Szóval eddig ennyi történt az idei tanév elkezdése és a között, hogy megfojtom a bátyámat, ha legközelebb a közelembe jön. És hogy min vesztünk össze?

Közeleg a UA Academia híres sportfesztiválja. És az én szeretett bátyuskám azt merészelte mondani, hogy nem csak, hogy nem fogom legyőzni őt, de hogy még csak meg sem fogom közelíteni. Képes volt ilyet mondani az a marha. Nagyon pipa lettem. Nem csoda, hogy úgy egymásnak ugrottunk.

- Kinyiffantom, ha hazaértünk!

- Nyugodj meg Ai! Nem éri meg. – próbált lenyugtatni Mina

- Igaza van Ashido sannak. Inkább a pályán mutasd meg, hogy igen is vagy annyira jó, hogy legyőzd Kacchant.

- Ezt úgy mondod, mintha egyszer olyan könnyű lenne. Meg mintha csak ő lenne az ellenfelem.

- Igaz. A sportfeszten mindenki, mindenki ellen... – mutogatott a rózsaszín

- Ja... –komorodtam el.

- De attól meg érezhetjük jól is magunkat. – próbált Izu felvidítani.

- Témaváltás! – kiabált mellettem ez a lökött- Mi van a lovagoddal?

- L-lovag? – pirult bele Deku helyettem is

- Mina hányszor mondjam még, hogy nem a lovagom!

- De megmentett.

- Miről maradtam le? – kapkodta a kis brokkoli a fejét köztünk.

- Ai-t aznap megmentette Todoroki. Azóta néha beszélgetnek! – vigyorgott miközben pletykálkodott.

- Mina! Megmondtam, hogy le lehet szállni a témáról. Te meg ne nézz így rám Izu! Shoto számomra inkább egy olyan személy, akivel rivalizálok. Mintsem hogy úgy kedveljem!

- Rivalizálni? – kérdezték egyszerre.

- Tudod ez ilyen két lángot használó gyerek harca, a jobb helyért dolog....

- De hisz ő sosem használja. – döntötte Mina oldalra a fejét.

- Akkor majd a fesztiválon ráveszem, hogy megtegye! – lelkesedtem be a gondolattól.

- Na szép az egész osztályt magad ellen akarod a versenyen? – fogta fejét Deku.

- Meglehet. – emeltem magasba a kezemet - Első akarok lenni! De ki nem? Igazából az lesz az érdekes, míg kijutunk a döntőig!

- Igaz. – értettek velem egyet – Hiszen, addig a többi osztály is teljes létszámmal lesz ellenünk.

Nem is kellett sokat emlegetnünk őket. Két szünettel később már mindenki a mi termünknél állt. Meg akartak nézni az osztályt, akik már igazi gonosztevők ellen is harcoltak. Katsuki persze elküldte őket a halálba. Ezzel sikeresen megnőtt az ellenszenvük az irányunkba... De, hát ő már csak ilyen. Viszont meg kell hagyni jókor jött a fesztivál, mert mindenkit kizökkentett a pár héttel korábbi sokkból. Megint olyan volt minden, mint korábban, csak egy teherautónyi tapasztalattal gazdagodtunk röpke egy óra alatt.

Ami meg Todorokit illeti tényleg beszélgettünk. Csakhogy, mivel egyedül velem beszélt az osztályban így Mina elkezdett Shippelni minket, mert, idézem: „Miért is ne?". Én meg nem győzök azóta rászólni, hogy hagyjon a marhaságaival! Még hogy Shoto meg én??? ...... Nevetséges! Amikor beszeltünk, akkor is csak ilyen semmilyen dolgokról volt szó. Bár az igaz, hogy mindig ő kezdeményezett. De az időjárás aktuális állásán, meg a legutóbbi teszt feladatai című témáknál nem jutott tovább a beszélgetés. Bár egyszer de. Az egyik dogát pontosan ugyan annyi pontosra sikerült megírnunk. És mikor kiosztották meglátta a lapomon. Utána zajlott le az eddigi legérdekesebb beszélgetésünk.

