-Tudod... Ez bonyolult- vakarta a tarkóját bátyám én pedig mosolyogva figyeltem minden tettét.

-Én akkor is szeretném tudni- válaszoltam mosolyogva.

Igaz, mindenki ismeri a híres Tél Katonáját de a történetét már kevesebben. Mindenki elitéli mert gyilkos. Azért mert embereket öl még nem rossz ember és bármit megteszek hogy a világ ne lássa annak.

-Hát rendben- mondta majd rám nézett.

-Viszont akkor gyere ide mellém- paskolta meg a mellette lévő helyet mire én odagurultam.

Betakart a nyakamig majd bele is kezdett a meséjébe.

-Tudod amikor leestem a vonatról nem haltam meg zuhanás közben.- mondta.
-Elkaptak és kisérleteztek rajtam- hajtotta le fejét.

-Bucky én nem akartam..- kezdtem bele de ő félbeszakított.

-Ne! Örülök hogy tudok valakivel erről beszélni- mosolygott rám.

-Üdvözletem!- nyitódott ki az ajtó és egy alak lépett be rajta.

Elöször olyan hangja volt mint Tonynak ezért nem gyanakodtam de amikor hirtelen mellénk lépett és megragadta Bucky kezét kezdtem tőle tartani

-жажда/ Vágyódás- suttogta James fülébe mire bátyán rám nézett.

-Jane. Kérlek.. Menekülj- adta át magát a fájdalomnak.

Az orosz még mindig mormolta az orosz szavakat.
Felpattantam és ránéztem.
A földre zuhant.

-Mi a szar vagy te?- nyögte.

Ezen csak elmosolyogtam.
De aztán a katona felállt és újból mormogta a szavait.
Más választásom nem igazán volt, pajzsot emeltem Buckyra.

Bucky rám emelte íriszeit és ilyedten kémlelt velük.

-Menj!- utaltam arra hogy ölje meg a katonát.
Bucky felpattamt az ágyáról és fém karját az orosz nyaka köré kulcsolta.

Ám az ajtó kivágódott és mégtöbb katona áramlott be. Bucky ilyedten pillantott rám én pedig egy hasonló pillantást lövelten felé. Próbáltam megnyomni a gombot ami hívta volna a többi bosszúállót de lefogtak engem is így nemhogy nemtudtam megnyomni a gombot de még Jamesre sem tudtam pajzsot emelni.

Tehát vázolom a történetet. Ott állunk a szoba közepén mindkettőnknek lefogták a kezünket és a lábainkat. Egymással szembe állítottak minket. Csak néztük egymást, nem tudtunk semmit tenni.  De aztán eszembe jutott valami ami megmenthet minket. Egyik kezemet nehezen de sikerült kiszabadítanom és számhoz emeletem majd füttyentettem egyet.

Az ajtó kivágódott és Jinx, Leo és Winter lépett be rajta. Másik kezemet is kiszabadítottam majd  felnövesztettem őket. Elengedtek engem a katonák én pedig rögvest Buckyra emeltem a pajzsot.

-Köszönöm- mosolygott rám majd kiszabadult.

A macskák addig megölték a katonákat mi pedig elkezdtünk kifelé menni a szobából. Ám mikor kiléptünk volna az ajtón az egyik katona még élt és kinyögött egy szót.

-Tehervagon- nyögte nehezen majd várta a következményeket.

De semmi nem történt. Bucky kérdőn rám nézett én pedig önelégülten mosolyogtam rá.

Még mindig rajta volt a pajzsom.

Bátyám a katona elé lépett majd megfogta ingje nyakát és közelebb húzta magához.

-Ez most nem jött össze - suttogta majd visszalökte a földre.

-De... De mégis hogyan?- kérdezte a Hydrás.