Keith pov.

Fülledt, nyári levegő áramlik be Keith nyitott ablakán, így szándéka, hogy lehűtse a szobáját, nem nagyon valósult meg. A sivatagos és sziklás tájék, ahol az iskola elhelyezkedik néma csöndbe burkolózik. Itt nincsenek éjjelente ciripelő tücskök, nem ugatnak a távolban kutyák és nem nyávognak az utcákon kóborló macskák. Nem sokkal múlt el éjfél és ebben a kriptai hangulatban Keith azonnal meghallja az elfolytott kuncogások és nevetések neszét a folyosón, melyek egyre közelednek. Keith ajtaja előtt a mulatozás azonban elhalkul és pisszegések, susogások veszik át a helyét, majd heves kopogás. Az ágyonfekvő fiú, akit ez idáig elkerült az álom most összehúzott szemöldökkel ül fel és értetlenül, de némi kíváncsisággal nyomja meg ajtaja gombját, mire az automatikusan szétnyílik.

- Keith! Mi lemegyünk a medencéhez csobbani egyet... - suttogja Lance vigyorogva, közben szája mellé helyezi kezét, mint aki hatalmas nagy titkot árul el éppen - gyere te is! - kacsint hozzá cinkosul. A három jómadár fürdőruhában toporog, mint a csintalan gyerekek.

- Sz-szerintem ez nagyon nem jó ötlet srácok... - szól közbe Hunk aggódó tekintettel és ide-oda járó, pásztázó pillantásokkal - Mi van, ha valaki meglát minket?

- Ugyan már Hunk, tök jó buli lesz - boxol bele a vállába Lance - Bízz bennem! - mutat mellkasára hüvelykújávval, büszkén kihúzva magát.

- Jössz vagy nem Keith? - szegezi neki a kérdést türelmetlenül Pidge.

- Jó, megyek - vágja rá nemes egyszerűséggel a fiú, mire meglepetten pillant össze a kis csapat. - Mi az? Azt mondtam megyek - teszi hozzá várakozóan.

- Hát nem... erre számítottam - jegyzi meg Pidge felvont szemöldökkel. Lance néhány csodálkozó pislogás után újból elvigyorodik és egy határozott lépéssel sarkon fordul.

- Hát, akkor menjünk!

Óvatos léptekkel igyekszik a négy fiatal lefelé a lépcsőkön az udvar felé. Hank még a léglegzetét is visszafojtja szájára tapasztott két kezével, Pidge-nek csaknem tolnia kell maga előtt, hogy haladjanak is valamit.

- Na és hol a cuccod? - néz végig Lance Keith-en összehúzott szemekkel.

- Milyen cuccom?

- Hát a fürdőgatyád - mutat rá Lance a fiú nadrágjára.

- Nem hoztam, és ne mutogass - szisszen fel kelletlenül és löki el az intim területe felé irányuló kezet.

- Heh? - értetlenkedik - Ruhában fogsz fürdeni? - vonja fel szemöldökét.

- Nem fürdök - jelenti ki, ahogy átlép a kijárat küszöbén az éjszaka sötétjébe.

- Na ne már! - torpan meg Lance felháborodva, majd rövidesen észbe kap és futólépésekben gyorsan utóléri Keith-et - Ez most komoly?

- Igen - folytatja útját az akadémia kinti medencéje felé.

Lacne orrát felhúzva durcás pillantást vet a közönyös fiúra.

- Akkor meg minek vagy itt? - fonja össze karjait sértődötten.

- Mert hívtatok - felel vállat vonva.

- De gyere már be! Csak egy kicsit! - tenyereit összetéve, kiskutyaszemekkel pislog.

- Nem - néz rá elfintorodva.

- Ahh - sóhajt szemet forgatva - de miért neeem?

- Mert nem - fonja össze kezeit mellkasa előtt, ahogy a víz szélénél megáll.

- Berezeltél, fogadjunk! - rakja csípőre a kezét kihívóan Lance - Nyuszi vagy Kogane! Sőt csirke! - feljebb rakja imént csípőre tett kezeit és tyúkot imitálva könyökével csapkodni kezd, miközben szájával csücsörít - Keith vagyok, a csirke! Erősnek és bátornak mutatom magam, mint egy magányos farkas, de igazából csirke vagyok! Kot - kot - kot - kot - kotkodácsolva áll egyik lábáról a másikra, mialatt fejét elöre-hátra mozgatja, akár egy galamb. Keith unott, flegmatikus tekintettel konstatálja, hogy a fiú idióta - Kot - kot - ko... - majd mikor megelégeli a kis színjátékot, egy jól kiszámított, egyszerű mozdulattal tenyerét lendületesen Lance grimaszoló arcába nyomja. A fél lábon álló fiú egyből elveszíti egyensúlyát és a tehetetlenség törvényével dacolhatatlanul, akár egy zsák krumpli, háttal beledől a mögötte lévő medence vizébe. Amint nagyot csobban a víz Keith elégedett félmosolyra húzza a száját, míg Hank és Pidge visszafolytott nevetésben tör ki.

