Yaoyorozu Momo az első ellenfelem. Amikor egymással szemben álltunk a pályán valami megváltozott benne. Láttam a szemében hogy dühös. Bár nem értettem pontosan miért, de valahogy úgy éreztem azért változott meg az, ahogyan rám néz. Mert előtte rajtakapott minket Shoto-val. Biztosan nagyon le volt akkor döbbenve. Elment megkeresni a fiút, akibe szerintem bele van esve, mint vak ló a kútba. Ezt onnan is gondolom, mert Jiro-ék gyakran piszkálták azzal, hogy révedezve nézi a fiút. Erre azt kell látnia, hogy egy másik lányt ölelget. Most szerintem gyűlöl engem... Hiszen a beszélgetés közepén volt egy pillanat, amikor féltékenynek tűnt. Nem is kicsit. „Todoroki san" helyett egyik pillanatról a másikra Shoto-nak nevezte a felemás hajú fiút. Ez az osztályból egyedül az én szokásom. Csak az én kiváltságom, hogy tényleg a keresztnevén szólítom. Senki más nem csinálja. És igen is feltűnt, hogy annyira hirtelen kezdte tegezni. Igazából nem kell idegeskedni ennyi miatt, hiszen engem védett az apjával szemben. Az én vállamon sírt és... Ez a legfontosabb tényező. Engem csókolt meg. Különleges helyzetben vagyok! Shoto engem választott! Tény azonban hogy Yaoyorozu-t nemcsak, hogy foglalkoztatja és zavarja az, hogy összegabalyodva. ölelkezve talált ránk. Hanem kifejezetten dühös rám. Esélyes, hogy szerelmes Shoto-ba. Nem... Biztosan az! Ha ez így van, akkor hamarosan megtudom, hogy az elméletem pontos. Hiszen ha támadásait a harag vezérli, azt észre fogom venni

Az én mérkőzésen volt a harmadik a sorban. Izuku kezdett és nyert. Bár az első pillanatban úgy tűnt veszíteni fog. A lilahajú B-snek nagyon különleges képessége van. És nagyon meglepett vele mindenkit. Nem is gondoltak rá. Szerencsére az utolsó lépés előtt Izu fordított a helyzeten. Nagyon kicsi múlott az, hogy nem sétált ki a pályáról. Bármennyire is ragaszkodott a másik fiú ahhoz, hogy ő szeretne bekerülni a hős tagozatra. És igazából Shinso is jól járt a végén. Mert a profiknak megtetszett a képessége.

Aztán jött Shoto, Sero ellen. Szegény kötszeres srácot egy gleccserbe fagyasztotta, csak azért mert felhúzta magát az apja megjelenése után. Valószínűnek tartom, hogy miután mi Katsuk- val elváltunk tőle utána még egyszer összetalálkozott az apjával és akkor még jobban összevesztek. Shoto kicsit elfelejtette visszafogni magát. De bocsánatot is kért Serotól amiért rajta töltötte ki a haragját. Nagyon megdöbbentett. Hiszen olyan támadást még nem láttam. Lenyűgöző volt és csak reméltem, hogy ellenem ezt nem használja majd. Hanem én vagyok olyan helyzetben, hogy kicsit azért visszafogja magát ellenem. Elvégre mégis csak tetszek neki vagy mi... Viszont Izuku-t is féltettem most már tőle, hiszen a második körben ők egymás ellen nem fognak majd harcolni. Nagyon izgalmas lesz, ezt előre elfogadom, de aggódok mind a két fiúért. Remélem, nem törik össze magukat nagyon!

Viszont, jelenleg magam miatt kellene aggódnom. Hisz eléggé gyilkos tekintettel néz rám a fekete hajú lány. Becsuktam a szememet. Vettem egy mély levegőt. Kiürítettem az elmémet. Most csak a küzdelemre akartam koncentrálni. Semmi más nem foglalkoztathatott. Sem a rengeteg ember. Sem a fiúk harca. És végképp nem a csók! Hallottam, hogy a tömeg még kiabál, de aztán lassan elcsendesedett minden. Kinyitottam a szememet, vártam még két másodpercet és figyeltem, hogy a gong megszólaljon. Present Mic még valamit kiabált kettőnkről, de nem hallottam rendesen, mert elengedtem a fülem mellett. Aztán végre meghallottuk a jelzést is.

