Hát nem mondom tényleg beteljesített szinte mindent, amit megígért nekem a bátyám. Nemcsak hogy legyőzte Shoto-t de szó szerint falba döngölte... Ő is erősített. Bevetette egy új fejlesztését a képességnek Rowling tunder.. Egy olyan támadás, amit már régóta tervezget, hogy akar kitalálni valamilyen még halálosabb csapást. De nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg is csinálja. Ellenben eldurrant az agya... Igazából még ez sem volt neki elég. Először is Izuku ellen és ellenem is használta tűz oldali erőit. Ellene viszont nem. Ez nagyon zavarta. Nem csoda, ha még ki akart belőle verni még némi harcot. Ha Midnight sensei nem altatja el meg is teszi. A másik hogy nem döglött meg... Csak hogy idézzek tőle. Pedig tényleg nagyon meg akarta ölni, eltenni láb alól, kivéreztetni... mit is sorolt még fel... ja, megvan: a szart is kiverni belőle. Ezeket mondta. Hiszen mégiscsak egy nap alatt elő is hozta belőlem azokat az érzéseket, amire nem gondoltam, hogy léteznek. Majd ezeket jól össze is törte. Nem akartam vele találkozni. Ami nehéz, mert ugye egy osztályba vagyunk.

Sokáig nem mosolyogtam, és mivel Katsuki onnantól minden nap megfenyegette, hogyha csak a közelembe jön halott ember, elkerült a felemás. Az osztály tudta mit tett velem és ez megint kirekesztett lett. Látszódott rajta hogy zavarja egy kicsit. De mivel régen is ez volt a helyzet, ezért annyira mégsem törődött vele. Engem viszont nagyon is bántott a jelenléte. Leginkább, azért mert még mindig mögöttem ült... Átkoztam, hogy pont azt a széket választottam évkezdéskor...

Sokáig nem tudtam mosolyogni. Hiába próbált Mina felvidítani. Valahogy nem éreztem képesnek magamat rá. Igaz elterelték a figyelmemet róla. De azért mégis csak elég hirtelen fellángolás volt ez, hogy fájó nyomot hagyjon bennem. Amikor este ágyba kerültem némán sírtam, mert a falak otthon vékonyak. És ha Kacchan meghallja, hogy megint sírok akkor vagy átjön kiabálni. Vagy másnap megint nekiugrik és bezsebel egy újabb igazgatói figyelmeztetést. Abból pedig egyikünk sem kér Így inkább elfojtottam magamban a bánatomat.

Aztán jött valami, ami talán képes lett volna elterelni a figyelmemet teljesen erről a csalódásról. Mégpedig az hogy a fesztiválon nyújtott teljesítményük alapján mehettünk hősgyakorlatra. Méghozzá úgy hogy erős irodák küldtek meghívót nekünk. Mi választhattunk, hogy kihez kerüljünk majd. Nagyon izgi volt, mert szinte olyan volt mintha az erős hőstanoncokért versengtek volna a profik.

Előtte azonban hősnevet kellett találnunk. A megfelelő kifejezést. Ami jellemez minket. A nevet, ami nagy valószínűséggel az egész karrierjük folyamán nem fog megváltozni. Mindenki ezt fogja használni, mikor rólad beszél. Nehéz volt a döntés.

Voltak olyanok köztünk, akiknek szinte azonnal megvolt. Például Tsuyu chan. Ő már régen kitalálta és illik is rá. Aranyos biztosan a kis gyerekeknek is tetszeni fog. Mások sokat gondolkodtak rajta, de mégis hozzájuk illő nevet találtak ki.

Aztán ott volt a bátyám, akit egyszerűen nem lehetett lebeszélni arról, hogy a gyilkos szót ne rakja bele a nevében. Midnight sensei nem győzte vissza ültetni a helyére. Mina tiszta gyagya volt amikor Alien Queen-nek akarta nevezni magát, de aztán a Pinky egész aranyos lett.

Nagyon meglepett mikor Izuku a Deku nevet választotta. És láttam a háttérben, hogy Uraraka elpirul. Hiszen miatta döntött úgy, hogy ezt a nevet választja. Érdekes párost alkotnak. Kíváncsi leszek, hogyan fejlődik majd a kapcsolatuk.

Aztán voltak azok, akik a saját nevüket használták továbbra is. Bár tudom, hogy Iida sokat gondolkodott mielőtt kiment és megmutatta. Talán a bátyjával történtek miatt. Ide tartozott Shoto is. Szerintem nem sok fantáziával bír. Vagy csak egyszerűen nincs kedve ehhez, nem akarja álcázni magát.

