Ott álltunk a stadion egy eldugottabb szegletében. Ahol a kutya se jár. És ő átölelt engem. Bár nagyon megdöbbentett, hogy csak úgy sírt méghozzá rajtam, de mégsem mertem rákérdezni a dologra. Simogattam a hátát egészen addig ameddig abba nem maradt testének a remegése. Utána csak némán vártam, hogy ő törje meg a csendet. Mert féltem én vagy valami hülyeséget nyögnék ki. Vagy elrontanám a pillanatot. Nem nagyon volt ilyenben részem... Nem tudtam mit kellene mondani. Vigasztaltam már meg a barátnőimet mikor szerelmi bánatuk vagy rosszul sikerült dolgozatuk volt. De ez más. Először is egy fiú! Másodszor családi vita. Harmadszor pedig... Shoto... és énközöttem egyre inkább kacifántos kapcsolat van. Amit még nem tudtam kibogozni. És amíg ez nem történik, meg addig nem akarok semelyik irányba sem lépni.

- Gomenne... - suttogott végre megtörve az egyre kínosabbra nyúló perceket.

- Shoto?

- Nem akartam, hogy ilyennek láss... Meg azt sem hogy találkozz az apámmal. Azt akartam, hogy a szemedben mindig az a menő srác legyek, akivel rivalizálni kezdtél. És most mégis milyen szánalmas vagyok.

- Nem vagy az Shoto! – fogtam meg a vállait és toltam el magamtól, hogy a szemébe nézessek.

- Aina?

- Nem vagy szánalmas! És a szememben még mindig király vagy! Szedd össze magad és ne foglalkozz azzal, hogy az apád itt van! Nem tehet semmit, amivel rávehetne olyanra, amit te nem akarsz! Csak azt csináld, amit szeretnél! És csak azzal törődj, ami számodra fontos!

- Igazad van... Bocs hogy megtörtem...

- Nincs harag. De szeretnék veled megküzdeni a döntőben! Szóval ne hagyd, hogy más elterelje a gondolataidat!

- Rendben... Ott találkozunk!

Megint visszatért az a Shoto, akit én ismerek. Még mosolygott is. Láttam felemás szemeiben, hogy már tényleg jól van. És sikerült kirántanom a gödörből. Ez elégedettséggel töltött el. De tudtam, hogy különleges alkalma láttam, hogy valakinek, azaz nekem, így megnyíljon ez a zárkózott fiú.

- Aina... - fogta meg a kezemet

- Igen?

- Köszönöm!

Miután ezt kimondta odahúzott magához és adott egy puszit... csak éppenséggel a számra! Én szerintem tetőtől talpig belepirultam a tettébe. De még ráadásul lángra is kaptam. Nem szokott ilyet csinálni az erőm. De most nem égető, de elég masszív lángok között találtam magam. Todoroki is csak azért nem ugrott hátra, mert azzal a kezével fogta az enyémet, amelyik a tűz oldali. Így nem égettem meg. Bár nem is voltam biztos abban, hogy ez a mostani tűz, ami körülöttem ég az egyáltalán forró e... Mert igazából nem is piros vagy narancssárga színben pompázott, hanem inkább rózsaszínesen. Azért történt ez, mert annyira zavarba jöttem, mint még talán eddig soha. Shoto még ha csak kicsit is, de Megcsókolt! Még szép, hogy így reagáltam.

- A-Aina... minden rendben? – ő sem tudta mi van velem...

- Ba-BAKAAAAA!!!!!

Elengedtem a kezét és egészen a falig hátráltam tőle. Az, ahogyan rám nézett még inkább zavarba hozott. És már olyan gyorsan kalapált a szívem hogy nem hallottam magamat, csak ha kiabáltam.

- BAKA SHOTO!!!! - akartam el kezeimmel az arcomat hogy elbújjak előle

És közben valahogy visszafogjam a lángokat, amik kitörtek belőlem. Már éreztem, hogy forrósodnak. Mert mintha hallottam volna magam mögött a falról lepattogni a festéket a melegtől.

Egy érintést éreztem a kezemen. Hideg volt. Szinte már fagyos. Elhúzta tenyeremet a szemem elől. Shoto túl közel volt ezért még inkább forróság öntöttöt el. De mégsem erősödtek a lángjaim. A felemás szemű folyamatosan hűtött. Nem fagyasztott csak finoman csökkentette a hőmérsékletet. Ami a lángjaimat nem szüntette meg. De azt elérte, hogy ne érezzem magamat és a környezetemet a nappal egyenlő foknak.

