Jason megnyitotta az átjárót. Thor úgy nézte, mintha ismerős lett volna neki a kék-fehér felhőből álló cucc.

- Veled meg mi van? - kérdeztem.

Az érdeklődő arcot hirtelen a félelem és a gyűlölet váltotta fel. Hirtelen beugrott: egy ilyen átjárón keresztül tűnt el előle Thanos.

- Figyelj, nagyfiú! - kezdte Jason. - Thanos szörnyű dolgot tett, ez igaz. Ahogy az is, hogy először vesztettek. Barátokat, családtagokat vesztettetek el, és meg is érthető, ha ezért félsz tőle...

- Jason, ez nem segít! - szóltam bele, de nem foglalkozott vele:

- Hogyha kész leszünk, kiállunk Thanos ellen, de sajnos még nem vagyunk azok! Többen kellünk hozzá. De ehhez előbb nektek kell segítenének, mert ha nem teszitek, akkor a világunk elpusztul és mi sem tudunk nektek segíteni.

Nem volt egy jó motiváló beszéd, de úgy tűnt, hogy bejön. Thor végül megszólalt:

- Kit kell legyőzni? - kérdezte Thor.

- Anna Coose-nak hívják - válaszoltam. - Jason nővére.

Thor arcán semmi megdöbbenés nem látszott. Pontosabban volt valami, de az is csak olyasmi volt, hogy "Neked is?". Bár ha úgy nézzük, akkor lehetett már ilyen szituációban, mivel az isteneknek eléggé elcseszett kapcsolataik vannak a családtagjaikkal. Steve és Natasa, illetve akik még ott voltak, pedig mind tágra nyílt szemmel figyeltek. Az aggasztó része a dolognak pedig az volt, hogy Nyssa semmilyen érzést nem mutatott ki. Sem megdöbbenést, sem pedig örömöt-mondjuk ez egy kicsit morbid lenne ilyen helyzetben, de na. Kicsit zavaró volt.

Az átjáró vibrálni kezdett, úgyhogy mielőtt bezárul, Jason, Nyssa, Thor, Steve, Natasa és én még gyorsan átléptünk rajta, a többiek pedig ott maradtak a Bosszúállók bázisán, hogy vigyázzanak Tonyra.

Amint átléptünk a Félvér Táborba, az nem olyan volt, mint rég. Egy lélek sem volt a táborban. Egyes kabinok a Nagy Házzal együtt lángoltak, a többi pedig romos volt.

- Őőő... Jason... - néztem a fiúra, aki a többiekkel együtt szoborrá vált. Mintha Medusa lett volna itt és tett volna velük valamit hirtelen. - Jason? - ráztam meg a szobrát, hátha valami lesz, valahogy kiszabadul a szoborból, de ehelyett megszólalt egy rettentő mély hang. Nem értettem, hogy mit mondott.

Ijedtemben körbenéztem, hogy ki lehetett az, és ekkor megláttam egy hatalmas, sötétbe burkolózott alakot az égen. Így is, amennyit láttam belőle, csak a vörös villámok miatt láttam. A fején két szarvat fedeztem fel, illetve mintha hat szeme lett volna.

- Kara! - hallottam egy másik hangot. Jason hangját. Majd valaki megfogta a vállam, és az egész poszt-apokaliptikus Félvér Tábor eltűnt a szemem elől, melyet a normális tábor képe váltott fel.

Jason-re néztem. Mostmár ő és a többiek sem voltak szobrok.

- Jól vagy? - kérdezte Natasa. Hezitáltam, de végül bólintottam. Ijesztő volt ez a valami. Mintha egy látomás lett volna. Vagy még rosszabb: a jövő.

De biztosra vettem, hogy az az alak nem Thanos volt, mivel neki nincs szarva, sem hat szeme-amit igen, egy másik látomásban láttam. A másik pedig a vörös villámok. Nem hinném, hogy valaki, akár közületek látott már vörösen izzó villámokat. Vagy ha igen, akkor sürgösen menjen el szemészhez, mert ilyen nincs-legalábbis gondoltam eddig.