- Ha így folytatod, Aina meg a végén le fogsz győzni. – mosolygott

- Ami azt illeti, ez közte van a terveimnek. – kuncogtam kicsit.

- Komolyan? – leptem meg

- Persze. –fordultam teljesen hátra a székemen - Szeretnek jobb lenni. És ha sikerül megelőznöm téged, akkor az azt is jelenti, hogy fejlődök.

- Értem a logikádat.

- Amúgy.... miért nem használod?

- Mit?

- Ne nézz hülyének. A bal oldaladat?

Megdermedt es elkapta a tekintetét. Sosem láttam meg ilyennek. Ennyire bizonytalannak.

- Gomenne.... nem akartam érzékeny pontot feszegetni.

- Nem a te hibád... Nem kell bocsánatot kérned. De ha nem baj nem beszélnék róla.

- Rendben....

- Miért érdekel?

- Én is tüzet használok pont, mint te.... Csak szerettem volna látni egyszer.... meg megtudni, hogy milyen erős az a feled.

Megint csodálkozni kezdett. És mintha kicsit mosolygott is volna.

- Bár ha van olyan, mint a jobb oldalad akkor piszok erős vagy.... – nevettem megint zavaromban remélve, hogy leküzdöm a kínos részét a beszélgetésnek.

- Nem tudom.... mindenki úgy ítélt meg eddig, hogy nem ismertek rendesen.

- Asszem tudom ki miatt....

- Tudod?

- Kettes miatt igaz?

- Igen....

- Figyi... egyszer majd küzdjünk meg! De teljese erővel! Akkor utána megmondom mennyire vagy jó! Anélkül, hogy annak az embernek köze lenne a véleményemhez!

- Aina?

- Jobb, ha tudod hogy utalom azt az embert.

- Hasonló....

Ez meglepett. Shoto utalja az apját. Érdekelt volna, hogy miért. De nem illik faggatni az embert ilyenekről. Meg aztán Katsuki belerobbantott az arcomba oldalról. És onnantól már vele veszekedtem. És nem figyeltem Shotora. De egy valamiben biztos voltam. Mostantól tényleg riválisok vagyunk.

Egyszóval nyerjen a jobbik!

...

Eljött a sportfesztivál napja. Ha azt mondom, hogy nem aludtam sokat akkor túlzok. Konkrétan egy szemhunyásnyit sem aludtam. Annyira izgulok. Nem tudom, milyenek lesznek a feladatok. Ki ellen kell, majd megküzdenem. És, hogy a többiek mennyire erősek. Nagyon sok múlik azon, hogy ma hogyan teljesítek, hiszen rengeteg profi lesz most itt és a sorsunk az ő kezükben van. Hogy milyen helyre mehetünk, majd gyakorlatra. Ez olyan, mint egy bemutatkozás. Egy kiáltás, hogy itt vagyok. Új vagyok, de elég jó ahhoz, hogy észrevegyenek. Idegesen haladtam az öltözök felé oldalamon a bátyámmal.

- Mi van veled Ai?

- Ideges vagyok. Olyan sok múlik a mai napon.

- Szarni bele.

- Túl nyugodt vagy.

- Mert tudom, hogy mindenkit lealázok és megnyerem az egészet.

- Beképzelt hólyag...

- Mondtál valamit?

- Azt, amit hallottál! Túl flegma vagy ahhoz képest, hogy hol állsz! Igazán visszavehetnél már az egódból, mert nem tudsz bemenni az ajtón sem.

- Akkor majd robbantok egy nagyobbat neki!

Ezen a megjegyzésén nem tudtam nem nevetni. De valaki mögöttünk hasonló módon gondolkodott. Hátranéztem, hogy ki lehet ilyen bátor hogy kinevesse Katsukit. A felemás hajkoronával megáldott fiú sétált nem messze mögöttünk.

- Jó reggelt Shoto! - álltam meg teljesen hátrafordulva.

- Jó reggelt neked is Aina!

Katsuki megint morogni kezdett azon, hogy beszélgetni kezdtünk, de elengedtem a fülem mellett. Inkább a heterokrómiás szeművel foglalkoztam.