- Hé, ne nevessetek! - bukkan ki a vízből egy morcos fej.

- De, de! - nyújtja ki a nyelvét Pidge.

- Elég legyen! - parancsol rájuk sértetten.

- De... nem... tudom... abbahagyni! - kuncok a tenyerébe Hank, sikertelenül visszafogva önmagát.

- Na jolvan... - huzza száját sunyi félmosolyra Lance - megmutatom én nektek! - dühös tekintettel, de huncut vigyorral mászik ki a medence szélére, hogy Pidge mögé kerülve beledobja őt a vízbe. Hátulról megragadja a másiknak derekát és kicsit felemeli a földről.

- N-neee! - próbál az nevetve ellenszegülni, de eredménytelenül, így a kis szöszi is csobban egyet.

- Engem ne! Olyan hideg a víz! - könyörög Hank, amint észre veszi, hogy ő Lance következő célpontja.

- Kinevettél, most itt a büntetés! - vágja rá a fiú könyörtelenül, majd lábával hátulról belelöki Hankot is a medencébe. 

Végül a nagy kacagásba maga Keith is beszáll, noha eddig még soha senki nem látta nevetni. Lance, mint aki gyerekkora óta büszkén tölti be a már megszokott "osztály bohóca" szerepet, egyből észre veszi az újdonsült kacagást. Szereti megnevettetni az embereket és egyéni sikerként könyveli el, hogy ezt a mindig komoly és mogorva srácot is sikerült valamennyire megpuhítania. Mosolyogva és elégedetten figyeli az önfeledt fiút, majd nagy lendületet vesz a már vízben lévő két barátja felé. A medence szélétől elrugaszkodva jól összehúzza magát, hogy minél nagyobbat csobbanjon, ezzel lefröcskölve a többieket.

- Bombaaa!

...

- Szóval tényleg nem jössz be - úszik a medence szélén ülő, lábát a vízbe lógató Keith mellé.

- Nem igazán szeretem a vizet - feleli. 

- Tényleg? Pedig én imádom - könyököl ki mosolyogva.

- Azt látom. Igazán jó úszónak tűnsz - feleli enyhén bólintva.

- Az is vagyok! - jelenti ki büszkén, miközben arcán bájosan öntelt vigyor terül el. 

- Jártál versenyekre vagy valami? - érdeklődik.

- Nem igazán - gondolkodik el. - Volt egy-kettő, amin részt vettem, de jobban szeretek nyílt vizen úszni a tengerben. Mivel majdhogynem mellette nőttem fel, sokat jártunk oda.

- Jártunk? A családodra gondolsz?

- Aha.

- Hm... Biztos jó lehet - húzza száját olyan félmosolyra, amiben csak az veheti észre a keserűséget, aki jól ismeri a fiút. Már rég kigyakorolta, hogyan leplezze érzéseit.

- Igen.

- Én még sosem voltam tengerparton.

- Micsoda? Komolyan? - pillant fel döbbenten.

- Aha.

- Muszáj lesz egyszer elmenned! - jön hirtelen izgalomba - Fantasztikus élmény! Ahogy a bőrödön érzed a nap melegét, a talpad alatt meg a fimon homokot. Van ott egy csomó ember és kaja meg pia. És ahogy elnézel a távolba, a horizont felé, ahol a víz összeér az éggel...

- Te aztán tényleg nagyon szereted ezt - veti le pillantását megenyhülve.

- Nagyon. Téged nem izgat, hogy mi lehet a tenger mélyén? Az óceánok majdnem kilencvenöt százaléka máig ismeretlen számunkra! Sokkal nehezebb felkutatni, mint a Hold vagy a Mars felszínét. Hát nem őrület? Amikor kiúszol az öbölbe és mindenhol víz vesz körül sosem tudhatod mi van a lábad alatt pár száz méterre... És ugyan ez igaz az űrre is - veti fel tekintetét a témák közt ugrándozva - Fogalmunk sincs róla mi lehet még odakint... Valahogy mindkettő vonz.

- Mondjuk ezt megértem - emeli égnek a szemét Keith is  - Ha felnézek az égre és látom a végtelen űrt, az annyira nosztalgikus. Mintha olyan tájat néznék, ahol már jártam egyszer. Engem is vonz - mélázik el rajta.

- Akkor ígérjük meg, hogy mindketten kijutunk oda! Mint profi pilóták! És természetesen épségben vissza is térünk! - kacsint, aztán kinyújtja a kisujját.

- Hány éves is vagy? - néz le rá szkeptikusan.

- Nah, csak ígérd meg!

- Jolvan, jolvan - összekapcsolják a kisujjukat és megrázzák a kezüket.

Itt egy újabb kis szösszenet 😁
Még nagyon az elején jár a könyv, ahogy Lance-ék kapcsolata is, de türelem rózsát terem 😏
Köszönöm, hogy elolvastad!