Egymás irányába rohantunk ő létrehozott egy kardot és le akart sújtani vele rám. Kitértem a csapás elől. Meggyújtottam a pulóverét, ami miatt ijedtében hátra ugrott. És mivel eloltani nem tudta inkább ledobta, trikóban támadt ismét ellenem. Két tenyerem közé fogtam a pengét úgy állítottam meg. Éreztem, hogy haragból mozog.

- Jól érzem, hogy dühös vagy rám?

- Az nem kifejezés!

- Megkérdezhetem az okát is? Vagy tán titok?

- Tudod te azt nagyon jól! És ahogy észrevettem Bakugou san sem teremtett le annyira, mint reméltem...

A bátyám neve hallatára megdöbbentem, de nem engedtem. Akkor esett le, hogy ő szólt Kacchan –nak, hogy Shoto-val vagyok. És utánam küldte, hogy veszekedjünk. Most még inkább a pokolba kívántam a nőt. És éreztem, hogy nem sokáig fog ez a harc arról szólni, hogy ki az erősebb. Hanem át fog csapni „Kié legyen Shoto"-ba...

- Te szóltál Katsuki -nak?

- Igen! Hogy vessen véget ennek!

Elengedte a kardot, miután készített egy új fegyvert, egy rudat. Azzal akarta kiütni a lábaimat alólam. Tudtam, hogy sokféle harcművészetet taníttattak neki a szülei. Még hencegett is vele a lányok előtt. De még ezzel a tudattal is... Meglepett, hogy hány, akiről Azt hittem egy elkényeztetett fruska... Az elképzelttel ellentétben, most mit sem törődve a viselkedéssel és illemmel, támad rám folyamatosan, megszakítás nélkül. Nagyon kellett figyelnem, hogy ne érjen el egyetlen egy csapással sem. Mert nagyon gyorsan sorozott ezekkel. És közben végig kicsit eltorzult arccal nézett. Ezt lehetett kihozni belőle azzal, hogy közel kerültem a felemás hajúhoz. Most már biztos volt, de akkor is szerettem volna az ő szájából hallani...

A kardot nem hagytam veszni, hanem a saját javamra hasznosítottam. Gyorsan kézbe fogtam a markolatát és visszavágtam felé. Amit hárított a bottal. Vigyorgott mert azzal az eszközzel nagyobbat tudott ütni. És messzebbre is elért vele. De azért hogy ne érezze annyira könnyűnek az ellenem való harcot, lángjaimmal körbe vettem a kard pengéjét. Hallottam, hogy narrátorunk felkiált döbbenetében. Hiszen tulajdonképpen készítettem magamnak egy lángpallos. Ez csapott össze azzal megmunkált tömör rozsdamentes acélrúddal, amit Yaoyorozu könnyedén forgatott. Sokáig egyenlő félként küzdöttünk. Aztán az egyik csapásnál, ahogy egymásnak feszültünk újból megszólalt.

- Miért?

- He?

- Todoroki san... Miért éppen téged választott?

- Szóval tényleg ez áll a haragod mögött?

- Hát persze, hogy dühös vagyok elvégre-

- Szereted?

- Nem csak arról van szó, hogy szeretem! De igen szerelmes vagyok belé! És te el akarod venni tőlem! Pedig neki el kellene vennie engem!

Döbbenetemben elvesztettem az uralmat és egy ütéssel messzire repített. A kard kiesett a kezemből. Nem tudom hol ért földet. De valószínűleg mar nem lángolt. Mert az ütés kizökkentett. Így elaludtak a lángjaim. Viszont, mire feltápászkodtam ő már mellettem volt és le akart csapni rám. Félreugrottam és a következőt is ugyanúgy elkaptam, mint korábban a kardot. Ujjaimmal felforrósítottam a fegyverét, amitől ő elengedte. Már majdnem az olvadásig hevítettem az acélt. Ezért én is eldobtam, remélve, hogy lehűl majd valahol és nem gyújt fel semmit. Nem hagytam neki, hogy megint teremtsen egy új fegyvert. Most én akartam támadni.

Minden alkalommal, amikor fordult a kocka kettőnk között változott a nézőközönség reakciója is. Hamar kialakult, hogy kik melyikünknek szurkolnak. És ha az egyikünk fölénybe került, akkor azok kiáltottak jobban. Majd ha fordult a helyzet, akkor a másik társaság lett hangosabb.