- Izgulsz? kérdezte.

- Kicsit...

- Aha... nem aludtál semmit az éjjel. És meg azt mered állítani, hogy csak egy kicsit? - borzolta össze a hajamat a szőke.

Ami fura volt, mert sosem csinál ilyet. És ha Shotoval beszélgettem, akkor inkább otthagyott. „Mi ez a nagy érdeklődés hirtelen?"

- Egész éjjel? Biztosan jó ötlet ez egy ilyen verseny előtt?

- Nem a saját ötletem volt.... De rendben leszek. Ment már fáradtabb állapotban is verseny.

- Biztos?

- Köszi hogy aggódsz értem. De hidd, el megleszek.

- Hallottad. Húzd el a beled!

- Katsuki!

- Mi van?

- Miért nem akarod, hogy beszeljek vele?

- Mert rád mászik!

- He?

- Mi másért állna szóba veled.

- Na, jó most untalak meg! Menj, innen mielőtt valami olyat teszek, amit később megbánok!

- Tsc! - és sarkon fordulva otthagyott minket.

- Gomenne! - fordultam megint felé.

Ami váratlan volt számomra, hogy egy halovány piros csík futott végig az orrán. De amit realizálta, hogy visszafordultam felé eltűnt. Mintha csak képzelődtem volna. Viszont elkapta a tekintetét rólam.

- Shoto? Minden oké?

- I-igen... Csak én is izgulok kicsit....

- Komolyan? Rólad gondoltam volna legkevésbé, hogy így érzel. Bár mások azt sem tudják, hogy érzel...

- He? - tekintett vissza rám - Ezt hogy érted?

A folyosón hallottam, hogy két lány beszélt rólad. Olyannak írtak le, mint egy robot.... de te nem vagy az. Csak jobban oda kell figyelni és észrevenni.

- Köszi... – suttogta

- Shoto?

- Te vagy az egyetlen, aki észreveszel engem.

Amíg lefagytam ő megigazította az egyik tincsemet, amit meg a szőke borzolt össze. Közelebb hajolt.

- Sikerült elmulasztanom az izgulásodat?

- I-igen.... azt hi-hiszem... - pirultam bele a közelségébe.

- Helyes. - távolodott el- Azt szeretnem, hogy teljesen ide koncentrálj!

- Miért?

- Mert le akarsz győzni. Nem igaz? Adj bele mindent. És a döntőben küzdjünk meg!

Ez fellobbantotta bennem a küzdőszellem lángját.

Tenyerem körül megidéztem egy lángot. És felé nyújtottam. Amire felvonta egyik szemöldökét.

- Győzzön a jobb!

Erre egy mosolyra húzta ajkait és jobb kezével megfogta lángoló kezemet. Éreztem, hogy ő is fagyaszt, de elég erős volt a lángom, hogy ne oltsa el őket. Közben felemás szemeit az én vörös íriszeimbe fúrta. Még nem néztem meg addig őket. A sebhely felöli annyira szépnek látszott. Hiába volt kék nem volt olyan fagyott, mint neki. Gyönyörűen csillogott.

- A döntőben találkozunk! - szorította meg a kezem megint.

- Rendben! - mosolyogtam rá és viszonoztam a szorítást.

Ez után különváltunk és csatlakoztunk az öltözőben a saját nemünkhöz.

...

- Kár, hogy nem lehetünk a jelmezeinkben közben. – szontyolgott kicsit Mina

- Én annyira nem sajnálom. Mindenki engem bámulna. – fogta meg kicsit a fejét Yaoyoruzu.

- De Yaomomo a képességed miatt kell. – nézett felé Ochako

- Tudom, de akkor is. Láttátok Mineta kunt, mikor csorgatta nyálát? Ijesztő!

- „Na már megint kezdi mis tökéletes..." – fújtam egyet

- Kénytelen leszel hozzászokni. – mutogatott Jiro- Ha már ilyen jelmezt választottál.

- „Imádlak Kyoka! Így legalább nem nekem kellett kimondani."

