Aina_Dragneel

Aina chan!!!!!! Marhasok késéssel, de itt vagyok!!!!! Meghoztam a könyvedet! Nagyon reménykedek benne, hogy tetszeni fog! De ha van bármi, ami nem jó, vagy bármi problémád van, akkor írj és javítom! Jó szórakozást kívánok hozzá!!!!

-----------------------------------------------------

- Nem mert én leszek az első! – zengett a terem és a folyosó is a hangjától a szünet kellős közepén - Legyőzöm Dekut is a feles barmot is és mindenkit, aki az utamba kerül! Ez alól pedig te sem vagy kivétel!

- Azt majd meglátjuk! – álltam gyilkos tekintetét - Nem veszítek ellened!

És így morogtunk egészen addig míg Izuku oda nem jött hozzánk.

- Ai chan... Kacchan.... nem lehetne, hogy abbahagyjátok! Testvérek vagytok az istenit.

- Nem lehet tőletek megmaradni az osztályban. - társult hozzá Mina is.

- Deku. Foglalkozz a saját dolgoddal! – ordított felé Katsuki - Ezt az idegesítő némbert meg elintézem egyedül!

- Csak szeretnéd!

Ez a veszekedésünk addig tartott míg Kirishima el nem rángatta Katsuki –t az egyik irányba. Engem meg Izuku én Mina vezetett el nehogy a bátyám után menjek és belefojtsam a fiú mosdó egyik csapjába. Kicsit kifújta magam és úgy kezdtünk beszélgetni.

- Te jó ég Ai, hogy tudtatok így összeveszni? – tette vállamra a rózsaszín lány a kezét.

- Már évek óta nem volt ilyen köztetek. – gondolkodott Deku.

- Mert az a marha totál lenéz! – mérgelődtem a kelleténél kicsit hangosabban - Pedig én is vagyok olyan jó! Miért nem hiszi el?

...

A nevem Bakugou Aina. De a barátaim Ai-nak szólítanak. Bakugou Katsuki ikerhúga vagyok. Bár nem hasonlítunk kinézetileg. A bátyámmal ellentétben, nekem hosszú hátközépig érő barna hajam van. Benne néhány vörös csíkkal. A szemszínünk viszont egyezik, azaz vörös. A vérmérsékletünk általában különbözik. De vannak pillanatok, amikor kiborítja azt a bizonyos poharat és olyankor, talán még nála is rosszabb viselkedésről tanúskodok. Röviden összefoglalva én apára ő meg anyára hasonlít. De azért nekem is jutott egy kicsi anyából. Ilyen volt a korábbi veszekedésünk is. És Izuku pontosan megmondta már évek óta nem vesztem vele ennyire össze. Mi hárman már pici korunk óta ismerjük egymást és mindig együtt voltunk. Sokáig nekem kellett Izut megvédenem Katsuki -tól. Hiszen neki nem volt ereje. És egy jó ideig azt hittük nekem sincs. De aztán mikor már suliba jártunk előjött. De érdekes módon különbözött anyáék meg a bátyám erejétől. Ez teljesen új, ami a családban senkinek, sem volt...

Képességem neve A sárkány lángjai, ami annyit tesz, hogy képes vagyok olyan tüzet létrehozni, amit nem lehet eloltani csak, ha én azt, akarom. Illetve ha kifogyok az erőből, akkor is eltűnik... A képesség velejárója az is hogy sokkal fejlettebbek az érzékszerveim, mint az átlagos embereknek.

Természetesen, amikor előjött nagyon boldog voltam hiszen így én is jelentkezhettem a UA akadémiára. Pont, ahogy a fiúk is. A felvételi nagyon király volt. Én élveztem. Nem úgy, mint Izu. De a végen mindhármunkat felvettek. És kivételesen jobb voltam, mint a bátyám. Nem sok ponttal, de megelőztem.

Egy osztályba is kerültünk. 20 fős osztály. És mindenkinek különböző képességeik vannak. Bár van pár ember, akiről fogalmam sincs, hogyan jutott be.... pl. Mineta. Az ő ereje minden csak nem támadó. Hogy a pékbe győzött ez le robotokat? Na, mindegy.