És aztán voltam én, aki nem tudtam eldönteni olyan hamar. Az utolsók közé tartoztam, akik kimentek. Úgy éreztem, hogy mégiscsak kellene valami tűzzel vagy a sárkányokkal kapcsolatos dolgot belevinni. Mégsem jutott eszembe semmi olyan, amit viselném az életem hátralevő részében. Végül is arra gondoltam, hogy valami könnyen megjegyezhető és aranyos nevet kéne választanom. De ahogy gondolkodtam valamiért elfogott az az érzés hogy hamarosan ott a nyár. A nyárban pedig egy csomó jó dolog van. Natsu mint nyár ez a szó ugrott fel elém... Csak az a gond hogy ez egy fiúnév is így azért mégsem választhattam ezt. Aztán gondoltam arra, hogy legyen Nasuki... és aztán azt is elvetettem. Nagyon nehezen találtam megfelelő nevet. Kicsit megpróbáltam meditálni... hirtelen sötétben, amibe eljutottam ezalatt, felrobbant egy kis láng. Eszembe jutott valami. Lidércfény. kiolthatatlan kis tüzek, amelyek megmutatják az utat az eltévedt vándornak. Ezt a nevet írtam fel a táblára.

De azt mondták, hogy ez jó lesz. Aranyos is, misztikus is. Kicsit utal a legendákra, a varázslatra. Ami nekem mindig is nagy kedvencem volt. Így lettem hát az elolthatatlan lángok hőse Lidércfény. Tetszett is és akkor először végre mosolyogtam. Ez a többieknek is feltűnt. A lányok szünetben körbe ölelgettek, hogy végre megint mosolyogni látlak. Meg éreztem egy tekintetet magamon. Oda fordultam és láttam, hogy Shoto is engem néz. Mosolyog mintha azt sugallta volna, hogy örül annak, hogy megint így lát. Amikor észrevette, hogy lebukott előttem egy kicsit elpirult. Elkapta a tekintetét. Furcsa volt. Nem tudtam miért, de úgy tűnt megbánta azt, amit tett velem. Viszont én még nem tudtam neki megbocsájtani.

Egy nappal később megkaptuk a listát, hogy ki mennyi felkérést kapott. Katsuki és Shoto kapták persze a legtöbbet. Ez el is várható, hiszen mégiscsak ők lettek a dobogó felső fokán. Ami meglepett, hogy nekem is nagyon sokan küldtek felkérést. Hirtelen nem is tudtam hova nézzek. Ami sajnáltam, hogy Izuku nem kapott egyet sem. Úgy éreztem, ez méltatlan. Hiszen annyit dolgozott és, csak azért mert összetörte magát és a képessége veszélyes ezért nem akarja senki se meghívni magához. Csak akkor nyugodtam meg e-téren, mikor mondta, hogy aztán ő is kapott egy felkérést csak ezt később küldték. És az egyik tanárunktól kapta meg az üzenetet.

Ahogy nézegettem a listát majdnem leestem a székről, mikor megláttam Endeavor hős ügynökségének a nevét a felsoroltak között. Egyszerűen nem fogtam föl. Pont ő? Aki úgy bánt és beszélt velem... Mégis mit akar tőlem? Azt mondta ugyan hogy figyelni fog de... Erre akkor sem számítottam. Viszont rá kellett jönnöm valamire. Azóta hogy találkoztam vele különösen tekintek rá. Kétféleképpen is beszéltünk. Shoto megvédett tőle majd elárult róla dolgokat. A második társalgáskor viszont már ő is másképpen tekintett rám. Sok minden változtatott nézeteimen. És már nem utáltam szívből őt. Hanem kíváncsi lettem rá. Hiszen azt mondta megakadt rajtam a szeme. Furcsa volt viszont azt is tudtam, hogy tényleg nagy előrelépés lenne az, hogyha bekerülnék egy ilyen neves hős keze alá. Így aztán magamat is meglepve elkezdtem gondolkodni azon, hogy talán őt választom. Komolyan azt hittem, hogy csak a saját fiát fogja meghívni a szervezetéhez. És mégis engem is kiválasztott. Senki mást csak minket, kettőnket. De a legdurvább hogy az elmúlt években senkit sem hívott hősgyakorlatra. Mert a fiára várt. Valahogy éreztem, hogy Shoto nem fog menni az apjához. Miért menne? Utálja... Szóval igazából, hogyha én odamegyek nem is találkozunk. Ezzel a gondolattal nyugtattam magamat mikor be x-eltem a nevét. Különös volt, de mégis egyszerűen nem hagyhattam elúszni egy ilyen lehetőséget