- Én is örülök, hogy az egyen tesis cuccban leszünk. Így látni fognak. – vette fel pólóját Thoru így megint tudtuk hol van

- Na, igen neked pont a fordította... – jelentette ki Mina

- Ai chan valami baj van? - tette Tsuyu a vállamra a kezét.

- Csak elgondolkodtam. Kicsit izgulok. De szerintem mind így vagyunk vele.

- Igen. Viszont adjunk bele mindent!

- Rendben! - bólintottam

Sikerült lelkileg megbékélnem. Most már csak az a kérdés hogy vajon testileg elég erős vagyok e, ahhoz hogy a teljes évfolyamot legyőzzem? Nagyon remélem, hogy igen. Sokat fejlődtem. Hála Katsuki edzéseinek. Nem gondolná róla az ember. De... Amilyen bunkó másokkal. Úgy annyira segítőkész is tud lenni HA AKAR. És ez egy igen nagy HA. Fejemet kicsit megrázva terítettem vissza elkallódott figyelmemet arra, hogy elindultunk. Minden diák az évfolyamról bevonult a stadionba. Sokan voltunk. Két hős tagozat. Az általánosok. A kisegítők és a statisztikai osztály. Ötször 20 fő, vagyis pontosan 100 gyerek. Ahogy felsorakoztunk éreztem, hogy a pulzusom elkezd felszökni. És a testem elkezdi gyártani az adrenalint, hiszen tudja hamarosan szükség lesz rá. Végignéztem a közönség sorain. Mivel érzékenyebb a látásom így jobban láttam őket. Sok ismert hőst felfedeztem a lelátón. Meg is bökdöstem Izuku-t és mutattam neki is egyiket-másikat. Ő is nagyon izgult ezt láttam rajta. A képessége feletti uralma még messze van a tökéletestől éppen ezért jogos az aggodalma. Nem tudni mi lesz előttünk. Mivel fogják a döntőhöz a létszámot csökkenteni. De mintha más is lett volna. Gyakran felnézett a tanárok szamara fenntartott páholyra. Az egyik tanárunkat figyelte. Gondolom. De nem tudom melyiket és miért. Ahogy követtem a tekintetét egy számomra ismeretlen emberen állapodott meg. Mint egy elő zombi olyan volt.

Fura azt sem tudtam, hogy van ilyen tanár az akadémián, most pedig ő is figyel minket. Kicsit kirázott a hideg így visszanéztem a csapat előtt levő emelvényre. Amire éppen most érkezett Midnight sensei. Na, igen az ő hős ruhája sem semmi.... Úgy kellett visszafogni Minentát, hogy ne rohanjon oda hozzá. Felkérte az elsősök képviselőjét, hogy mondjon pár szót. És nem akartam hinni a fülemnek. De Katsuki volt az.

Felbaktatott a színpadra azzal a neki minden mindegy stílusával. És belekezdett a beszédbe:

- Sensei... Én leszek az első!

Jelentette ki, amire persze mindenki őrjöngeni kezdett hogy ezt mégis, hogy képzelte. Én meg nem győztem elsüllyedni a föld alá.... de mit is vártam tőle. Nyíltan elküldött mindenkit a pokolba.

Meg is lett ezzel alapozva hangulat, hogy mennyire akarnak minket legyőzni a többiek. Nagyon. Ezt a két műsorvezetőnk is kommentálta. Azaz PresentMic es a mi kedvenc múmia osztályfőnökünk Aizawa sensei azaz Eraserhead.

Midnight sensei visszavette a szót és Present Mic segítségével elmagyarázta az első kör lényegét. Körül kell futni a stadiont és visszaérni ide. Közben akadályok lesznek, amiket le kell küzdenünk.

- „Szuper!" – gondoltam – „Ebben semmi bonyolult nincs. Itt arra megy rá minden, hogy milyen erősek és gyorsak vagyunk."

Felálltunk a startvonalhoz és vártuk, hogy megszólaljon az indulást jelző kürt.

-----------------------------------------

Aina_Dragneel 

Aina chan! Eddig hogy tetszik?  Véleményt kérek!