- Szóval mi is lesz pontosan a feladatom? – Morticia egy apróbb dobókést pörgetett ujjai között, ahogy a hercegné oldalán sétált végig a palota tágas folyósóin. Így, hogy már nem nyomódott fegyver a lapockái közé, bátrabban mérte fel a területet. A padlón csontfehér szőnyeg terült el, a falak eredetileg valószínűleg homokbarnára voltak kenve, viszont az idő nem volt túl kegyelmes, már egy jóval sötétebb árnyalatban pompáztak. Az ablakok hatalmasok voltak, csak úgy özönlött be rajtuk a napfény, bár néhol a súlyos, bíborszínű függönyökkel akadályt húztak elé. Egyszerre rémítette ez meg és csodálta őket. Az ablakkeretek szélesek voltak, könnyedén átfért rajta két megtermett ember is, így az esetleges támadások könnyebben kezdődhettek itt. A lány ezt megjegyezte, de egyelőre szóvá még nem tette.

- Mint azt tudod, az országban polgárháború van. Az emberek ölik egymást, gyújtogatnak, de a legfőbb céljuk nyilván megölni minket, ami ellen drága jó apám nem képes tenni – a védelmező figyelmét nem kerülte el Aideen gúnyos hangleejtése, ahogy mind erről beszélt, még egy apró mosolyt is sikerült kikényszerítenie belőle – Neked ügyelned kell arra, hogy velem ez ne történjen meg. A déli part legjobb gyilkosa vagy, nem hiszem, hogy problémád lenne ezzel. Emellett nem hátrány az sem, ha jó társaság vagy. Nem bírom az unalmas embereket – a hercegné szoknyáját kissé megemelve indult meg felfelé a lépcsőn, amit Morticia ismét harc szempontjából mért fel magának. A mahagóni korlát vastag volt, erősnek tűnt, de elég alacsony volt, könnyedén átzuhanhatott rajta az ember, ezt még az előnyére is fordíthatná. Felmérte az emelet magasságát, ahhoz nem volt elég, hogy az esésbe belehaljon valaki – esetlegesen akkor, ha fejjel előre érkezik és nyakát töri –, de súlyos sérüléseket lehet szerezni.

- Nem hittem, hogy a palotában is ismert a nevem – pillantott a barnahajú lányra féloldalasan. Alig két órája ismerte meg a hercegnőt, máris nagyon megkedvelte. Hallott róla pletykákat, az ország minden pontjára eljutott már a szabadszájú, gyönyörű lány híre, de az, hogy a saját szemével láthatta milyen is ő valójában; megnyerte. Morticia kedvelte a magabiztos embereket, azokat, akik képesek a sarkukra állni és kitartanak a maguk igaza mellett, nem engedik, hogy elnyomják őket. Aideen pontosan ilyen volt, egy pillanat erejéig sem lehetett elbizonytalanítani, sőt képes volt önmagát is megvédeni, ha úgy hozta a helyzet.

- Egy annyira keresett gyilkos, mint te, miért jöttél ide és ajánlottad fel a védelmedet? – az egyenes kérdés először annyira meglepte Morticiat, hogy át kellett gondolnia a válaszát. Lófarokba kötött, éjfekete hajából kiszabadult tincset igyekezett a helyére parancsolni, ezzel húzta egy kicsit az idejét. Jégkék íriszei az alacsonyabbra szöktek és egy apró mosoly jelent meg rózsaszín ajkain.

- Pontosan azért, mert ilyen keresett vagyok. Élvezhetem a királyi pompát, védelmet, illetve meghosszabbíthatom vele az életemet, hiszen, akinek még van két ép gondolata, az tudja, hogy hülye lenne itt rám támadni – vont vállat és a kést, amivel eddig játszott, visszacsúsztatta csizmájának rejtekébe – Meg hát, az sem hátrány, hogy egy munka sem hozott volna annyi bevételt a számomra, mint ez.

- Biztos voltál abban, hogy ki fognak választani? Egy bérgyilkos a képzett katonákkal szemben?