Az igazi meglepetés akkor ért mikor beléptem az irodájába. Direkt hamarabb mentem oda, hogy biztosan ne késsek el. De nem tudott azonnal fogadni. volt valaki bent nála. Kint vártam. Vollt bennem egy késztetés hogy hallgatózzak. Mert hát kiben nincs ilyenkor? De aztán kontroláltam magam és csak a telefonomat. Úgy 20 perc múlva behívott és megtörtént, amitől féltem... Ott volt a fia is. Komolyan úgy voltam, hogy akkor most fordulok meg csukom be az ajtót és mondom, hogy viszontlátásra. Sajnos azonban még azelőtt hogy bármit is tehettem volna mind a ketten a nevemen szólítottak. Nem volt mit tenni be kellett mennem...

- Aina... - lépett mellém Shoto – Nem tudtam, hogy te is ide fogsz jelentkezni.

- Ez kölcsönös. Reméltem, hogy továbbra is messze elkerülöd apádat...

- Figyelj én-

- Nem hiszem, hogy most alkalmas lenne beszélgetnünk.

Ezzel lezártam a témát. És bár éreztem, hogy a későbbiekben folytatódni fog most nem akartam vele beszélni. Nem ezért jöttem.

- Bakugou Aina... Akarom mondani Lidércfény.

- Endeavor san...

- Mint az imént megtudtam annyira már nem vagytok jóban Shoto-val.

- Ez valóban így van, de nem hiszem, hogy ez kihatással lenne a gyakorlat elvégzésére. Feltéve, ha ezt ön és a fia máshogy gondolják.

- Ha nem zavar, akkor nincs kifogásom az ellen, hogy mindketten nálam végezzétek a gyakorlatot.

Bólintottam. Amire ő a fiára nézett. Aki elköszönt tőlem és kiment a folyosóra. Kettesben maradtam Endeavor sannal. Leültetett és beszélni kezdett.

Elmondta, hogy azért esett rám is a választása, mert egy olyan képesség birtokában vagyok, ami olyan szinten egyedi, hogy nincs másik. Vagy nem tudnak róla, hogy a bolygó valami eldugott pontján lenne e hasonló. Egy teljesen új képesség és mivel egy új mutáció miatt jött létre nagy kincs a hős szakmában. Éreztem én egy trófeaként tekint rám. És azért akar beszervezni magához hogy, megmutassa, az ő szervezetének vannak a legkülönlegesebb tagjai. De végül is belementem. Igaza van abban, hogy nagyon egyedi képesség. Sok lehetőséggel és még én sem ismerem teljesen. Talán hogyha mellette tanulhatok ez alatt a rövid idő alatt, akkor tovább tudom még fejleszteni. És rájöhettek a többi rejtett lehetőségére is

Miután lezajlott a megbeszélés nagyon gyorsan el akartam hagyni az épületet. Viszont Shoto elkapta a karomat még egyszer, amíg a liftre vártam. Nem tehettem semmit. Nem volt hova menekülni. Kénytelen voltam megint beszélni vele.

- Mit akarsz tőlem? - nem néztem rá.

- Hogy beszéljük meg a dolgot.

- Mit kellene megbeszélnünk? Ki használtad azt, hogy gyengéd érzéseket tápláltam irántad. – eldurrant az agyam, kirántottam magam a fogásából és egyszerűen leordítottam minden fájdalmammal együtt – Megmondtam, hogy a küzdőtéren ne gondoljunk arra, hogy mi kezdettek kialakulni köztünk. De te mégis képes voltál ellenem fordítani ezt! Nagyon szarul esett! Remélem, tudod! És azt is, hogy nem bocsátok meg neked!

- Aina kérlek- fogta meg megint a kezemet – Ennek nem így kellene történnie!

Ekkor nyílt ki a liftajtó. Kirántotta magamat a kezéből. Beszálltam és hogy megnyomtam az ajtóbecsukódásának a gombját még egyszer a szemébe néztem.

- Bocs, de ez tele van. Nem férnénk el kényelmesen. - ezzel otthagytam.

Pont mikor össze záródott a két fém ajtó. Akkor olyan megtört arcot vágott. Kicsit úgy éreztem bűntudatom van, hogy ilyeneket mondtam neki. De igazam volt! Nem bántam meg hogy a fejéhez vágtam azokat a dolgokat. Jogosan mondtam mindent. Kihasznált és összetörte a szívemet. Még néha égette a számat a csókja és szúrta a mellkasomat hogy elárult. Haragudtam rá. Utáltam. Jól esett, hogy kiabálhattam vele. Este mégsem tudtam aludni.

