"Frézia"

A virág, mely azt üzeni: " Mindig megbízhatsz bennem."

„ Őszintén sajnálom, Seokjin-hyung!

Mindenképp így szerettem volna kezdeni a levelet, a történtek fényében. Sajnálom, hogy mindezeken keresztül kellett menned.

Tényleg őszintén sajnálom!

Hiába mondtad, hogy nem rám voltál igazán mérges, mégis hibásnak érzem magam. Azt kívánom, bár másképp csinálnék néhány dolgot.

De azt egyáltalán nem bánom, hogy Hyosangról kiderült az igazság. Az, amit veled tett egyszerűen megbocsáthatatlan számomra. Legalább annyira dühös vagyok miatta, mint te, ha nem jobban.

Azért is írom ezt a levelet, mert nem volt esélyem pontosan elmondani neked, hogyan tudtam meg, mit csinált Hyosang a hátad mögött. Miután felfedtük a titkát, a többi nem érdekelt téged, de úgy érzem, ezt is meg kell tudnod majd. Ha mást nem, akkor a lezárás érdekében.

Egy ideje már elkezdődött a tanév. Ti a vizsgák miatt hajtottátok magatokat, ezért rendszerint a közös találkáink mind tanulós estbe torkollottak. Egy idő után Taehyunggal nem erőltettünk titeket, inkább mi is tanultunk, vagy kettesben mentünk játéktermekbe, bevásárlóközpontokba.

Emlékszem, sokszor panaszkodtál arról, hogy még egy sima randit se tudsz bevállalni, pedig Hyosanggal több hete nem találkoztál már. Nem mondom, hogy bántam mindezt hallva, de sajnáltalak. Sajnáltam, hogy az iskola mellett még a barátod miatt is frusztrált voltál.

Azt hiszem, pont neked néztem valamilyen édességet az egyik boltban, amikor Taehyung a karomat rángatva vonszolt ki a vásárlóutcába. Nem értettem, mitől lett olyan élénk és túlbuzgó, amíg meg nem láttam én is azt, amit ő.

Először nem ismertem fel Hyosangot, mivel háttal állt nekünk, de amikor megfordult, egyből tudtam, hogy ő az. De még ezek után se akartam elhinni, hogy tényleg őt láttam. Korábban azt gondoltam, az a legfájdalmasabb, mikor együtt láttalak titeket csókolózni és kézen fogva járni, nevetni egymás viccein, ám tévedtem. Azt még nehezebben viseltem, amikor megláttam, Hyosang mindezt ott és akkor valaki mással csinálta, mindezt a tudtodon kívül.

Később elmondtad, hogy a lány, akivel megcsalt egy közös ismerősötök volt. Még nekem is el kellett ismernem, egy igazán szép és kedves lányról volt szó, látszólag. Igazságtalannak tartottam mindkettőtökkel, de főleg veled szemben azt, hogy Hyosang két végén égette a gyertyát.

Igaz, első ránézésre én sem gondoltam többnek az egészet. Csak két barát, akik együtt lógtak a délután folyamán. Azt hittem, Taehyung csak túlgondolja a dolgokat, és az elején még rá is szóltam, ne fotózza le őket, mert nincs miért. Utólag belegondolva, örülök, hogy nem hallgatott rám.

Taehyung volt az is, aki azt javasolta, kövessük őket, mert neki tényleg gyanús a dolog. Én csak úgy voltam vele, ha ettől megnyugszik, akkor kövessük őket.

Végül Taehyungnak lett igaza.

Egy idő után egyre több olyan dolgot kezdtek el csinálni, amit már én se érthettem félre. Fogták egymás kezét, összebújtak, ölelkeztek és együtt nevettek. Tudom, a te szerelmesebb éned még ezt is kimagyarázná, hogy mentse a párját, de az idő előrehaladtával egyre nehezebben bírtam visszavágni Taehyungnak, aki továbbra is dokumentálta az eseményéket. A végső löketett pedig az adta meg, amikor sikeresen lefotóztuk azt, amint Hyosang éppen megcsókolja a lányt.

Mindketten döbbenten bámultuk a képet még az után is, hogy Hyosang és a partnere már elment. Bennem akkor ütött szöget Hyosang csalása, Taehyung szerintem pedig lassan emésztgette a tényt, miszerint végig igaza volt. Kicsit keserédes igazság, de még mindig az igazság.

Taehyung egyből haza akart menni, hogy szóljon neked, én pedig csak bólogatni tudtam. Végig teljes sokkban voltam.

Ha én lehetnék a párod, sohasem jutna eszembe megcsalni téged. Lélegzetelállító vagy kívül, belül pedig csupa szeretet és kedvesség, ami miatt sohasem telnék be veled. Szinte idegesítően levakarhatatlan lennék. Eszembe se jutna másra nézni, ha te lennél mellettem.

Utálom Hyosangot! Utálom, hogy ő nem becsült meg annyira, mint én, mégis ő lehetett ott melletted. Ő szabadon csókolhatott téged, mint a párod, míg én csak egy kölyök lehettem.

Vágytam rá, hogy helyette én legyek az, aki olyan boldoggá tesz. Aki miatt mérhetetlen szerelmet érzel a szívedben, és akiben igazán megbízhatsz. Azt akartam, hogy Hyosang eltűnjön a képből.

De nem ilyen módon. Nem úgy, hogy benned egy tátongó űrt hagy, összetörve szerelmes szívedet. Egy olyan sebet ejtsen rajtad, amit ott és akkor képtelen voltam összeforrasztani.

Dühös voltam magamra, ám leginkább Hyosangra, amiért ilyen helyzetbe kerültél, és én egyáltalán nem segíthettem neked.

Láttam rajtad, ahogy egyre jobban megtörsz, minél tovább nézted a Taehyung által készített képeket. Próbáltál stabilnak mutatkozni, de én szinte hallottam, ahogy apró darabokra törik a szíved. Túl sok volt neked az egész. Taehyung is hiába beszélt hozzád, te rég máshol jártál fejben. Talán épp az okokon gondolkodtál, Hyosang miért keresett valaki mást helyetted.

De higgy nekem, ha azt mondom, ez nem a te hibád. Biztos vagyok benne, hogy semmi olyat nem tettél, ami miatt elfogadható lenne Hyosang viselkedése.

Tudom, azt mondtad, megoldod egymagad is ezt a helyzetet, illetve, már szakítottál is Hyosanggal, viszont még mindig látom rajtad, mennyire fáj mindaz, ami történt. Én pedig csak azt szeretném mondani, hogyha szükséged van valakire, akivel ezt megbeszélheted, vagy csak egy váll kell, amin kisírhatod magad, akkor én itt vagyok.

Én melletted leszek.

- Jimin

2013. október"

Seokjinnek most nem egyszerű, hiszen az első igaz szerelmét veszítette el, ráadásul nem épp a legszebb módon, de Jimin hűsége már itt erősen megmutatkozik, ami a fiatal korához képest igen szilárd jellemvonás. Bár a történetnek vannak komor részei, Jimin hűséges, szerelmes szemszögén keresztül kicsit talán enyhébben jönnek át a dolgok, ami a történetem lényege is.

Talán már mondtam is, hogy a könnyedebb hangvétel és a romantikus történet szál hangulata volt nálam a cél, hiába vannak benne mélypontok is. Könnyed történetre vágytam, mikor kigondoltam ezt az egészet.

Remélem, ez a része átjön nektek, és köszönöm, hogy olvassátok ezt a történetet.