VÍZI CSATA

Szilveszterre a vízidomítást már a kisujjamból is kiráztam. Már úntam, hogy nem mehetek tovább a többi két elemre, de Rick még nem akart engedni. Azt mondta, hogy még nem vagyok jó vízidomár, és hogy bizonyítanom kell. De ez utóbbi könnyen ment.

Úgy történt, hogy a tengerparton gyakoroltam a vízhajlítást (hát mi mást?) Rick jelenlétében. Ekkor egy hangot hallottam meg. Víz hangja volt, de nem a szokásos. Hanem mintha valaki rajtunk kívül még lenne a közelben, és vizet idomítana.

- Hallod? - kérdeztem Ricket.

- Igen - fülelt. Hosszasan a nyílt tengerre néztünk, hogy meglássunk valamit, ha jön, és nem is kellett csalódnunk. Két ember jött a vizen csónak nélkül. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy vízidomárok. És az egyikük nő, a másik pedig férfi volt.

Mikor közelebb értek, a nő egy vízsugarat küldött rám, amit könnyűszerrel hárítottam.

- Hmm, a kis avatár - mondta a nő gúnyolódva. - Tehát a Seeker nem tévedett, hogy te vagy az.

- Hadd mutatkozzunk be - szólalt meg a férfi is. - Én Roger vagyok, ő pedig Caterina. Mindketten vízidomárok vagyunk Thanos seregében. És most felajánlunk neked egy lehetőséget.

- Csatlakozz Thanoshoz! - fejezte be a nő. - Csatlakozz, és ő az egyik tábornokává tesz! Magától a Seekertől tanulhatsz.

- És ha nem? - kérdeztem rezdüléstelen arccal.

- Kár lenne - mondta Roger. - Nekünk is és neked is. Higyj nekünk, nem akarunk mi szétroncsolni egy ilyen szép pofikát.

- Nem is kell - mondtam. - Mert én fogom a tiédet!

Dobantottam egyet, és két kő repült fel előttem, és ezeket egy ollóval a Roger és Caterina felé küldtem. Ők ezeket egy-egy vízcsóvával kettévágtak, és Caterina rám, Roger pedig Rick-re támadt.

Én elhárítottam Caterina vízsugarát, de arra már nem maradt időm, hogy azt is kivédjem, hogy a kivédett sugarat tovább használva a karomra késztette, és így a vízbe hajított engem.

A vízben nem kezdtem el pánikolni. De egy ideig mozogni sem. Valami történt velem. Nem tudom, hogy mi, de valami történt. Becsuktam a szemem, és amikor kinyitottam, sokkal erősebbnek éreztem magam. És sokkal dühösebb is voltam.

Idomítani kezdtem magam körül a vizet, hogy kiemeljen engem, és amikor már az öt méter magas vízoszlop tetején álltam, a tőlem legalább harminc méterre levő földet kezdtem el idomítani, s onnan két hatalmas követ emeltem ki, amiket kisebb darabokra szedtem, majd Caterina és az épp Rick-kel harcoló Roger felé irányítottam. A kődarabok mindkettejüket eltalálták, és a vízbe estek, ahol én mindkettejüket vízbilincsbe zártam, majd a partra sodortam őket, ahol pedig földbe temettem a testüket, hogy a fejük kilátszott.

Most már én is a partra irányítottam magam, és most már a düh is eltűnt belőlem.

- Elismerem, szépen legyőzted őket - mondta Rick.

- Köszi - mondtam. - Mi legyen velük? - néztem a két vízidomárra.

- Dönsd el te! - mondta Rick. - Te győzted le őket.

- Te mit tennél?

- Én Steve-hez vinném, és kihallgattatnám őket. De te úgysem ezt fogod csinálni.

- Honnan gondolod? - kérdeztem.

- Ismerlek már annyira.

- Tényleg nem azt fogom csinálni - mondtam. - Én adok nekik mégegy esélyt.

Leengedgem a földet Caterina és Roger testéről.

- Most választhattok: ti csatlakoztok hozzánk, vagy most elmehettek, de legközelebb nem fogok kegyelmezni, és megöllek mindkettőtöket - mondtam.

- Rosszul tetted, hogy ezt a lehetőséget megadtad nekünk - mondta Caterina. - Még találkozunk, avatár! Készülj a halálra!

Roger és Caterina beugrottak a vízbe, és már nem lehetett őket látni.