Kézitusa alakult ki köztünk. Ami sajnos hamar karatéban csapott át. Éreztem, hogy ő a jobb ebben a harcművészetben. És eszembe is jutott, hogy egy alkalommal mutatta is a többieknek a fekete övét. Ebből ki kellett törnöm. Mert én vagyok az erősebb. Ő technikákat tud, de a nyers erőt és eltanultam a bátyámtól. Igyekeztem átvinni a témát ökölvívásban, abban erősebb vagyok, de az egyik pillanatban elkapta mind a két kezemet. Úgy feszültünk egymásnak és néztünk farkasszemet.

- Hogy értetted... azt? - nem bírtam ki, foglalkoztatott és nem tudtam rendesen a harcra koncentrálni

- Ahogyan mondtam! – morogta - Már egy ideje tudom, hogy neki lettem ígérve! Erre jössz te és-

- Állj meg egy pillanatra! – kiáltottam – Ígérve? Ez egy elrendezett házasság?

- És ha igen? Akkor mi van? Szeretem, és nem érdekel, hogy hogyan, de ő az enyém!

- Felejtsd el! Ebbe nekem is van beleszólásom! - húztam fel magamat az akaratosságán

Engedtem a feszítésen, így elvesztette az egyensúlyát. Felém eset, így képes voltam változtatni és meglepni. Kezeink szétváltak. A téma miatt nem figyelt eléggé magára. Leengedte a védelmét. Én viszont elkaptam a karját, és ahogy a bátyámtól tanultam vállam felett átlendítve a földhöz vágtam. Hátára érkezett és nagyot nyekkent, de nem adta fel. Mialatt kiegyenesedtem egy íjpuskát teremtett, azzal lőtt felfelé. Elhajoltam és egy hátra szaltóval elugrottam tőle majd tovább hátráltam, hogy a távolság miatt legyen esélyem a nyilak ellen. Kellett egy terv, amíg felállt megpillantottam a rudat, amit korábban használt. Úgy tűnt már lehűlhetett, annyira hogy most az én hasznomra legyen.

Addig, amíg felém lövöldözött elszaladtam érte. Felkapva a földről, azzal már kivittem azt a nyilakat. Ahogy pörgettem magam körül éreztem a szelet. Megszületett egy terv bennem. Oda rohantam hozzá és kiütöttem a kezéből a számszeríjat. Mialatt körben tüzeket gyújtottak. Majd forgatni kezdtem a rudat a tűz örvényleni kezdett körülöttünk. Yaoyorozu remegve állt a kör egyik pontján és csak a lángokat figyelte. Amint elég magas volt a tűzfal rásegítettem jolly joker lapommal, amiről még senki sem tud, és ezt szerettem volna, ha így is marad még egy darabig. Mert nem akartam rögtön az első küzdelem során használni. De legalább kipróbálom, hogy így is működik e?

A tűz tornádó, amit létrehoztam, lehetetlenné tette, hogy Yaoyorozu bármit is kezdjen velem. Tehetetlen volt. Védtelen volt, így a közelébe jutottam, eldobva a botot. Két lépéssel ott voltam és elértem a nyakát. Megszorítottam azt a bizonyos ideget. Az ellenfelem összeesett, pont mikor a tűzfal szétosztott körülöttünk. A fekete hajú lány összerogyott, de elkaptam, hogy ne üsse meg magát. Ennyire azért nem utálom. Lefektettem a földön és feltett kezekkel elléptem tőle, amíg odaszaladt hozzá Midnight sensei. Figyeltem egy picit, ahogy megállapítja, hogy jól van csak eszméletlen. És mikor felnézett rám a tanárnő és bólintott egyet akkor esett le nekem is. Karjaimat kitártam, úgy kiáltottam ki a világnak:

- NYERTEM!!!

Tapsvihart kaptam cserébe, ami annyira hihetetlenül jól esett. Főleg, hogy a tornádóm olyannyira meglepte a nézőket hogy némán figyeltek, míg nem kiáltottam fel. Ez volt a végső döbbenetük. Most viszont már mindenki kiabált. Az hogy mindenki tapsolt és gratulált nekem elgyengítette a mellkasomat. Leírhatatlan érzés volt és sírva is fakadtam miatta. Addigra a sensei is kinyilvánította, hogy ezt a mérkőzést én nyertem. Sosem éreztem még ilyet, de nagyon boldog voltam és büszke arra, hogy eljutottam idáig.