- Itt vagyok, nem igaz? – döntötte enyhén oldalra a fejét, így a hercegné könnyedén megpillanthatta a jégkék szemekben megülő magabiztoságát – Miért engem választottál a katonák helyett?

- Mert egy tiszt nem tud úgy ölni, ahogy egy gyilkos. Túl tisztességesek hozzá. Nem erkölcsre, hanem védelemre van szükségem – egy csepp kétség sem bújt meg benne ez iránt. Morticia mosolya kiszélesedett és aprót bólintott egyetértésének kifejezése képpen.

- Ezért akartál a bátyád mellé is olyanokat, mint én?

- Nyilván. Ajánlom nekik, hogy legyenek annyira jók, mint te, mert ha Caelumnak akár egy haja szála is meggörbül, saját kezűleg fogom megnyúzni mind a kettőt – jelentette ki, a mondandójának végén pedig öntudatlanul is felmordult. Vékony ujjai ökölbe szorultak, de még mielőtt Morticia ezt szóvá tehette volna, lerázta a feszültségét és megállt egy ajtó előtt – Ez itt a te szobád, tőle balra pedig az enyém. Az erkély közös, fürdőszoba a szobádból nyílik...

- Nem – vágott közbe mire Aideen értetlenül kapta rá a fejét – Nem tudlak megvédeni, ha nem egy szobában vagyunk. Egy tizedmásodperc elég ahhoz, hogy valaki elvágja a torkodat, ahogy én látom, nekem legalább három másodperc kellene, ahhoz, hogy átérjek.

- Rendben – bólintott aprót a hercegné, egy cseppnyi sértődöttséget sem mutatva a kioktató hangsúly hallattán – Szólok, hogy hozzanak neked egy ágyat a szobámba. Együtt fogunk osztozkodni a hálón. Ajánlom, hogy ne horkolj – biccentett aprót mosolyogva, majd a legközelebbi őrhöz lépve utasította az ágy beszerzésére. A férfi szemei elkerekedtek a parancsot hallva, de ellenkezés nélkül hajolt meg Aideen előtt és sietett el, hogy teljesíthesse a kívánságát – Morticia, még valami – fordult vissza felé komoly tekintettel – Ha vészhelyzet van és úgy látod, hogy az a két tökfilkó nem képesek megvédeni a bátyjámat, legyek akármilyen helyzetben, őt fogod megmenteni, neki fogsz segíteni. Nem érdekel mit fogsz tenni, hány embert fogsz megölni, hogyan ölöd meg őket. Te értesz hozzá, nem én, nem foglak korlátozni semmiben, ez az egyetlen szabály, amit be kell tartanod. El fogom érni, hogy kivégezzenek, ha engem mentesz meg helyette, ezt ne felejtsd el.

- Azt hittem az is egy szabály, hogy nem hazudhatok.

- Mégis honnan tudhatnám mikor hazudsz és mikor nem? – mosolyodott el féloldalasan a lány – Nem kell őszintének lenni, ha nem akarsz. Nem érdekel mit adsz be nekem arról ki is vagy, amíg rendesen végzed a munkád. Felőlem elküldhetsz engem a kénköves pokolba, megalázhatsz a népem előtt, beszélhetsz tiszteletlenül velem egészen addig, amíg biztosítani tudod, hogy a bátyámat elém veszed.

- Ahogy óhajtod, felség – hajolt meg finoman. Aideen aprót bólintott, szemeiben még mindig ott lapult a határozottsága, amit előzőleg hanghordozásába csempészet. Morticia előzőleg is felfigyelt már arra, hogy a hercegné miként viszonyul fivére iránt, mennyire fontos a számára, viszont ez a beszéd biztossá tette a számára. Tudta, hogy a herceg biztonságban lesz azok mellett, akiket választottak, a két férfiú majdnem annyira tehetségesek voltak, mint Morticia, így könnyű szívvel tett a lánynak esküt. Ők hárman képesek lesznek megvédeni a testvérpárt, egy kis aggodalom sem ült a szívén ezzel kapcsolatban.

Még egyszer nagyon boldog - most már hivatalosan is - fordulót, illetve névnapot, hercegnő. Nagyon nagyon szeretlek 💞