Park Jimin igen keserédes hangulattal szállt le a repülőről. Élete egyik legnagyobb utazásán lehetett túl, mégis szomorúság és csalódottság uralkodott benne. A Japánban töltött utolsó napjait rendesen beárnyékolta a szerelme és annak testvére közötti események. Nem könnyítette a helyzetét az sem, hogy a testvér történetesen az ő legjobb barátja volt.

Amíg a bőröndjére várt, állandóan a kis borítékot piszkálta a zsebében, mely a barátjának írt levelet rejtette. Mivel mindenféle kommunikációt megszüntetett Jiminnel, a fiú remélte, ezzel megtöri a jeget. A levél sok fajta érzelmet és gondolatot magába foglalt, amiket Jimin átélt az elmúlt napok folyamán, így már csak abban reménykedett, a másik elolvassa majd.

Kint szerelme, Kim Seokjin és annak szülei vártak rá. A történtek után Jimin mindenképp egy éjszakát párja mellett akart tölteni, mielőtt másnap reggel hazament volna. Így pedig lehetősége adódott a levelet becsúsztatni barátja zárt ajtaja alatt.

Mikor Jimin meglátta kedvesét, ahogy őt keresi a tömegben, bőröndöstül rohant karjai közé, szinte felborítva mindkettőjüket. Amint megérezte az ismerős illatot, fejét pedig Seokjin széles vállain nyugtathatta, egyből megkönnyebbült. Az idősebb se érzett másként, hiszen az elmúlt napok őt viselték meg a legjobban. Az általa szeretett férfi ölelése okán olyan nyugalom áradt szét benne, melyért addig csak könyörgött.

Az út során a felnőttek sokat kérdezgettek Jimintől, aki készséggel és örömmel mesélt az utazásáról, pár percre megfeledkezve a felette gomolygó sötét fellegekről.

Beszélgetés közben végig fogta Seokjin kezét, aki derekát átölelve dőlt a vállának, fejüket összeérintve. Jimin szabad kezével szerelmét körbe ölelve simogatta annak fekete fürtjeit. Olyan szorosan bújt a két fiatal egymáshoz, mintha az elmúlt időszakot próbálták volna bepótolni, míg távol kellett lenniük egymástól. A szülőknek is jó volt látni a visszapillantón keresztül, hogy az elmúlt napok feszültsége elhalványult abban a pár percben, míg lakásukhoz nem értek.

Jimin elsőként a zárt ajtóhoz ment, míg Seokjin elpakolta a csomagokat a szobájába, a szülők pedig szintén elvonultak saját lakrészükre.

Az kemény falap pontosan úgy állt, ahogyan azt az elmúlt napokban Seokjin leírta; belülről kulcsra zárva. Jimin hallotta, ahogy bent egy játék, esetleg valamilyen anime zenéje szűrődik át tompán, így sejthette, hogy barátja tényleg a falap túloldalán tartózkodott.

Tudta, felesleges kopognia, vagy szóra bírni a másikat, hiszen még a felnőttek se tudták egy közös étkezés erejéig kiimádkozni barlangjából. Sejtette, hogy legjobb barátja szégyellte magát a történtek miatt, esetleg még mindig a düh és harag dolgozott benne. Ezt nem tudhatta biztosan. De az nyilvánvaló volt, akármelyikről is esett szó, azok elsősorban Jimin felé irányultak. Talán ő lett volna az utolsó, akinek ajtót nyit.

Így hát Jimin csak elővette a levelét, amit gondosan becsomagolt a borítékba még Japánban, majd azt csúsztatta át az ajtó résén keresztül. A vékony papír könnyedén csusszant a parkettán, szinte hangtalanul suhanva a földön. Jimin csak egyet pislogott, a levél pedig már el is tűnt a falap másik oldalán.

Innentől kezdve csak abban reménykedett, barátja elolvassa majd, ha egyáltalán észreveszi az üzenetét a padlón.

Ám legjobb barátja, Kim Taehyung egyből felfigyelt a kis borítékra. Percekig csak bámulta a krémszínű papírt, nem figyelve a képernyőre, amin addig az egyik játékát pörgette. Sejtette, sőt, tudta, hogy a levél Jimintől van, és hogy a fiú jelenleg ott volt a lakásukban.

Hatalmas súly nehezedett a vállára, ahogy felkelve a helyéről a borítékért nyúlt. Úgy érezte, a gravitáció sokkal erősebben húzta a padló felé, mintha a föld alá akarta volna süllyeszteni. Az a kis vékonyka papír is olyan nehéznek bizonyult a kezében, akárcsak egy darab kő. Fáradság, kedvtelenség és bűntudat lett úrrá rajta.

A harag már régen elmúlt benne. Ami maradt, az is az ő gyerekes, meggondolatlan énje felé irányult, aki képes volt testvérének és legjobb barátjának olyan fájdalmat okozni, amit saját magáról sem képzelt volna el. Mindezt önzőségből és féltékenységből.

