"Egérfarkfű"

A szenvedés és a gyógyulás virága.

„ Kedves Jin-hyung,

Eléggé nehéz időszakot tudhatunk magunk mögött, nem igaz? Téged felemésztett a Minhoval való kapcsolatod és a folyamatos mellébeszélések, míg engem az irántad érzett aggodalom. Hiába avattál be a dolgaidba, még mindig túlságosan kívülállónak éreztem magam.

Egy hónapja, a tavaszköszöntő bulin rajta kaptalak, hogy egy másik sráccal csókolóztál a barátnőd háta mögött. Akkor megígérted nekem, hogy bevallod a titkodat a családodnak és Yoongi-hyungéknak is elmondasz mindent, de az óta nem sok mindent tettél ez ügyben.

Én legalább álltam a szavam és nem mondtam el senkinek semmit.

Még Krystallal se te szakítottál. Konkrétan megvártad, hogy ő vessen véget a kapcsolatotoknak, semmit sem sejtve abból, neked ez mekkora megkönnyebbülést okozott.

A hazugságod egy része megoldotta magát.

De a titkos üzenetváltások és hívások tovább folytatódtak. Egyik pillanatban még velünk nevettél és játszottál a videó játékkal, aztán már ott sem voltál. Eltűntél, akár a kámfor, mindössze annyit mondva, sürgős dolgod akadt.

Yoongi-hyung és Hoseok-hyung értetlenül álltak a dolog mögött, Taegyung pedig egyszerűen nem foglalkozott az egésszel. Régóta nem vagytok túl jó viszonyban, aminek az okát még én sem értem. Tae nem beszél róla, ahányszor csak rákérdezek. De most nem is ez a lényeg.

Én tudtam, hogy Minhohoz szaladtál lóhalálával, mintha az életed múlott volna rajta. De engem kötött az ígéret, így nem mondhattam semmit.

Egyik nap otthagytad a telefonodat a dohányzó asztalon, amíg zuhanyozni mentél. Taehyung pedig éppen forró csokit készített nekünk, míg én egyedül voltam a nappaliban. Megint hívást kaptál, ami után csak annyit mondtál, hogy egy-két órára el kell menned. Amikor a tekintetünk találkozott, tudtam, ki hívott. Megint Minho.

Annyira feldühített az egész. A szüleitek bíztak meg téged a felügyeletünkkel, de te még ekkor is úgy táncoltál, ahogyan az a srác fütyült. Mérgemben, nem gondolkodva a következményeken nyúltam a telefonodért és megnéztem az üzenetváltásaidat Minhoval.

Te alig írtál valamit, ha igen, akkor nagyon röviden, legtöbbször pedig csak válaszoltál valamire. Minho viszont igen hosszasan, vulgáris kifejezésekkel tarkítva írta le, miket tett volna veled az adott pillanatban. Ha éppen nem egy találkozót beszéltetek meg, akkor zaklatásnak beillő szövegekkel bombázott téged.

Ez csak még inkább feldühített engem.

Mégis hogy mert veled így beszélni? Az én hyungommal, akire mindig felnéztem.

A telefonoddal a kezemben, berontottam a fürdőszobába, ahol szerencsére már felöltözve szárítottad a hajadat. Soha sem vitáztunk az előtt, hiszen én tiszteltelek annyira, hogy a döntéseidbe és az életedbe se szóljak bele, de akkor az egész lakás tőlünk zengett. Taehyung nem is tudta követni az eseményeket, csak értetlen tekintettel nézett hol rád, hol pedig rám, két kezében a forró csokikkal, amiket pont akkor fejezett be, mikor mi a konyhába értünk. Ott vetted tőlem vissza a telefonodat.

Sok dolgot vágtam a fejedhez, meggondolatlanul, de még akkor is figyeltem arra, hogy konkrét dolgokat ne kotyogjak ki Taehyung előtt. Hiába voltam rád mérges, hűen kitartottam az ígéretem mellett.

Te pedig visszavágásként a korommal és a tapasztalatlanságommal jöttél. Azt mondat, nem érthetem meg a helyzetedet.

Ekkor a düh mellett valami mást is éreztem, amitől lassan könnyeim elhomályosították a látásom. Csalódott voltam és sértettség járta át a testemet. Korábban velem osztottad meg a legféltettebb titkodat, most pedig azt mondat túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megértsem azt, ami körülötted zajlott.

Ennyi voltam csak neked? Egy váll, amin kisírhattad magad, meg egy gyóntató fülke, aminek elmondhattad a bűneidet bármiféle következmény nélkül? Aztán ellökhettél magadtól, mintha semmi közöm nem lett volna az egészhez?

