"Porcsinrózsa"

Szerelmi vallomások esetén a legbeszédesebb.

„ Kedves Jin-hyung!

Sok tehertől szabadultunk meg az elmúlt időszakban. Sokat idegeskedtünk azon, mikor és hogyan mondjuk el a többieknek a kapcsolatunkat. Kicsit nehéz volt dűlőre jutni, főleg, mivel nagyrészt én csak egyet értettem veled, míg te voltál elsősorban bizonytalan.

Egy idő után fájt is ennek a gondolata. Vajon nem szeret igazán? Nem akar igazából egy komolyabb kapcsolatot? Még sem érez elég jónak? Ilyesmi kérdések kavarogtak bennem, melyek rendesen összezavartak veled kapcsolatban. Hiszen találkoztál a szüleimmel. Ha kettesben vagyunk, akkor mindig kimutatod, mennyire szeretsz velem lenni, sőt, társaságban is odafigyelsz rám. Különlegesnek éreztem magam, amikor tapasztaltam, miként nézel rám. Ezért zavartak össze ezek a gondolatok.

A titkolózás és az, ahogyan bántál velem, nem fért meg egymás mellett; két teljesen ellentétes pólusok voltak. Feszítettek belülről az érzések, de nyugton maradtam.

Ám a mécses nem bírta sokáig és bizony eltörött. Ez vezetett a második nagy veszekedésünkhöz és az első olyanhoz, amit egy párként éltünk át. Napokig nem is beszéltünk utána és társaságban tartottuk a távolságot. A szüleim és a srácok észrevették, hogy valami más. Én sokkal jobban magamba fordultam, keveset beszéltem és állandó letörtséget éreztem. Bár, te sem néztél ki mesésebben az állandó karikákkal a szemeid alatt.

Bevallom, még mindig rosszul esik, hogy aznap lepasszoltál Yoongi-hyungnak. Talán két hete tarthatott a rádiócsend kettőnk között, amikor megkértelek arra, gyere értem a vasárnapi biciklizésem után. Úgy terveztem, bocsánatot kérek, kibékülünk és normálisan megbeszéljük a dolgokat.

De végül a te autód helyett, Yoongi-hyungét láttam a park bejáratánál várakozni. Biztos vagyok benne, akkor ordított rólam, mekkorát csalódtam.

Az út egy része csendben és igen lassan telt. Annyira haza szerettem volna menni, hogy az időérzékem teljesen lelassult. Ami korábban egy perc volt, abban a pillanatban egy örökkévalóságnak hatott.

Végül Yoongi-hyubg törte meg a csendet. Kérdezett rólad, rólam, úgy összességében rólunk. Valahogy éreztem, hallottam a hangjában azt a hangsúlyt. Tudta. Egyszerűen csak tudta, mi van közöttünk és megpróbálta belőlem kihúzni az igazságot.

Én pedig letört és csalódott voltam. Ha nem Yoongi-hyung lett volna ott, lehet Taehyunghoz rohanok ezzel, de végül mindent kiadtam. Mosolyogva meséltem a vallomásomról, a randikról és a szüleimmel közös vacsoránkról, míg a titoktartásról már sokkal kedvetlenebbül beszéltem. A veszekedésünknél pedig már a könnyeim potyogtak. Észre sem vettem, hogy Yoongi-hyung már háromszor elhajtott a virágboltunk előtt, míg meséltem neki.

Köszönésképpen pedig csak annyit mondott, hogy ő majd gatyába ráz téged és megoldja helyettünk is ezt az egész katyvaszt, amibe sodortuk magunkat.

Szerintem, sokkal tartozunk Yoongi-hyungnak. Ott volt a kibékülésünknél, aztán megszervezte, miként mondjuk el Taehyungnak és Hoseok-hyungnak a titkunkat. A szüleid esetében pedig csak annyit mondott, legyünk férfiak és oldjuk meg magunk. Kicsit olyan volt, mint amikor a tanár leszidott minket általánosban, de hatott.

Még mindig izgultál, amikor a srácok elé álltunk, de talán segített, hogy Yoongi-hyung már tudta és segített nekünk. Hoseok-hyung miatt én nem is aggódtam, mert pont róla nem gondoltam volna, hogy másképp fog gondolni kettőnkre.

Taehyungról pedig mindketten tudtuk, kemény dió lesz. De ne aggódj, a legnagyobb baja biztosan csak a mi barátságunk kérdése. Látom rajta; egyszerűen fél az eltávolodástól. Hogy a veled való kapcsolatom kihat a mi barátságunkra. Az én dolgom ennek az ellenkezőjét bebizonyítani neki. Te csak legyél számára jó testvér, a többit megoldom én.

Nem tudom, neked milyen érzés megszabadulni ettől a felesleges titoktól, de én megkönnyebbültem. Majdnem egy éve annak, hogy összejöttünk, én pedig végre úgy állhatok melletted, mint a társad. Kezdetben még szórakoztatók voltak a titkos, rejtett érintéseink, de a valódi, szabadon felvállalt érzéseinkkel képtelenek versenyre kelni. Olyan egyszerűek és természetesek. Könnyedséget és kényelmet nyújtanak.

Felszabadító érzés egy új lépcsőfok megtétele a kapcsolatunkban.

Vajon túlzás, hogy már a következő szintre lépés jár a fejemben?

- Jimin

2016. április"

Kicsit deja vu ez az egész 😂
Esküszöm, nem szándékosan, de tegnap megint későn értem haza, hogy aztán éjfélkor jusson eszembe, hogy fel kéne tölteni az új részt. De ezúttal nem akartam kihagyni egy hetet a feledékenységem miatt (főleg mert témáját tekintve fontos fejezetről van szó), szóval mára hoztam a 18. levelet.
Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy jelenleg van egy oneshot a jegyzeteim között, amire hogyha a héten lesz időm, meg energiám, akkor átnézek és vasárnap azt publikálom. Szóval a héten szándékosan kihagynám ennek a történetnek az új fejezetét.
Természetesen, ha végül nem végzek időben a javítással, akkor jön a 19. levél, ahogy szokott.
Köszönöm, hogy végig olvastátok 😊