A lényeg, hogy most már itt vagyok a UA akadémián. Amióta elkezdődött tavasszal az év nagyon sok minden történt.

Először is szereztem barátokat. Persze még mindig szeretek Izukuval lenni. A bátyámmal már kevésbé... az osztály szinte minden lányával jóban vagyok. Kivéve egyet. Ő Yaoyoruzu Momo.... Az a tipikus gazdag lány, akinek még a képessége is az ölébe hullott. Ajánlással vették fel, de szinte semmiért nem dolgozott meg. Nem csípem. Nagyon nem. Ellenben Mina a legjobb barátnőm. Pont olyan dilis, mint én és mindenről lehet vele beszelni. Na meg persze minden hülyeségben benne van. Már az első héten kilopta a büfé raktárából a legfinomabb édességet. Én meg segítettem neki.

Azért így belegondolva hogy a hősakadémián csináltuk ezt, szégyen..... később visszamentünk és otthagytuk az árát. Csak hogy ne legyen baj....

Aztán kiderült, hogy All Might is tanít minket. Az óra mait ő tartott nagyon király volt. Imádom, ha gyakorlatokra mehetünk! Mikor ki kellett találni a hősruhainkat akkor visszamentem kisgyerekbe. De szerintem mindenki. Mintha megint ovisok lettünk volna és le kellett volna rajzolni, hogy mik akarunk lenni farsangon. És valljuk be Katsuki ruhája azzal a két óriási gránáttal tényleg olyan is. Én visszafogottabb jelmezt terveztem. Csak tűzálló anyagból lett elkeszítve.

Élveztem a suliban töltött minden napot. Aztán eljött az első alkalom, hogy a legnagyobb gyakorlótéren volt óránk. Elvileg mentési gyakorlatokat kellett volna tanulnunk 13-as sensei-től.

De helyette megtámadott minket egy csapat gonosztevő. Na, jó nem egy csapat. Hanem egy seregnyi. Mint később kiderült, ők voltak a Gonosztevők Szövetsége. A vezetőjük Shigaraki Tomura. És legfőbb segítője Kurogiri irányította a támadást. Fő céljuk az volt, hogy All Might-t megöljék. De mivel ő nem volt ott, így minket szemeltek ki erre a célra. A Kurogiri nevű köd el teleportált minket különböző területekre, hogy hátrányba kerüljünk a rosszakkal szemben és végezhessenek velünk. Én a földcsuszamlásos területre kerültem. Először nagyon megijedtem, mert nem láttam senki mást. Csak ellenséget. És nagyon nem voltam biztos magamban. Mivel csak pár hónappal korábban ébredt fel ténylegesen az erőm, így nehezen irányítottam. Beprogramozott robotok ellen könnyű volt használni. De gonosztevők ellen, akik meg akarnak ölni? Bepánikoltam. Először elfutottam. De mikor beszorítottak egy helyre akkor nem volt mit tennem. A lángjaimmal sikerült meglepnem őket főleg, hogy hiába próbálták nem tudták eloltani őket. Ez lefoglalta őket és el tudtam menekülni. Elbújtam. De, mikor mellem ért pár elcsíptem pár mondatot tőlük.

- Az a csaj nem lehet, hogy?

- Ne beszélj hülyeséget. Endeavor-nak csak a legkisebb fia tanul itt.

- Ja, tényleg az a felemás hajú. Fele jég fele tűz.

- Igen. Nincs itt másik gyereke. De elvileg az a kölyök is ezen a területen van.

- Akkor nyírjuk ki! A number 2 hősnek se legyen utánpótlása, ha megöregedik.

- Jó ötlet

Ezzel otthagytak. Egyedül a gondolataimmal.

- „Todoroki Endeavor fia? Enji fia?"

Kezeimet ökölbe szorítottam. Gyűlöltem azt az embert. Olyan arrogáns és törtető volt, hogy inkább villain-nek lett volna jó. Egyáltalán nem hős alkat. Utalom a viselkedését. És, hogy olyan helyen van a raglétrán, amit nem érdemel meg.

Kibújtam a fedezékemből. És megindultam megkeresni annak az embernek a fiát. Tőle akartam hallani, hogy tényleg igaz.

Addig nem volt bajom Shotoval. Jó képességekkel megáldott fiú. De eléggé magának való. Sosem beszél senkivel. De a fene gondolta volna, hogy ő az apja. Mindig csak jeget használ. Fel sem merült bennem.

Ahogy felé tartottam, nem törődtem már a félelmeimmel. Aki szembe jött és ellenség volt egyszerűen meggyújtottam. Amíg az a lángokkal foglalkozott én otthagytam. Furcsán magabiztos voltam. Elöntötte elmémet valami köd és ezért szabadjára eresztettem az erőmet is. Meghallottam őket. Todoroki sorra fagyasztotta oda ellenfeleit a talajhoz. Még nem tudtam, hogy mit fogok tőle kérdezni, ha odaérek, vagy mit mondok neki, de már megvolt a célpontom.

Mikor már csak 20 méterre voltam tőle meglátott. Ahogy rám nézett furcsa volt. Először láttam érzelmet a szemeiben. Megijedt. Ez kizökkentett a tervemből. Megtorpantam.

- Aina! - kiáltott és a kezét is felém nyújtotta.

Akkor vettem észre, hogy mögöttem volt egy hegyomlás méretű gonosztevő, aki éppen lecsapni készült rám. Kezeimet automatikusan felemeltem és vártam a csapást. De nem jött el. Helyette hideget éreztem. Kinyitottam szemeimet. Egy jégfal volt köztem és a rosszfiú között. De nem tartott sokáig. Már repedt, ahogy a túloldali férfi lecsapott rá. Egy szorítást éreztem a karomon. Odanéztem és Shoto volt ott. Pillanatok alatt történt minden. Magához rántott és bal kezével átkarolt. A másik kezével pedig jégkockát csinált a támadómból.

- Aina? Jól vagy? - engedett el de közben aggódva is nézett rám.

- I-igen.... – dadogtam

- Gyere, a többiek erre vannak, nem kellene szétválnunk.

Bólintottam és vele tartottam.

Megváltozott a véleményem róla.

Amikor megtudtam, hogy kinek is a fia azt hittem ő is pont ugyan olyan. Úgy gondoltam olyan törtető és arrogáns, mint Endeavor. Már majdnem megutáltam. De tévedtem. Megmentett. És aggódott is egy kicsit értem. Ő más. Nem akarom utálni őt. De az a képesség valami hihetetlen.

Akkor ott mellette sétálva döntést hoztam. Nem tekintek rá az ő fiaként. Inkább egy erős riválisra. Akit ha sikerül felülmúlni, akkor talán még az apját is lelökhetem a trónjáról.

...

Ennek már két hete. Aznap rengeteg dolog történt még. De főleg a fiúkkal. Izuku szinte teljesen összetörte magát. Katsuki azt a ködöt is képes volt ártalmatlanítani egy kicsit. Shoto meg Eiji is segített nekik.

...

Nem győztük kibeszélni egymás között a történteket. Meg kipihenni. Hisz valahányszor megpihenhettünk volna mindig feljött bennünk egy-egy pillanatkép arról a napról.

Én személy szerint 3 napig nem aludtam. Mindig csak az volt előttem. Az a két jelenet. Az egyik, mikor majdnem eltalált az a Villain. Ha Shoto nem mentett volna, meg akkor lehet, már nem lennék itt. Erre a képre többször is felriadtam éjszaka. De mikor realizáltam, hogy otthon vagyok akkor már nem féltem.

A másik kép viszont aggasztott. Az pedig az erőm elszabadulása volt, mikor nem foglalkoztam vele.

Egyszerűen csak meggyújtottam azokat az embereket. Nem törődtem velük vagy a kiáltozásukkal. Egy pár percig rosszabb voltam, mint Endeavor vagy ők. Nem náluk nem voltam rosszabb, hanem olyan voltam, mint ők. Mikor láttam megbilincselve, kivezetve őket, jó páron az én lángjaim nyomai voltak. Ronda látvány volt.

Azokat én tettem. Pont, mint Enji nem foglalkoztam azzal, hogy ők is emberek. Egy fokkal sem vagyok jobb nála.

Ez az érzés is jó par alkalommal elfogott. Olyankor némán sírtam a takaróm alatt, hogy még csak véletlenül se hallja meg valaki a házban. Erősnek kell lennem. És meg kell tanulnom kontrolálni az erőmet. Mert veszélyesebb, mint azt korábban gondoltam.

...

És hogy mi mulasztotta el ezeket a rohamokat?

Az egy héttel az incidens után történt.

Minaval dumáltunk az egyik szünetben. És úgy döntöttünk, hogy mivel meg van, pár percünk ugorjunk le a büfébe. Persze az a lökött rózsaszín lány egyből versenyt akart, így elrohant mire feltápászkodtam. Szaladtam volna utána, de addigra az ajtón befele is akart valaki jönni. Így sikeresen nekimentem. Mivel ő biztosabban állt a talpán így én estem hátra és puffantam a padlóra.

- Aina jól vagy? - guggolt le elém amint észrevett.

A felemás szempár megint úgy nézett rám, mint aznap. Tényleg érdekelte, hogy nem esett e valami bajom.

- Igen jól vagyok... Bocsi hogy neked mentem. Nem figyeltem.

- Semmi gond. Előfordul. - mondta majd nyújtotta a kezet, hogy felsegít.

Elfogadtam és újra talpra álltam.

- Egyébként Aina hova volt ez a nagy sietség?

- Mina akart versenyezni az automatákig. Csak csalt.

- Értem. Legközelebb kezdjetek az ajtón kívül a versenyt.

- Igaz. – nevettem – Az, jobb ötlet.

A beszélgetésünknek az vetett véget hogy megjelent köztünk egy szőke sündisznószerű hajkorona.

- Oi oi oi? Itt meg mi a fészkes fene folyik?

- Katsuki? Te mikor kerültél ide?

- Elárulnád feles barom, hogy mit akarsz a húgomtól? - ugrott neki Shotonak meg se hallva kérdésem

- Csak felsegítettem, mert elesett. Talán baj?

- Az, nem tart eddig!

- Aina-t nem zavarta, hogy beszélgettünk. Neked mi bajod van vele? - mordult vissza

Na, ekkor esett le valami, ami eddig fel sem tűnt. De nem csak nekem. Mindenki megfagyott egy pillanatra még Katsuki is. Shoto mindig a keresztnevemen szólít. Mindig Aina-nak hív.

Hallottam is magam mögött, hogy összesúgnak a többiek ilyen témában. De csak egy pár pillanatig hallottam, mert utána elnyomta annak a zaja, hogy a bátyámnak eldurrant az agya.

- HAAAA? HONNAN VETTED A BÁTORSÁGOT HOGY A KERESZTNEVÉN SZOLÍTSD?

- Nem hívhatlak mindkettőtöket Bakugou -nak mert az zavaró. Meg aztán Aina-ra nem is illik ez a név. Nem úgy mint rád. Rád passzol.

- KÖTEKEDSZ? MEGÖLLEK FELES BAROM!

- Ja es még valami. Ha te sem vagy képes embereket a nevén hívni, akkor miért akadsz, fen ennyire ezen.

- MERT-

- Katsuki! - elégeltem meg a vitát - Fejezd be! Engem egyáltalán nem zavar!

- DE-

- És az érvei is jogosak. Mindenkit összezavar, ha két embert kell ugyan úgy nevezni. Fogadd el. Engem mindenki a keresztnevemen szólít. Miért pont Shotoba kötsz bele?

Na, itt megint megfagytak, amiért én is simán tegeztem....

De az említettet nem zavarta. Sőt. Mintha mosolygott is volna egy kicsit.

Pillanatokkal később csengettek, így a vitának vége lett és senkinek a nyakáról nem kellett lefeszegetnem a bátyám ujjait. Ahogy visszasétáltam a helyemre Todoroki mellém lépett.

- Bocsi, hogy nem kérdeztem meg hamarabb.

- Szerintem már kvittek vagyunk.

- Igen azok.

Leültünk és leesett meg egy fontos dolog. Ez a heterokrómiás fiú pont mögöttem ül!