Jason megfogta a vállam:

- Menj, keresd meg Leot, mi addig beszélünk Kheirónnal! Aztán ha megvan, akkor gyertek a Nagy Házhoz!

Bólintottam.

Kicsit jobb volt most így egyedül lenni. Már nem azért, hogy megúntam volna Jasonék társaságát, hanem inkább azért, hogy ne lássanak ilyen állapotban.

Hogy milyen állapotban? Rossz. Nagyon rossz. De nem igazán akartam stresszelni őket ezzel, így inkább elmentem Leo-ért.

A srácot egyszerűen sehol sem találtam. Arra gondoltam, talán a Nagy Házban lesz, így tehát elindultam oda.

Jason-ék közben már odaértek a Nagy Házhoz. Kheirónnal és Mr. D-vel beszélgettek, illetve Piper is Ott volt, ami azt jelentette, hogy jól vannak, és visszatértek a táborba. Megkönnyebbültem.

A rossz hír viszont akkor ért, amikor odamentem hozzájuk.

- Nem találom Leo-t sehol - mondtam, miközben megöleltem Pipert. A lány ez a tipikus reggeli mosott-szar és a depresszió közti állapotban volt.

- Ez azért van, mert nincs itt - mondta Mr. D. - Amúgy neked is jó napot, kedves Kara Lantán.

- Lander...

- Nincs itt? - kérdezte Jason. - Akkor hol van?

- Mit érdekel az titeket?

- Mert fontos! - csattantam fel.

- Hogy mersz velem ilyen hangnemben beszélni, Luxemburg? - csattant fel Dionüszosz is.

- LANDER!

- Mégegyszer ilyen hangnemben szólsz hozzám, csigává változtatlak!

- A lány mégcsak most ért vissza, D! - állította le Kheirón.

- Ha tudni akarod, elment Pierre Jakobs-zal - böjte ki végül Mr. D.

- Pierre Jako... Percyvel? - kérdeztem vissza.

- Azzal, azzal! - legyintett.

- Percyék is visszajöttek? - kérdeztem örömtelve. De mostmár mégjobban nem értettem, hogy Piper miért ilyen szomorú. De úgy tűnik, hogy Jason már tudja.

- Sem Percyék, sem pedig mi nem teljes létszámmal tértünk vissza - mondta Piper. - Nico és Will meghalt, Annabeth-t, Henit és Adam-et pedig elfogták. Percy és Leo most őket keresi.

Na ez tényleg lehangoló volt. Sem Will-t, sem pedig Nico-t nem ismertem jól, de mindketten jó arcok voltak. Megérintett a haláluk.

- Percyék után kell mennünk! - mondtam.

- Nem! Itt maradtok, és velünk együtt felkészültök Annára! - mondta Kheirón.

- De...

- Nincs de, Kara! - mondta szigorúan. - Most menjetek a kabinotokba, mi pedig elszállásoljuk őket!

- Rendben... - hajtottam le a fejem, majd Jason-nel elindultunk.

***

Csak pár napja voltam itt utoljára, de mintha rengeteg idő telt volna el. Szerettem ezt a helyet. A kabinomat. És Jason is szerette. Legalábbis abban a pár napban, amiben itt voltunk. És most meg kell védenünk. Szóval valamennyire értem Kheirón parancsát, viszont szerintem Percynek is kell majd a segítség.

Esteledett. Épp köszöntem volna már el Jason-től, amikor valami furcsát hallottam. Suhogást a távolból. Aztán megláttam a fehér villámot, ami közelít felénk.

- Savitar! - figyelmeztettem Jason-t. A srác gyorsan előkapta a Káoszpajzsot és a Káoszpáncélt, de nem volt elég gyors, és Savitar fellökött mindkettőnket. Jason kezéről és mellkasáról leestek a Káosztárgyak. Savitr lassan odasétált hozzájuk, majd felvette őket.

- Kicsit kijöttetek a gyakorlatból - mondta Savitar. - Ugye tudod, Jason, hogy így semmi esélyed nem lesz a nővéred ellen?

Aztán elillant, szó szerint, mint egy villám. Egy pillanattal később csak egy ütést éreztem a tarkómon, és minden sötét lett előttem.

~FOLYTATJUK~