Cserekereskedelem
Josie és Daniel az ágyban jötöttek ki, a férfi lakásán. A nő nem akart a villájába menni, ott volt mindenhol Richard emléke. Még ha el is költözött a férfi még mindig közös a ház tulajdonjoga.
Taxival mentek a férfi lakásáig, ami nem volt nagy, de minden kényelmet kielégített. Tipikus férfi lakás volt, domináns sötét -fehér színnel, kővel és fával dekorálva.
Mikor becsukódott mögöttük az ajtó, nem teketóriáztak sikáig, szinte azonnal egymásnak estek, ahogy körbevezette a férfi a nőt, csókolták egymást,ahol csak érték.
-Látod, ez itt a fürdő..mmmm.-húzta le a nőröl a ruhát, aki felkacagott, mert közben finoman ujjaival végigcsiklandozta a bőrét.
-Szép - nyögte ki ket kincogás között. - De hol a háló?
-Gyere- közben lekerültek a férfi ruhái is, amerre mentek szanaszéjjel a padlóra hajigálta. Mire az ágyhoz értek, már mindketten meztelenek voltak.
Másnap reggel Josie első pillanatra azt sem tudta hol van. Fejfájósan szédelegve ült fel. Daniel is felébredt mocorgására.
- Hol is van a fürdő?- kerdezte kábán.
-Itt rögtön jobbra.
Nagy nehezen összeszedte magát, kitámolygott a mosdóba.
Mire elkészült, Daniel már a konyhában készített reggelit.
-Gyere, reggelizzünk-tette a tálcát az asztalra.
Josie zavarba jött. Már ezer éve annak,hogy így töltötötte az éjszakát, nem is tudta hogy viselkedjen.
Leült az asztalhoz, némán falatozgatott.
-Kérhetek egy kis sót?-kérdezte. Daniel odahajolt.
-Én meg egy csókot? Cserekereskedelem. Benne vagy?
A nő elpirult, bólintott és csókolt. A szája után Daniel elkapta a kezét és megcsókolta .
- Szép vagy így reggel, elpirulva, kócosan -nevetett -ugye maradsz még?
Josienak elkerekedett a szeme. Richard sosem mondott ilyet.
Újabb bólintás volt a válasz.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro