Josh már ott várta Mimit a kikötőben, pedig a lány is vagy 10 perccel hamarabb érkezett. Hamvas szilva színű kis sortos overált húzott, arany övvel emelte ki a derekát. Sminket csak szolídat tett fel, a melegben nem akarta hogy izzadjon allatta a bőre. Ahogy sétáltak végig a tengerparton halkan beszélgettek, nevetgéltek.Joshnak szinte mindenre volt egy vicces megjegyzése. Mimi az egekben érezte magát, nemhogy helyes a férfi,de még vicces is. Nemsokára feltűntek a parti világítótorony fényei. Arra vették az irányt. -Milyen jó volna ha felmehetnénk a tetejére!-Megnézzük, hátha. A toronynál nem láttak senkit, belül égtek a fények. Amikor az ajtajához értek, a férfi telefonon felhívott valakit, majd horvátul beszélgettek. Mimi csak foszlányokat értett a szövegből, annyit biztos, hogy a kulcs a helyén van.-Te mindenkit ismersz? Milyen jól beszéled a nyelvet!-Félig horvát vagyok, szinte minden nyarat itt töltöttem, ismerek itt sok családot. Elővarázsolta a rejtekhelyről a kulcsot,majd beléptek a toronyba. Bent szinte semmi sem volt egy fém lépcsőn és egy kapcsolótáblán kívül. Némán felmentek a tetejére, ahol egy nagy vasajtón léptek ki a tornyon körbefutó párkányra. Csodálatos kilátás fogadta őket a kikötőre, a tengerre és pár távoli kis szigetre. Mimi áhítattal nézett fel az égre. A csillagok lassan kezdtek teljes fényükkel pompázni. A lány áthajolt a korláton,hogy kinézzen alájuk. Josh a ruhájánál fogva visszahúzta. -Ezt ne csináld! Nem tudjuk milyen biztonságos a korlát! -mondta bosszúsan. Mimi felkuncogott. -Tériszonyod van?!-Nem szeretem a nagy magasságokat.-húzta el a száját. -Jó,akkor fogd a kezem,mert valamit megláttam odalent! - megfogta a férfi kezét, akinek hűvös,kicsit kérges volt a tenyere, valószínű a sok evezéstől.-Van ott valaki!-Ezt hogy érted? Valaki a vízben úszik?-Nem úszik! -nézett ijedten a másik arcába. Erre a férfi is óvatosan kihajolt. Már szinte teljesen sötét volt, de így is jól látszódott, hogy egy fehér ruhás alak hánykolódim a vízben alattuk. Egy hulla.