"Illatos Jezsámen"

Az igazán nagy csalódások virága.

„ Seokjin-hyung!

Korábban azt hittem, ez a változások ideje lesz mindkettőnk számára. Te magad mondtad, hogy az egyetem azért is lesz jó, mert magad mögött hagyhatod a középiskolát és az akkor átélteket. Azt hittem, ez azt jelentette, hogy egy időre csak a tanulásra akarsz koncentrálni. Nem lesz új párkapcsolatod és csak velünk, a barátaiddal fogsz foglalkozni.

Én a magam részéről igyekeztem bebizonyítani és kimutatni, hogy megváltoztam. Direkt megnövesztettem a hajamat és oldalra fésültem, hogy férfiasabbnak tűnjek. Többet kezdtem a bőrömmel foglalkozni és férfi sminket használni, valamint olyan ruhákat hordtam, amik nem egy számmal nagyobb, szabadidős gúnyák. Menő, szaggatott farmerek, bőrkabát és különböző bakancsok; teljesen lecseréltem a ruhatáramat. Emellett a szabadidőmben jobban odafigyeltem a biciklizésre, illetve kisebb edzéseket csináltam, hogy a kisfiús arcomat és testalkatomat is férfiasabbá tegyem.

Annyi mindent megtettem, te mégsem vettél ebből észre semmit.

Ennek ellenére nem bánom, mert bár a fő célomat nem értem el vele, de kimondottan jól éreztem magam a bőrömben. Ami az elején fárasztó volt, mostanra mindennapos rutin lett, a tükörbe nézve pedig sokkal magabiztosabbnak látszottam a saját szememben. Ez az érzés persze csak addig tartott, amíg te a közelembe nem kerültél.

Egy ideig még abban is hittem, hogyha a külsőbeli változás nem hozott eredményt, akkor tettekkel próbálok nyitni feléd. Igyekeztem beszélgetéseket kezdeményezni, társalgást folytatni veled. Ez úgy tűnt bevált, hiszen szívesen beszéltél magadról, ráadásul újdonságként hatott, mennyire szeretsz béna favicceket elsütni, illetve magadat dicsérni. Kezdetben azért nevettem, mert tudtam, ettől érzed jobban magad, valamint egy-egy poén kifejezetten meglepett, de egy idő után tényleg viccesnek találtam őket.

A japán nyelvben is próbáltam segíteni. A tanfolyam időpontja már meg lett hirdetve, de én ragaszkodtam hozzá, hogy néhány dolgok megtanítsak neked előre. Igaz, fentebb azt írtam, igyekszem férfiasabbnak tűnni a szemedben, de ebben a helyzetben nem féltem elővenni a kis kutya szemeket, amikkel simán rávettelek a közös tanulásra.

Lehet, számodra akkor nehézségeket okozott a hiragana, katakana és kanji tanulása, de számomra sokat jelentettek ezek az órák. Nézni, ahogy erősen koncentrálsz a betűk szépírására, közben hangosan memorizálod őket. Látni, hogy érdekel a mondandóm, mikor kicsit hanyagolva a tanulást inkább a kultúráról és érdekességekről mesélek neked. Úgy éreztem, egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és talán ennek köszönhetően bevallhatom az érzéseimet neked.

Még a neked írt leveleket is sokszor rendezgettem át és pakoltam ki a helyükről, hogy aztán visszategyem őket. Azon gondolkodtam, a vallomásom részeként oda fogom neked adni őket.

Aztán elkezdődött a tanfolyamod, hirtelen pedig visszakerültünk a régi kerékvágásba. És nem éppen a jó irányba.

Ha felajánlottam a segítségem, te visszautasítottad, mondván, egyelőre magad szeretnél boldogulni. Mivel egy intenzívebb oktatásról volt szó, a közös találkozásaink visszacsökkentek a minimumra, hiszen ha nem órákra jártál, akkor otthon tanultál. Ahogy láttam, hiába tanultunk előre, adódtak nehézségeid.

De még nem szállt el a reményem. Nem hagyhattam, hogy ennyitől meghátrálják. Ott volt még a nyárindító bulink; azt terveztem, hogy ott majd ismét előrébb lendítem azt a bizonyos kereket.

Aztán váratlanul beállítottál egy lánnyal. Momonak hívták, és mindössze a tanulópartneredként mutattad be. A tanfolyamot szervező iskola ötlete volt, hogy a koreaiul tanuló japánokat és a japán nyelvet tanuló koreaiakat párokba rendezik, hogy együtt tanuljanak és segítsenek egymásnak. Ez még nem olyan gáz, sőt, kifejezetten jó ötletnek gondoltam volna más helyzetben.

De láttam, hogy nézett rád a lány az egész buli alatt. Tördelte a koreait, látszott, hogy ő is kezdő, és bár hamar kiderült, én sokkal többet tudtam fordítani a mondandójából, állandóan téged kérdezett és beszéltetett. Te pedig nekem ismételtél el mindig mindent. Idegesítő volt, hogy kérdések három emberen kellett végig menjenek, mert Momo rád akaszkodott.

Féltékeny voltam.

Csalódtam magamban, amiért a sok próbálkozás ellenére se vettél számba úgy, mint lehetséges partnert. Csalódtam az egész újrakezdő marhaságban. Csalódtam benned, mert bár nem tettél konkrét utalásokat arra, hogy Momoval lenne valami köztetek, nem is fogtad őt vissza, mikor beléd karolt. Iszonyúan fájt ám.

Fáj, hogy mindig akad valaki, aki elém áll. Mindig akad valaki, akinek látszólag több esélye van nálam.

Tényleg ennyire kevés vagyok hozzád? Ennyire kevés lennék neked?

- Jimin

2014. június"

Meglepetés! 😀

Mivel a mai nap során nem csak a BTS  megalakulásának a hetedik évfordulóját ünnepeljük, hanem én is a ma lettem kereken húsz éves, gondoltam, megleplek titeket egy plusz fejezettel a héten.
Bizony, ezen a héten két fejezet lesz, ugyanis holnap jövök a szokásos feltöltéssel, ez pedig a meglepi volt.
Remélem örültök neki 😊

(Tudom, nem a legvidámabb fejezet egy ilyen alkalomhoz, de attól még remélem örültök a meglepetésnek.)