Csak forgolódtam körbe-körbe az ágyamba. Méghozzá annyira hogy Katsuki átjött bele robbantott egyet az arcomba és le kiabálta a hajamat, hogy hagyjam abba és aludjak. Mondtam Jó rendben... Igen igaza volt. Ki kellett volna pihennem magamat. Hiszen következő naptól kezdve ott fogok aludni bent a szervezetnél. Egészen a gyakorlat végéig. Azért hogy ne kelljen annyira hajnalban felkelnem, hogy beérjek kezdésre. Összepakoltam már a cuccaimat. Az egy kicsit elterelte a figyelmemet, valahogy mégsem bírtam elfelejteni. Azt hogy hogyan nézett akkor a felemás szemű fiú. És a gyakorlat során többször is láttam ezt az arcot. Amikor észrevettem, hogy figyel engem.

Apjától elég gyakran kapott ezért fejmosást. Mert én vele ellentétben tényleg végeztem a gyakorlatot. Amíg ő, vagy egyáltalán nem figyelt semmire, vagy inkább engem tartott szemmel. Én segítettem az embereknek. És ez rettentően jó érzés volt. És rájöttem arra is, hogy Endeavor a maga módján egészen tűrhető hős. Igaz törtető és elég mogorva... De mégiscsak menti az embereket. Volt egy pillanat, amikor változott valami. Shoto nem nézett többé rám. Helyette olyan volt, mintha utol akart volna érni. Megint riválisok lettünk. De ez nem baj. Ugyanis arra az időre is a feladatára koncentrál. És nem rám.

Aztán elérkezett az az éjszaka, amit soha nem fog senki sem elfelejteni. A Hősgyilkos utolsó felbukkanásának éjjele. Járőrözni voltunk, amikor kitört a pánik. Én végig Endeavor mellett maradtam. Így kerültem a Noumuk közelébe is. Most nagy hasznát vettem a szárnyaimnak. Sok civilt menekítettem biztonságos távolságban. Míg Shoto és az apja harcoltak. Ezért fel sem tűnt, hogy mikor tűnt el Shoto mellőlünk. Bár hallottam, hogy az apja kiabált utána. De mivel én éppen akkor egy kisgyereket mentettem meg így nem figyeltem arra mit csinál a másik. Később én is láttam Izuku jelzését, amivel megadta a helyzetét. De akkor nem vettem észre, ezért én nem is tudtam, hogy segítenem kellene neki. El voltam foglalva a mentési munkával.

Nagyon... nem is inkább Halálra rémültem, amikor szemközt találtam magamat egy Noumu-val. Repült a nyavalyás. Amikor visszafelé mentem Endeavor sanhoz, akkor csapott le rám felülről. Meg akart ölni, de az ideiglenes főnököm megvédett. Bár komolyan azt hittem nem miattam tette, hanem csak azért, hogy legyőzze ezt a szörnyet. De megcáfolta a dolgot. Mert mikor kiszabadított a fogásából megkérdezte, hogy jól vagyok e. Nagyon meglepett, de mégis jó érzés volt.

Ezalatt Shoto az életét kockáztatta azért, hogy megmentse Iida-t és segítsen Izuku-nak. Mindhárman igazi hőstettet hajtottak végre. De ugyanakkor hatalmas ostobaság is volt a részükről, hogy egyedül intézkedtek. Később a dicséret mellett azért olyan fejmosást kaptak, hogy attól koldultak.

Viszont én sem kerülhettem el azt, ami ezután következett. Miután a hősgyilkost elfogták és megmentette Izuku-t, akkor történt az esemény. Azt még láttuk, ami később bejárta az internete és elindított egy új hullámot a bűnözésben. Ott álltunk egymás mellett Shoto-val. De pillanatokkal később történt valami, amire senki sem számított. Mégpedig az hogy a semmiből mögöttünk termet egy eddig ismeretlen fickó. Nem tartozott a gonosztevők szövetséghez. Legalábbis ha oda tartozott, akkor eddig nem tudtunk róla. Mégis Kurogiri-hez hasonló képességgel rendelkezett. Volt egy társa is. Neki, akinek balszerencsénkre az osztályfőnökünkéhez hasonlító ereje volt. Nem jó kombináció! Mire észbe kaptunk olyan történt, amire nem lehet felkészülni a mi korunkban. És talán semmikor máskor sem.

Elraboltak minket!

--------------------------------------------

Aina_Dragneel Mit szólsz? Nem tutam milyen hősnevet akarsz adni Ai channak. De ez illett hozzá. Legalábbis szerintem. Ha nem tetszik akkor kicserélem olyanra ami megfelel.

Ide meg rakok egy kis cuki Shoto-t.... Hogy csökkentse a feszültséget ... :D