"Fagyöngy"

A virág, mely alatt két ember egy csókkal megpecsételheti örökké tartó szerelmüket.

„ Kedves Jin-hyung!

Még egyszer szerettem volna gratulálni neked a vizsgáidhoz és remélem, sikerül bejutnod arra az egyetemre, amit kinéztél magadnak. Illetve, remélem tényleg tetszett az ajándékom, mert az utolsó pillanatban találtam ki. Vagyis, inkább anya találta ki az utolsó pillanatban, de nem ez a lényeg.

Őszintén meg kell, mondjam, az elején furcsálltam, amikor a semmiből bejelentetted, hogy meghívtál egy lányt a közös karácsonyunkra Yoongiék mellé is. Olyan "déjá-vu" érzésem lett tőle. Gondolom, emlékszel még Krystalra.

De Moonbyul tényleg jó fej volt. Más, mint a többi lány. Ráadásul azt mondtad, hogy inkább barát és "alkalmi partner", mint a barátnőd, szóval ezzel kapcsolatban sem lehetett semmi gondom. Bár igaz, fogalmam sincs, mit takar pontosan az "alkalmi partner" kifejezés. Emlékszem, azt is említetted, ő lesz a párod a végzősök búcsú buliján és ezért cserébe meghívtad a karácsonyi ajándékozásra.

Amúgy a vacsora is nagyon jóra sikerült, anyukád kitett magáért a főzésnél, míg ti a díszítéssel foglalkoztatok. Még a pezsgőből is ihattam egy keveset. Furcsa volt az íze, de talán meg tudnám szokni.

Emlékszem, amikor felraktuk a Moonbyul által hozott műanyag fagyöngyöt, mindenki jót nevetett azon, vajon kik fognak alá állni és megcsókolni egymást. Természetesen, amikor a szüleinken volt a sor, mindig megjátszott undorral az arcunkon takartuk el a szemeinket. Az nagyon vicces volt.

Én is jó párszor elmentem alatta, viszont mindig csak egyedül. Szórakozottan meg is jegyeztem, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért ezt megúsztam.

Ahogy lassan csendesült a helyzet, nekem mosdóba kellett mennem. Ismét elhaladtam a fagyöngy alatt, de ezúttal nem egyedül.

Te pont akkor tértél vissza a konyhából, pár sütivel a kezedben. Sikeresem egymásnak ütköztünk, mivel egyikünk se látta a másikat, a srácok pedig egyből felfigyeltek ránk. Mint valami koncerten, kántálni kezdtek nekünk, amint felfogták, hogy a fagyöngy alatt állunk mindketten és ez pontosan mit is jelentett.

" Csókot!"

" Csókot!" " Csókot!"

" Csókot!" " Csókot!" " Csókot!"

Tudod, amióta az a majdnem csók megtörtént azon az augusztusi estén, a szórakozóhelyen, azóta nem tudtam kiverni a fejemből az egészet. Továbbra is ott keringett bennem a kérdés, vajon milyen érzés lehet megcsókolni téged. Puha lenne az ajkad? Milyen íze lenne?

Napjában egyszer biztos eszembe jutottak mindezek. Szerelmes szívem pedig olyan tempót diktált, mintha marathont futottam volna.

Sohasem csókolóztam. Mióta rájöttem, hogy szerelmes vagyok beléd, tudtam, az első csókomat csak neked akartam adni. Amikor majd te akarsz megcsókolni engem.

Akkor is ezek jutottak eszembe, miközben hallgattam a többiek kántálását, a szemem sarkából pedig kiszúrtam, hogy a szüleink érdeklődve nézik az eseményeket. Sejtettem, mi játszódhatott le anya és apa fejében. A fiúk végre kaphatott egy kis esélyt.

Én pedig szívesen elfogadtam volna ezt az esélyt. Micsoda karácsonyi ajándék lett volna! Egy csók tőled.

Egy csók.

Tőled.

Izzadt a tenyerem, ahogy rád néztem. Vártam, mit lépsz erre.

Amikor nevetve csitítottad le a többieket, akkor már éreztem, hogy nyert ügyem van. Neked talán csak egy vicc volt, egy kis műsor a többieknek, amiben semmi komolyság sem volt, de számomra szinte megállt az idő.

Mikor a kezeid közé fogtad az arcomat, szívem olyan gyors tempót diktált, mint azelőtt soha.

"Végre tényleg megtörténik!" Ezt gondoltam magamban, ahogy ajkaid egyre közelebb kerültek hozzám. A szemeimet is becsuktam végül.

Ám az utolsó pillanatban oldalra fordítottad a fejemet, így nem az ajkaimra kaptam csókot, hanem az arcomra egy puszit. Először csalódott voltam. Ám ahogy teltek a másodpercek, arcom fokozatosan forrósodott fel.

Nem egy rendes csók volt, de akkor is megpusziltál, az ajkaid pedig tényleg puhák voltak. Én pedig atomjaimra bomlottam örömömben. Kész szerencsének mondhatom, hogy a puszi után hamar elterelted a többiek figyelmét, így én folytathattam utamat a mosdó felé. Meg kellett mosnom az arcomat, ami szinte lángokban állt.

Az este további részében igyekeztem normálisan viselkedni, de nehezen tudtam túl tenni magam azon a kis arcra puszin. Tudom, kicsit talán gyerekes tőlem, de ez tényleg sokat jelent számomra. Még ha csak poénnak szántad, számomra egy kis reményt adott.

Még érzem ajkaid nyomát ott, ahol megpusziltad az arcomat. Szinte percenként érintem meg azt a területet, olyan intenzíven bizsereg még mindig.

Nem egy első csók, de még mindig több mint amire számítottam.

- Jimin

2013. december"

Ezúttal kicsit későn, de itt vagyok az új fejezettel. Pünkösd alkalmából a családdal voltam (meg gyereknap miatt is), ezért csak most volt annyi lélekjelenlétem, hogy bekapcsoljam a gépet és megosszam az új részt.

Remélem, tetszett nektek :)