- Aina nyugodj meg... - halkan beszélt és éreztem, hogy aggódik értem – Sajnálom az előbbit... Nem gondoltam, hogy így reagálsz majd rá... - lesütötte a szemét, de még mindig olyan közel volt hozzám.

- Sh-Shoto?

- F-felejtsd el hogy mit tettem az előbb... rendben? ...

Nem nézett a szemembe. Csak megvárta, míg sikeresen visszaszerzem az erőm felett az irányítást. Utána engedte el a kezemet, és mint aki nagyon elszégyellte magát, lelógatott fejjel ment el tőlem.

- Shoto... - néztem utána mire megállt

- I-igen? – nem nézett vissza...

- Sa-sajnálom az előbbi kitörésemet... De... Még nem történt ilyen velem... e-ezért leptél meg ennyire... N-nem, azért mert nem esett j-jól v-vagy ilyesmi...

Hirtelen perdült hátra. Ő is el volt már pirulva. Amitől nem bírtam sokáig ránézni. Hiszen ezek szerint ezt kellett neki mondanom. És tényleg nem esett rosszul... Csak... éppenséggel... - elharaptam a mondat végét.

- E-ez volt az első csókod? – tette fel a kérdést, amit akkor szerettem volna nagyon elkerülni...

Nem feleltem. Csak bólintottam egyet. Amire közelebb jött.

- Gomenne hogy elloptam...

- Shoto...?

Már közvetlenül odaért hozzám. Nem tudtam állni a tekintetét ezért most én szegtem le a fejemet. De nem maradhattam úgy sokáig. Megláttam a látóteremben, hogy már annyira közel van, hogy a cipőink orra majdnem összeér. Aztán a kezét is láttam megmozdulni. Ujjaival az állam alá nyúlt úgy emelte, meg hogy megint ránézzek. Mikor megint találkozott a tekintetünk akkor észleltem, hogy a fejem mellett támaszkodik a másik kezével.

- Sho-Shoto? – remegett a lábam attól, ahogyan nézett engem

- Viszont...

- He?

- Ha csak az volt az első, akkor megérdemelnél egy igazi valódi első csókot is...

Megcsókolt. Rendesen, hosszan és el is mélyítette. Lassan csókolt, mert tudta, hogy még sosem tettem. De olyan jó volt! Beleremegett mindenem! És biztosan összeesek, ha nem fogja meg a derekamat és nem tart meg úgy, hogy magához húz. Amikor megtette átkaroltam a nyakát. Teljesen belefeledkeztem. Shoto valami hihetetlenül csókol, de nem akarom tudni, hogy hl tanulta ezt meg. Csak élveztem, hogy az első, aki birtokba vette ajkaimat az ilyen tapasztaltan kényeztet.

Mikor elvált tőlem csak kapaszkodni tudtam belé. Remegett mindenem még az élmény utóhatása miatt. De ő is átölelt mind a két kezével. Nem szólt semmit. Csak várt, hogy feldolgozzam az eseményeket.

Viszont ekkor lépéseket hallottunk a folyosón erre közeledni. Pont a legrosszabb pillanatban. Ki a csuda lehet az a szerencsétlen, akinek pont erre kell jönnie?

- T-Todoroki san?

A hang irányába fordítottuk a fejünket. Yaoyoruzu állt ott. És ledöbbent arccal bámult minket, ahogy egymás karjában öleljük a másikat. Megrázta a fejét mintha nem is akarná látni, amit észrevett. Mosolyt erőltetett magára és Shoto-hoz beszélt tovább mintha itt sem lennék.

- Hamarosan kezdődnek a középdöntő mérkőzései. Te vagy a második To-... Shoto san. Fel kellene készülnöd.

Komolyan csak azért váltott mondat közben magázásról tegezésre, mert látja, hogy itt vagyok? Még jobban nem kedvelem őt! Majdnem felforrtam ott helyben. Ha nem éreztem volna Shoto erősödő ölelését a derekamon. De így volt. Akkor, amikor a keresztnevén szólította a fekete hajú lány onnantól jobban magához fogott. És mivel felnéztem rá ezért mielőtt beszédbe kezdett a fejemet a vállára húzta, hogy még közelebb legyek hozzá.

- Rendben Yaoyoruzu. Hamarosan visszamegyek. A kezdésre ott leszek!

Éreztem a szavaiban, hogy szeretné, ha a másik lány eltűnne már onnan. És ezt én is nagyon kívántam. Mert ezt a csókot még meg akartam volna beszélni a felemással. A szavak nyers hatásának meg lett az eredménye Momo fogta magát és kicsit szakadozott mozgással, de otthagyott minket.

- Shoto...? – nézte végre a szemébe, amitől ő mosolyogni kezdett.

- Mi az Aina? Nem találsz szavakat?

- Kicsit... De... Miért? Miért tetted ezt?

- Nem egyértelmű? Mert tetszel nekem!

Elakadt a lélegzetem. Shotonak tetszek? Nem hittem a fülemnek. Mégis mikor történt ez? É-és a legfontosabb. Én mikor kezdtem hasonlóan gondolni rá? Ma már éreztem ilyet. Hogy jóképű. Ez már megérett bennem! És most csókolóztunk! Mi lesz még itt? És hogyan fogok ezután a versenyre koncentrálni? Valószínűleg sehogy... Pedig terveim voltak. Erre neki mindent el kellett tiporni ezzel a csókkal! Nem fogok tudni ellene harcolni, ha szembe kerülünk egymással! Vagy mégis? Hogyan válasszam ketté a dolgokat? Az érzéseket és a kötelességeket. Ez nem ilyen egyszerű. Főleg úgy nem hogy ennyire frissek!

Nem mondott semmit és szerintem nem is várta el hogy én valami válaszfélét préseljek ki magamból. Egyszerűen csak nézett engem, ahogy a döbbenetemből lassan kimászok. És várom mi lesz ezután.

- Aina... - törte meg a csendet – Mond csak... ellene vagy ennek?

- N-nem... csak... o-olyan váratlanul ért... Nem tudom, mit mondhatnék...

Már nem a nyakát öleltem át, hanem már a mellkasán pihentettem a kezeimet. ÉS engedtem, hogy egészen ő fogjon engem. nem voltam ellene annak, hogy esetleg a barátnője legyek... Csak nem tartottam az időpontot megfelelőnek... Ha ez a beszélgetés a verseny után zajlana, le elég lenne egy kérdés, hogy igent mondjak neki. De így... félek, hogy nem fog belőle jó kisülni. És ezt neki is el kellett mondanom.

- Mi tart vissza?

- Az a kézfogás, amit reggel minden előtt tettünk... - feleltem az igazat – Azt fogadtuk, hogy megküzdünk a döntőben. De így hogyan? Ha ennyire összegabalyodtunk még előtte? Shoto... Mi lesz most?

- Az hogy eltöröm az összes kezét a felemás baromnak, ha nem veszi le rólad őket!

Ordította a bátyám felénk közeledve amitől Shoto tényleg elengedett. De csak azért, hogy felhúzzon egy jégfalat az őrjöngő testvérem elé. Bár ez csak egy pillanatra állította meg. Arra elég időt hagyott neki, hogy engem biztonságos távolságba tudjon vinni a becsapódástól.

A jégfal hamar megadta magát. És nem csak a robbantásoktól füstölgő szőke ott állt előttünk. Miközben Shoto kettők közé állt. Most is, mint korábban védelmezett engem.

- Takarodj a húgom közeléből!

- És ha nem?

- Akkor megdöglesz!

- Ha mindig ugyan azt morgod, egy idő után az emberek nem vesznek komolyan.

- De ez a te estedben nem csak üres fenyegetés! Megmondtam, hogy ha meglátlak, mellette véged van. Erre mit kell megtudnom? Hogy itt ölelgeted! Az én húgomat! Így is úgy is meghalsz itt és most csak azt kell eldöntened, hogy fájdalmas vagy gyors halált akarsz?

- Katsuki elég!

Kiléptem Shoto mögül, mert nem bírtam tovább ezt hallgatni és nézni. Nem akartam, hogy a bátyám bántsa a fiút, aki érdeklődik irántam. És akkor jöttem rá, hogy eddig miért nem volt senki. Mert mindenkivel így viselkedett Katsuki! Persze hogy nem akar egy fiú sem a közelembe jönni, ha van egy sárkány mindig mögöttem, aki lekergeti őket. És mivel ez most tudatosult bennem már emiatt is mérges voltam a tesómra.

- Aina ebből te maradj ki!

- Mégis hogy maradnék ki belőle, ha az a tét, hogy lesz e pasim ebben az életben vagy neked hála elfelejthettem.

- Miről beszélsz?

- Na, miről? Azt hiszed, teljesen hülye vagyok? A védelmező bátyuskám miatt nem volt eddig egy srác sem, aki akár szóba, mert volna velem állni! És most hogy végre van valaki, aki, akinek nem csak, hogy tetszek

- A-Aina? – akart közbeszólni Shoto de nem tudott, mert folytattam

- De elég bátor ahhoz, hogy ellened is fellépjen akkor azt meg akarod ölni? – mondataim közben eszembe jutott a csók, ezért sikeresen elpirultam, amit persze észrevett a tesóm is.

- Todoroki... - először szólította a nevén ezért eléggé megfagyott a levegő – Mit csináltál a húgommal?

Már érezni lehetett a vérszomját. És ez nagyon nem volt így rendben. Le kellett állítanom. De mivel már szerintem nem hallott meg semmit ezért kénytelen voltam tettekkel cselekedni. Felképeltem. Nagyot csattant, de legalább visszatért.

- A-Aina? – nézett rám döbbenten.

- Most nagyon utállak Katsuki ezt vedd tudomásul. Ha szeretnéd elverni Shoto-t akkor azt a pályán tedd! Ne itt!

Addig amíg lefagyva állt odafordultam a felemás hajúhoz. És nyomtam a szájára egy apró csókot. Ami visszazökkentette ugyan a sünit a sokkból, de mégsem szólt semmit.

- Shoto neked mindjárt meccsed van. Most arra figyelj. A döntőben találkozunk. És utána adok választ is. Rendben?

- Nehéz lesz kivárni. De érted megéri.

- Adj bele mindent.

- Te is.

Ezzel elszaladt a felkészülésre fenntartott terembe. Néztem utána, amíg a sarkon el nem tűnt. Utána felkészültem a bátyám haragjára. Viszont a vulkán mégsem tört ki. Pedig ezt hittem. Mégsem néztem rá. Csak azt a pontot figyeltem ahol az udvarlóm eltűnt a szemem elől. A vörös szempárt viszont éreztem magamon.

- Most megsértődtél rám? Vagy megbékéltél?

- Nem vagy eszednél!

- Lehet. Talán mert valami elvette...

- Most nem erre kellene koncentrálnod!

- Tudom. Ezért nem adtam neki választ. Hogy ő is a fesztiválra figyeljen és én is. Ezt kellene neked is tenned.

- Én csak téged féltelek!

- Nem éppen a legjobb módon fejezed ki.

- Nem akarom, hogy csalódj!

- De ha nem teszem, akkor nem szerzek tapasztalatot. Nem fog jönni egy herceg fehér lovon, hogy megkérje a kezemet. És aki annyira tökéletes, hogy még a te mércéden is átugrik. Ilyen ember nem létezik.

- Még a felemást sem tekinted annak?

Elképzeltem Shoto-t hercegként olyannak amilyennek az előbb Katsuki-nak leírtam. Jól nézett ki meg kell hagyni de nekem az ilyesmi már lehet hogy egy kicsit sok. Bár ki tudja. Ha egyszer megjelenne tényleg lóháton lehet levenne teljesen a lábamról...

- Nem tökéletes. - mosolyogtam magamban - De ő az első, aki a te fenyegetésed ellenére is megcsókolt.

- Mi? Neki adtad az elsőt?

- Igen. És jó volt. Nem tehetsz ellene semmit.

- Azt majd meglátjuk! Még nem vagy a barátnője! És ha rajtam múlik nem is leszel!

Hallottam, hogy sarkon fordul és már elviharzana a másik irányba de az utolsó pillanatban elkaptam a kezét.

- Mi van már?

- Ne öld meg!

- Ai? – nézett hátra rám.

- Kérlek Katsuki! Ne öld meg! Kedvelem!

- Hhhh.... – sóhajtotta – Jó... életben hagyom...

- Köszi, bátyus!

- Tudod, kit szólíts bátyusnak! Hülye tyúk!

- Téged! – engedtem el

Ő pedig morogva, de mellett kicsit mosolyogva elindult a nézőtér felé velem a nyomában.