Aideen bátyjának bal oldalán helyet foglalva figyelte, amint a tágas, üres bálteremben kettejük védelmezői egymással küzdve gyakorolnak. Hiába volt kettő az egy ellen a felállás, mégis Morticia könnyedén verte vissza a két fiú támadásait. A hercegné lelkesen figyelte kecses mozdulataikat, míg Caelum inkább egy könyvvel töltötte el az idejét. A helyiségben csend honolt, egyedül a fegyverek csengése töltötte meg, vagy olykor Aideen lelkes tapsolása, amikor a feketébe öltözött lány egy számára tetsző mozdulattal verte vissza ellenfeleit.

- Kedveled, igaz? – lassan két órája is így töltötték az idejüket, amikor meghallotta testvérének gyengéd, halk hangját. Ujját könyvjelzőként használva csukta össze a kötetet és úgy vezette fel a tekintetét húgára, aki értetlenkedve viszonozta azt – Morticia-t – egészítette ki magát, hogy érthető legyen kiről is van szó.

- Lehet olyasvalakit kedvelni, akiről alig tudok valamit? – mosolyodott el játékosan, majd kezdte el ismét a terem közepén dolgozó hármast figyelni. Ha őszinte akart lenni, azért sem adott konkrét választ, mivel még maga sem volt biztos a dologban. Morticia titokzatossága, határozott jelleme vonzotta őt, dehogy ez bármiféle más vonzalmat is előhozott volna-e belőle... nem volt biztos benne. Aideen egyébként sem szeretett senkit testvérén kívül, nem látta értelmét ilyesmin gondolkodni.

- Lefeküdtél vele, igaz? – a kérdést hallva annyira hirtelen kapta ismét testvérére a fejét, hogy laza kontyba fogott haja szétomlott és szőke tincsei ezer felé kezdtek el szállni. Arcáról sokat nem lehetett leolvasni, de azért enyhén felfelé íveltek szemöldökei meglepetését kimutatva.

- Nem, nem feküdtünk le – válaszolt nyugodt, könnyed hangszínen, viszont továbbra is meredten figyelte Caelum nyugodt arcvonásait. A fiú vizsgálódva járatta végig rajta íriszeit, hosszú percekig ezt játszotta és csak ezután szólalt meg ismét.

- De azt akarod, hogy megtörténjen – jelentette ki, mintsem kérdezte, mire húga enyhén hunyorogni kezdett rá.

- És ha igen? Semmi rossz nincs ebben, ez csak szex – vont vállat unottan – Eddig sosem volt bajod azzal, ha valakivel ágyba bújtam, most ez miben más?

- Morticia egy bérgyilkos, Aideen.

- Ó, szóval, ha hercegekkel és hercegnőkkel fekszem össze az tök oké, csak azért mert pénzesek, de Morticia már tabu, mert nem királyi vérből származik? – horkantott fel idegesen a hercegné és fordult egész testével bátyja felé. A lány forró fejű volt, elég volt egyetlen rossz szó és máris képes volt felkapni a vizet, viszont testvérével igyekezett mindig türelmes lenni és hiába érezte abban a pillanatban azt, hogy nem az; ha valaki mással folyt volna le ez a beszélgetés, már rég fennhangon oktatta volna ki a másik illetőt.

- Csak féltelek, Aideen. Nem akarom, hogy bajod essen, vagy összetörjön a szíved. Morticia más és ezért vonz téged. Félek, hogy sérülni fogsz mert túl közel engedted magadhoz.

- Tudod, hogy nagyon szeretlek, Caelum és mindig adok a véleményedre, de nem kell miattam idegeskedj – nyúlt testvére keze után a lány és szorította meg az ujjait biztatóan – Tudok vigyázni magamra. Egyébként is, rajtad kívül senki nem állhat közel hozzám. Nekem csak rád van szükségem, az én egyetlen, csodálatos, imádnivaló bátyámra.

- Nem szeretem amikor így hízelegsz – ráncolta az orrát a herceg, ahogy száját elhúzva hallgatta húga szavait. Sosem kedvelte, amikor valaki ilyen módon beszélt róla, nem csak a húgától nem viselte jól. Ő nem látta magában azt, amit mások igen így visszautasított minden kedveskedő szót, még akkor is, ha nem gúnnyal átitatva ejtették ki azokat.

- Nem hízelgek, de nem is számít. A lényeg az, hogy hálás vagyok, amiért törődsz velem, de ne lesz baj, ígérem.

- Az ígéreteknek súlya van, Aideen. Ne ígérj olyasmit, amit nem tudhatsz előre – szólt rá testvérére Caelum, amit a lány csak szemeit forgatva fogadott.

- Esküszöm, ha nem egy herceg volnál, tanítónak kéne menned. Imádsz másokat kioktatni.

- Nem vagy vicces.

- Én aztán nem vicceltem, halálosan komolyan mondom – egyenesedett ki a lány a dorgáló szavakat hallva. Ekkor a hercegen volt a sor, hogy kék szemeit megforgassa, majd inkább lerázva a beszélgetést nyitotta ki ismét a könyvét és kezdett el újból olvasni. Aideen még egy darabig figyelte olvasó testvérét, majd egy idő után ismét a küzdő védelmezőknek szentelte a figyelmét.

A nap folyamán többször is eszébe jutott még a bátyjával lefolytatott beszélgetés még akkor is, amikor saját magát győzködte arról, hogy nem érdekli. Senki nem ismerte őt úgy, mint Caelum és nem véletlenül jegyezte meg bátyja azt, amit. Győzködte magát arról, hogy Morticia is csak egy futólagos, izgalmas társ, viszont egy idő után neki is be kellett látnia, hogy ez nem így van. Morticia valóban más volt, mint a többiek és még az is előfordulhatott, hogy több volt benne, mintsem egy ideiglenes kaland.