és Dr. Strange egymásra néztek majd Strange bólintott egyet. Ebből nem sok mindent tudtam leszűrni. De ami következőleg történt... Számomra hihetetlen volt. Egyszerűen Thanos kezébe csöppentek a kövek majd belerakta őket a kesztyűjébe majd csettintett, ám abban a pillanatban valami vagy inkább valaki elsuhant Thanos elött és hozzá kerültek a kövek.

Majd ő csettintett és az ellenség eltűnt.

Aki ezt tette az nem volt más mint Tony.

Tony erőtlenül csuklott össze majd Pepper sietett oda hozzá. Szólongatta de nem reagált. Oldalra kaptam fejem ahol az éppen megérkező Bucky, Jane párossal találtam szembe magam. Jane sokkolva tekintette a megható jelenetet majd Buckyra nézett.

-Szeretlek- hagyta el száját a szó majd Tony mellé lépett és megfogta Pepper vállát.

A nő könnyes szemekkel lesett a lányra majd felállt és arrébb ment. Jane letérdelt a hős elé majd megfogta arcát.

Még egyszer hátrapillantott Buckyra aki csak ilyeden követte az eseményket.
Majd visszafordult Starkhoz és suttogva megszólalt.

-Csere- mondta majd összeesett.

Bucky trappolva érkezett huga mellé majd ölébe fektette a fejét.

Bucky Barnes szemszöge:

Jane arcát simogattam. Abban a pillanatban nem érdekelt senki és semmi csak is ő. Egy könycsepp gördült le arcomról majd Janeére esett.

Szomorúan pillantottam le az elájult húgomra. Éppen megakartam próbálni hogy felbírom-e emelni de akkor valami megakadályozott.

Elöttem Tony kezdett el mocorogni majd prüszkölt egyet.

És akkor mindenkinek leesett hogy mit tett a hugom egy számára szinte ismeretlen emberért.

Aznap Jane Barnes az életét adta Tony Starkért.

Igen, igen tudom.. Sokat késtem ezzel a résszel de nem értem rá meg őszíntét ötletem sem volt.