Nem akartam, hogy láss megtörni, sírni, összeroppanni mindattól, amiket mondtál. A másodperc törtrésze alatt felkapva a cuccaimat, már a bejárati ajtó túloldalán voltam, nem foglalkozva Tae kiabálásával, miszerint menjek vissza.

Még ezek után se mondtam semmit a srácoknak, hiába csörgetett folyamatosan Taehyung és bombáztak üzenetekkel Yoongi-hyungék. Egy idő után lenémítottam a telefonomat. De az ígéretem mellett már a méreg is szerepet játszott ebben. Ha úgy gondoltad, nem rám tartoztak a Minhoval kapcsolatos ügyeid, akkor nem akartam foglalkozni vele.

Ez után jött a hétvége, így sokáig nem hallottam felőled. Yoongi-hyung és Hoseok-hyung továbbra is üzentek nekem, de Taehyung elcsendesült. Nem írt és nem hívott, amit furcsálltam. Aztán hétfőn nem jött iskolába, amitől rám tőrt a pánik, hiszen normális esetben üzent, ha kihagyta a tanítást.

Így iskola után rögtön felétek vettem az irányt, kifogásként használva, hogy a házi feladatot és a tananyagot vittem el Taehyungnak.

Te nyitottál ajtót, amikor pedig megláttalak szemtől szemben, azt hittem hátra tántorodok a döbbenettől. A szép arcod, a sima és gyönyörű bőröd tele volt kék, sárga és lila foltokkal, a jobb szemed alatt pedig feldagadt a sérülésed. Teljesen megnémultam.

Behívtál magadhoz beszélgetni. A meghunyászkodó, gyenge és bizonytalan hangod győzött meg arról, hogy leüljek veled, meghallgatni a mondandódat.

Miután százszor bocsánatot kértél a múltkori veszekedésünkért, elárultad, hogy aznap este tervezted befejezni a kapcsolatodat Minhoval. Neked szintén feltűnt, hogy túl sok időt vesz el az életedből, ráadásul úgy bánt veled, mint egy pincsi kutyával. Viszont ezzel együtt Minho is egyre agresszívabb és birtoklóbb lett veled szemben, így nem mertél rögtön cselekedni.

A veszekedésünk volt az utolsó csepp számodra.

Elmentél a találkozóra, miután elhagytam a lakásotokat, de csak azért, mert véget akartál vetni ennek az egésznek. Ám ezt ő nem fogadta túl jól. Elmondtad, hogy a barátaival együtt megvertek, amikor pedig ellenálltál, az otthonodig üldöztek téged. Soha sem féltél annyira, mint akkor.

A szüleid pedig addigra már otthon voltak és rég végighallgatták Taehyung beszámolóját, így arra készültek, hogy kérdőre vonnak. Viszont amint megláttak téged, haragjuk aggodalomba csapott át, egyből kórházba akartak vinni téged a sérüléseid miatt. Az úton meséltél el nekik mindent; a Minhoval való kapcsolatodat és a fiúkhoz való vonzódásodat. A hétvégét pedig azzal töltöttétek, hogy a rendőrségre jártatok feljelentést tenni, ezért nem írt Taehyung sem.

Sokáig nem szólalt meg egyikünk sem. Én emésztettem a hallottakat, te pedig a válaszomra vártál.

Végül csak megöleltelek, ahogyan akkor tettem, mikor bevallottad nekem a titkodat. Jó szorosan magamhoz szorítottalak, amíg már szórakozottan figyelmeztettél engem, a sérüléseid miatt óvatosabbnak kell lennem.

Bár még így visszaemlékezve, a levél írása közben is fájnak a szavaid, amiket a veszekedésünk során mondtál nekem, annak örülök, hogy végre felszabadultál a hazugságaid súlya alól.

- Jimin

2013. március"

Újabb hét telt el, újabb fejezet került fel. Kaptam visszajelzést arról, hogy az előző fejezet igazán meglepett néhány embert, szóval bocsánat, ha ez a fejezet is hasonló hatást kelt bennetek. Esküszöm, ez az egyetlen része a történetnek, ahol ilyen durva események vannak leírva, tekintve pedig, hogy sohasem ment az erőszakos jelenetek leírása (jobb szeretem a karakterek lelki szenvedéseit megfogalmazni a sztorikban), örülök, hogy a levélformátumnak hála minimális részletekben kellett leírnom a történéseket.

Remélem így, ha meg is leptelek titeket, azért elborzasztani nem sikerült annyira.

Köszönöm, hogy végigolvastátok! Jövő héten jövök az új fejezettel :)