"Tulipán"

A tökéletes szerető és a lángoló szív virága.

„ Jaj, Jin-hyung!

Amikor a kapcsolatunk következő szintre emeléséről gondolkodtam, álmaimban sem sejtettem volna, hogy ennyire jó lesz. Még mindig furcsán bizsereg a hasam, ahogy visszaidézem a pár órával korábban történteket. Az arcomról se tudom levakarni bárgyú mosolyomat; szinte már fáj, de képtelen vagyok abbahagyni.

Próbálok óvatosan és minél csendesebben körmölni a papírra, mivel te még mindig az ágyamban alszol. Mikor felébredtem, alig akartam kikelni mellőled, olyan jó meleg volt a karjaid között. De úgy éreztem, ha nem írom meg ezt a levelet, akkor elvész az a lendület, az a varázs, ami ezen a reggelen ért engem, miután felébredtem. Most vagyok leginkább az est hatása alatt.

A tegnapi kapkodás okán nem hajtottam le a redőnyt, így a reggeli napfény csupasz mellkasodra és álomittas, nyugodt arcodra esik. Elképesztő látvány, egyenesen szívmelengető. Igyekszem gyorsan megírni ezt a levelet, hogy még az előtt visszabújhassak melléd, mielőtt felkelnél.

Kár lenne hazudnom, régóta fantáziáltam arról, ahogy mindez megtörténik. Mielőtt felismertem volna az irántad való érzéseimet, csak az osztálytársaim becsempészett újságai voltak, illetve a felvilágosító óra, ahol szexuális témában bármit láttam, hallottam. De akkor egyik sem váltott ki belőlem semmit, ami az utóbbinál talán nem túl meglepő. Ám miután rájöttem, hogy szerelmes vagyok beléd, onnantól kezdve csak te léteztél számomra: lelkileg és testileg is.

Gondolom nem vagy kíváncsi a kis hormontúltengéses Jimin álomvilágára, amit rólad szövögetett, de azt le kell írnom, hogy a tegnap este minden képzeletemet felülmúlta.

Talán most kicsit leromboltam az általad megalkotott „aranyos Jimin" képét, de nem tagadhatom meg azt, hogy az őszinte szerelmem mellett a testi vágy is erősen játszott bennem az irányodba.

Amíg titkoltuk a szerelmünket, addig nem akartam ezzel kapcsolatban semmit sem lépni. Hiába voltak szenvedélyesebb és követelőzőbb csókjaink, én mindig próbáltam időben meghátrálni, ami igen nehéz volt. A csókjaid a gyengéim.

A szüleimmel közös vacsora után történtek egyértelműen elindították a lavinát, de próbáltam minél lassabban eljutni arra a bizonyos töréspontra, amíg a többiek előtt sem vállaltuk fel magunkat. Ettől függetlenül, mindkettőnknek igen nehezen ment egy-egy hevesebb összebújás után rendezni magunkat.

Mostanra csak nevetve gondolok vissza azokra a filmnézős délutánokra, ahol megfeledkezve mindenről csak egymással foglalkoztunk, aztán mindkettőnknek el kellett vonulnia egy másik helyiségbe, amíg lenyugodtunk. Akkor kicsit kínos volt, mostanra csak komikus az egész szituáció.

Miután felfedtük magunkat a srácok és a szüleid előtt, csak a megfelelő alkalomra vártam. Tudom, sokszor mondják, hogy az ilyet nem érdemes előre megtervezni, jön majd magától, de mivel mindketten a családunkkal élünk együtt és még tanulunk, így igen nehéz lett volna spontán cselekedni. Csak ezért az alkalomért nem érdemes egy hotelszobát foglalni, pláne azt megfizetni. Az otthonunkban pedig nem tudtuk, mikor leszünk hosszabb ideig kettesben.

Végül a szüleim biztosították kettőnknek a legmegfelelőbb alkalmat, bár ők erről mit sem sejtettek. Te is először aggódtál, hogy ránk nyithatnak, mikor haza jönnek, de miután mindent elmondtam a szomszéd városban tartott egész estés színházelőadásról, ami után anyáék másnap délig biztos nem tértek volna vissza, már sokkal bátrabb lettél.

Mondhatom talán azt is, hogy sikerült mindkettőnket meglepned az este folyamán.

Bár nagyon vártam a közös esténket, ideges voltam a miatt, melyikünk milyen szerepet vállal majd be. Tisztában vagy vele, hogy nekem te voltál az első, így nem sok tapasztalatom lehetett azzal kapcsolatban, mi számomra a legkellemesebb és élvezetesebb.

Most amúgy nem látsz engem, mert úgy durmolsz, mintha napok óta nem aludtál volna, de az arcom szinte ég, ahogy ezeket megfogalmazom neked. Talán ez az egyik, ha nem a legintimebb levelem. Próbálom kicsit elviccelni, viszont attól még olyan dolgokat írok le, amiket nem mindennap mond el valaki akár csak szóban is.

De tényleg nagyon boldog vagyok attól, ahogyan az esténk alakult. Soha sem kérdeztem a korábbi kapcsolataidról, mert az addig ismert dolgokon kívül semmi másra nem voltam kíváncsi. Azt viszont láttam rajtad, hogy nem teljesen ismeretlen számodra a helyzet, ahogy azt is, hogy kicsit idegessé váltál, mikor rájöttél, neked kell megmutatnod nekem mindazokat az élvezeteket, amiket addig még nem tapasztaltam.

Remélem, megnyugtatlak azzal, ha azt mondom, életem legjobb estéje volt. Tudom, féltél, hogy fájdalmat, esetleg kellemetlenséget okozol nekem, ám mindezekből semmi sem valósult meg. Nem maradt bennem más, csak a vágy és az irántad érzett szerelmem, mely abban a pillanatban, mikor az élvezetem a tető fokára hágott, még erősebb és szilárdabb lett.

Ami pedig a leginkább az emlékezetembe vésődött az a tekinteted. Végig tartottad velem a szemkontaktust. Égtél a vágytól, az irántam érzett vonzalomtól és a szeretettől. Szinte perzselte bőrömet két barna szemed, melyekkel ruhátlan testemen tekintettél végig.

Éreztem az érintéseidből, mennyire akartál engem. Ugyanolyan hevesen, mint én téged. Sírni tudtam volna örömömben.

Köszönöm a tegnap estét. Remélem, hamarosan megismételhetjük.

- Jimin

2016. július"

Az iskola miatt és mert programom is volt, nem tudtam a novellámat átnézni és kijavítani, szóval itt vagyok helyette az új fejezettel, ami amúgy ismét az egyik legfontosabb és az egyik nagy kedvencem.
Nem igazán vagyok magabiztos, amikor az ilyen jelenetekről/leírásokról van szó, mert ezt nehéz jól megírni, de azért is szeretem ennek a fanfictionnek a formátumát, mert ezt is még egy biztonságos közegen belül tudtam tartani (de a jövőben dolgozom rajta, hogy más írásaimban megpróbálkozzam normálisan leírni ezeket a részeket).
Remélem élvezettel olvastátok a fejezetet, mert tényleg az egyik kedvencem.