Képtelen volt Seokjin és Jimin szemébe nézni. De annyit mindenképpen megtehetett, hogy elolvassa a levelet. Ha gyűlölködő gondolatok voltak a papírra vetve, megérdemelte őket. Ellenkező esetben pedig reményt és bátorságot adott neki arra, hogy szemtől-szemben megbeszélje a dolgokat.

Így hát felbontotta a borítékot. Az első dolog pedig, ami felkeltette a figyelmét, az egy virágcsokorról készült kép volt, aminek a hátulján Jimin jól felismerhető kézírását lehetett látni. Csak a fénykép megnézése utána hajtotta ki a levelet, aminek olvasásába egyből belemerült.

"Vegyes Cinea"

Egy hiányzó barátra gondolva.

„ Taehyung!

Nem igazán tudom, miként kezdjek neki ennek a levélnek. Azt hittem, legalább telefonon megbeszélhetjük a dolgokat, de miután nem fogadtad a hívásaimat, nem nagyon maradt más választásom, mint levelet írni.

Haragszom, őszintén dühös vagyok rád és felbosszant az, amit tettél. Te voltál az, aki annak idején, velem együtt rájött arra, hogy Hyosang megcsalta Seokjin-hyungot. Láttad, mennyire megtörte és letaglózta az eset, mégis önszántadból kerested fel azt a szemétládát. Ráuszítottad Seokjin-hyungra, mikor én egy mások országban tartózkodtam.

Tudod, milyen tehetetlennek éreztem magam? És ez a tehetetlenség mennyire fájt, miközben a gépem képernyőjén keresztül a szerelmem könnyektől áztatott arca nézett vissza rám?

De ez a fájdalom semmi volt ahhoz képest, amit akkor éreztem, mikor megtudtam, hogy az egész a te hibád. Aludni se tudtam miattad. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy te nem ilyen vagy, te nem tehettél ilyet, biztos csak valami vicc az egész.

Ám miután nem válaszoltál a hívásaimra és az üzeneteimre, már tudtam, igazak az elmondottak.

Nem hazudok, tomboltam az elmúlt pár napban. Szívesen lekiabáltam volna a fejedet, a képedbe üvöltve, mégis mit gondoltál erről az egészről. Önzőnek és kétszínűnek tartottalak, hiszen több mint egy éve annak, hogy Jin-hyunggal elmondtuk nektek a kapcsolatunkat. Tudtad, hogy a testvéred eleve miattad titkolózott olyan sokáig? Félt, milyen vitákat szülne kettőtök között, ha megtudnád az egészet.

Aztán a harag helyét átvette a bűntudat. Azon gondolkoztam, talán az én hibám az egész. Elhanyagoltalak? Nem figyeltem rád eléggé? Egy év alatt nem láttam a jeleket, amikből rájöhettem volna, hogy mégis zavar a testvéreddel való kapcsolatom? Tényleg annyira rossz barát voltam, amilyennek most érzem magam?

Biztos zavart, amikor a testvéredről áradoztam, vagy egyszerűen csak róla beszéltem. Abban sem vagyok már biztos, hogy figyeltél-e rám olyankor.

De igazából, fogalmam sincs, miként érzel ezzel kapcsolatban. Bűntudatból, vagy haragból nem jössz ki a szobádból? Nem tudom. Nem tudok semmit, mert nem beszélsz velem, pedig mindkettőnknek erre volna szüksége. Én nem tudok addig megbocsátani, míg nem mondod el, miért tetted, amit tettél.

Tudd, soha sem tudnék örökké haragudni rád, mert a legjobb barátom vagy. Te és Seokjin-hyung ugyanolyan fontosak vagytok nekem, és nem akarom, hogy emiatt távolodjunk el egymástól.

Seokjin-hyung szintén meg akarja beszélni veled a dolgokat. Csalódott magában, mert úgy érzi, nem volt elég jó testvéred. Azt gondolja, ha jobban figyelt volna rád, akkor ez nem történik meg. Állandóan stresszel és tapintható a fájdalom, mely átöleli a lelkét.

Ha velem nem is beszélsz, Seokjin-hyunggal ne tedd meg ugyanezt. Szüksége van rád, legalább annyira mint nekem, ha nem jobban.

Akármennyire haragszom rád és biztos lekeverek neked egyet, amiért fájdalmat okoztál a szerelmemnek, hiányzik a legjobb barátom. Beszélni akarok veled, hallani a hangod és ismét veled nevetni, vagy éppen sírni.

Nem akarlak elveszíteni, Taehyung.

Kérlek, beszéljük meg.

- Jimin

2017. május"

Mire Taehyung az utolsó sorokhoz ért, arcán egy-két könnycsepp is végig szántott, melyek mind a vékony papírra estek, elmaszatolva a tintát. Tudta, hogy megérdemelte Jimin haragját, de a tény, miszerint barátja ki akarta békíteni, megbeszélni vele ezt az egészet, csak még nagyobb fájdalmat okozott neki.

Már a találkozásuk első pillanatában érezte, hogy Jiminnel különleges lesz a barátsága, ő mégis képes volt a több éve tartó kapcsolatukat tönkretenni. Jimin boldog volt Seokjin mellett, ezt a vak is láthatta, Taehyung pedig hagyta, hogy a felesleges féltékenykedés ellepje az elméjét.