Miután lesétáltam a pályáról, Mina ugrott a nyakamba. Aztán Izuku is ott termett és ő is átölelt. Nem törődve azzal, hogy korábban megsérült. Elengedtek és gratuláltak majd egy még nagyobb meglepi jött. Megjelent a bátyám is. És a legnagyobb döbbenetemre a vállamat is megveregette és azt mondta jól csináltam! Nem kifejezés hogy jól esett az elismerésre! Ha Izu akkor nem kap el, hanyatt esek a meglepetéstől. Hiszen nem kaptam még ilyet tőle! ÉS nem csak hogy vetélytársakként beszéltünk eddig erről. De ráadásul pár nappal korábban pont emiatt veszekedtünk. Majdnem annyira összemarakodtunk, hogy belefojtottam volna a mosdó egyik csapjában. De jó hogy nem tettem. Hogy akkor nem bántottam. Hiszen akkor most ezt nem éltem volna át. A beszélgetésünk közben a folyosón a szemem sarkából láttam Shoto-t is, de nem jött a közelben, csak biccentett egyet elismerése jeléül. Akartam neki szólni, hogy nyugodtan jöjjön ide, de aztán elvetettem ezt a tervet. Főleg miután kiderült, hogy anyáék is itt vannak. Amiről Kacchan elfelejtett tájékoztatni.

Konkrétan a semmiből tűntek fel és ölelgetni kezdtek. Oké Kacchan-t is megdicsérték, amiért az elődöntőben jól szerepelt. De most mégis én voltam a sztár! A beszélgetésünk odáig fajult, hogy végül velük együtt néztem meg a bátyám és Uraraka küzdelmét is. Majd mivel Mina-val már elég jóban vagyunk ahhoz, hogy járjon néha hozzánk az övét is. Anyáék neki szurkoltak. A végén mind a bátyám, mind Mina barátném továbbjutott. Csak ezek után sikerült anyuékat rávennem arra, hogy menjenek vissza a lelátóra, hogy én is felkészülhessek a második menetre.

A B osztály egyik tagjával küzdöttem meg. Nem tudtam mire számíthatok, hiszen a saját szülei miatt nem láttam a küzdelmét Kaminari val. Elvileg elég hamar ártalmatlanná tette az elektromos fiút. Mégsem tudtam meg sok mindent róla... Így lélekben készülhettem csak fel.

Előtte azonban még Izuku és Shoto mérkőzött meg egymással. Deku-nak tudtam jókívánságokat mondani. De Shoto minthogyha került volna engem. Éreztem, hogy másfelé jár és nem is találtam meg bárhogy kerestem. Lehet, hogy meghallotta, amit Yaoyorozu mondott nekem harc közben? Az igaz, hogy rá akartam kérdezni a dologra, mert érdekelt. Mégis hogyan mehetett bele egy olyan fiú, mint ő, egy elrendezett házasságba? De mivel nem találtam meg őt így csak azt a lenyűgöző harcok nézhettem végig, ami valószínűnek tartom, hogy az egész fesztivál legdurvább harca volt. Hacsak a döntő nem lesz még durvább.

Sajnáltam Izuku-t, hogy annyira összetörte magát. De mellette felnéztem rá, mert megdöbbentett. Képes volt kihozni a lángokat Shoto-ból. Első alkalommal láttam ezeket a tűzcsóvákat és tudtam, hogy ha a következő meccset nyerem, akkor vele kell majd megküzdenek. Beleborzongtam a gondolatba. De nem félelem, hanem izgalom ült rám. Hiszen, reménykedek benne, hogy nekem is sikerülni fog a teljes erejét kihozni a fiúból.

A második körben Shiozaki Ibara volt az ellenfelem. Könnyű dolgom volt, mert a tűz és a növények nem éppen kedvelik egymást. Bár ő elkapott az elején egy indákból szőtt gömbbel... talán pontosan ugyanúgy, mint Denki-t. De ezzel előnyhöz juttatott engem. Azt hitte nyert és leengedte a védelmét. Én felperzseltem a ketrecet, ami fogvatartott, és mialatt kettőt pislogott már ott álltam előtte egy égő tűzgömbbel a kezemben. Felé tartottam, amitől hátrálni kezdett. 4 lépéssel később kisétált a játékmezőből, ezzel tovább kerülhettem a harmadik fordulóba.

Elégedetten mentem az ajtó irányába... Ahol viszont... meglepetésemre most... Shoto várt engem...

--------------------------------------------------------------------

Aina_Dragneel

Remélem még mindig tetszik! És nem zavar a fordulat a közepén...

Teszek ide még egy Shoto-t hogy legyen cuki.... :D