Taehyung emlékezett mindenre, amit Jimin mondott neki az elmúlt egy évben. Hogy milyen sokáig vágyakozott az idősebb Kim testvér után, mikor jött rá először a vonzalmára, miket élt át akkor és mekkora boldogság fogta el, mikor szerelmet vallott. Jimin mindent elmesélt neki, de Taehyung önző módon az elmondottakat egy vörös, dühtől átitatott szemüvegen keresztül látta.

Soha sem kedvelte Seokjin partnereit, illetve azokat a változásokat, amik végbe mentek az évek során. Hazudozott, bajba keverte magát és a döntései miatt fájdalmat okozott saját magának, Taehyung pedig nem kívánt ebbe részt venni.

Ráadásul a fiatalabb úgy érezte, hogy testvére szándékosan távolodott el tőle. Egyik nap még eljött érte az iskola elé, hogy együtt menjenek haza, aztán már nem. A közös programok is fogyatkoztak, kettesben nem mentek már sehova, csak a családdal, vagy barátokkal közösen. Taehyungnak pedig csak Jimin maradt, mint menedék. Egy biztos pont, akihez menekülhetett a magány elől.

Amikor pedig megtudta, hogy Jimin és Seokjin együtt vannak, úgy érezte, az addig biztosnak vélt pont az életében szintén megszűnik majd számára. Azt gondolta, bátyja rossz hatással lesz legjobb barátjára; fájdalmat és csalódottságot fog neki okozni, miközben Taehyung ott marad egyedül, mivel Jimin majd egyre kevesebbet foglalkozik vele, ahogyan Jin tette.

Ha Jiminnek le kellett mondania egy találkozójukat, Taehyung egyből Seokjint hibáztatta érte, mindenféle magyarázat nélkül. Folyamatosan gyűlt benne a féltékenység és az utálat, míg végül azon a napon ki nem tőrt belőle minden, akkor pedig megkereste Hyosangot üzenetben.

Nem gondolkodott, csak a benne dúló haragra hallgatott, most pedig az ő hibájából mindenki szenvedett. Pedig éppen attól félt a legjobban, hogy Jiminnek baja esik.

Igen csendes volt a lakás, mikor Taehyung kinyitotta szobájának ajtaját. Kezdett sötétedni, de a nappaliból tompán hallatszódott a televízió hangja, így Taehyung arra felé vette az irányt. Reménykedett benne, hogy barátja még nem ment el, mert úgy érezte, ezt hármuknak közösen kell megbeszélniük.

Reményei pedig meghallgatásra találtak, mikor a nappali kanapéján a szerelmes párt találta összebújva, ahogy néztek valamilyen filmet. Pattogatott kukorica illata terjengett a levegőben, ám a tál már üresen állt a dohányzóasztalon.

Taehyung adott magának pár percet, hogy kellően összeszedje magát. Arcát még egyszer megtörölte, majd egy mély sóhajtás után a torkát köszörülve hívta magára a két tévéző figyelmét. Elég hangos volt ahhoz, hogy a televízió hangereje ellenére Jiminnék meghallják. A másodperc törtrésze alatt szegeződött Taehyungra két pár szem, melyek ugyanolyan fáradtságot tükröztek vissza, mint amit a fiatal is érzett.

Jimin és Seokjin nem szóltak semmit, így Taehyung még egyszer megköszörülte a torkát, majd csak annyit mondott:

- Azt hiszem, beszélnünk kell.

Helló!😂
Talán furcsa lehetett ez a fejezet, vagy legalább is szokatlan, hiszen a legelső publikálás óta talán ez a második olyan rész, amiben van leíró szöveg, nem csak maga a levél (az első ugye az, amikor Jimin rájön, hogy vonzódik Seokjinhez), ráadásul nem is annyira rövid a szöveg.
Taehyung összességében talán az egyik legfontosabb mellékszereplő, hiszen Jimin legjobb barátja és Seokjin testvére is egyben, így mindkét főszereplő szempontjából meghatározó a jelenléte, ezért nem is volt kérdés, hogy kap legalább egy önálló fejezetet. A végét nem véletlenül hagytam meg függővégként, hiszen Jimin levele így is elmondja a lényeget, ezért pedig felesleges volt még egyszer elismételnie a szavait.
Múlt héten nem volt új fejezet, mivel a novellás könyvembe, az "In My Mind"-ba töltöttem fel egy új oneshotot. Egy kis nyári hangulatot visszaidéző írás, ráadásul egy számomra újonnan megismert bandával, a SEVENTEEN-nel, akiket nem is értem, eddig miért nem ismertem meg hamarabb. Egyszerűen imádom őket, teljesen beszippantottak magukkal 😍
A páros JeongHao, vagyis Jeonghan és The8, azaz Minghao szerepelnek benne. Aki esetleg még nem olvasta, de érdekelné, az nyugodtan nézze meg a másik könyvemet is 😊
Köszönöm, hogy olvastátok ezt a fejezetet is, jövő héten pedig jövök egy újabbal, amivel lassan már tényleg a végére érünk a történetnek.